Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-03-26 / 13. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengd. Egyes szám ára 20 Hűét. Telefon 131. wAm. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bonyolultabb, sokkal bonyolultabb az eset, semmint az első pillanatra látszott. Mi­vel hogy igaz az, hogy valamikor a dunai mo­narchia, a régi osztrák-magyar csakugyan ideá­lis gazdasági egység volt, ámde igaz az is, hogy azok az államok, melyek a régi biroda­lomból részeket kaptak, csupán új részeikkel tartoznak bele (elméletileg persze) ebbe a régi közösségbe, mig régi nagyobb területeik­kel egészen másféle orientációkba voltak bele­nevelve. Tardieu, a nagy Tardieu, akinél sovi­nisztább francia alig akad s akiről még azt is bajos elgondolni, amit Briandról, hogy ha első sorban hazája javát akarta, nem tagadott meg bizonyos jóindulatot más államokkal sem s az általános emberi megértés alapgondolata irányította tetteit, Tardieu, a nagy Tardieu, mondom, nem gondolta meg eléggé, mikor a dunai gazdasági konföderáció eszméjét világgá röpítette, hogy a szóba jövő államoknak — mai alakjokban — más érdekei is lehetnek, mint a hazánkkal és Ausztriával való együtt­működés s lehetnek olyan obiigóik, amelyek minden új kapcsolat megteremtését megnehe­zíthetik. Lám Marinkovics mester, a szerb külügyminiszter már őszintén megmondja, hogy az eset szörnyen bonyolult és hogy ők teljes jóhiszeműséggel akarnak részt venni az előkészületi munkálatokban, de — ezt már nem mondja, * csak gondolja — a sikerben éppenséggel nem biznak. Egész biztos, hogy ilyesformán gondolkoznak majd az oláhok is, akiknek pláne régi jogon már tengerük is van elég szép terjedelemben. A három nagy zsák­mányos közül tán még a cseh az, amely leg­inkább hajlandó lenne gazdaságilag konfede­rálni, ami érthető is, mert az ő csodálatos államteste — kis sziléziai rabolmánytól elte­kintve — teljesen a régi monarchiából van ki­szabva. Ámde itt nem is kettőn, hanem számos többön áll a vásár. Jó magunk is az olasz ba­rátság révén időközben olyan kapcsolatokat teremtettünk meg, amik könnyíthetik is, nehe­zíthetik is azt a szizifuszi munkát, amit a nagy Tardieu nagyúri nonsalansszal csak esz­meileg felvetett, mig a kivitelt — vagyis a szabad összeveszést — másokra bízta. Egyet azonban még eszmeileg sem akarna sem ránk, sem senki másra bizni. Azt t. i., hogy az ügyet ne csupán gazdaságinak, hanem politikainak is nézzük és esetleg politikai úton keressük azt a megoldást, mely egyszeriben megoldaná a gazdasági helyzetet is. Azt eleve ki akarja zárni, hogy szóba kerülhessen a rablott terü­letek visszaadása. Pedig egészen bizonyos, hogy ha — nekünk csak magunkról lévén ér­demes beszélni — Magyarországnak meg vol­nának a maga terményei mellett, mindazok! a természeti kincsei, amik tőlünk elvétettek, ha megvolna a sónk, a fánk, a vasércünk, ha mienk volna a Felvidék és Erdély, akkor sem nekünk, sem a Felvidéknek, sem Erdélynek nem volna semmi baja, semmi gondja, akkor mi miattunk senki fiának nem kellene a fejé­nek fájni. Ezek a területek, a mi volt terüle­teink valóban egybetartoznak egy egyetlen ezeréves isteni egységbe, de már a régi Romá­niának, az egész Balkánnak csak távolabbi vi­szonylatban van érdekközössége velünk. Száz szónak is egy a vége: akár a világ végéig, revízió nélkül nem fognak soha, semmire sem menni. Hogy pedig revíziót célirányos lesz csinálni, arra szolgáljon mementóul az a 11 millió Hittler-szavazat, az az öt millió kommu­nista szavazat, mely a német birodalmi elnök­választáson az elkeseredés két végleteként je­lentkezett. Nemzeti vagy vörös erőszak helyett nem ülhetnénk le inkább újból most már igazán a béke szándékával a békeszerződések asztalához? Húsvéti gondolatok. A keresztyénség diadalünnepet ül hús­vétkor. Jézus Krisztus feltámadása diadalt, győzelmet jelentett. A gonoszság, a kegyetlen­ség felett aratott győzelmet. És Jézus Krisztus feltámadása ma is győzelmet jelent: a gonosz feletti, minden rossz feletti győzelmet. Diadalt és győzelmet hirdet ma is húsvét. Pedig... Ma a gonoszság, a kegyetlen­ség, a nyomorúság az úr. Hatalmas, mindent és mindenkit, országokat, népeket és egye­seket lába alá tipró kérlelhetetlen úr! Ha most húsvétkor az emberek arcára tekintünk: |a gond, az aggodalom, a félelem ijesztő voná­sait látjuk oda rajzolva. Mi lesz holnap? Mit hoz a jövő? Meddig birjuk még? — Mintha ezek a kérdések kiáltanának a barázdás arcok­ról, a könnyfátyolos szemekből. Lehet ugyan, hogy ezek a vonások nem is ilyen ijesztők a szemközt jövők arcán, de — a mi szemünk így látja, mert mi is ezekkel a kérdésekkel ébredünk s ezekkel alszunk el. És vájjon nem indokolt-e, ha az emberek arcáról ilyeneket olvasunk, — ha szemünk ilyeneknek látja az odarajzolódó vonásokat? Újságok ökölnyi betűs cikkei hirdetik, bank­bukások, csődbejutott vállalatok kiáltják, gyil­kosságok és öngyilkosságok fekete listái zúg­ják, hogy félelmünk nem alaptalan... Ha ketten-hárman beszélgetnek, egyébről sem igen tudnak szólni, mint gazdasági és társadalmi bajokról, kétségbeejtő nyomorúságról, égre­kiáltó bűnökről s — azoknak általuk vélt okai­ról, ami persze, mindig másokban van. És hát egészen közelről is ugyanezt ta­pasztaljuk. Rongyoskodó, fázó és éhező embe­rek, munkát kereső tétlenségre kárhoztatott munkás kezek, az amúgy is kevés fizetések csökkentése, lehúzott üzletredőnyök, az ifjú­ság szivbe-markoló jaj-kiáltása és ki tudná még mind elsorolni, amit mindenki úgyis tud s ami mind azt hirdeti, azt kiáltja ma, húsvét ünnepén, hogy ezen a világon a nyomorúság lett az úr, kérlelhetetlen zsarnoknál is hatal­masabb zsarnok. És mégis... Ha így látjuk és ilyennek látjuk is — így van-e valóban? A húsvét győ­zedelmes hite kiveszett volna a világból? Ha­zugsággá vált volna a megnyílt sír valósága? Hazugság lenne mindaz, ami kétezer esztendőt tartalommal, hittel és reménységgel töltött meg? Hazugság volna a megújuló ember­nemzedékek diadalmas felvonulása? Hazugság az, amit angyal hirdetett, amit a Szentírás ta­nít, amit az Isten mondott?!... Lehetetlen ... lehetetlen ... A toll is megremeg a kézben, míg az előbbi kifakadásokat leírja s az emberi szív kétségbeesetten sikolt: ne tovább! — Megté­veszthet, cserbenhagyhat, kétségbeejthet az, amit látunk. Megrendítheti a hitet is. De a hit erősebb minden látszatnál és minden anyagi valóságnál. És a hit ma is, vagy ma talán még sokszoros erővel hirdeti a jónak a győzelmét a gonosz felett, a békés meg­nyugvást a kétségbeesett reménytelenség fe­lett, — a gazdagságot: a szív és lélek mindent kielégítő gazdagságát a nyomorúság felett. Elhitetheted azt, hogy ez a világ a tönk szélén áll. El azt, hogy valami irtózatos, vilá­got elsöprő kataklizma fog következni. Be­beszélheted, hogy nincs menekvés sem meg­alkuvásban, sem erőfeszítésben, hogy végső, teljes elesés, elbukás következik az emberi­ségre, — én akkor is vallom, hogy benned is és embermilliók szivében is ott él a hit: az igazság, a jóság győzelmébe vetett hit, mely hirdeti, zúgja, hogy meg fog újulni minden, hogy rám is, rád is, erre az agyongyötört, rémségekben és nyomorúságokban kiaszott em­beri világra is el kell jönni a feltámadásnak, az új életnek! És ha el akarnád rabolni ezt a hitet, nem is képzelt erővel sikolt a szív: jönni kell! És minél erősebb lesz a nyomorúság, minél hangosabb a panasz és a jajszó, annál erősebb lesz a hit követelése is. És ha elkép­zelhetetlennek tartod is, akkor is, mégis a hit fog győzedelmeskedni! Mi hát a teendő? Hiszen az írás szavai szerint is: a hit önmagában megholt állat. Megvalósulásában, megteljesedésében akar és tud győzedelmeskedni. De győzelmet csak ellenféllel szemben lehet aratni. És ha minden ember szivében él a hit, — mert igen, — min­den ember szivében ott él — akkor ki az ellen­ség? Akkor nem lehet vádolni rendszert, kor­mányt, nem lehet egyesek nyakába varrni a gonoszságot, a nyomorúság kiindulását! Még ha megtennénk is — hiszen meg is tesszük —­hogy szüntelenül másokat okolunk, másokat teszünk felelőssé — nincs igazunk. Lehet, hogy egyikünk rosszabb, mint a másik, de ki merné magáról állítani, hogy csak őbenne nem volt semmi, de semmi hiba? — Gondoljunk bele mélyen és elfogulatlanul ebbe az igaz­ságba. Be kell látnunk, hogy így van! És így akkor, hol a hiba, hogy lesz meg­újulás, hogy teljesedhetik be a húsvéti hit népek és egyesek életében? Húsvétot csak böjt után ünnepelhetünk igazán. A böjt pedig a magábaszállásnak, az önvizsgálatnak, a bűnbánatnak az ünnepe. El fog következni erre a világra a feltá­madás, az új élet. Hozni fog gondtalan életet, mosolygó arcokat, ragyogó szemeket, ha — ha egyszer a világ, minden ember, legyen gazdag; vagy szegény, király, vagy koldus, miniszter, vagy kis ember — a nyomorúság rákényszerí­tett böjtje után a saját lelkét is böjti önvizsgá­latnak veti alá. Mi hát a teendő? Számoljunk le végre azzal a kérdéssel — bármennyire ezer okunk és tapasztalatunk van is feltenni, — hogy másnak kell megváltoznia ahhoz, hogy hitünk és reménységünk beteljesedjen. Számoljunk le vele és "azután számoljunk le önmagunkkal is! Mert a feltámadás hite nem hazugság! De annak az embernek a vélekedése, aki min­dig másban keresi a hibát, vagy az okot, aki másnak a megjavulásától várja a megújulást, — legalább is önáltatás, önmagának és más­nak a megtévesztése. Uj életet vársz? Újítsd meg magadat. Becsületesen és őszintén valld meg hibáidat s ne kövesd el többé. És látni fogod, hogy a feltámadás hite élő valóság benned és élő valóság lesz a világban is! Dr. Tóth Endre. 2046/1932. iktsz. Pápa megyei város polgá rmesterétől, Versenytárgyalási hirdetmény. Pápa város a teherautója részére szük­séges egy évi üzemanyagának beszerzésére ezennel nyilvános versenytárgyalást hirdet. Szükséges : 1. 60 mm. motalkó vagy benzin; 2. 200 kg. nyári és 120 kg. téli autó-motorolaj; 3. 100 kg. lánckenő olaj; 4. 20 kg. diferenciál-olaj; 5. 100 kg. nehezékmentes tovotte-zsir. A kellően felbélyegzett zárt ajánlatokat folyó hó 30-án déli 12 óráig lehet beadni a város iktató hivatalába: „Ajánlat a teherautó üzemanyagára 1 1 felirattal. Feltételek és ajánlati űrlapok a városi mérnöki hivatalban kaphatók. Pápa, 1932 március 10. ^ Z0lí 0jy polgármester h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom