Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-01-28 / 4. szám

Hasznos tudni, mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ásványvizek iránt, nagyobb bizalommal viseltetnek, hogy y^ppppqu^pp 11 K*7Yi Schmidthauer keseriivize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: J/

4 vagy 1/

2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb. szó s nemzeti érzésből fakadó kötelesség volt nem adózni, egyszerűen azért, mert az akkori államhatalom a nemzettel szemben foglalt állást. Ez mélyreható nyomot hagyott a nép lelkében. Eszmék, áramlatok, gondolatok és események ugyanis csak hosszabb idő alatt válnak egy nép, egy nemzet lelkében általánosakká, közismertekké, sokkal hosszabb idő alatt, mint az egyes emberben s még tudo-f mányos vagy szakkörökben is sokszor évek kellenek, míg egyes találmányok vagy új felfedezések gyakorlati alkalmazása a köztudatba megy át. De viszont az így keletkezett hatás is nehezebben küszöbölhető ki úgy a nép, mint a művelt közönség lelkéből egyaránt. A hiányos adómorál kiépítése terén a háború után kötelességek vártak az illetékes tényezők részéről, de a ma;i napig teljesen hjiiába. Ehhez járult még az a sajnálatos tény, hogy egyes intézkedések, rendeletek az adómorál figyelmen kívül hagyása következtéd ben akaratlanul bár, de több ízben az adómorált csökkentették. A legsúlyosabb csapást 1931 őszén szenvedte el az adómorál. Amikor ugyanis 1931. év ínyarán feltárult az egész ország előtt az állam gazdálkodásának s túlköltekezésének szomorú képe, a bankzárlat idején magyar vagyonok, különösebb akadályok nélkül és büntetlenül külföldre vándoroltak s ezen eseményeket az 1931. évi új kormány erélyes adóemelése követte, akkor az adómorálnak amúgy is gyenge törzse valósággal letört. Ügy érezte ugyanis az adózó! közönség, hogy az államhatalomnak az adott körülmények között s az akkor közismert okoknál fogva nem volt erkölcsi alapja további adóemelésekhez mindaddig, mig tüzzel-vassal a külföldre vitt vagyonokat vissza nem hozza, drákói rendszabályokkal és eszközökkel a közéleti morált helyre nem állítja s az államkassza iránt teljesen megingott közbizalom alapfeltételeit nem biztosítja. S amikor jelenleg az adózó közönség fizetőképessége egy eddig ismeretlen alacsony fokra esett vissza és ezzel egyidőben az adómorál nagyfokú leromlása is bekövetkezett, e két körülmény együttesen már államveszélyt rejt magában. Hosszú időn át keletkezett s mélyreható jelenségről van szó, melyet távolról sem képes egyetlen miniszteri rendelke-i zés kiküszöbölni. »Bele kell tehát újra vinni a köztudatba, hogy az adófizetés a legelső állampolgári kötelességek egyike!« A pénzügyminisztérium 140.837. Vll/a. 1932. szám alatt október 20-án kelt körrendeletének >ez a mondata valóságos segélykiáltásként süvít bele egy vergődő ország sötét éjszakájába, ahol jelenlegi miniszterelnökünk dicséretreméltó buzgalommal és fáradhatatlan kitartással a bizalom mécseseit gyújtogatja, s a magyar élet helyes felismerésére valló rátermettséggel a magyar életnek gyakran magyar mulasztás és magyar rövidlátásból eldugult életforrásait igyekszik szabaddá tenni. Az idézett parancs minden rendelkezésre álló karhatalom erélyes közbelépése esetén sem hozhatja meg a kívánt eredményt, mert az adómorál helyreállítása a jelzett intézkedésinél még fontosabb, def egészen mástermészesű intézkedések sorát is szükségessé teszi. Az adómorál az egyes állampolgár pénzügyi kötelességtudása az állam — vagyis az állampolgárok közösséggel — irányában, úgy adó-, mint minden más állami köztartás tekintetében s rugója annak világos tudata, hogy az állam minden anyagi, szellemi ereje és hatalma kizárólag állampolgárai javára szolgál. Az egyes állampolgár ezen kötelességteljesítése ellenében elvárja azt, hogy az államhatalom egész szervezete az állam feladatát, kötelességét az állampolgárok összességével szemben híven fogja teljesíteni. Ez nem akar közjogi fejtegetés lenni, hanem egyszerű vázlata annak a gondolat- és érzéskomplexumnak, melynek elemei az egyszerű állampolgár lelkében is feltalálhatók s utóbbi által talán ki sem fejezhetők, de érzéseiben, elhatározásában, cselekvéseiben és magatartásában világosan és félreismerhetetlenül kifejezésre jutnak. Eszerint kölcsönös kapcsolat, majdnem kétoldalú viszonyt jelent egyrészt az állampolgár pénzügyi kötelességtudása, másrészt az államnak polgárai iránti gondoskodó kötelességtudása. A kötelesség az ember erkölcsi világában gyökerezik s a kötelességteljesítés erkölcsi megnyilatkozás. Ezek után világos, hogy a fentebb vázolt kölcsönös kapcsolatnál fogva az adómorál a legszorosabb kapcsolatban áll a közéleti morállal, vagyis az államnak szervezete útján a közéletben megnyilvánuló erkölcsével. Valahányszor azután a közéleti morál terén bajok támadnak, mindannyiszor leromlik természetes következményeként az adómorál is. Ezzel azt hiszem eljutottunk az adómorál leromlásának főforrásához. Az adómorál hosszú éveken át nélkülözött minden gondozást — a cikk elején jelzett kivételektől eltekintve —, egyes intézkedések

