Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-02-17 / 7. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. I1NDE1N SZOMBATON. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Még fel-feícsapkodnak vészes vörös lángjai annak ja rettenetes tűzvésznek, amely a héten itt tombolt nem messze határainktól, még ép­pen ezért nem is lehet teljes egésizébein átte­kinteni azt a rombolást, amit emberéletben és anyagi javakban véghezvitt, de már a pusz­tító .elemen teljes bizonyossággal úrrá lett Ausztria és a törvényes rend és az államha­talom ellen támasztott páratlan 'nagyarányú lázadás legyürtnek, megsemmisítettnek tekint­hető. Azok a válságos órák és napok, melyek a héten leteltek, nemcsak Ausztriára, de reánk magyarokra inézve is halálosan izgalmasak voltak. Az 'ellenállásinak az az ádáz ereje, mely a lázadásban elejétől kezdve megnyilvánult, de ezenkívül főkép az ellenállás céljait szol­gáló gyilkos fegyverek sokasága, kezdettől fogva érthetetlennek, gyanúsan rejtélyesnek látszott előttünk. Ma már többé nincs gyanú, ma már meg van a teljes bizonyosság: a fegy­vereknek és lőszernek azt a hihetetlen memy­nyiségét, amely egy hadba induló seregnek is elegendő lett volna, a csehek szállították, csem­pészték be — hazáruló vezetők alattomos terve szerint — a zendülők részére. Hosszú idő alatt megállapított stratégia szerint dolgozva akarták Ausztriát belső forrongással bomlasz­tani, tönkre tenni, hogy aztán — hiszékenysé­gükmek nincsen határa — megkaparinthassák, lenyelhessék, vagy legalább is az ő érdekeik szolgálatába állítsák. A spiritus rector, aki még áldozatoktól sem riadt vissza céljai el­érésében, tehát ugyanaz a cseh náció volt, amely semmi eszköztől mem riad vissza a mi megsemmisítésünk érdekében sem. Ha Doll­fuss kormánya — amint az másként képzel­hető nem is volt — úrrá lett a helyzeten, az nemcsak az államrend, nemcsak a polgári tár­sadalom, nemcsak a keresztény szellem uralma érdekében s végezetül magunkra gondolva, az államaink közt fennálló barátság szempontjá­ból örvendetes reánk nézve, hanem igenis azért is, mert mikor Dollfus legyőzte a zendü­lést, legyőzte annak támasztóját, támogató­ját, legyőzte közös ellenségünket, Csehorszá­got is. Szomorú csak az a győzelemben, de ez is a csehek lelkén szárad, hogy a győzelem kivívása ennyi emberáldozatot kivánt. Igaz em­beri részvétünk azoké a rendőröké, csendő­röké és katonáké, akik a rendcsinálás munká­jának hősi áldozatai lettek. De igaz emberi részvétünk keresi fel azokat a szerencsétlen munkáscsaládokat is, akiknek megtévesztett, zeindülésbe kergetett családfenntartói esztelen elvakultságukért életükkel fizettek. Vajha az a sok kiontott vér végre észretérítené a töme­geket, melyek tudatosan vagy tudatlanul ide­gem célok eszközei voltak s vajha a lefolyt! harc után a győztesben is nem la gyűlölség, de a megértés és szeretet lenne úrrá. Erre volna nagy szüksége szegény jó barátunknak, Ausztriának, nehogy egy folyton kísértő másik komvulzió — vörös után a fehér bolsevizmus — újból újabb forrongás felé sodorja. Termelési és értékesítési kérdések. A mezőgazdaság problémája kétségtele­nül a legsürgősebb, és azok a termelési és foglalkozási ágak, amelyek még a krízisben ÍS amnyira-amennyire prosperálnak, kell, hogy segítségére siessenek a mezőgazdaságnak, amelynek boldogulásától függ az ő további boldogulásuk és fennmaradásuk is. És itt | összeütközésbe kerül két elvi kérdés. Az egyik a gazdasági liberalizmus, a másik pedig az állami intervencioinizmus kérdése. Kétségtelen, hogy egy egészségesen fej­lődő gazdasági rendben a legideálisabb a teljes gazdasági szabadság, a tehetségek, a kapitalista-individualista egyedek szabiad fej­lődésének biztosítása. Egy beteg, kaotikus állapotban azonban kénytelenek vagyunk az állami iintervencionizmus gondolatával meg­barátkozni, amennyiben ez nem halad túl azon a határom, amelyen túl már etatizmussá, ál­lamszocializmussá válik. Addig a határig azon­ban, mig az állam erejével segítségére siethet a gyengébb termelési és foglalkozási ágnak, addig, igenis, helyes az állami intervencioniz­mus elve. És itt egészen új gondolatokkal kell/ megbarátkoznunk, amelyek azoknak, akik a f régi liberális felfogást vallják, első hallásra talán idegenszerűeknek és különöseknek tet­szenek. Komolyan foglalkoznunk kell pl. a kémyszerkartelek, a kényszertársulások gondo­latával akkor, amikor a fogyasztók részéről ugyancsak igen erős áramlat van a kartelek túlkapásai és kizsákmányolási politikája el­len. A kettő látszólag ellentmondás, de ép­pen nem az, mert ha elismerem, mint elvet* az államimtervenció jogosultságát, akkor ez­zel már elismertem az államnak azt a jogát is, hogy a termelés irányításába belefolyjon; a termelés irányítása pedig nem jelent egyebet, minthogy szükség esetén meghatározza azt, hogy mit, mennyit és milyen áron kell ter­melni. És szükségszerű az is, ha megbarátkoz­tunk a kényszerkartelek gondolatával, hogy megbarátkoztunk az államhatalom azom jogá­val, hogy a szükséglet igényeihez képest kor­látozza a termelést és új vállalatok létesítéséti engedélyhez kösse. Az idea nem új. Utalok csak a szomszéd államokra, s köztük első sorban Ausztriára,' ahol a numerus clausust az iparban a legutóbbi időbem már életbe léptették. Utalok továbbá Olaszországra, amely hasonló korlátozó ren­delkezéseket léptetett életbe. Nálunk sem új ez az idea. Már iaz új iparfejlesztési törvény,' amelyet a törvényhozás még abban az időben alkotott meg, amikor a gazdasági válságnak még csak az előszelét éreztük, provideál arra, hogy olyan iparoknál, amelyeknél túltermelés van, új iparvállalat ne létesüljön, s ha az or­szág fogyasztását száz százalékig el tudja) látni a belföldi ipar, ilyen iparokban az orszá­j gos ipartanács meghallgatása alapján a kor­' mány dönti el, van-e szükség új vállalat léte­sítésére. Szervezkedésre, irányításra, éppen az ilyen súlyos gazdasági időkben van leginkább szükség, miint amilyen a mai és a mezőgaz­daságnak egyik főhibája az volt, hogy termé­szeténél fogva nem volt képes olyan szervez­kedésre, miint az ipar, és a gazdasági válság szervezetlenül találván a mezőgazdaságot, a mezőgazdasági egyedek sokkal hamarább vé­reztek el, mint az ipariak. Nem lehet ipar és mezőgazdaság között ellentéteket konstruálni. Magyarország terü­letén, azokon a vidékeken, ahol ipar fejlődött és egészsféges, hatalmas ipar van, a mező­gazdaság sokkal kevésbbé érezte meg a gazda­sági válságot, mint azokon a mezőgazdasági vidékeken, amelyek nem támaszkodhattak iparra. Utalok csak Ózd vagy Salgótarjáni vidékére, és Győr városára, ahol tudvalevően elég szép számmal települtek le iparvállalatok, s ahol mindenütt azt találjuk, hogy a csődök és fizetésképtelenségek száma sokkal kisebb volt, mint azokon a gazdag területekein, mint például Kecskeméten vagy Debrecenben, ahol nem voltak iparvállalatok. Az ipari vidékeken a mezőgazdasági lakosság jóléte is sokkal magasabb fokom áll, mint azokon a területe­ken, ahol nem tudja a kisgazda a tojást, apró­marhát, szárnyast és egyéb terményeit bevinni a gyárba, amely a legközvetlenebb fogyasztója mindenkor a mezőgazdaság terményeinek. Eze­ken a vidékeken az adóhátralék sokkal keve­sebb, mint másutt, ami azt bizonyítja, hogy itt a mezőgazdák is eleget tudnak tenni adó­fizetési kötelezettségeiknek, mert terményeik értékesítése a közeli gyár felvevő képessege 1 folytán lehetővé válik. örömmel kell itt megállapítanom, hogy a kormányzatnak az a céltudatos kereskede­lempolitikája, amely első sorban egy kézben, felelős irányítás mellett egyesítette az ex­portügyekkel foglalkozó két különböző szer­vet és azonfelül a devizakorlátozások fenn­tartása mellett is, különböző devizakönnyíté­seket és egyéb kiviteli, illetve hitelkömnyítéj­seket engedélyezett exportunk részére, egyre kedvezőbben érezteti hatását; ezeknek a cél­tudatos kormányzati lépéseknek örvendetes eredménye máris szembetűnő. Dr. Görgey István. Mérleg - tulaj donosok figyelmébe! A mértékhitelesítő hivatal által visszautasított mérlegek (gyorsmérlegek) és súlyok javítását állami hitelesítési kötelezettséggel jutányos árak mellett vállaljuk. Erdős és Szalay lakatos és mérlegjavíftók Korona-utca 51. szám. Mindennemű tüzelőanyagok megfoí^fraíó és felányos Ssessseraési forrása Rauscher és Bodó cégnél Pápa, Oyorí~óí (Uradalmi fadepó.) — Telefon: 124.

Next

/
Oldalképek
Tartalom