Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-12-24 / 52. szám

Felhívom a nagyérdemű vásárló közönség figyelmét, hogy legolcsóbb és legcélszerűbb karácsonyi és újévi ajándékait Guih Nándor reklám-áruházában Kossuth Lajos utca 21. szám alatt (a Yolt Politzer-fóle) helyiségben szerezze be, mert elvem kevés haszon, nagy forgalom! Az árak olcsóságáról kirakataim tanúskodnak. Teljes tisztelettel: Guíh Nándor Vigyázat! Reklámáruház csalt egy van! nyiünknek virrasztanunk kell, mindnyájunknak kovácsolnunk kell a magyar jövőt. Nem elégsé­ges az, hogy csak én legyek tisztában, vagy né­hány barátom fent, mi egy sorsközösségben élünk, méltóztassék ezt jól megjegyezni, tehát mindnyájunknak foglalkoznunk kell azokkal a gondolatokkal, melyek bennünket ezekben az év­tizedekben eltöltöttek. Hamis jelszavakat gyár­tottak tudatosan, célzatosan nemzetrontó szán­dékkal. Sokan úgy állítják be az általános, egyenlő, titkos választójogot, hogy ennek be­vezetésével minden megváltoznék, de ennek semmi köze sincs a közgazdasági helyzethez. Ha az általános titkos választójog egyszerre rendbe hozná az ország gazdasági ügyeit, már holnap proklamálnók, mert az a hivatásunk, hogy az ország javát nézzük elsősorban. Én a titkos választójogot akarom, azért, mert azt szeretném, hogy minden magyar lelki­ismeretesen, bármilyen lelki, vagy más kényszer­hatás nélkül gyakorolhassa választópolgári jo­gait. Ennek azonban egy feltétele van, az, hogy a választópolgárság igenis lelkiismeretesen fog­lalkozzék az országot érintő kérdésekkel. Ha ezt megteszi, minden nap észre fogja venni, hogy rendesen a maga ügyét tolja elő­térbe, magamat sem veszem ki és összetéveszti a privát érdeket az országos érdekekkel. Nincs lOOo/o-os érdektelenség ott, ahol emberek együtt élnek, örülhetni, ha 50o/o-ban igyekszik egyikük a másikra tekintettel lenni. Különben nem is ezen van a hangsúly. El tudok képzelni egy országban autokratikus rend­szert, amelynek eredményekép az ország virág­zik és el tudok képzelni egy országot a demok­rácia álláspontján, az általános választójog alap­ján, amelynek a vége szovjeturalom lesz hirtelen átalakulással. Azt kérem önöktől, méltóztassanak mindig boncolni a kérdéseket, mert minden összefügg egymással. A vasutakról beszélünk? Ez mind­nyájunkat érdekel, nem mindegy a tarifa a ke­reskedelem és a termelés szempontjából. Egymás megbecsülése, tekintélytisztelet. Jó, ha nagy mezőgazdasági kérdésekről be­szél az iparos a maga/műhelyében, de azzal a tudattal tegye ezt, hogy úgy az egyiknek, mint a másiknak jóléte elengedhetetlen az egyetemes jóléthez. Ne nézzük le a hivatalnoki kart, mert nélküle se tudnánk megélni, mint ahogy nem tudunk megélni a munkás nélkül. Tiszteljük a tekintélyeket, mert fegyelem nélkül nincs va­lódi érdekképviselet és szervezett társadalom nélkül nincs termelés és termelés nélkül nem le­het prosperálni. Ha így mindent boncolnak, azt fogják látni, hogy mi valahogyan önfeledten éltünk, nem foglalkoztunk a legfontosabb problémákkal, jel­szavakat kerestünk. Nem kell importálni semmit. Az egyik ezt csinálja, a másik horogkeresz­tet fabrikál, elfelejtjük, ennek semmi köze a mi nemzetünkhöz. Nálunk annyi tehetség és annyi életerő van, hogy nem kell importálni sehonnan semmit; ki kell termelnünk mindent, amire nekünk szükségünk van, mert vagyunk annyira tehetségesek, hogy az idők szavára hall­gatva formálni tudjuk a magyar életet úgy, ahogy a nemzetnek arra szüksége van. Hogy most meg tudjunk élni, egyet meg kell tanulnunk: át kell alakulnunk az önálló független nemzeti állam állampolgáraivá. Egészen más volt a helyzet, amikor Bécs­ben „gondolkoztak helyettünk. Nekünk most a határokon túl is kell tekintenünk. Olvassuk a nemzetközi eseményeket, tartsuk kezünket a nem­zetközi gazdasági vérkeringésen és alkalmaz­zuk a tanulságokat az egész vonalon a saját ügyeinkre. A protekció ellen. Neveljünk embereket; önálló, öntudatos, szorgalmas magyarokat, akik nem a tantik, nem a ^kérlek alássan bátyámé pártfogásával, nem is a könyökléssel akarnak érvényesülni, ha­nem nyugodtan és lelkiismeretesen dolgoznak abban a hitben, hogy ők is valamik és észrevé­tetnek, ha tehetségesek. Ha mindenki észreveszi, hogy tehetségeinek megfelelően eléri a neki ki­járó pozíciót, akkor ez az igazságosság erőt fog venni mindannyiunkon és nem fogunk egymás j ellen áskálódni és irigykedni. A tehetségtelenek érvényesülését megvetet­tem mindig, ha a tanti, vagy a nagybácsi révén őket meg nem illető pozícióba kerültek. Az élet törvénye, hogy a gyöngéket eltiporja az élet maga. Bárkinek is a rokonsága, a nemzet egye­temes érdeke azt kivánja, hogy a legjobbak ke­rüljenek a legelső helyekre. Ezért kell a magyar tehetségeket istápolni, ezért nem szabad korgó gyomrú egyetemi hallgatókat tűrni, hanem in­kább szeretettel gondoskodni kell róluk, hadd süssön felülről a nap minden magyar emberre egyformán. A természet stílusát kell csak utánozni tár­sadalmi életünkben és megértjük egymást. Meg­érti minden magyar azt, hogy nekünk új világot kell teremtenünk 1, de ehhez 'nem forradalmi jelszavak kellenek. A magyar karakter sajátsága az, hogy kitermel önmagából olyan korszakokat, amelyek nyugodt átmenettel biztosítják a foko­zottabb haladást. * Ne induljunk jelszavak után! Nincs egyen­lőség. Most kigúnyolnak azért, amit nemrégiben házi használatra mondottam, hogy nekem 116-os mellbőségem van, tehát másképen birom a dol­gokat, mint akinek csak 80-as mellbősége van. Van fizikai adottság és van szellemi adottság is. Az egyik szorgalmasabb és tehetségesebb, a má­sik az őseitől is örökölt sok mindent. Mindig a legalacsonyabb nívóhoz való sülyedést jelent, ha egy nemzet a magából kimagasló férfiakat folyton nyesi, mert a törpék nem érnek fel hozzájuk. Az ilyen nem viszi előre a nemzet dolgát. Tekintélyt adni azonban csak annak sza­bad, aki azt megérdemli. Katonaság Pápán. Most engedjék meg, hogy búcsúzzam. Nem utoljára vagyok Pápán. Rendkvíül örülök, hogy önök közé is eljutottam. Szívem vágya volt, hogy ide jöjjek, mert katonáim vannak itt, — de azt is elárulom önöknek, hogy maradnak is majd itt. Igaz tétel, hogy nem város az, ahol nincs katona. Mindamellett más momentum is vezetett idejövetelemben. Pápa egy fogalom ma­gyarországi viszonylatban is és ha én azt mon­dom, hogy a magyar ugart szántó-vető ember vagyok, ha láttam, hogy ily értékes központja a dunántúli életnek erőteljesen reagál az én mun­kámra, úgy éreztem, hogy a szántás-vetés köze­pette ide is el kellett jönnöm. A magyar talaj termő ereje. Nagyon közel vagyok már innét Jákfához. Dunántúli ember vagyok én is, rendkívül meg­értem az önök lelkiségét. Köhögés, meg­hűlés és rekedí­ség ellen teák és gyógy, cukorkák És hogy ha így képlegesen szántom ezt a magyar ugart, hogy minél mélyebbre megy az ekém, annál több gyönyörűségem van benne, de annál szomorúbban látom azt is, hogy év­századokon keresztül nem értékelték azokat az értékeket, amelyeket ez a magyar talaj kitermelt és annál szomorúbban látom, hogy eddig nem sikerült senkinek minden magyar értéket a meg­felelő helyre állítani és rendszerbe foglalni az összes magyar erőtényezőket. Hölgyeim és Uraim! Ha ez sikerül valaki­nek, akkor nagy és lebírhatatlan lesz a magyar, mert én, aki ismerek más nemzeteket, tudom, hogy rendkívül nagy szellemi .képességekkel megáldott fajnak vagyok a gyermeke, és hogy nagy erőkkel rendelkeznek az én honfitársaim. Nekem, ha a magyar anyákra nézek, ha az utcán járok, a réteken, az esti tilinkó szavánál mindig és mindig egy végtelen perspektívára nyílik meg a lelkem. Mert mi vagyunk a Nap fiai itt Keleteurópában. Várjuk a végtelenséget. Mi vagyunk azok a keleti lovasok, akik szeretik a napfelkeltét és a napnyugtát, szeretünk a vég­telenbe látni. A mi nemzetünk, a magyar nem­zet hozzá szokott a végtelen perspektívákhoz.­Érezzék önök velem együtt, hogy egy vég­telen, örökéletű nemzetnek a fiai. A végtelen perspektivája... a nemzeti elhivatottság érzése. A lelkek megteltek hit­tel, bizalommal és reménnyel. És aki a hitet, bizalmat és reményt felkeltette, azt a közön­ség percekig tartó tapssal és éljenzéssel ün­nepelte. A közönség érzelmeinek dr. Ángyán Béla orsz. képviselő adott költői szavakban kifeje­zést, midőn háláját nyilvánítva a miniszter­elnök nagyszabású beszédéért, arról a tovább­tenyésztésre rendelt fáról emlékezett meg, melynek sejtjei a ráfonódó vasgyürüt lepat­tantják, mint ahogy a nemzet egységével, ahogy azt a miniszterelnök megjelölte, mi is szét fogjuk törni a trianoni abroncsot. Dr. Antal Géza püspök, a népgyűlés el­nöke szólalt még ezután. A maga részéről s a megjelentek nevében is a legmelegebb elis­meréssel adózott a miniszterelnök beszédéért. Érző szívvel hivta fel ugyanakkor figyelmét a nehéz terhek alatt roskadó adófizetőkre és kérte, hogy époly erélyesen járjon el azokkal szemben, akikben meg van az adófizető ké­pesség, de nincs meg az adófizető készsége amily elnéző legyen azokkal szemben, akik­ben meg volna a jószándék, de nincs meg hozzá adófizetési képességük. A Dunántúl — mondta befejezésül — három nagy magyar államférfit adott már e hazának: a költő Zrí­nyit, a legnagyobb magyart, Széchenyit s a haza bölcsét, Deákot. Szívből kivánja, hogy Gömbös Gyula a haza érdekében folytatandó áldozatos munkájával és annak sikerével mél­tóan emelkedjék negyediknek a dunántúli na­gyok sorába. sa&S^iíL / .V G8ERT TARTÓS AJÁEíDÉSCOT ÉS ÁU-fiWDÓ ÖRÖMET S^ERÍZ 7015 sz. 2+1 lámpás ORION-RÁDIÓ, a 9156 sz. hangszóróval eqyütt Kp. P. 95.—. havi részlet P. 6.— 7016 sz. 2+1 lámpás ÖRION-RÁDIÓ beépített 4 pólusu hangszóróval Kp. P. 124.—havi részlet P. 7.— 7033 sz. 3+1 lámpás, ORION-RÁDIÓ, négypólusu hangszóróval egybeépített hálózati Európavevó készülék Kp. P. 172.—havi részlet P. 10. 6® 7035 sz. 3+1 lámpás ORION-RÁDIÓ, nagy hang­erejű, igen szelektív Európavevó, a 9090 sz. Koncert hang­szóróval együtt Kp. P. 200— havi részlet P. 12.— KAPHATÓK, BÁRMELY RÁDIÓKERESKEDŐNÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom