Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-01-14 / 2. szám

-tői Győr, Gr. Tlsa^a S. tér 3. törvény és szabályrendeletek mögött van egy még hatalmasabb tényező, a szív és én meg vagyok győződve, hogy Nagyságod a törvény szakaszai és szabályrendelet szakaszai mellett és mögött mindenütt a szív emberének fog mutatkozni, aki a hozzáfordulók ügyes-hajós 1 dolgait nem a rideg paragrafusok alapján in­tézi el, hanem aki engedi szivét is megszó­laltatni különösen olyan ügyekben, ahol annak van fő szava: a vigasztal ásnak, a megnyugta­tásnak és a bátorításnak eseteiben. Nagysá­god nemcsak hivatalánál fogva első tisztvi­selője a városnak, de e város polgárainak atyja és mint ilyen kell, hogy ,az atyai szív érzel-i meivel karolja magához a város egész pol­gárságát. Abban a reményben, hogy Nagyságodat minden ilyen törekvésében férfiereje teljes­ségében, jelleme tisztaságában és egyéni hoz­záférhetetlenségében sokáig tisztelhetjük, mint városunk polgármesterét, a magunk részéről készséges támogatásunkat felajánlva, kíván­juk működésére Isten bőséges áldását! A püspök beszédét követő éljenzés le­csillapulta után dr. Hermainn László v. fő­jegyző üdvözölte a tisztikar nevében új hiva­tali elöljárójukat. Odaadó, becsületes munkát igért a tisztikar nevében s kérte, hogy a mun­kájukat becsülettel végző tisztikart szerető tá­mogatásában részesítse. Hamuth János székfoglalója. Hamuth János polgármester az elhangzott üdvözletekre nagyszabású beszéddel vála­szolt, melynek határozott kijelentései; komoly és. nyugodt fejtegetései, s a benne minden irányban megnyilvánult nemes szándékai ál­talános nagy tetszést keltettek és bizonyára azok közül is sokakat meghódítottak, akik a választásnál nem tartozik az ő táborába. Bevezetőleg dr. Antal Géza püspök üd­vözlését köszönte meg: Méltóságos Uram! Hálásan köszönöm Méltóságodnak a kép­viselőtestület nevében hozzám intézett szives szavait. Szives üdvözlő szavai azért is jóleső érzést váltottak ki lelkemből, mert ily magas állású és oly férfiútól származnak, 'kinek részé­ről személyemmel és eddigi pályámon kifej­tett működésemmel szemben mindig jóindu­latot és megértést tapasztaltam. Azokra a szem­pontokra, melyeket Méltóságod üdvözlő sza­vaiban kifejezésre juttatni méltóztatott, a most elmondandó székfoglaló beszédemben kivánok válaszolni. Mégegyszer fogadja Méltóságod őszinte és hálás köszönetemet. Majd dr. Hermann főjegyzőnek vála­szolva eképen szólott: Tisztelt Főjegyző Úr! A városi tisztviselők nevében tolmácsolt üdvözlő szavait köszönöm. Biztosítom úgy Önt, mint a tisztikart, hogy mindig igazsá­gos főnökük kivánok lenni s nemcsak a köte­lességteljesítést fogom kívánni, hanem a tiszt­viselők minden dolgában, bajában megértés­sel, méltányosan igyekszem majd eljárni. Maga a székfoglaló beszéd így hangzott: Igen tisztelt Képviselőtestületi Közgyűlés! A megválasztásomban megnyilvánult bi­zalmat hálásan köszönöm. Tudom, hogy e bizalom arra kötelez engem, hogy mindazokat a várakozásokat, melyeket megválasztásomhoz fűztek, becsületesen s ha csak iemberileg lehet­séges, 100o/o-áig valóra váltani törekedjem. Tisztában yagyok azzal, hogy nagy felada­tokra vállalkoztam s nagy nehézségekkel kell megküzdenem. A nagy feladatok mindig vonzottak, a