Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-03-03 / 9. szám

után a képviselőtestület 25 szóval 18 ellen kimondta, hogy a szerződést 1937-ig tartja fenn, viszont nagy többséggel a régi tartozásból csupán 50 P-t tartott fenn s a hátralevő évekre 50 P évi bért állapított meg az eddigfi 100 P helyett. Özv. Tóth Ferencné és özv. Tomor Antalné nyugdíjának megállapítása után Kipecz Károly gőzfürdőbérlőnek 1000 P kölcsön iránti kérvényét dr. Fehér Dezső pártoló felszólalása ellenére elutasították. Nagy János vámőrnek kegydíj iránti kérvényét Nánik Pál, dr. Fehér Dezső és vitéz Karcsay Béla pártoló felszólalásai után, a polgármesternek részletes felvilágosítása után elutasították. Miután vagy tiz városi lakó bérleszállítási kérvényét elutasították s csupán három kislakás bérlőjének adtak 20—20 P 'engedményt, nagyobb és koronként igen szenvedélyes vita volt Gyenese Jánosnak utcatér céljára igénybe vett telkének egy Teleki-utcai városi telekkel szándékolt elcserél és e körül. Ez ügyben a polgármester azt iaz álláspontot foglalta el, hogy érvényes határozat lévén, az idevonatkozó kérés elutasítandó. Számos felszólalás után a közgyűlés két szótöbbséggel Szűcs Dezsőnek azt a javaslatát fogadta el, hogy bizottságot küld ki annak megállapítására, vájjon a most kért telek értékesebb-e a régebben kijelöltnél. A bizottság véleményének meghallgatása után fog aztán a képviselőtestület ebben az ügyben dönteni. A tárgysor letárgyalása utáin interpellációk voltak. Kovács Sándor az összekötő utak költségeihez a törvényhatóság hozzájárulás 'álnak biztosítását kérte. Dr. Jílek József a közgyűlési tárgysor korábbi szétküldését és az útellenőrző bizottság működtetését kérte. Dr. Török Mihály az új lakbérs^abályreindelet mielőbbi előterjesztését, végül Nagy János a Czuczor-, Kertsor- és Rohonczi^utcák járhatóvá, tételét kérte. A polgármesternek az interpellációkra adott megnyugtató válaszát úgy az interpellálok, mint a közgyűlés tudomásul vette. A közgyűlés 7 órakor este ért véget. A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta: Meggyessy László műszaki tanácsos. IV. Amint Endresz és társai fél év múlva fogolytársaiktól megtudták, mert arra már a német kapitány valamelyest megtanult oroszul (Endresz azonban akkor is, később is, csak pár szót tudott), ez egy olyan börtön volt, ahova a bűnöst egyszer becsukták, s minden kihallgatás nélkül ott maradt, amig élt. Ha valaki meghalt, az őrök a holttestet kihúzták a lábánál fogva, s az erdőben minden jel nélkül elföldelték. Volt a 31 fogoly között 10 matróz^ akik az orosz-japán háború alkalmával az egyik hadihajón fellázadtak, s már több mint 10 éve éltek itt a nélkül, hogy egy percre elhagyták volna ezt a helyiséget. Eredetileg! sokadmagukkal érkeztek ide, de a többiek már elhaltak. Volt közöttük egy kozák őrmester, aki már szintén 10 éven túl élt itt és aki egyrej azt hajtogatta, hogy most már mindegy neki, hogy itt van, csak azt szeretné tudni, hogy miért csukták ide? Semmi szabálytalanságot, semmi bűnt el nem követetty nern tudja, miért hozták ide. A 31 fogoly közül 8 matróznak volt fakanala és bádog ivópohara, a többinek semmi, így a teázásnál először ők itták meg a poharukból teájukat, aztán mindenkinek meg volt az embere, akinek átadta, az viszont tovább, egészen addig, mig mindenki ivott. Mindjárt fogságuk első napjaiban az egyik matróz, aki Endresz mellett is feküdt, amint teáját elfogyasztotta, poharát Endresznek adta át, s ezt a sorrendet fogsága egés'z ideje alatt megtartotta. Amint Endresz s a német kapitány megállapították, az egész társaság skorbutban szenvedett. Ide kellett erős lélek és ifjú test, hogy ezt a borzalmas, vigasztalan és reménytelen nyomorúságot lelki és testi összeroppanás nélkül kibírják. Ehhez képest a Kusncz Aladár »Fekete kolostor«-ában leírt szörnyűségek irigylésreméltó és kivánatos jómód. Mert ők nappal világoson, szabad levegőn lehettek és élt bennük a remény, hogy holnap vége a háborúinak, s ezzel vége az ő nyomorúságuknak is. Elndreszéknél ez a tudat hiányzott; itt a remény szavát a józan észnek kellett elhallgattatnia. Hisz előttük voltak példának ezek a 10 esztendős élő halottak. És Endresz ilyen körülmények között egy pillanatra sem csüggedt, egy percre sem vesztette el és adta föl a reményt, hogy innen ki fog szabadulni, mert lelke egész erejével íakarta, hogy a háborúban résztvehesslen újra, hogy kiköszörülhesse az önérzetén ejtett nagy csorbát, ami rajta a harcnélküli fogságbaeséssel történt. És a csoda megtörtént! De mielőtt ezt leírom, el kell mondanom, hogy Endresz és két társa az itt töltött kilenc hónap alatt egyetlenegyszer sem mosakodott. Endresznek a blúza és inge lerothadt, leszakadt róla, csak foszlányokban lógott; haja, de különösen a szakálla erősen megnőtt, úgy hogy az alig 24 éves fiatalembernek a melle közepéig ért. A börtönben áz élősdieknek miriádjai nyüzsögtek, s szegény, kedves Endresz testét végig sebek borították. A kilencedik hónap közepét töltötték már ebben a szörnyűségben, amikor az egyik este látogatók érkeztek. Egy vöröskeresztes dán hölgy, aki az oroszországi fogolytelepeket és börtönöket látogatta, véletlenül bukkant kíséretével erre az épületre, s mivel a kíséretében levő orosz tisztek (négyen voltak) inem sejtették, hogy itt hadifogoly tisztek is vannak, kívánságára kinyittatták ezt a földi poklot. (Folyt, köv.) Belépett már a Közérdek'

4 -be? VII. pörköltkávé keverék V

8 kg. 1-— Meinl tea 1 csomag 5 dkg —•70 Tea-rum Konzum 0-5 1 1-60 Meinl csokoládé 1 tábla —•40 Finom Meinl főzőcsokoládé 20 dkg. tábla —•88 Kakaó III. »/

8 kg —•36 Meinl Maltinkakaó V

4 kg -•75 Konzum keksz V

4 kg —•45 Tarhonya 2 tojásos V

4 kg -•26 -•60 MEÍNL GYULA r. t. Dobozos főzelékeink árát leszállítottuk! ragwaaMr

onRH^ Erdélyi Irodalmi est. Erdély... Úgy tűnik föl előttünk, mint álom, mint délibáb. Talán nem is volt, talán nincs is. S ha volt is, van-e valami köze a magyarhoz?... Az erdélyi irodalmi est realizálta álmunkat. Ezen az esten rájöttünk, hogy mégis csak van Erdély, él, színesen, elevenen és magyarként. Az Erdélyi írók közénk hozták Erdély lelkét, megszólaltatták Erdély magyar szivét, nyelvét. Olyan közel éreztük magunkat e földdarabhoz ... Csütörtökön délután érkeztek városunkba. A pályaudvari fogadás után Hamuth János polgármester uzsonnán látta a vendégeket. Este hatra pedig zsúfolásig megtöltötte a, Jókai-mozgót az irodalmat s Erdélyt szerető előkelő közönség. Az estet a város polgármestere, mint a Városi Közművelődési Egyesület elnöke nyitotta meg s az őszinte szeretet hangján köszöntötte városunkban erdélyi magyar testvéreinket. Varga László ref. gimn. tanár, mint az Egyesület főtitkára sajnálatát fejezte ki, hogy az Erdélyi Helikon nesztora, gróf Bámffy Miklós íny. külügyminiszter nem jelenhetett meg, majd bemutatta az egyes írókat. Kemény János báró, az Erdélyi Helikon házigazdája ecsetelte ezután az Erdélyi Szépmíves Céh és! az Erdélyi Helikon megalakulását, úttörését, s nemzeti missziót végző apostoli munkáját. Komoly, igen rokonszenves egyénisége érzékeltetni tudta azt az önzetlen munkát, nagy nekilendülést, mellyel az erdélyi magyar írók szabad munkaközösségének életrekeltésében i olyan el nem évülő érdemeket szerzett. Kós Károly, a sztánai remete emelkedett föl utána s készülő regényének, az »Országrépítő«nnek egy 'fejezetét mutatta be. Az a komoly történeti megalapozottság, melyen az ezer év előtti ifjú ország vezető alakjai s a nagykoncepciójú István nagyura mozognak, sokrétű, csodás lélekábrázolás, a némettől magyarságukat féltő urak ősi németgyűlöletének rajza, pompás nyelvezete a történet perspektívájában sem tagadhatják le Kalotaszeg szülöttének erdélyiségét. S e fejezet csak kis része a monumentálisan kibontakozó regénynek. Dsida Jenő »Nagycsütörtök« című legújabb verseskötetéből mutatott be verseket Igen érdekes költői egyéniség, kinek mély lírai élményei, ihletett meglátásai hol a legtökéletesebb, utolérhetetlen formaművészetben csendülnek ki, hol a zamatos erdélyi nyelv legtermészetesebb, szinte prózai egyszerűségben tündökölnek. »Szökevények a fák közt«j »Krisztus«, »A föld és az ember megmarad« és a »Szerenád Ilonkának« című versei aratták a legnagyobb sikert. Nyirő József a »Játékok« című elbeszélését olvasta föl, kinek remekbefaragott székely alakja ad'ott e novellának értéket. ízes, zamatos székely ínyielve, féltő szeretettel megrajzolt alakjai s az egész levegője a székely havasokba, székely falvakba vitt bennünket. A szivek érzékeny húrjain játszott, s olyan művészettel, -amire az érzelgősségtől mentesen csak a legavatottabbak tolla képes. Nyirő felolvasása után Pongrácz Etelka úrleány gyönyörű virágcsokrot nyújtott át kedves szavak kíséretében az íróknak az Erdélyből ideszakadt magyar testvérek nevében.