1 pedig egyenesen annak leromlását segítették elő. így pl. az adókedvezmények észrevehető rést vágtak a fizetőkészségen, mert a végén mindig az járt jól, aki nem fizetett/ vagy nem rendesen fizetett. Ez a kedvezőtlen hatás már köztudomásúvá vált s ezért legutóbb már oly rendelet jelent meg, hogy ezentúl a pontos adófizető fog kedvezményben részesülni. Ily intézkedés is káros azonban, mert az adóval kapcsolatos kedvezmény a kötelesség erkölcsi keretét lazítja meg s az adómorált ássa alá. Adókedvezmény az inflációhoz hasonló sikamlós lejtő. Egyedül a túlhajtott adók igazságos mértékre való leszállítása, igazságos elbánás a célravezető intézkedések. Morális jelentősége csak az igazságos elbánásnak van, adókedvezménynek csak romboló ereje és hatása van. Éveken át a nagyobb adózók egy része állandóan fizetési kedvezményeket élvezett Nagymagyarország egyik sírásójának, a protekciónak jóvoltából, a szigorú végrehajtás csak a kisebb és szegényebb adózókat sújtotta, csak az ő adójukat növelte végrehajtási költséggel s nem egy konok nemfizető adózót védte égbekiáltó igazságtalanságként a protekciós szellem páncélja. Ez természetesen! szintén csak az adómorált rontotta s ha ezt az állapotot újabban megszüntették is, a hatása maga még nincs eltávolítva az elkeseredett lelkek mélyéből, egyetlen rendelet oda el nem ér. A lélek nélkül emeletmagasságra felsrófolt adók terhe alatt nyögő adózó igen gyakran így kiált fel: »Ha félannyi adóm volna, kifizetném, de így nem birom s nem fizetek!« Még egy nagy akadály sürgős eltávolítása szükséges az adómorál útjából: az évi 12 százalékos késedelmi kamatnak legalább hat százalékra való leszállítása, mert az adózó adófizetési törekvése majdnem sziszifuszi munkává válik, amint kisebb befizetéseit elnyeli a kamat s tőkehátraléka mindig a régi marad. Az adózó s főleg a földmíveléssel foglalkozó, gazdálkodó adózó ma képtelenül súlyos helyzetbe jutott, rendkívül nagy a fizetésiképtelenség s utóbbi a leromlott adómorállal együtt jégzajlásszerűen feltornyosuló bajok tömegét mutatja. Ily súlyos helyzet megoldásának terhe még nem nehezedett magyar pénzügyminiszter vállaira, mert hosszú évek hibái és mulasztásai most rohamszerűen torlódnak össze. Az adómorál leromlása s a fizetőképtelenség annyira összekeveredett és összefonódott, hogy kivezető utat csak lélekbúvár iránytjelző mécsesénél talál a pénzügyi szakember. Enélkül a legjobb szándéktól vezérelt intézkedések is kevés és múló eredményt fognak elérni, az adómorál terén pedig a jelenlegi helyzetet még súlyosbítják, A nép, de az egész adózó közönségben hiánya zik a bizalom az államkassza iránt, mégpedig évek eseményeinek természetes következményeként s félő, hogy a mostani adóbehajtások nem teszik lehetővé a Nemzeti Munkaterv életrehivása céljára szükséges légkör kialakulását. Az adómorál és adóbehajtás terén sok-> kai komolyabb a helyzet, mint azt sokan hiszik, de a magyar élet természetének s jelenségeinek világos felismerése nélkül tett minden intézkedés csak rombol a nemzet erkölcsi tárházában, ezért az összes illetékes tényeizőknek elsőrangú kötelessége a helyzet mélyreható, de sürgős tanulmányozása, minden többszörösen összetett, bonyolult gondolkodásnak,, bürokratikus szellemnek sutbadobása s a helyzet által megkívánt és megfelelő intézkedéseknek először a Nemzeti Munkatervben megnyilvánuló új magyar szellemben való foganatosítása. íí. K. BBBBmnraOHBH | Dr. Weszely Tibor | Fekete zászlót tűztek ki halála hírére a városháza ormára, holott nem volt e városnak sem képviselőtestületi tagja, sem elöljárója,' még csak lakosa sem, de volt e város dolgozó polgárságának igaz barátja, akit méltán tekintettünk a magunkénak s akit mindnyájan szívből meggyászolunk. Dr. Weszely Tibor oki. ügyvéd és ihászi nagybirtokos, csak az összeomlás utáni években költözött vármegyénk területére, ahol sokoldalú kiváló képességei révén hamar a közélet jelentős tényezője lett. Előbb inkább csak agrárterületeken mozgott tevékenysége, résztvett a pápai járás mezőgazdasági bizottsági tanácskozásain, a lótenyésztés érdekében lóversenyek rendezésével buzgólkodott, melyek Pápán és Veszprémben szép sikerrel zajlottak le. A törvényhatósági bizottság tanácskozásain, mint annak virilis jogú tagja* szorgalmasan részt vett és ott hamarosan osztatlan megbecsülésre tett szert. Városunkkal elsőbben, mint a helybeli Leszámítoló Bank igazgatósági tagja lépett nexusba. Nemsokkal utóbb a városi adófelszólamlási bizottság elnökévé nevezték ki s ebben a minőségben az ipari és kereskedelmi érdekeltségek körében nagy népszerűségre tett szert megértő és pártatlan eljárásával. Hogy a kincstárral szemben az adózók jogos érdekeit megvédhette,, abban ritka közgazdasági tudása és jogászi képzettsége is segítette. Hasonlókép városunkkal áll összeköttetésben az a tevékenység^,, amit mint a Dunántúli Sertésforgalmi r. t. elnöke a Pápáról külföldre irányuló sertésexport érdekében kifejtett. Sajnos, hogy a világgazdasági helyzet mindeddig a tervezett baconkivitel megindítását nem engedte meg, de ha i valaha megvalósul ez, akkor az elhunyt Wej szely Tibor érdeme lesz, aki a maga külföldi összeköttetéseivel e vállalatnak bázist teremtett. A kormány a gazdiasági főtanácsosi címmel tüntette ki. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága két év előtt mondhatni egyhangúlag választotta meg az egyházi méltósága alapján a felsőházba behívott dr. Antal Géza püspök helyébe felsőházi tagjának s ezt a megbízatását, kisorsoltatván, a decemberi közgyűléstől újból egyhangúlag megkapta. Egyéniségének ismeretéhez tartozik még ritka (műveltségének és jó szivének megemlítése, Jó szivét főkép a Marcaltő környéki gazdáknak volt alkalmuk megismerni, akiket bajaikból sokszor és mindig készségesen kisegített. Hosszabb idő óta erős asztma gyötörte, mely ellen Reichenhallban keresett gyógyulást. E hó 21-én Budapesten 53 éves korában bekövetkezett váratlan halálát azonban mellhártyagyulladás idézte elő, mely régi baja miatt hamar végzett az elgyengült szervezetével. Szomorú elhunytát hitvese Baich Johanna bárónő, leányuk Daisy,, férjezett bagosi Pucher Józsefné és fia Péter siratják,, A kerepesi temető halottasházában történt beszentelése után, amely szomorú aktuson a vármegye deputációja is részt vett, élén dr. Kenessey Pongrác főispánnal és dr. Horváth

1 Lajos alispánnal, Nógrádverőcére szállították s az ottani családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Áldott legyen emlékezete!