nagy nehézségek mindig fokozták tetterőmet, megacélozták akaraterőmét. Arra a nagy fel­adatra, amit egy város vezetése jelent, azért is mertem vállalkozni, mert a városi köz­igazgatás nem ismeretlen terület előttem, hi­szen 27 évi közszolgálatomból, 14 évet a szorosan vett városi közszolgálatban töltöttem el, mint rendőrtiszt, városi tanácsos s egy rövidebb ideig önállóan, mint polgármester­helyettes. Most tehát csak oda tértem vissza, honnan közigazgatási pályám megindult és 14 éven át folytatódott, mindaddig, 'mig a fel­vidéket megszálló hatalom szűkebb hazám el­hagyására nem kényszerített. 13 éve lakom e város falai között s e 13 év alatt szoros kapcsolatok jöttek létre köztem és a város közönsége között, mely várost és közönségét megszerettem s e város második hazámmá lett. E 13 év alatt módom volt meg­ismerni e város viszonyait, nagy általános;-' ságban a város anyagi helyzetét, belső és külső bajait. Ismerem a szükségleteit. Ezek ellenére ma Önöknek mindent átfogó prog­rammot mégsem lehet adnom. Én nem nagyhangú szavakkal, hanem a pénzügyi lehetőségeket komolyan mérlegelő tettekkel kívánom szolgálni e város közönsé­gét. A város pénzügyi helyzetét súlyosnak, de nem reménytelennek látom. Ha program­mot nem is adok, ki kell azonban emelnem négy szempontot, mely szempontok polgár­mesteri működésemben vezérelni fognak. Első szempont, hogy becsületes, nivós, a közönség érdekeit soha szem elől nem té­vesztő és a közérdeket is mindig kellőleg kidomborító közigazgatást akarok és fogok a városházán meghonosítani. Magamra nézvej de tisztviselőtársaimra is a legfontosabb kö­vetelményként állítom fel; azt, amit a Stoa böl­csészek a következőképen formuláztak: ho­nesté vivere, neminem íédere, suum cuique tribuere«. A Stoa bölcsészek ebben látták a római polgár ideálját, én is ebben látom a város első polgárának és munkatársainak iideálját. Az ügyintézésben és felekkel való érintkezésben sohasem szabad elfelejtenie a tisztviselőnek, hogy a tisztviselő van a kö­zönségért s nem a közönség a tisztviselőért. Türelem, megértés, pártatlanság, igazságszére­tet, ott ahol lehet, méltányosság kell hogy megnyilvánuljon a tisztviselő minden műkö­désében. Nem katonai, de közigazgatási fe­gyelmet, tiszteletadást, tekintélytartást kivánok a tisztviselőtársaimtól és azt, hogy az ügy­intézésben, a város érdekeinek megvédésében mindig a legjobbat, a legtöbbet termeljék ki magukból. A tisztviselőktől a magánéletben is kifogástalan magatartást kivánok. A második szempont, hogy tisztességes, becsületes vagyonkezelés legyen a városházán, mely mellett egyetlen fillér sem használható fel más célra, mint amelyre rendeltetett. A városi háztartásban a legnagyobbfokú, de okos és céltudatos takarékosságot kívánom meghonosítani. Meg kell szüntetni azt a na­gyon elharapódzott felfogást, mely nem szá­mol a város polgárainak teherbíró képessé­gével, mely könnyelműen pazarolja az adó­fizető polgárok keserves filléreit. Egy olyan városban, mint Pápa, ahol a mai keserves viszonyok között is az adók 80o/o-ánál több Köhögés meg­hűlés és rekedi­sécj ellen íeák és gyógy­cukorkák folyik be, ahol tehát a polgárok a köz érdekéi ben teljesítőképességüknek úgyszólván maxi­mumát hozzák ki, ott nem szabad komoly