Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-23 / 12. szám

Kapható ifj. Eisler Mór cégnél — Pápa, Fő-tér 19. szám. az elgondolások azok, amelyeket a kormány az élőkészítendő reformoknál irányelvül tart és amelyek a gazdaközönség részére a kor* mány elgondolásának sarkalatos pontjait képezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindent ennek az egy kereseti osztálynak és rétegnek áldozhatunk fel, mert hiszen a kormánynak gondoskodnia kell a gazdán kívül egyéb gyermekeiről is, akiknek szintén nem szabad a mostoha gyermek szerepét betölteniük, számolni kell egyéb szükségletekkel is. Nagyipar, kartellek. A nagyipar az, amely főleg a kartellek túlzásai révén súlyos és nyomasztó teherként fekszik az ország egész fogyasztó közönségére. Mélyen tisztelt Választó közönség! Én nem akarok azzal a nevetséges váddal foglalkozni, hogy én, egy szerény középipari vállalat munkatársa, kartellvezér vagyok, én csak annyit tudok, hogy mi mindnyájan ebben az országban tudjuk, hogy itt egy óriási igazságtalanság van, amely végig vonul és nyomja az egész fogyasztó közönséget. Itt azt látjuk, hogy az előbb említett ke

J nyérnek, amely annyira fontos mindnyájunknak, hogy mindennapi imádságunkba foglaljuk, amikor kérjük a jó Istent, hogy ezt a mindennapi kenyeret minden nap adja meg nekünk, ma is, holnap is és mindig, — ennek a kenyérnek az elosztásában valami nagyon nagy igazságtalanság van. Valahogy az én szivem nem tudja azt megérteni és az eszem nem tudja helyesnek és igazságosnak tartani azt, hogy feltétlenül egész cipó jusson egye' seknek, ezreknek és ezreknek pedig egy vékony szeletke, s tiz- és százezreknek még morzsa is alig akadjon. Ebben látom én a kartellek elleni küzdelemnek a fő irányát, a fogyasztói érdekeknek a kidomborítását é$ ne csak egyoldalú termelői védelemmel és ne csak egyoldalú vámvédelemmel bástyáztassék körül az a nagyipar és az a kartellérdekeltség, hanem védelmet kapjon a fogyasztó közönség is. A kisipar. Kedves magyar Testvéreim! Egészen külön fejezetet érdemel a kisipar. Az a háromszázezer kisiparos, akik ebben az országban élnek ma családtagjaikkal együtt, a megcsonkított ország számban megfogyatkozott lakosságának egy jelentékeny hányadát képezik, feltétlenül szükséges tehát, hogy megfelelő oíltalomban és támogatásban részesüljenek. A kormánynak szándéka és épen erre célzott a miniszterelnök, amikor az előbbi kijelentést tette a titkos erőkkel kapcsolatban, amikor példának hozta fel, hogy ezt is meg akarják akadályozni, az a külön ipari minisztérium felállítása. Én azonban a külön ipari minisztérium felállítását csakis úgy tudom elképzelni, hogy abban élsősorban és különösen a Kisiparnak az érdekei lesznek képviselve. Egy külön kisipari osztály, erős, hatalmas osztály kiépítése fog tehát védelmül szolgálni a kisiparosságnak a nagyüzemekkel való versenyben. Kisipari hitelnek a kérdése, a kisiparosoknak a közszállításokba való bekapcsolása az ipartörvény módosításával, különösen a kontárkérdésnek a félreérthetetlen rendezése és a kontároknak az iparosság berkeiből való kiűzése, a kézműveskamaráknak a felállítása, az iparos nyugdíjintézmény megalkotása, ezek azok a teendők, amelyek az elkövetkezendő reformokon belül, az én szerény megítélésem szerint, mint iparos embernek megítélése szerint, a legfontosabb, a legsürgősebb. Az OTI és MABI heverő tőkéinek a termelés szolgálatába állításával kell a kézműipar részére munkaalkalmakat teremteni, s az IOKSz megfelelő átszervezésével a kisipar segítségére sietni. Az építőipari tevékenység megindításával nemcsak számoé iparágat juttatunk munkához, de maradandó értékekkel is növeljük a nemzeti vagyont. A kereskedelem. Mit szóljak a magyar kereskedelemről? A kereskedelem épúgy vergődik, épúgy tengődik, mint a kisiparos és a gazda, annak mi kell legelsősorban? A kereskedelem nem kér pénzt, a kereskedelem nem kér támogatást, nem kér protekciónizmust, mert tudja, hogy azt a gazdasági körforgás következtében úgyis csak őneki kellene megfizetnie, A kereskedelem csak egyet kér, szabadságot. Kinyitni az ablakot, hogy jöjjön be a szabadság levegője, amely feloldja az árú beszerzési és behozatali, fizetési nehézségeket és nemzetközi vonatkozásban a kereskedelmet állítja oda a nemzetközi piacra, a mi leghűbb diplomáciánkként. A kereskedelemnek ez a nemzetközi összeköttetése az, ami hiányzik ma, a kereskedelem ezt az értékes külföldi támo- ^ gatást kénytelen nélkülözni a mai pénzpiacon. Mert hiszen a magyar kereskedő volt az, aki a kereskedő fogalmát a külfölddel szemben magas, tisztes alapra helyezte, úgy hogy a kereskedő fogalmában benne voft a becsület és a tisztesség. Ennek a magyar kereskedőnek nem kell állami támogatás, nem kell protekció, csak szabadság; ne történhessék meg máma az, ami itt például megtörtént a városban egy tiszteletre méltó