Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-23 / 12. szám

amely a belső pénzforgalmat növeli és pedig úgy hogy a pénzt munkával, a munkát állandó értékké és kenyérré alakítja át, a legszorosabban összefügg a régi kormányzati alapelv: a pengő vásárlóerejének megóvása. Ezért szükséges — mondotta a miniszter — az egész gazdasági életben a józan megfontolás vezető szelleme és ezért kell irtó háborút indítani, szigorúan és kérlelhetetlenül fellépni minden olyan erkölcstelen spekuláció ellen, amely a nemzeti értékeket, elsősorban a pénzt devalválhatja. Természetes, hogy ez a józanság, ez a megfontoltság, amely szükségszerűen kérlelhetetlenül is tud fellépni, nem irányul sem a tőke, sem a munka ellen. A tőkét, amely a nemzeti termelés egyik nélkülözhetetlen eszköze, megvédi mindaddig, amig öncél nem lesz, amig önmagából imádandó aranyborjut nem kovácsol a spekuláció műhelyében és mindaddig, amig egyenrangú tényező akar maradni a munkával, nem pedig annak kizsákmányolója kíván lenni. Azt mondotta a pénzügyminiszter, hogy szeretettel és eréllyel kívánja a kormány megvalósítani a tőkének és a munkának új harmonikus gazdasági rendszerét a szolidarizmus és egyetértés szellemében. íme, gazdaságpolitikai szakszerűséggel kifejtve a miniszterelnöknek az a programmpontja, amely úgy szól, hogy igazságosabb megoszlást kel! teremteni a nemzeti jövedelemben való részesedés terén! Szervesen kapcsolódik bele ebbe a program m pontba a pénzügyminiszteri programm, amikor Herczeg Ferencet idézve a dolgozók nemzetére való átalakulás révén kívánja örök időkre megalapozni a magyarság jövőjét. Meg is jelöli ennek szociálpolitikai rendszerességét, amikor azt mondja, hogy a magyar munkásság heiye és jövője a nemzeti egység keretén belül van, abban a baráti kézszorításban, amellyel a magyar polgári társadalom keblére öleli a nemzetiesen keresztény és hazafias szellemben gondolkodó munkásságot. Ez az elgondolás a kormány gazdaságpolitikájának egyik legteherbiróbb szociális pillére. Erre lehet felépíteni fokozatosan a világgazdasági válság enyhülésével a régi gazdasági rendszert, amely már nem igényel sem a devizák, sem egyéb kérdésekben kényszerű korlátozásokat. És ugyanez a teherbíró pillér az, amelyre támaszkodva észszerűen és közmegnyugvásra megoldható a kartellkérdés épp úgy, mint a reális árpolitika. Alkotmánytisztelet, helyes világnézet, a korszerűség reformokot sürgető szavának teljes megértése, konzervatív haladás és mélyretekintő szociális érzés iellemzik a pénzügyminiszter pécsi programmját. És mindez egyetlenegy hatalmas keretbe van beillesztve, abba, amelyet területileg a pengő értékvédelme és az államháztartás egyensúlyára irányuló törekvések szabnak meg Vité z A Nemzeti Egység pártjának vasárnapi népgyülése. A Nemzeti Egység pártja múlt vasárnapi nagygyűlésén tartotta meg programmbeszédét vitéz Barcy Gábor, a párt pápai választókerületének képviselőjelöltje. A gyűlés, me* lyen a beszéd elhangzott, hatalmas méretű volt, a beszéd, amelyet a jelölt tartott, hatalmas sikerű. És ezt az átütő egyetemes sikert azzal érte el a szónok, hogy csengő orgánummá!, nemes szónoki lendülettel előadott mondataiból mélységes érzés, a szívnek hangja csendült ki, amely meghódította számára a szíveket. Aki ismeretlenül jött közénk, azt beszéde befejeztével régi ismerősként ünnepelték, mert minden szavából igazi emberszeretet, jóra, jó munkára való készség, a lélek ereje áradt ki, amely magával ragadta és lelkes híveivé tette a megjelenték óriási tömegét. Az, aki nem volt jelen és csak e lapokon nyomtatásban olvassa e beszédet, az sem fog elzárkózhatni annak szívhez szóló, szíveket megnyerő hatása elől. A nagygyűlés lefolyásáról itt következő tudósításunk számol be: A nagygyűlés lefolyása. * Vasárnap délután a Levente-Otthont, annak udvarát s előtte az utcát már jóval három óra előtt szorongásig megtöltötte a népgyűlés résztvevőinek sokasága. Három óra után valamivel jelent meg a pódiumon dr. Kenessey Pongrác főispán, valamint a párt vezérkara Karlovitz Adolf kormányfőtanácsos, vitéz Draskóczy István ny. altábornagy, vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, Szűcs Dezső párttitkár és mások, vafamínt a Budapestről érkezett vendégek, dr. Lippay István, az Ipartestületek Országos Szövetségének igazgatója, Hajnóczy Béla, a miniszterelnökségi sajtóosztály képviselője, dr. Csiba Mór veszprémi pénzügyigazgató, dr. Gaál Csaba és vitéz Vida Károly, az utóbbi három, mint a 'Hadirokkantak orsz. szövetsége kiküldöttei társaságában vitéz Barcy Gábor képviselőjelölt, akiket a közönség lelkes éljenzéssel köszöntött. A nagygyűlést Karlovitz Adolf partelnök a közönség és a vendégek szives üdvözlése utána a Magyar Hiszekegy áhítatos elmondásával nyitotta meg. Átadta ezután a megjelenteknek Gömbös Gyula miniszterelnök meleg üdvözletét, emlékeztetve harmadfélév előtt ugyanezen teremben mondott beszédére, amely mély benyomást keltett a város 0hml