pénzügyi nehézségeknek ienniök, ott a sze­rény keretek közé fogott, céltudatos alkotó munkának kell uralkodnia. Legfőbb gondo­mat fogja képezni a város háztartásának ál­landó egyensúlyban tartása. Hiteítúllépésnek csak a legkivételesebb s legmegokoltabb eset­ben s csak a képviselőtestület hozzájárulá­sával lehet helye. A megszavazott hitelkerete­ken belül is mindent el kell követnünk, hogy mennél többet takarítsunk meg. Takaré­kosság még a szükreszabott hitelkeretek kö­zött is lehetséges. Takarékosság alatt azon­ban nem értem az olyan takarékosságot, mely nem számol a feltétlenül kielégítendő szük­ségletekkel. Mindaddig, mig a város pénzügyi helyzetében a kedvező változás be nem áll, az alkotások csak nagyon szerény keretek kö­zött mozoghatnak. A harmadik szempont az, hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy e város falai között a társadalmi és felekezeti békét fenntartsam és megóvjam. Én mindenki pol­gármestere leszek, felekezeti és társadalmi különbség nélkül. Én sohasem fogom nézni azt, hogy ki milyen felekezethez tartozik, sze­gény-e, vagy gazdag, én mindenkiben a vá­ros polgárát fogom látni, kinek joga van min­den ügyes-bajos dologban bizalommal for­dulni hozzám és tisztviselő-társaimhoz. Mind­nyájan magyarok, egy város polgárai va­gyunk. Kötelességünk a köz érdekében, ie város jóléte és boldogulása érdekében mindent elkövetnünk s midőn a város ;érdekeit munkál­juk, belekapcsolódunk abba a munkába is„ mely a nagy és szép magyar jövendőt is munkálja. A negyedik szempont, a szociális szem­pont. A XX-ik század a szociális munka je­gyében halad. Nekünk tehát nem szabad strucként homokba dugni a fejünket, hanem meg kell látnunk a szociális bajokat és az adott viszonyokhoz, anyagi erőnkhöz képest mindazoknak segítségére kell sietnünk, kik Önhibájukon kivül bajba, nyomorúságba ju­tottak. A szociális problémák oly terjedel­műek, melyek taglalása meghaladja egy bei mutatkozó beszéd kereteit. A szociális Viszo­nyok beható tanulmányozása után, remélem nem nagy időn belül, módom lesz javaslatok­kal jönni a képviselőtestület elé, éppen úgy„ mint egyéb elgondolásaimmal, célkitűzéseim­mel is. S most engedjék meg, igen tisztelt Uraim,, hogy kitérjek egy, az egész választási küzde« lem alatt többek részéről ellenem emelt kifo­gásra s ez az, hogy paragrafusos vagyok. Fel­fogásom mindig az volt, ma is az, s a jövő­ben is az lesz, hogy a törvényeket, rendem leteket, általában a jogszabályokat nem azért alkották, hogy azokat figyelembe ne vegyük, hogy azokat megkerülni, kijátszani igyekez­1 zünk. Annak, aki a törvény végrehajtására el­hivatott, csak így lehet és így szabad gon-* dolko^nia. Felfogásom e téren az is, hogy a polgárnak nincs nagyobb biztosítéka, hogy mert kedvezményes fizetési feltéleleink bárkinek módot nyújtanak rádió beszerzésére. 7015. sz. 2+1 lámpás Orion-rádió, a 9156. sz. hang­szóróval együtt kp. P 95, havi részlet P 6. 7016. sz. 2+1 lámpás Orion-rádió beépített négypó­Iusu hangszóróval kp. P124, havi részlet P 7. 7033. sz. 3+1 lámpás Orion-rádió, négypólusu hangszóróval egybeépített Európavevő készülék kp. P 172, havi részlet P 10-50. KAPHATÓK BÁRMELY SZAKÜZLETBEN. Gyártja: Orion izzólámpagyár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom