Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-12-08 / 49. szám

Helyben. MINDEN SZOMBATOIV Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 ffflér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Embertelen, ádáz gyűlölet szelleme jár újra kisérteni a földön. Békés, munkás polgárokat hajszol el keresetük helyéről, megfoszt minden ingó és ingatlan vagyonuktól, aggokat kikerget nyugodt otthonukból, betegeket leránt kórágyukról, ártatlan kicsinyeket kiszakit meleg, ölelő karokból, brutális nyerseséggel száz meg száz, meg ezer ártatlant földönfutóvá tesz. Húsz év előtti képek újulnak meg szemeink előtt. De akkor háború volt és a háború borzalmait élték át azok, akiknek hasonló sors jutott osztályrészükül. Ma — úgy mondják — béke van, nemzetek tanácsa ül vitás ügyekben a bírói széken s mielőtt még a vitában a döntő szó kimondatnék, mielőtt az igazság megállapítására egyetlen komoly kísérlet is megtétetnek, már ítél a bosszú, ítél ártatlanok fölött, ítél azok fölött, akik a kezeügyében vannak, ítél az önkény, lesújtva senkinek. <iem vétő szegény magyarokra. Rettenetes balkáni eljárás, rémes kép a civilizáció XX. századából! És mi itt állunk remegő szívvel, összeszorított -ajakkal, még jajgatnunk is alig szabad, nehogy ez megzavarja a genfi tanácskozás nyugalmas menetét! Nem, nem is jajgatunk, nem magyar szokás az. Ezer év folyamán nem egy serscsapást kiállottunk már, Trianon óta pedig hozzá vagyunk szokva a nyomor látásához, megedzett bennünket balvégzetünk. De lelkünkben él a testvériség érzelme, nem fogjuk, igenis nem fogjuk elhagyni azokat, akiket legjobban sújtott a balkáni düh ostora, felkaroljuk, védeni fogjuk őket, otthonukként ajánljuk fel nekik régi otthonukat: az ítélők feletti végítéletet pedig rábízzuk ama legfőbb Bíróra, akiben soha, de soha nem szűnik meg bizodalmunk. Magyarok, kiűzött és a kiűzőitekkel együtt síró magyarok, ne feledjétek a költő szavait: »Van bíró a felhők felett, áll a villámos ég!« A Saar=kérdés magyar tanulságai. Németországnak ezen szénben gazdag gyáripari területe, az u. n. Saar-medence, a békealáírás óta zálogul van lekötve Franciaország részére nemzetközi igazgatás és fennhatóság alatt. 1935 január 13-án dönt e vidék lakossága további sorsa felett, hogy t. i. csatlakozik-e Francia- vagy Németországhoz, vagy pedig a jelenlegi állapot fentartását kívánja. Ez a népesség túlnyomó részében német, mégis a politikai mesterkedés erőhatalommal és mindenféle eszközzel azon igyekszik, hogy e gazdag földet a franciának szerezze meg. Érthető ez nem csak hadászati szempontokból, hanem annak folytán is, hogy a lothringeni szomszédos óriási francia vasércbánya-vidéknek úgyszólván üzleti életfeltétele, hogy a közeli szén rendelkezésre álljon. Dolgozik tehát a pénz teljes erővel azon, hogy a szavazásra jogosítottakat magának megnyerje. Első sorban nem fukarkodik rózsás reményekkel kecsegtető ígéretekben. Ahol a kenyér, ott a haza, a fő jelszó. A másik eszköz a fenyegetés, hogy jaj lesz azoknak, akik a hatalom ellen szavaznak, ha mégis a hatalom lesz a győztes. Az ideiglenesen nemzetközi megszállás alatt álló ezen területen nagy számban gyűltek össze a német birodalom ellenségei, akik itt szeretnék továbbra is megvetni lábukat a harcra — nemzetközi (értsd: németellenes) védőszárnyak fedezékében. Ezek i bizonyára a jelenlegi állapot fentartása mellett ' agitálnak s rémítgetik a szavazókat a nagy 1 hazában uralkodó kenyér- és munkanélküliség veszedelmeivel. A magyarságot érdekli a kérdés miként való eldöntése azért, mert kétségtelen, hogy a Saar-vidék visszacsatolása Németország számottevő megerősödését jelenti, ami ránk nézve sem lehet közömbös. Ez nagy erkölcsi értékben való gazdagodás is volna. A másik szempont a szavazás példái minősége. Kétségtelen ugyanis, hogy az idők és viszonyok kényszerítő súlya alatt a legalább is részleges területi revíziónak nálunk is be kell követjkeznie rövid időn belül, ami bizonyára szintén népszavazáshoz lesz kötve. Kell, hogy tekintetünk most a Saar-vidék népe felé forduljon s az ott végbemenő eseményeknek tanulságait megfigyelje és feljegyezze. Bizonyos, hogy hasonló esetben a mi megszállott területeinken is ugyanazon eszközöket fogja használni a hatalom: a jobb sorssal való hitegetés és ígérgetés mellett a megfélemlítés fegyvereit. Megszállott országrészeink ugyancsak menedékül szolgálnak ellenségeinknek, mindazon elemeknek, melyek a rendtől félnek és csak a zavarosban érzik jól magukat. Sok előcsahost is fog a hatalom pénzen megvásárolni, és egyéb előnyök Ígéretével magához csalogatni. Fel fogja használni a cselszövés, az egymás elleni izgatás, a hazudozás és rágalmazás becstelen eszközeit is. Nem fog visszariadni a lelketlen zavarcsinálástól i sem s az elégületlen tömegek lelkében erre kedvező talajt fog találni. Mindezekkel szemben mégis győznie kell azonban az igazságnak, a történelem tanulságain okuló józan megfontolásnak. Meg kell érteniök a gondolkozó szavazóknak, hogy az ország határait nem valami véletlen vagy erőszakos hatalom határozta és rögzítette meg ezer év folyamán, hanem az emberi egymásra utaltság felismerése az összes természeti körülmények figyelembe vétele mellett — jelölte ki azokat. A tótok példája mutatja, hogy mit érnek az országrabló hatalom Ígéretei. A csehek által felfalt tótság teljesen elveszítette nemzeti létét, tisztességes megélhetésének létalapjait, a csehek megsemmisítették iparát, kereskedelmét, beültek az összes állami javadalmakba s ma már nyelvi kultúrájukat is veszedelmeztetik. A magyarországi gazdasági megélhetési erőforrásokat elzárták előlük, a tót a cseh hazában bármely téren csak úgy tud érvényesülni, ha tótságát megtagadja, de még így is »megbizhatatlan elem« marad. KARÁCSONYRA csillárt, rádiót, varrógépet GOLDSTEIN GYULÁNÉ műszaki vállalatánál FŐ^TfcR szerezhet be legolcsóbban heti 1 pengős részletfizetésre is. Ugyanígy jártak az erdélyi oláhok is. A Romania mare uralmával beköltözött a balkáni szellem, a balkáni alantos kultúrai s az erdélyi magyar iskolákon nemes műveltséget szerzett új románok fogcsikorgatva kénytelenek tűrni a regátbeli órománok fölényeskedését, Erdély bányakincseinek kifosztását, >a közállapotok züllését, a személy és vagyon bizonytalanságát, a mindent felfaló korrupció garázdálkodását, minden téren a tisztességnélküliséget, az erőszak féktelenségét... A Saar-vidék népe semmi esetre sem fogja a régi kötelékeket széttépni, bennük sokkal nagyobb az összetartozandóság tudata és az egymásrautaltság megértése, semhogy ilyen helyrehozhatlan ballépésre ragadtassa el magát s nem fog felülni hazug jelszavaknak és Ígéreteknek. A németek pedig nem fogják tétlenül tűrni a nép elbolondítására és megfélemlítésére irányuló és semmiféle piszkos eszköztől vissza nem riadó propagandát, hanem idejekorán felvilágosítja a szavazókat, hogy melyik az a helyes irány, amerre haladniok kell — a saját jól felfogott érdekükben. Ezt a felvilágosító tevékenységet minálunk is már jó előre meg kellene kezdeni s ebben az erre hivatott sajtót bel- és külföldön támogatni s erőteljes fellépésre bátorítani; erre kell felhívni minden magyart, akinek a megszállott területek népességével személyes és közvetlen kapcsolatai vannak. s. K. Hozzászólás a sztrájkoló munkások elbocsátásához. A szivem elszorul, amikor egy újságot veszek a kezembe. Hogyan üldözik át a szerbek a trianoni határon a magyarokat! Minő szomorú képet mutat a szegedi pályaudvar váróterme, ahol egzisztenciájukból, életkereteikből kiforgatott magyar véreink álldogálnak csomagokkal és batyukkal megrakodva, vagy inkább meg se rakodva, mert hiszen legszükségesebb holmiaiktól is megfosztották őket az üldöző szerb hatóságok. Hogyan kapaszkodnak a szegény hontalanná és kenyértelenné vált ijedt gyermekek a zokogó anyák szoknyájába, vagy a kétségbeesett apák kezébe! Irtózatos átélni ezeket a napokat és heteket, amelyeken azt kell látnunk, hogy a mi szegény magyar véreink hontalanná lettek a saját hazájukban s hogy nekünk magyaroknak alig van már helyünk a nap alatt! Nem lehet kifejezni a tehetetlen fájdalom érzését, amit a felett érezünk, hogy ez a magyar sors! És most értesülünk arról, hogy a Perutzgyár is elbocsátotta 840 sztrájkoló munkását. Nem tudtak megegyezni. Mindnyájan visszafojtott lélekzettel vártuk, hogy mi lesz. És ez lett. Tiz napi sztrájk után a békéltető tárgyalások eredménytelensége és 840 munkás elbocsátása. Leteszem az újságot a kezemből. A szivem zakatol, egész testem megvonaglik a fájdalomtól. Hát csakugyan nincs helyünk a nap alatt? Hát csakugyan pusztulásra van ítélve ez a magyar nép?... Kibeszélhetetlen fájdalmat érzek a felett, hogy ezt nem lehetett máskép csinálni, hogy ennek az elbocsátásnak be kellett következni. Én nem tudom, mi az a Bedeaux-rendszer, Kitűnő zamatu uradalmi faj rizling literje 50 fillérért kapható Nagy Vilmos utóda Nagy Zolíán bor, sör, pálinka, likőr, rum különlegességek szaküzletében Pápa, Gryőri-nt ÍO.