polgárral, aki panaszkodott, hogy a mult év augusztusa óta nem tudta átvenni a győri pályaudvaron levő, készpénzben már kifizetett árúját, de nagy fekbért kell érte fizetnie. Ez d rendszer, a kartelleket gyarapító mesterséges védvámok rendszere a gyakorlati kereskedelemnek olyan fontos kérdése, hogy ezt a kérdést, párosítva okos vafuta- és devizapolitikával, a kormánynak legsürgősebben meg kell oldania, ha nem akarja, hogy az a kereskedelem minél előbb elpusztuljon, magával rántva a többi kereseti rétegeket is. Természetesen mindezekhez szükséges az, hogy a bankok is megtegyék és betöltsék a maguk hivatását. A bankok álljanak a termelés szolgálatába; a bankok legyenek azok, melyek az egészséges vért hozzák be ebbe az elsenyvedi iparba, kereskedelembe és mezőgazdaságba. A munkás-kérdés. Kedves magyar Testvéreim, a munkáskérdés is az, ami gyakorlati rendezést igényel, lássuk abban a munkásban magyar testvérünket és munkástársunkat, mert a főke egyedül nem képes termelni, ha a munkatársaknak a munkája ne;m ont abba a TioTt tőkébeí életet. Épen azért az a megbecsülés, amely a tőke mellett a termelés második nagy tényezőjének kijár, ez a megbecsülés kell, hogy vezéreljen bennünket minden olyan reform előkészítésénél, melynek lényege ennek a tisztes társadalmi osztálynak szükségleteit megjavítani. A munkaidő szabályozása, a minimális munkabéreknek a bevezetése (úgy van, úgy van!), amely a szociális gondoskodás mellett emeli a munkás vásárlóképességét és ezzel új vérkeringést hoz be az egész gazdasági életbe. Tisztviselői fizetések, nyugdíjazások. Ugyanez áll a tisztviselői fizetéscsökkentésekre. Annak a tisztviselőnek is végre egyszer nyugodtan kell tudnia kalkulálni, tisztában kell lennie azzal, hogy számíthat-e még a jövő hónapban is arra, hogy azt a néhány pengőjét csorbítatlanul megkapja, amelyre már előzőleg betáblázta a maga követelését a fűszeres, a szabó, a tandíj, a fűtőanyag, a házbér és nem tudom micsoda. (Nagy derültség.) Legalább annak a nyugodtságának kell meglennie annak a tisztviselőnek, hogy tudja, hogy a jövő hónapban is megkapja azt áz összeget, amelyért nagyon megdolgozott, de legalább fenntartja eddigi nivóját. Azok a rendeletek, amelyek az ország súlyos helyzetében a tisztviselői társadalmat ennyire sújtották, már jelentékeny százalékkal szállították le a tisztviselők fizetését, amúgy is csak átmenetileg jelentkeztek. Hogy már ilyen hosszú ideig tart ez az átmenet, szükségessé teszi azt, hogy a kormányzat olyan intézkedésekről gondoskodjék, olyan intézményes változtatásokat eszközöljön, amelyek az ország gazdasági életének és az ország budgetjének lehetővé tegyék, "hogy ne inn'en kelljen elvonni azokat az összegeket, amelynek számos polgári háztartásban napról-napra suíyosbocfö gondokat jelentenek. Én csak ennek az intézkedésnek a hatásaira, a kultúráiig dekadenciáira akarok rámutatni. Nemcsak azt látjuk, hogy a szegény tisztviselői család kénytelen lemondani olyan kultúrális igényeiről, amelyek az eddigi viszonyok között szinte életszükségletévé váltak, nemcsak arra akarok rámutatni, hogy mit jelent az, hogy ha az intelligens társadalmi osztály nem lesz abban a helyzetben, hogy magat és gyermekeit kellőképen taníttassa es műveltesse, hanem azt a következtetést ákarom levonni, hogy hova jut megint az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság mindezeken a kulturális veszteségeken kivül, Tia ennek a társadalmi rétegnek a vásárlóereje napról napra kevesebb lesz. Nem akarok beszélni, igen tisztelt magyar Testvéreim, a nyugdíjasoknak a szomorú helyzetéről, akik egy egész életen keresztül dolgoztak és most kínlódnak, mert az ő jogos tulajdonuknak elismert filléreikből ugyanazokat a csökkentéseket kénytelenek szenvedni, mint a tisztviselőtársadalom. Tehát ezen a képen, amit itten nagy vonásokban és futólagosan Önök elé tártam, mit láthatunk? Azt látjuk, hogy a mi egész társadalmunk, a mi gazdasági életünk és a mi egész struktúránk egy lánc, amelyiknek egyik láncszeme az ipar, a másik a kereskedelem, a harmadik a fogyasztó, a huszadik a Iateiner stb. És ezek a láncszemek erősen fonódnak egymásba. Ezt a láncot a két végén két ellentétes irányú hatalmas erő húzza széjjel. Az egyik oldalról az, amit világgazdasági válságnak nevezünk, a másik, amit úgy hívunk, hogy Trianon. És ezt a húzást, erőfeszítést érzi a láncnak mindegyik szeme, nemcsak az egyik és nemcsak a másik. ÉSi jaj lesz nekünk akkor, ha a láncszemek közül csak egyik is megreped, mert akkor az egész lánc elszakad. Mélyen tisztelt Választó" közönség! Egyre kell törekednünk ebben a szegény, megnyomorított magyar hazában, hogy minden dolgos kéz, minden munkás ember megtalálhassa s megkapja a maga méltó munkájának a gyümölcsét. Az új reformok. A frontharcosokat ért sérelmek és méltánytalanságok orvoslása, a hadirokkantak.