Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-02-17 / 7. szám

A túlsók evésnél, Vagy túlzott ivdsnál, írd gyógyvízből Már fél pohár használ! Sgmándi Miska Mi a város cimere? — Heraldikai eszmefuttatás. — Kiszivárgott a hír, hogy a város művészi érzékű polgármestere a városháza homlokzati timpanonját egy helybeli, művésszel átfestetni szándékozik. Nem ismerem a terveket, -de ezzel kapcsolatban pár megjegyzést szeretnék tenni a város cpímeréről. A címet bizonyára furcsának találják olvasóim, hiszem a város címere úton-útfélen, a város pecsétjén, kiadványain, könyveken szerepel és a Városháza timpanonját is ez díszíti. Soraimmal épéin arra kívánok rámutatni, hogy mi teszi indokolttá a kérdés felvetését. A város címerémek leírása, melyet a m. kir. belügyminiszter a város fölterjesztésére 111.765/1903. számú rendelet ével hagyott jóvá, szószerint a következő: Kék mezőben, zöld talajon, egy ferdén felállított ezüst pajzs előtt, mely kerdsztbe;tett zöld pálmaágat visel, Szent István elsíő vértanú diakónus ruhában, t. i. fehér karingben s arra húzott arany hímzésű és bojtú vörös d^lmatikában, a dicsőség fénykörével övezett födetlen fejjel, jobbra fordulva, kezét imáira kulcsolva térdepel, míg feje fölött a megköveztetést jelző három kő, a pajzs jobb sarkában ezüst félhold, ,a balsiarokban pedig hat ágú csillag látható. Ennyi a címer leírása — és nem több. Ezt azért hangsúlyozom, mert a Városházi timpanonban a következőket láthatjuk: A timpanon közepén a városinak — az idézett leírásnak nagyjában megfelelő — címerpajzsa van, a következő címerdíszekkel: A pajzson zárt hercegi korona, a pajzstól jobbra és bjalra pedig egy-egy pajzstartó ülő szeráf. A korona és pajzstartó olyan címerdíszek, amelyek csak olyan címerekhez illeszthetők, aminő címereket azok megilletnek. A címernek ezek részei, melyeknek a címer leírásában is szerepelniök kellene. De ezeknek városunk történetében semmi nyoma nincs, heraldikai szereplése inem fordul ielő, és azok a címer hivatalos, de nem hivatalos leírásában; sem szerepelnek. És bár igen előkelővé teszi városunk címerét a pajzson lévő zárt hercegi korona, de az csak fejedelmi családokat illetett meg. Nemkülönben nobilis dísz a két pajzstartó is, de hát ezeknek címerünkhöz semmi közük nincsen. Ha pedig azok nem illetik meg, akkor velük a címert ne is ékesítsük, s tőlük önmagában is szép és nemes címerpajzsunkat meg kell fosztanunk! Kerestem, kutattam, vájjon hogyan került címerünkre a hercegi korona és a két bájos szeráf. Meg kell vallanom, kutatásom eredményeként inem tudok más okot megjelölni, mint azt, hogy a címer festője megkapta a megbízást a timpanon befestésére, s a címernek ott szerepelnie kellett. De a széles háromszög igen üres maradt volna, ha csak a közepét díszíti cimerpajzs. A festő tehát úgy gondolta megoldhatónak ia művészi problémát, hogy oldalba rúgva a heraldika sza- j bályait, a háromszöget a címerpajzs föl díszítés ével töltötte ki. Az eljárás igen jóindulatú volt, de, hogy finoman fejezzem ki magamat/ kissé történeti csalásnak nevezhető. Az eljárás különben jellemző az öregek felfogására, akik nem csináltak nagy problémát abból, hogy egy uram-bátyámos gesztussal előkelőbbé tegyék címerüket, s fe célból az adott városi címert hercegi koronávial' ékesítsék fel. A fesitŐ önkényű eljárásánál egy egész város asszisztált, akár hozzánemértésből, akár azért, mert ilyen »kis változtatásnak nem tulajdonított jelentőséget. A következő generáció pedig már mint hiteles történeti adottságot tekinti a kidíszített városi címert. (Elképzelhető, hogy sok »törzsökös« nemesi család ősi címere miként jutott mai előkelő formájához.) Ha tehát a timpanon átfestése a program, ez az idő a legalkalmasabb arra, hogy ezt a történeti és heraldikai szempontból elfogadhatatlan, sárgaréz lapra festett oromfal-festményt eltávolítsuk, illetőleg a városi múzeum számára mint heraldikai kuriózumot megbecsüljük. Ha most magát a cimerpajzsot nézzük, (rajta is találunk szembeötlő dolgokat. A város pecsétje, a városinál és másutt szereplő ismert cimerpéldányok többé-kevésbbé megfelelnek a hivatalos leírásnak. De eltérők Szent István vértanú ruházatában. Egyik »hivatalos« címerpéldányon a vértanú földigérő vörös dalmatikát visel, de a fehér kariing hiámyzik alóla. A másik »hivatalos« példányon térdig érő dalmatikát hord, ezein a karing kivehető. A város hivatalos pecslétjérnek nem nagyon régi származású, de rajzban gyatra kivitelű címerén szintén térdig érő vörös dalmatikát visel a vértanú, bár a dalmatika szabása, stíilusa alig fogadható el. A dalmatika Szent Istvánt, mint diakónust tényleg megillette, csakhogy az más formájú volt, mjnt az egyházi szertartásoknál ma ismert. A dalmatika bokáig érő ruhadarab Volt, s csak a IX. sizázadtól kezdve hordták a ma ismert rövidített, térdigérő formájában. Az egyik városházi címerpéldányán ezt a régebbi, elfogadhatóbb dalmatikát találjuk, csakhogy az alól hiányzik a karing. A város pejosétjén a vértanú karinget visel, de a dalmatika térdig érő, későbbi stílusú, azaz anachrojnisztikus. Ha ia kérdést fölvetjük, hogy melyik dalmatikát fogadjuk el helyesnek, véleményem szerint az alig ha lehet a város pecsétjén szereplő rövid, anachronisztikus dalmatika. Észre sem veszi a zsebe, ha haíhavi P 2'40-es részletekkel előfizet u Magyar Kézimunka Újságra, amelyet városunkban csakis cégemnél szerezhet be ily kedvező módon és megkapja az értékes ajándékot is. Fáradjon hozzám és válasszon a gyönyörű ajándékok közül. Ké&imusi'lKa-u&l&íe, l>ápa. OLCSÓ MÁZTAMTÁSI CH£KBK: VII. pörköltkávé keverék V

8 kg. . . 1*— Meinl tea 1 csomag 5 dkg —'70 Tea rum Konzum 0*5 3 1*60 Meinl csokoládé 1 tábla -—-40 Finom Meinl főzőcsokoládé 20 dkg. tábla —*88 Kakaó III. V

8 kg —-36 Meinl Maltinkakaó V

4 kg —-75 Konzum keksz V

4 kg. —-45 Tarhonya 2 tojásos ]/

4 kg —-26 I. Rizs 1 kg —-60 MEINL GYULA r. t. Dobozos főzelékeink árát leszállítottuk! E felfogásomnak talán ellene szólnak a plébániai templom Maulbertsch-freskói. Ezek Szent Istvánja sem a korszerűnek tekinthető dalmatikát hordja, csak a későbbi egyházi szertartásoknál használtat. Pedig Maulbertsch bizonyára végezett ókori és alapos régészeti tanulmányokat óriási méretű történeti freskóihoz, mondaná valaki. Ez igaz is, csakhogy az ő kezeit efősen, megkötötte gróf Esterházy Károly püspök, a templom mecénása, aki szabatosan előírta, sőt Rómából küldött rajzokkal illusztrálta, hogy milyen ruhákat kiván a művésztől a freskók alakjaihoz. Művészi szempontból ez bizonyára furcsa eljárás volt a püspök részéről, de a megrendelő elvégre ő volt, s végre is 9000 forintért sok mindenben érdemes volt a művésznek fejet hajtania. Tehát a freskók anachronizmusa nem is vitatható. Címerünk számára tehát csak a korszerűbb öltözetet fogadhatjuk el. Minthogy a címer leírása nem írja elő a dalmatika szabását, természetes tehát, hogy nem egy korszerűtlent kell használnunk azért, mert valami kontár rajzoló valaha ezt így »alkotta« meg. Ez a »Valaha« persze nem a címer első megfestő] ér e vonatkozik, hanem a most használt gyenge kivitelű rajz mesterére. A legjobb ideje vam itt tehát annak, hogy ezt a történetellenes és a város címerét sértő visszáságot megszüntessük. Generációnk az őszinteség kora, nincsen tehát szükségünk előkelő, csak a tényleg megillető címerre. Nem is nézhetjük, hogy címerünket akár smob előkelőség, akár hozzánemértés és indolens felületesség meghamisítsa. Mindennek elejét vehetjük, ha a városháza oromzatfalára tényleg a város címerét teszik, s a város pecsétjére városunk egy művésze által — a felsorolt szempontok figyelembevételével — megfestett címert tesszük. Horváth Elek. A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta : Meggyessy László műszaki tanácsos. II. • Az a menetzászlóalj, amellyel most Endresz a harctérre ment, a vonatról leszállva, minden harc nélkül az ellenséig kezébe került. Olyan volt a helyzet, hogy a zászlóalj zárt oszlopban, töltetlen fegyverekkel menetelt, mert a saját állásainkat még mintegy kétnapi járóföldre tudta. De előtte való napon az orosz frontunkat áttörte, s par órai menetelés után hirtelen a zászlóalj mögött tűnt fel egy ellenséges csapat. Egyidejűleg azonban előttük is, orosz csapatok meneteltek, úgy hogy teljesem körül voltak zárva és zászlóaljunk fogságba esett. Endresz az első napon még a saját zászlóaljabeli legénység között menetelt, mint fogoly. Estére azonban egy magasabb orosz parancsnokság székhelyére értek, ahol kihallgatták, s mivel itt már rengeteg hadifogoly várt elszállításra, rnég azom az éjjelen tovább indították, de már idegen ezredekbeli és nagynémet legénység között. Három nap és három éjjelen át folyton gyalogoltak, csak azután kerültek vasúti kocsikba, már orosz földön. Endresz 40-ed magával volt egy teher-