m kimé Eíőkljes kiegyenlített ízű kernelt S/4 kg a— közönségében. Hálásan emlékezett vissza arra, is, hogy a miniszterelnökünk akkor tett ígérete megvalósult s városunkban a katonaság, a régi huszárosztály megmaradt. Majd felkérte vitéz Barcy Gábort, akit maga a miniszterelnök j jelölt ki munkatársául s akinek tevékenységében a gazda, az iparos, a kereskedő és tisztviselő tevékenysége összpontosul, akit 38 havi frontszolgálata mindnyájunk testvérévé tett, s akinek összeköttetései számára minden ajtót a város és a községek érdekében megnyitnak, programmbeszéde megtartására. A programmbeszéd. Nagy érdeklődés mellett kezdette meg és mondotta el ezután vitéz Barcy Gábor itt következő programmbeszédét: Mélyen tisztelt Választó Közönség! Kedves Magyar Testvéreim! Tegnap délután ugyanebben a teremben az én lovagias ellenfelem tartott egy gyűlést, melynek bevezető szavában meleg elismeréssel és szeretettel emlékezett meg az én szerény személyemről. Nem ennél a lojalitásnál fogva, hanem azon elhatározásomnál fogva vagyok bátor leszögezni azt, hogy amikor ebbe a varosba betettem a lábamat, már akkor mondtam az arr? illetékes tényezők előtt, hogy én egy lovagi tornát jövök megvívni tiszta fegyverzetben és tiszta fegyverzettel akarok távozni, amely lovagi tornán sebet lehet ejteni könnyen, a? a seb azonban nem fáj, mert az a seb könynyen begyógyul. Mindenekelőtt meleg és hálás köszönetet mondok Pápa város nagyérdemű közönségének és mindazoknak a magyar testvéreimnek, azoknak uraknak és hölgyeknek, akiket már eddig szerencsém volt megismerni és akik olyan meleg szeretettel és előzékenységgel fogadták az én tisztelgésemet, hogy most, amikor én, mint vendég tartózkodom itt, a vendéglátás minden szeretetét érzem magam körül, amiért ez úton is szívből jövő "köszönetemet, őszinte és hálás tiszteletemet fejezem "ki. Mélyen fisztelt választó közönség! Én tulajdonképen nem is programmbeszédet mondok most. A Nemzeti Egység pártjának a programmját jákfai vitéz Gömbös Gyula, a mi vezérünk adta ki a nemzeti munkatervben és legutóbb az ő rádiószózatában tájékoztatta az egész ország közvéleményét és lakosságát az ő tervéről, mindazokról az intézkedésekről és mindazokról a reformokról, melyekkel ennek az országnak a jövőjét meg akarja javítani. Épen azért a programmadás nem az én dolgom, én csak néhány közvetlen, szivbőljövő és őszinte szóval meg akarom ismertetni az én felfogásomat az egyes kérdések felől, előre bocsátva azt, hogy amint már az előbb mondottam, fanatikus hittel, dolgozni akarással akarom ezt a célt szolgálni. Nem idegen közöttünk. Testvér a testvéreknél. Én szeretettel jöttem ide, szivemben szeretettel és ezt a szeretetet, kérem, méltóztassanak hasonló megértéssel, hasonló szeretettel fogadni és jóindulatulag meghallgatni az én szerény igéimet. Egy dologgal akarok foglalkozni elsősorban, mellyel szinte természetszerűleg találkoztam itt akkor, amikor egyes helyekről azt mondották, hogy én idegen vagyok itt. Kedves magyar Testvéreim! Én úgy látom, hogy nem idegen arcok vannak velem szemben. Én nem érzem magam itt akkor idegenül, mert mint magyar ember jöttem a magyar emberekhez, mint testvér jövök a testvérhez. És ebben a kapcsolatban és ebben a vonatkozásban csak kölcsönös testvéri szeretetről és megértésről, de nem idegenségről lehet beszélnem. Nem lehetek idegen már csak azért sem, mert hiszen mindnyájan, akik ma itt együtt vagyunk, egy eszmének a szolgálatában állunk. Ennek az egy eszmének szellemi közössége sorakoztat bennünket eggyé, magyarokat, ez a szellemi közösség hoz egymáshoz bennünket közelebb és ez egyesít bennünket. De még tovább megyek, amikor azt mondom, hogy még egy szomorú körülménynél fogva sem érezhetem magamat idegennek. Ottan, ahonnan én jöttem, a fővárosban, ugyanazokat a gondterhelt arcokat láttam, mint itt Pápán. Egy a nyomor, egy az inség, egy a küzködés és egy az óh'aj, a kivánság. A kibontakozás felé és a közös nyomor és a közös baj talán még jobban összekovácsol mindnyájunkat, mint akármi más. Különösen akkor, amikor én ís érzem ezeket a gondokat, én magam is mint gyakorlati ember küzdök az élet ezernyi nehézségével, tehát ismerem azokat a bajokat, ameDivatgombot Divatsálat Divatkeztyüt Divatharisnyát Divatgallért stb. üzletében mindig új mintákból válogathatnak!