Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-03-04 / 9. szám

XXX. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1933 március 4. Á&.Theol.T ótb P e i 1-. °isko 11 li elyben MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca U -aptola)dcmo« f5szerkeszt&: Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ám 20 fflé*. | j-jp KÖRÖS ENDRE Telefon 181. wrign. I Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hináetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. (my) Elkészült a kormány 17 millió pen­gőre rugó beruházások és közmunkák pro­grammjával, amelyet maga a miniszterelnök fog ismertetni a képviselőházban. Ezzel egyidejű­leg két fontos kormányrendelet jelenik meg, amelyek közül az egyik a mezőgazdaságnak biztosít termelési hitelt az úgynevezett zöld­hitelek formájában; a másik rendelet pedig a gyáriparosok által létesítendő munkaszervező szövetkezet működését és alakítását fogja sza­bályozni. A gazdasági élet megindítását célzó e nagy horderejű intézkedések mellett a kor­mány már a legközelebbi időben végrehaj­tatja azt a 45 millió pengőnyi hitelműveletet, melynek célja a folyó évi költségvetési deficit áthidalása. Ez az átmeneti kölcsön szerzését célozó művelet rendkívül érdekes és újszerű. Minthogy a jelenlegi viszonyok között egy ^egyszerű, eddig szokásos kincstárjegykibocsá­tás alig kecsegtetne sikerrel, a pénzügyminisz­ter a termelési ágak tőkeerejéhez és hitelké­pességéhez folyamodik. A magángazdaságot közvetlenül megterhelni egy ilyen kölcsönnel nem lett volna kívánatos, mert sem a magá­nosok, sem a pénzintézetek forgótőkéjét a kincstárjegyek átvételével csökkenteni a mai pénztelenségben nem lett volna helyes. Vi­szont a termelési ágazatok nagy vagyonában olyan hitelforrás rejlik, amelyet minden za­var és fennakadás nélkül fel lehet használni az átmeneti kölcsön igénybevételére. A gyár­ipar 25 mvHió, a mezőgazdaság 1.5 millió P értékben vesz át az államtól kincstárjegyeket, 'egyéb tényezők pedig 5—10 millió P-t bocsá­tanak az államkincstár rendelkezésére. A kincs, tárjegykibocsátást akként fogja finanszírozni a Nemzeti Bank, hogy a gyáripari vállalatok, a nagybirtokosok, egyéb nagy vállalatok az általuk átveendő összeg erejéig váltókat állí­tanak ki, amelyek megfelelő egyéb aláírással ellátva a normális úton fognak leszámoltatni. A termelési 4g ak egyelőre két év tartamára nyújtják a kölcsönt az államnak, amelynek lejárta után a kincstári váltók adófizetésre is fel lesznek használhatók. Ez a konstrukció szerencsésen megoldja azt a nehézséget, hogy az állami hitelművelet révén a pengővaluta csorbítatlanságát fedezetlen jegykibocsátás ne veszélyeztesse. A kincstári jegyek ellenértéke gyanánt a Nemzeti Bank részéről kifizetendő bankjegyeknek teljesen szabályszerű váltófede­zete lesz, amely szigorúan megfelel a Jegy­bank alapszabályainak és kizárja azt, hogy ennek a hitelműveletnek bármily inflációs ha­tása, vagy akárcsak mellékize lehessen. De észre kell venni, és el kell ismerni, hogy ez! a szerencsés megoldás csakis a magyar terme­lési ágazatok hazafias áldozatkészségével vált lehetővé. Ha a gyáripar, a nagybirtok és egyéb közgazdasági vállalatok, tehát mond­hatjuk a magyar magángazdaság nem vállalta volna ezt a rája nézve kétségtelenül súlyos ter­het, úgy a belső kölcsönt ily előnyös módon nem lehetett volna nyélbeütni. Nem kis do­logról van itt szó. Lényegében úgy a gyár­ipar, mint a nagybirtokosok az államért ma­gukra vállalnak jelentős adósságterhet, ami­kor az államháztartás egyensúlya érdekében a maguk vagyoni erejével és hitelével lépnek sorompóba és kölcsönzik oda az államnak vagyonukat és hitelüket. Van olyan iparválla­lat, amely az államért egymaga kétmilliónyi adósságot vállal magára, és számos kisebb olyan iparvállalat akad, amely néhány száz­ezernyi tehervállalással siet az állam segítsé­gére. De ugyanilyen példaszerű áldozatkészsé­get tanúsít azoknak a nagybirtokosoknak haza­fias gárdája is, akik nem riadnak vissza attól, hogy eddig tehermentes birtokaikat nem a maguk, hanem az állam javára adóssággal megterheljék. A mezőgazdaság mai súlyos heyzetében, amikor a nagybirtok dolgozik a legnagyobb veszteséggel, valóban nem cse­kélység a nagynehezen megőrzött tehermentes­séget a közület javára feladni és érte a föld­birtokot terhelő adósságot vállalni. A nagy­ipar és a nagybirtok, amelyek oly gyakran ál­lottak egymással szemben a gazdasági érdek­ellentétek harcában, ezúttal összefogtak és együtt haladnak az ország, a közjó, a kibonta­kozás érdekében. Példájuk tanítsa meg a poli­tikusokat arra, hogy az összefogás, a szolida­ritás mily nagy eredményeket tud elérni. Sok szó helyett cselekedet, beszéd helyett tett. „A megátkozott és megáldott éhség" Ravasz László előadása. — Három püspök városunkban a Protestáns irodalmi Társaság és a Bethlen Gábor Szövetség közgyűlése alkalmából. Feledhetetlen élménnyé tette a mult va­sárnapot városunk művelt közönsége számára a Prot. Irodalmi Társaság és a Bethlen Gá­bor Szövetség körünkben tartott együttes ün­nepe. Három püspök, a dunántúli evangéli­kusok, a dunamelléki reformátusok püspökei, mint vendégek és a dunántúli reformátuls püspök, mint vendéglátó házigazda voltak je­len ez ünnepen és felszólalásaikkal a köznapi­ság világából magasabb régiókba emelték a lelkeket. Az ünnep, ha felekezeti egyesületek voltak is rendezői, valójában nem felekezeti, de nemzeti ünnep volt, azzá tette nemcsak az a körülmény, hogy városunk közönsége fele­kezeti különbség nélkül vett fajta részt, ha­nem egyetemes nemzeti jelentőségűvé tette egész tartalma és egész lefolyása is. A dús tartalomnak izzó fényt és ragyogást kölcsön­zött nemzeti irodalmunk büszkeségének, Ra­vasz Lászlónak az ünnep gerincét alkotó elő­adása. Szokatlan időpontban, délután fél 4-re zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel a nő­nevelő-intézet díszterme, hova nem sokkal utóbb lelkes éljenzés között vonult be az ünnep három püspökszereplője, Csécsi Nagy Imre ny. altábornagy, a Bethlen Gábor Szö­vetség ügyvezető elnöke, s ugyanezen egyesü­let, valamint a Prot. írod. Társaság körünk­ben megjelent tisztviselőinek és a helyi prof. egyház vezetőinek kíséretében. A függöny szétnyílt, a közönség felállott és áhítatos érzelemmel hallgatta végig a fő­iskolai énekkar által remekül előadott nemzeti Hiszekegyet, melyet Tóth Lajos tanár dirigált ismert művészetével. Dr. Kapi Béla evangélikus püspök, akit meleg taps üdvözölt a pódiumon, lelkeket; megfogó hangú gyönyörű megnyitó beszéd­ben szólott arról a két kordélyról, melyben ők kultúrát jöttek hozni Pápa városába. Ám azok az ősi emlékek és ősi intézmények, me­lyek e várost ismertté és becsültté teszik, maguk is kultúrát jelentenek. Annál inkább áthatja őket a nemzeti műveltség szolgálatának eszmélye, amelynek olyan hivatott apostola fog ma a pódiumról beszélni, aminő Ravasz László. Hermann Annus mindig kiváló zongora­játékát, mely a műsorban most következett, szinte megihlette a nagy szellemek közelsége. Alig hangzott el a kitűnő zongoraszám utolsó akkordja, a közönség tapsai között lé­pett a pódiumra Ravasz László. »A megát^ kozott és a megáldott éhségrők beszélt. Hogy, hogyan, arról méltó bírálatot csak akkor mond­hatnánk, ha beszédét, melynek minden szavát, minden színét és illatát szinte átszellemülten szívta magába a hallgatóság, egész terjedel­mében leközölni tudnók. Sajnos, ez ma nem áll módunkban. így hát halvány visszhang­képpen csupán annyit, hogy a megátkozott éhség az ember anyagiassága, az a törekvése, hogy mind többet és többet szerezhessen és soha semmivel, tán aranyhegyek tömegével se elégedjék meg. Megáldott éhség pedig a léleknek vágyódása a tisztult, magasabb örö­mök, hegyek magasán fakadó források kris­tályos vize után, azután az eszményi nagyság, isteni jóság után, mit a Golgotha keresztje szimbolizál. Boldogtalanok, akik a megátko­zott éhségnek rabjai, boldogok, akik áldott éhségüket óhajtják csillapítani. A közönség lélekzetvisszafojtva hallgatta a geniális költői képeknek, de egyúttal mély értelmű erkölcsi tanításoknak is azt a tömegét, amellyel Ra­vasz László el tudja varázsolni a maga hall­gatóságát. Célját valóban elérte. Aki őt hal­lotta, az bizonyára sóvárogni fog a megál­dott éhség után, amely jobban kielégíti az embert a föld minden hiúságánál. Orkánként zúgott fel a taps az ünnepi előadás nyomán. Beethoven egy szárnyaló áriája, amelyet Farkas Irma gyönyörű hangján művészi biz­tonsággal adott elő Ritoók Magda finoman si­muló zongorakíséretével, mintegy az égbe­szárnyaló imát jelképezte Ravasz püspök elő­adása után. Tűzifa, szén és épületanyag legjutányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám : 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utea 3. szám alatt. „MIT SUSOG A FEHER AKACT megtudhatja március 11—12-én a LeT©ot€-OttlionbaD.

Next

/
Oldalképek
Tartalom