Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-01-06 / 1. szám

Ha úgy érzed magad, Hogy nehéz az élet, Fél pohár LJr S kedved újra éled! Igmándi Miska 30 vagon inségfa-szükséglet beszerzésére az árajánlati hirdetést rövid-lejáratú terminussal a tizenkettedik órában tették közzé, amikor a pályázó tüzifakereskedőknek nem volt elég idejük ahhoz, hogy körültekintő ajánlatot te­gyenek. Mert hiszen ilyen nagymennyiségű, egy minőségű fa nem igen van készletben a kereskedők raktárán, előbb nekik is érdek­lődniük kell beszerzési források után, ami pár nap alatt nem történhetik meg. Ügylátszik, érezte íezt a polgármester is, mert a verseny­zőket újabb árajánlat tételére szólította fel. A városnak tehát a szükséglendő tűzifát jövőben már a nyár folyamán kell beszereznie nemcsak azért, mert nyáron a fa beszállítása az erdőről könnyebben történik; de az árak is rendszerint jutányosabbak, mint télviz idején, amikor a tűzifa iránti nagyobb kereslet fel­lendíti az árakat. Az ekkor bíeszerzett fát azután — mint régebben történni szokott — a városmajorban kell felraktározni, s annak idején itt szétosztani. Ha így járunk el, a jö­vőben nem fordulnak 'elő olyan sajnálatos pa­naszok, mint jelenleg, amikor — a hirek sze­rint — az emberi kapzsiság azok megkárosí­tására vezetett, akik nyomorúságos helyze­tükben kénytelenek a társadalom segítségét igénybe venlni. De tanulságul szolgálhat az ínségesek fája körül állítólag történt visszaélés a tekin­tetben is, hogy íme a szennyverseny, ami el­len mi annyit küzdünk, milyen eredményekre; vezethet. Mert kézen fekvő, hogy ha valaki versenytársai leverésével áron alul igyekezik Valamely szállításhoz hozzá jutni, a nyilván­való veszteséget illegitim úton is próbálja behozni. Sutba tehát a »legolcsóbb« árakkal, irányadó legyen minden árlejtésnél a középár. Végül a felmerült eset még egy körül­ményre hívja fel a figyelmünket. Hatóságilag, Ellenőriztetni kell a fa- és szénszállítást a tekintetben, hogy a kereskedő valóban azt a súlyt szállítja-e, ami a jegyzékén fel van tün­tetve. Mert sehol olyan tág tere nem nyilik a csalásnak, mint a fa- és szénszállításnál^ Alig van Pápán néhány ház, ahol nagyobb fa­és szénszállítmány teméréséhez alkalmas mér­leg volna. El kell fogadnunk tehát, amit és amennyit a kereskedő szállít. Ha aztán a ke­reskedő tágabb lelkiismeretű, — akkor alapo­san becsapódunk. Az ellenőrzésre ajánljuk a budapesti mintát, ahol az ellenőrzéssel meg­bizott rendőr meg-megállít egy-egy szenes-, vagy fás kocsit, s leméreti azok tartalmát. Né­hány alapos megbírságolás csakhamar rendet teremtett a budapesti dzsungelben. Minden módon meg kell akadályozni, hogy senki ne juthasson jogosulatlan előnyök­höz mások rovására, — ez legyen a legfőbb tanulság az ínségesek fája körül keletkezett rendőri ügyből. Hirdessen a „PAPAI HIRLAP"-banI Harminc év előtt *.. — Visszaemlékezés a Pápai Hirlap születési idejére. — A Pápai Hirlap — mint azt már lapunk mult számának vezető helyén jeleztük — az 1934. esztendővel fennállásának harmincegye­dik évébe lépett. Tehát az idő rokkáján har­minc esztendő pergett le azóta, amióta a Pá­pai Hirlap megszületett. Klió tollára méltó feljegyezni az eseményeket, amik e harminc esztendő alatt a nagyvilágban, hazánkban, kö­zelebb városunkban lezajlottak. — Én, aki e harminc esztendő alatt a kiadóhivatal ügyeit intéztem, a jelen szerény sorokban csak né­hány pillantást akarok vetni a harminc év alatt annyira a szivünkhöz nőtt Pápai Hirlap szüle­tési idejére, s a születés körülményeire. Tehetem ezt annál több joggal, mert ott állottam a Pápai H[irlap bölcsőjénél, cse­csemő korában karjaim közt babusgattam, óv­tam a fúvó szellőtől, s mikor már a saját lá­bán tudott járni és erős legénnyé fejlődött, akinek erejét megtanulták tisztelni a falubeli legények — akkor a szülő büszkeségivel gyönyörködtem benne és büszke voltam reá, hogy születésénél »a tudós asszonyok« között — érdekes, mind férfiruhában jártak! — én is ott sürgölődhettem, forgolódhattam. És pedig elég súlyos feladatot vállaltam magamra. Megteremteni a Pápai Hirlap fenn­áll hatásának anyagi feltételeit, ami egyet je­lentett az előfizetők gyűjtésével és a hirdetők megszervezésével. Akkor még csak két eszten^ dővel léptem túl a harmincat, lobogott ben­nem az ambició v a tettre készség és nagy lendülettel vetettem bele magamat a munkába. Csodálatos, ment minden, mint a karikacsapás:. Úgyszólván sehol nem kaptam kosarat, min­denki készséggel jegyezte be nevét a megin­dulni készülő lap előfizetői közé. Szinte azt mondhatom, hogy vártak reá, hogy akkori,; mozdulatlan sajtóviszonyaink között létesül­jön egy frissebb, agilisabb sajtóorgánum, amely a szép fejlődésnek indult város politi­káját irányítsa, a város és polgárai vágyainak és törekvéseinek szószólója legyen. Különösen megértő fogadtatásra találtam a virágzás tetőfokán álló iparosság körébea, aminek beszédes bizonyítéka volt a »Pápai Kalauz«, amelybe majd százan felvétették ma­gukat. Előveszem a Pápai Hirlap első évfo­lyamának a bekötött példányát, tekintetemmej Pápa város egyik legforgalmasabb utcájában újonnan épült háromszobás komfortos úri ház, szép kerttel, 30 évi adómentességgel, szabadkézből eiadé. Bővebbet a kiadóhivatalban. Tökéletes vétel kristálytiszta hang TELEFONGYÁR R. T. többször is szeretettel végigsimogatom a név­sort, az én drága jó híveimnek a névsorát,! akik felhívó szómra oda gyülekeztek a Pápai Hirlap zászlaja alá. Sajnos, sokan nincsenek már közülük életben. Néhai való jó Gyurátz püspök szavaival élve »elköltöztek a minden halandók útján« — itthagyva bennünket a küzdőtéren, hogy vivjuk tovább az emberiség soha meg nem szűnő nagy harcát. Horváth József ács, Frey Nándor aranyozó, Gyük Nán­dor, Huber János, Keresztes Gábor asztalosok, Bodai Gyula, Frauendienst Viktor, Hutflesz Pál, Schwach Henrik borbélyok, Schlosszer Istvin cipész, Horváth Mihály cselédelhelyező, Hercz Béla órás, Pálffy József kőmívesmester, Sörensen Béla fényképész, Schnattner Géza hentes és korcsmáros, id. Kreizer József kály­hás, Magyar Gyula kefekötő, Tanczer András késes, Fellner Jakab Fia kőfaragó, Kis Tiva­dar könyvkereskedő, Szeiffert István kosár­kötő, Harák Gyula, Paksy Károly kovácsok. Csehi Lajos, Böröcz József, Tóth Józsíef és Trauner Lipót lakatosok, Peternell József és Rezenka János malomépítők, Jasenczky János és Bárka József rézművesíek, Hajnóczky Béla pék, Frejer Kálmán, Rumpold Mihály és Sin­ger Mihály szabók, Matus György szappanos,/ Néhmann Gábor szíjgyártó, Pakrócz Kálmán, Csoknyay Dénes, özv. Takáts Antalné temetke­zési vállalkozók, Saád Lajos üveges stb.,. stbj már csak nevükben élinek lapunk hasábjain és én képzeletben glóriát fonok a homlokuk köré, mert tiszteletreméltó emléket hagytak maguk után és honpolgári erényeik ma is kö­vetendő példakép állnak ^előttünk. De Istennek hála, még igein szép számmal vannak, akik lapunk megindulásakor léptek támogatóink közé és harminc éven át jóban, rosszban hűségesen kitartottak mellettünk. Ezek a mi — magukat hálánkra küBnósen érdemesekké tett — derék törzselőfizetőink a bizonyságaink arra, hogy a Pápai Hirlap a harminc évvel ezelőtt vállalt feladatnak em­berül megfelelt és méltónak bizonyult állandó pártfogásukra. Bizony mondom, hogy e soroknak nem a kérkedés volt a célja. Csak egy kis visszaem­lékezés; boldog visszaemlékezés a boldogabb időkre, amikor még az emberek szivéből nem ölte ki az ideálizmust az örökös kenyérharc, az aggodalom a holnapért, a jövőért, hazánk és népe sorsáért. Amikor még a boldog Nagy­magyarországon jutott mindenki számára ke­nyér, áldozhattunk kulturális célokra is, s a te-*

Next

/
Oldalképek
Tartalom