Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-12-24 / 52. szám

Karácsonyi a fándélcn alc ! Olcsó fényképező gépek, állványok, üvegtálak, filmek, lemezek, stb. „Karcszi fotó&sateüszlet. Az elnök frappáns hatású zárószavai után újból tombolva tört ki a lelkesedés és zúgott az éljen, mig a miniszterelnök kíséretével tá­vozott a teremből. * A népgyűlés befejezése után dr. Antal Géza püspök teát adott a miniszterelnök tisz­teletére, melyre a fővárosi vendégeken kivül pápai előkelőségek is hivatalosak voltak. A gyönyörű püspöki fogadóban bemutatták a vendégeket a miniszterelnöknek, aki a maga fesztelen lényével mindenkit elragadott. Ismé­telten kijelentette, hogy nem utoljára járt Pá­pán, hosszabb időre is el fog jönni. Tea után 1/ 98 órakor városunkból Szombathelyre autó­zott. A városi polgári párt. A Pápai Hirlap mult heti száma a városi képviselőtestületi választások tanulságaival foglalkozva újból felveti egy városi polgári párt megalakításának szükségét, mely hivatva volna arra, hogy szelektálja és mandátumhoz juttassa azokat a legjobb erőket, amelyek al­kalmasak a város ügyeinek leghelyesebb irá­nyítására. Ez a gondolat nem új, legalább 5—6 éve kisért már azok között, kik a város köz­ügyeivel foglalkoznak, de a speciális pápai viszonyok mindeddig még annak is útját áll­ták, hogy a kérdésről komolyan lehetett volna tárgyalni. 1929 előtt az akadály az volt, hogy a városnak régi, még békeidőből szár­mazó képviselőtestülete volt, melyben nem volt meg a rugalmasság és kezdeményező erő egy ilyen alapjában véve mégis szokatlan és a városi politikában azelőtt nem divatos kérdés megoldására. 1929-ben a keresztény szocialista párt aránylag nagy számban került be a kép­viselőtestületbe és azóta ez a párt minden vá­rosi alakulat létesítésénél a »Keresztény köz­ségi párt« nevéhez ragaszkodott. Ezt az elnevezést nem tartottam soha he­lyesnek. Nem tartottam helyesnek azért, mert anélkül, hogy annak budapesti viszonylatban helyes, vagy helytelen voltáról itt véleményt mondanék: tisztára a Wolff-mozgalom máso­lását láttam benne, amire itt a mi viszonyaink között már csak azért sem volt szükség, mert a pápai zsidóság sohasem képezett szeparált egységet a város közéletében, ennek a vallás­nak a tagjai nálunk mindig megoszlottak az íegyes város politikai problémák körül le­folyt harcokban és mindig azok között voltak, akik az egyes felvetett gondolatokat a legob­jektivebben és a város egyetemes érdekeítj legjobban szem előtt tartva bírálták el. Már most ezt a vallásfelekezetet arra kényszeríteni, hogy ők is vallási alapon szervezkedjenek és ezzel már a priori szemben álljanak a magát »'keresztény« jelzővel illető párttal: a lehető legszerencsétlenebb gondolatnak tartottam és tartom ma is, olyannak, mely a város kon­struktív erőit nem egyesíti, hanem közéjük csak éket ver. Ezért nem volt alkalmas az 1929—1932. években együtt ült ülésszak a városi párt meg­alakítására, de meg azért sem, mert ez a há­rom év tele volt a vallásfelekezetek és iskolák segélye körül lefolyt vitákkal, melyek minden költségvetés tárgyalásánál kiújultak és ame­lyek csak arra lettek volna jók, hogy elemeire bontsák az esetleg nagy erőfeszítéssel Össze kovácsolt pártot. Ma a helyzet más. Ma ezek a viták remél­hetőleg végleg megszűntek, mert ezek a segé­lyek ma már azon a nivón vannak, hogy to­vábbi leszállításuk már nem kívánatos, sőt káros volna. A legutóbbi választások pedig azzal az eredményei jártak, hogy a közönség a politikailag színtelen emberek mellett fog­lalt állást, ami azt mutatja, hogy a város­házát nem a deklamáció, hanem a munka há­zának szánja. Igv most itt van az a lélektani pillanat, amikor komolyan és megértéssel lehet tár­gyalni a városi polgári pártról, melynél a fő­szempont egyedül az lehet, hogy minden fog­lalkozási ág megfelelő arányban részt vegyen a város ügyeinek intézésében. A 30 választott tag közül 8 földmíves, 8 iparos, 8 kereskedő és 6 szellemi foglalkozású volna szerintem a leghelyesebb arány, bár tény az, hogy az ilyes­mit merev számokba foglalni nem lehet és ha egyik vagy másik foglalkozási ágban több tehetség, jóakarat és képesség van, mint pilla­natnyilag a többiben, akkor ezeknek a tulaj­donságoknak a másik kategória rovására is helyet kell adni. Az egyes kategóriákra eső szám azután minden vonalon még megosz­tandó volna a munkaadói és munkavállalói érdekeltség között. Ez a jövő képének a kiala­kításánál jöhet csak figyelembe, egyelőre a pártnak az adottságokkal számolva kell létre­jönnie. Ha egy ilyen szellemű alakulást valaki létre tudna hozni, akkor az messze jövőre vetné meg a város fejlődésének egészséges alapjait. A közös megértésen nyugvó kölcsö­nös megbecsülés teremtette nyugalom az a levegő, melyben az alkotások szelleme sza­badon érvényesülhet. Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni és ha yalaki akad, aki ezt kezébe veszi, minden támogatást megérdemel. Dr. Sulyok Dezső. MiUéók kedvelik és fogyasztják a kitűnő ízú Blokmalt Megkíméli mwgd* az utánzatoktól, ka ocUódi Blokmalt «* kér és csak eredeti «Mmtagban fogad/a ei. Pápán kapható a Karlovitz gyógyszertárban. Vádolom!. . . (Pillanatfelvételek a hétfői főtárgyalásról.) Ósdi »megyeházánk« bolthajtásos földszinti szobája a héten egy napra Justitia istenasszony templomává változott. A veszprémi kir. törvény­szék büntető-tanácsa kiszállott városunkba, hogy itt tegyen igazságot a tavasszal lejátszódott iz­galmas gyilkossági perben, midőn Vanvola köz­ség birájának golyója leterítette évtizedes hara­gosát, Varga Imrét. A szük kis helyiségbe csak keveseknek jut hely a belépésre, de akik ott vol­tak, elejétől végig lélekzetvisszafojtva figyelték az izgalmas éjféli párbaj előzményeit és lefo­lyását. Hadd vessük néhány ecsetvonással pa­pírra megfigyeléseinket. Az elnök, Csajághy Károly kúriai biró. Ha nem tudnánk róla, hogy kicsoda, akkor is tisz­teletet ébreszt a megjelenése. Típusa*az igazi magyar úrnak. Hatalmas alak, domború hom­lokkal. A keretes pápaszem mögött két mélyen néző szem. Ez a szempár nemcsak az előtte ál­lók alakját vizsgálgatja, hanem mint a Röntgen­fény, keresztülhatol a csontokon és bevilágít az agyvelő legtitkosabb rejtekeibe. Valahogy így képzel az ember egy római szenátort, akiről csak a tóga hiányzik. És a tudása... Ahogy a szövevényes ügy minden részletén uralkodik és a legjelentéktelenebb adatot is ismeri... Nem hisszük, hogy a vanyolai gazdák úgy ismernék falujok határát, annak minden dülőútját, Ösvé­nyét, emelkedését, a csőszházakat és présháza­kat, mint ő. Előtte a térkép, de bele sem tekint, tudja, ki, miért és melyik úton haladt a végze­tes szombati napon. Ahogy az eléje járuló ta­nukat figyelmezteti az eskü szentségére, az nem a megszokott sablon, hanem érezzük, hogy az bensejéből ered. Van abban valami megrendítő, amikor minden egyes eskü elhangzása után kü­lön hozzáfűzi: Segítse is úgy az Isten!... Ő nem biró. Ö: A Biró. A vádlott. Ötvenkét esztendős. Megtestesí­tője a dunántúli kisgazdának. Ő még a földet túrja, de fia már Sopronba jár a tanítóképeZ­débe... Fekete szemeiből becsületesség árad. A legfőbenjáróbb bűnnel, előre megfontolt gyil­kossággal vádolja az ügyész, mégis teljesen nyugodt. Hangja nem remeg. Keze nem reszket. 99 99 MOS, FEST, TISZTIT Pápa, Deák Ferenc utca 1. Tükörfényes gallér, kézelő tisztítás. Darabonként 10 fillér. Férfi-öltöny vasalása 1*50 pengő. Csak a vádbeszéd alatt törli meg egyszer-két­szer homlokát. Mikor a tárgyalás végén az utolsó szó jogán feláll, csak akkor csuklik el a hangja és folytoglatja a sirás. Ez az ember nem tud hazudni... Ő, a falu birája, az egész község által tisztelt és becsült férfiú, akinek a törvény őrének kellene lennie, a legirtóbb bünt követi el, kioltja embertársa életét, aki ezenfelül édesanyjának a testvére, tehát nagybátyja volt. Az áldozat azonban a legengesztelhetetlenebb ellensége, akitől sokan féltek a faluban, aki miatt ő sem mert egyedül menni az utcán, mert már többeket — őt is — megmetélt. És ez a harag nem anyagi okokból, nem az örökség feletti civódásból keletkezett, hanem az ősi, tu­datalatti állati ösztönből, abból, amit a bölcselő úgy fejez ki: homo homini lupus, — ember, embernek a farkasa. Minden felindulás nélkül áll birái előtt és beszéli el a márciusi éjjeli küzdelem lefolyását, melynek élő tanuja nem volt, csak a bujkáló holdvilág. Mint a legizgalmasabb filmdráma pe­reg le előttünk a rettenetes összecsapás, midőn ott, a vanyolai szőllőhegyen, a présház előtti tisztáson, a vén diófa előtt találkozik egymás­sal a két rokon, a nagybácsi és az unokaöccs — utoljára. A kísérteties félhomályban megvillan a hatalmas Steyr-pisztoly csöve, eldördül Varga Imre lövése, de e pillanatban felébred a bíró­ban az életösztön, az önvédelem jogossága, ő is előrántja zsebéből revolverét és beleereszti a halálos golyót ellenfele koponyájába. Azután valami irtózatos dühtől sarkalva, vasbotjával, késsel vágja, marcangolja a földrezuhant testet, melynek vérét mohón issza be a tavaszi föld. Mit tudja ő már akkor, hogy mit cselekszik, elevenet üt-e vagy holtat, azt sem veszi észre, hogy a vér az ő testét is elönti... majd ott­hagyja a holttestet és mint az űzött vad, esze­veszetten fut, rohan le úttalan utakon keresztül a faluba, a birólakásba ... A tanuk serege. Elnézem őket, amint egyen­ként tisztelettudóan belépnek a szobába és min­den felindulás nélkül felelnek a hozzájuk inté­zett kérdésekre. Egyszerű falusi ember mind a I 14, de oly értelmesen beszélnek, hogy élvezet őket hallgatni. A vádlottról mindegyik csak jót mond, aki a légynek sem ártott és aki többször kérte, szinte könyörgött nagybátyjának: békül­jenek ki, ne tartsanak haragot... de hiába. Kezdve a Kaiser Jánoson, aki német anyanyelve dacára a legkisebb részletre is emlékezve, tiszta magyarsággal adja elő a történteket, egész a Luksa Pál 71 éves hegy pásztorig, aki a »szent demokrácia nevében« iszik meg vagy öt pohár bort, mind-mind egy mozaikszeme az ember­tanulmányozásnak. Az itélet. Másfél órás szünet után, mely alatt a hatalmasra felszaporodott közönség a hideg előszobában toporgott, nyílnak ismét ki az ajtók. Élesen hangzik a biró szava: A Ma­gyar Királyság nevében ... Ihász Dánielt... felmenti... a jogos önvédelem... Mindenki megkönnyebbül... Elhangzik az indokolás. Is­merős, ismeretlen kezet szorít a felmentett bíró­val, de kijut az üdvözlés a kitűnő védőügyvéd­nek, dr. Sulyok Dezsőnek is, kinek remekbe­készült Pládoyer-je mintául szolgálhatna a jogi irodalomban. Este 8 óra. A reggel 9 óta tartó tárgyalás véget ért. A közönség elszéled. Az országúton négy parasztszekér vágtat a nedves, ködös, decemberi estben Vanyola felé. Az idén ismét egy családdal többnek lesz boldog karácsonya... Elká. Megérkeztek a legújabb könyvek és a megjelenő újdonságokat azonnal elolvashatja a Korvin kölcsönkönyvtárban Pápa, Korvin-utca 15. szám. Iratkozzék be! Magyar és német könyvek 1 Kölcsönzés vidékre is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom