Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-23 / 12. szám

AUTOMATA(LYüKAS)=TAXI=BILLIÁRDOK pontos újrendszerü automatával, IGEN OLCSÓN beszerezhetők HEXMEÜ JÓZSEF kávéházi és vendéglői berendezések szaküzlete Budapest, VII., Király-utca 25. Kérjen árajánlatot! lyek mindnyájunk tetterejét lelankasztják, azokat a nehézségeket, amelyekkel mindnyájan küzdtünk, tehát már ennél az oknál fogva sem lehetek idegen, mert ismerem az Önök lelkületét, az önök szenvedéseit, a közös bajt. És még egy, testvér voltunk a rajvonalban is, mélyen tisztelt magyar Testvéreim! Több mint két évtizeddel eze'lőtt dübörgő lépésekkel, zárt sorokban egy nagy elszánt magyar hadsereg indult, hogy megverekedjék az egész világ felől ránk törő ellenséggel. Virágos csákókkal, a gomblyukban virággal, pántlikával, a szivükben harci élszántsággál, az ajkukon dallal mentek a nagy ismeretlen felé, nem kérdezve, hogy hova, nem kérdezve, hogy miért, mert hiszen nem magyar érdekekért mentünk a harcba, akkor csak egy hevített mindnyájunkat, az az ősi magyar virtus, amely azt mondta, hogy most is meg fogjuk mutatni a világnak, hogy a inagyar katona, a magyar harci dicsőség most is példátlan az egész világon. A fülünkbe csengett még a biztatás, majd ha visszajöttök, itt vár benneteket a diadalkapú, majd mint isteneket fogunk benneteket üdvözölni. Ez bennünket nem csábított, kedves magyar Testvéreim, mi mentünk előre, oda, ahova parancsolták, ahova küldtek. Jobbról, balról, előttünk, mögöttünk ismeretlen, első pillanatban úgynevezett idegen emberekkel és egy szép napon benn voltunk a rajvonalakban, ott voltunk, ahol száz és ezer halál leselkedett ránk és ott egyikünknek sem jutott eszébe megkérdezni azt, hogy hívnak téged, senkisem kérdezte azt, honnan jöttél, eszünkbe sem jutott megkérdezni, hogy mi a neved, mi a vallásod, a foglalkozásod, mi csak egyet tudtunk, kedves magyar Testvéreim, hogy a sors ide szegezett bennünket, akkor az volt a kötelességünk, hogy fegyverrel védjük a magyar hazát és a magyar "harci dicsőséget. Tehát kérdezem: idegenek voltunk mi ott a rajvonalban, nem testvérek voltunk-e, nem a rajvonali demokrácia volt-e az, amely egyesített ott bennünket a halál küszöbén és a halálnak az árnyékában, tehát ez a frontharcos lelkület, ez a meleg és törhetetlen frontharcos bajtársi érzés az, ami, mint régi ismerőst hoz engem ide a régi ismerősök közé. Frontharcos kapcsolatok. És kedves Választó közönség, magyar Testvéreim! Legyünk azzal is tisztában, hogy nemcsak az volt a frontharcos, aki ott volt velünk a rajvonalban, aki ott küzdött, rettegett, reménykedett, hogy hátha megússza még a következő félórát és hátha megadja mégegyszer az Isten hatalma, hogy haza mehessen és megláthassa mégegyszer az ő meleg, szeretett otthonát. Nemcsak az volt a frontharcos, mert, kérdezem: nem annyira frontharcos volt-e az a szegény asszony, aki mig férje kinn küzdött, itthon volt es itthon küzdött, itthon a neliézségek frontján, a támogató, a segítő férfi kéz nélkül, magára hagyatva. Hát nem volt frontharcos az az asszony, aki itthon vo'lt és nagyobb áldozatot hozott talán, mint aki künn volt a fronton, de mindenesetre nagyobbat, mint akárhányan, akik ott voltak, mert egy szép napon feltűntek azok a fekete kendők és azok a fekete fátyolok, amelyek megborzongattak bennünket, mert azt láttuk, hogy megint egy magyar testvérünkkel kevesebb, megint egy támasz nélkül maradt szomorú, bús magyar ozveggyel több. Tehát kérdezem: ezek az 'itthon maradt hős asszonyok nem voltak-e fontharcosok? (Ügy van, úgy van!) És kérdezek még valamit. Az a kis gyermek, áki tehát nem volt frontharcos, aki itthon volt, nélkülözve az édesanyjának a gondoskodását, mert hiszen az édesanyja a munkával, amit a férje helyett kellett elvégeznie, volt lekötve és az ezernyi gond és baj között az az állandó rettegés, hogy vájjon viszont látja-e férjét, vájjon életben fogja-e találni életének büszkeségét, a hadba vonult nagyobb gyermekét? — ez a kis magyar palánta nem frontharcos-e? A fogadott gyermek hűsége. Mélyen tisztelt magyar Testvéreim! Azért mondom, hogy ha frontharcos lelkülettel nézem a kérdést, akkor is hazajöttem az én testvéreim közé. A magyar frontharcos bajtársak közé, mert mindnyájan bajtársak vagyunk, társak a közös bajban. De még egyet. Hát hogy ha azért vagyok itt, hogy én most az önök kegyét, az önök jóindulatát megnyerve, ennek a városnak választott gyermekévé legyek, válasszanak, adoptáljanak engem, mert a fogadott gyermek sokszor hálásabb, mint az édes gyermek. A fogadott gyermek, aki nem született bele egy családi életbe, hanem aki érett ésszel tudja megbírálni, hogy mi az, ha egy ilyen tiszteletre méltó közület a fiává és gyermekévé fogadja. (Élénk éljenzés és taps.) Mélyen tisztelt választó közönség! Én nem beszélni, nem igérni jöttem ide, a beszéd és az igéret nem az én gesztusom. Az elmúlt héten, amikor a pápai Nemzeti Egység pártjának a vezetősége engem arról értesített, hogy az itt megtartott jelölő értekezlet magáévá téve a kormányelnök úr Önagyméltóságának az ajánlását, amelyben a figyelmüket az én személyemre hívta fel és erről engem értesítettek, én; néhány keresetlen őszinte magyar szóval ezt megköszönve, akkor is azt mondottam, hogy én nem a szavak és nem a beszédek, hanem a tettek embere vagyok. Amig erről meggyőződni nem tudnak, addig ez csak igéret. De én kérem az én magyar testvéreimet, mert mást nem tudok, csak kérni, mert ha meg tudnám tenni, akkor ide tárnám Önök elé az én izzó magyar lelkemet és érzésemet, amelyről megláthatnák azt, hogy én nem igérek, hanem őszintén beszélek, amikor ezt mondom. Énnekem egy vágyam van és egy ambícióm, hogy engem megismerjenek és ha megismertek, megszeressenek. A kisemberek verejtékes munkája. Mélyen tisztelt Választó közönség! Én az országos politikában új ember vagyok, de régi ember vagyok a munkában, még pedig abban a munkában, amelynek a kiinduló pontja a kisember és a végcélja ugyancsak a kisember, a kisember megsegítése. Egyszerű kereskedő családból származva, már ! kora gyermekkorom óta a realitások voltak | azok, amiket az édesapámtól láttam és ami ! lelkesedést, melegséget, szivet az én korán el| hunyt édesapám helyett az én áldott emlékű ! nevelő anyámtól kaptam. (Édesanyámat t. i. ; néhány hónapos koromban veszítettem el.) Tei hát a kisember volt az, aki felé fordultajm a legteljesebb szeretettel. Közgazdasági pályán működvén, a kisiparos és kiskereskedő verejtékes nap imunkája volt az, ameíy Tegelsősorban a szemembe ütközött. Mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek a tisztviselője, a gazdaembernek, az ú. n. boldog békevilágban már szenvedett nagy kínlódása volt az, amelynek az orvoslásáért a hivatásom engem a sorompóba állított. A háború kitörésekor 12 évi szerelemmel teli, boldog várakozás után mint néhány hónapos házas, felmentésem dacára katonának vonultam be. 38 havi frontszolgálat alatt összeforrtam az én bajtársaimmal. A háború befejezése után szomorúan tapasztaltam, hogy mennyi sérelem érte a volt frontkatonákat a polgári életben való újbóli elhelyezkedéskor. Ekkor ezeknek a kisembereknek, a világháború névtelen "hőseinek ügyét tettem magamévá és az ő sérelmeiknek orvoslását tűztem ki "fefócíatomul. Később azután, a háború utáni időkben az én frontharcos és rokkant bajtársaim voltak azok, akiknek az érdekében síkra szállottam és akiknek az ügyét magaméva tettem. Az önök elbírálására bizom, kedves Barátaim: hálás terrénumok-e egy közéleti szereplő számára ezek, olyan terrénumok ezek, olyan ügyek, ahol csak munka és munka és háromszor is munka szükséges. A legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk kivívni a legkisebb eredményeket. Nem elismerésért, nem anyagi előnyökért és nem háláért lehet ezt a munkát folytatni, hanem csakis abból az erős meggyőződésből, MINDEN HÁZTARTÁSBAN GAZDASÁGOS A BESZAKÍTHAT LAN, SZÉLESZEGETT MAGVAR CHEPALEUM PAPIMFUTÓ fonalszegéllyel. Csak védjeggyel valódi! Mindenütt kapható. Gyártja: PAPIRMÜVEK R. T. Budapest. hogy ezek a szegény emberek hősies kitartás és kötelességteljesítés ellenére mellőzésben részesültek, — ezeken segíteni kell, mert ezeknek megsegítése és méltánylása a nemzetnek és társadalomnak becsületbeli adóssága. A titkos erők. Kedves magyar Testvéreim! A politikai kérdésekkel nem sokat akarok foglalkozni. Méltóztatnak tudni azokat az okokat, ame'lyek az előző parlament feloszlatására és a mostani választások kiírására vezettek. Én szemés fültanuja voltam azoknak, amiket ez év február 12-én vitéz Jákfai Gömbös Gyula magyar királyi miniszterelnök, hangsúlyozom ezt, magyar királyi miniszterelnök, akiről úgy képzeljük mindnyájan, hogy hát hiszen a magyar kormány feje kezében tartja az egész hatalmat, az összes erőknek és hatalmaknak a birtokosa, és szem- és fültanuja voltam, amikor a Baross-Szövetségnek a közgyűlésén felszólalt és drámai hatást keltett azzal, amikor azt mondotta, hogy ha ő cselekedni akar, akkor egyszerre titkos erők lefogják a kezét. Mi akkor még nem tudtuk, hogy mit fogmég pár héten belül a politika hozni, mi nem sejtettük a változást, de valami hideg borzongás futott végig a hátunkon, valami egészen kísérteties kép tárult elénk, hogy mi az, hogy Magyarország miniszterelnöke ismeretlen rémekkel áll szemben és titkos erők fogják le a kezét? Valamit sejtettünk a jövendő terveiről, amikor a miniszterelnök azt mondotta: de a reálpolitikus tudja mit kell ekkor tennie, mert amikor azt látja, hogy a 'folyónak a medrét nagyon elülte az iszap és a hinár, akkor kotrógépeket hozat, akkor kikotortatja a medret, hogy a folyó járása sebes legyen és a csónakok könnyen járjanak rajta. Ezt tette, mélyen tisztelt Választó közönség, a mi miniszterelnökünk. Rájött arra, hogy ezek ellen a titkos erők ellen csak úgy tud védekezni, ha eltávolítja onnan azokat, ahol a munkának kell folynia, eltávolítja azokból a környezetekből, ahol csakis a dolgozó embereknek van helyük. Ez a nagy sietség kényszerítette őt arra az általa is elítélt és egyáltalában nem óhajtott útra, hogy az ő eddigi elveivel és elgondolásaival ellentétben nyilt szavazással kellett még összehívnia ezt a parlamentet, holott az elhatározása az volt, hogy már a legközelebbi választás titkos lesz. A most összeülő parlamentnél a miniszterelnök arra törekedett, hogy dlyan gárdából válogassa "ki munkatársait, akik az élet minden hivatását, minden foglalkozását felöleljék. A gyakorlati élet embereiből válogatott azért, hogy ez az Összeülendő parlament minden tekintetben szákszerű, tárgyilagos kritikát tudjon gyakorolni és legjobb véleménnyel tudjon szolgálni az előkészítendő reformok megmunkálására. Az agrár-kérdés. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy agrárország vagyunk és épen ezért legelső sorban a magyar nep élelmezésadójának, életadójának a két kezére van szükség. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy a föld szorgalmas népe a magyar gazdaközönség az, amely legelsősorban szorul támogatásra, mert az összes kereseti ágak közül ő végzi talán a legverejtékesebb munkát és az összes termelő ágak neki köszönhetik az élet legnagyobb kincsét: a kenyeret. Épen azért a miniszterelnök úr Önagyméltóságának az elgondolása szerint is az észszerű földbirtokreform és az ezzel kapcsolatos telepítés, valamint a "jól átgondolt gazdavédelem az, amely nemcsak pillanatnyi segélyekből és a bajba jutott gazdák megsegítéséből áll, hanem olyan intézkedésekből, amelyek intézményesen erősítik a gazdatársadalmat mielőtt még bajba jutna, ezek Pártoskodás a nemzet sirja, összefogás a nemzet feltámadása, Szavazz a Nemzeti Egységre!