Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.
1930-04-05 / 14. szám
Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN Szükségmunka név alatt fog legközelebb a képviselőtestület elé kerülni a Tókert városrész régóta húzódó ügye. Meg kellett érnünk a munkanélküliség — hihetőleg immár nem sokáig tartó — korszakát ahhoz, hogy munkára éhesek kenyérhez juttatása céljából elvégeztessék az a munka, aminél szükségesebb szükségmunka aligha akad széles ez országban. Nem hisszük, hogy még egy ekkora telep lenne bárhol is, amely ennyire híjján lenne minden közműveknek, mint ez a mi földbirtokreform útján megszületett városrészünk. Nem hisszük pedig, hogy több városrész épült volna bizakodóbb hittel ennél. El sem képzelhette senki, hogy egész utcasorok létesüljenek a nélkül, hogy a város egyetlen kocsi törmeléket vitt volna arra a területre, az ott feneketlen sárban elakadó járművek segítségére. Csak évek leteltével látták be az új városalapítók, mennyire hiú volt gazda nélkül csinált számításuk. Ha most mégis fordulat látszik bekövetkezni ebben az ügyben, ha az egyik nyomorúság segítséget nyújt a másik nyomorúságnak, az végeredményképpen mindegy, sőt a kettős cél elérése által, még szomorúan örvendetesnek is mondható. A fontos csupán az, hogy ezt a bizonyos kettős célt minél gyorsabban lehessen elérni. Az új képviselőtestület küszöbön álló elhatározását nyomon kell követnie olyan erélyes utánjárásnak, amely lehetővé teszi, hogy a tervezett 600.000 P-ős állami kölcsön hozzánk oly időpontban beérkezzék, amikor nem késett el a segítség s még orvosolható mind az a baj, amelynek terhe alatt nyögnek a munkanélküliek és úttalan utak mentén, sárban, pocsolyában, rendes ivóvíz, utcai világítás nélkül, tolvajok szabad prédájául hagyva szenvednek a szegény tókertiek. AA * • # • Maria Terézia Kiáltó ellentéteként a súlyosan ránk neheződő gazdasági válságnak, hasábokat, feleslegesen hosszura nyújtott, olcsó szenzációhajhászásnak szánt hasábokat olvasunk a fővárosi lapokban tivornyákról, mulatozásokról, kokottokról és sok minden egyébről, ami ilyen nyíltan pertraktálva még soha nem volt a nyivánosság előtt. Dorbézoló urak mindig voltak, voltak nők is, akik nem erényük, de szépségük jutalmát keresték és kapták. De hogy ezeket a dolgokat ilyen részletesen, ilyen szemérmetlenül tálalták volna ki, arra alig akad példa a régebbi időben. És még azt mondják, hogy nálunk nincs sajtószabadság, holott ez nem is szabadság, hanem a legvakmerőbb szabadosság. Vájjon meggondolják-e azok, akik kész és készülő kokottokhoz mennek interjuh szerzése céljából, hogy hány lelket mételyeznek meg ezzel, hányat visznek a bűnnek és züllésnek útjára és ha erre nincsenek tekintettel, nincsenek talán azért, mert modernségükben semmi kereseti módot nem tekint meg nem engedettnek, akkor talán arra mégis gondolhatnának, hogy mennyi elkeseredést válthat ki szenvedő emberekből a könnyű pénzpocsékolás és könnyű pénzszerzés szines és részletes leírása és hogy bizonybizony a társadalmi forrongást képes előidézni könnyelmű és vétkes szenzécióhajhászásuk. Nem azt akarjuk mi, högy bármi elleplezhessék vagy elvonassék a nyilvánosság ítélőszéke elől, de a régi latin mondás szerint: ,ne legyen az orvosság rosszabb a betegségnél. A betegség valóban meg van. Veszedelme nemcsak a bódulatától megragadottakat sújtja, de közvetve azokat is, akik valamiféle kapcsolatban hatalmi vagy érdekkörükbe tartoznak. De az ilyen orvosság még növeli a veszedelmet, bűnre csábító alkalmak s lehetőségek felmutatásával egy egész nemzedék erkölcsi halálát idézheti elő. Szabadság — szerelem Hozzászólás a kontárkérdéshez. Az ország több más ipartestülete példáját követve, a pápai ipartestület is szembe óhajt szállani a kontárokkal, s a mindinkább elharapózó kontárkodás megzabolázására szigorú ellenőrzést óhajt gyakoroltatni. Nem könnyű feladat. Már a testület közgyűlésén felszólalásomban utaltam reá, hogy a kontárkérdést a nyomor szülte, s ha a problémát igazában megoldani akarjuk, »a fejszét a fa gyökerére kell vetni« — más szóval, minden illetékes tényezőnek oda kell törekedni, hogy az ipart elpusztítással fenyegető közgazdasági válság mielőbb enyhüljön, s fokozatosan helyreálljon a normális állapot. E felé a cél felé való törekvésnek üdvös jelét láttam abban a nyilatkozatban, amelyet a közelmúltban dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter expozéjában tett, s amelyet fontosságánál fogva a Pápai Hírlap is közölt mult számában. Elmondotta ugyanis a miniszter, hogy szakítani kiván az eddigi védővámos politikával, amely — amint a tapasztalat mutatja — éppenséggel nem járult hozzá a magyar ipar fellendítéséhez, s e helyett pozitív támogatással jő segítségére az iparnak, oly módon, hogy életképes, fejlődésre alkalmas vállalatoknak állami támogatást nyújt, s évente mintegy tiz millió pengőt irányoz elő erre az igazán iparmentő, közérdekű célra. Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. A miniszter ezt a nyilatkozatát minden frázis, minden szónoki hatásvadászat nélkül tette meg, de az én szivemben a remény édes érzéseit keltette fel, mert ha az igéret való-* sággá válik, — amiben nincs okom kételkedni — az ipari nekilendülés olyan perspektívái Mária Terézia tárulnak fel előttünk, amely gyógyítani lesz alkalmas a sok fájó sebet és elcsitítani a panasznak mind erőteljesebben felzúgó kórusát. Jótékonyan hatna közre a kontárkérdés követelően fellépő megoldásánál is, mert hisz ha az ipari, a gyári műhelyekben megindulna a munka, természetszerűleg egyszerre megcsappanna a kontárok száma is — legalább annyiban, amennyiben a kontárok a munkanélküliek soraiból kerülnek ki. Távol legyen tőlem, hogy ezzel azt akarnám mondani, hogy a pápai ipartestület most már vágja sutba a kontárok ellenőrzésére vonatkozó határozatát. Éppenséggel nem! Mert bizonyára vannak a kontárok között jócskán olyanok, akiket nem annyira a kényszer, mint inkább a közterhek viselése alól való kibúvás ösztökélt az ipar illegitim módon való üzésére. Ezekkel szemben helye van a szigorú megtorlásnak, mert kivonván magukat az adózás alól — megkárosítják az államot, s szennykonkurrenciát űzvén — lezüllesztik az ipart s iparostársaikat exisztenciájukban támadják meg. Egyébként a kontárok ellenőrzését más ipartestületek körzetében is gyakorolják. Csak a napokban olvastam, hogy a győri ipartestület a mult évben 114, a kispesti általános ipartestület pedig 160 esetben tett feljelentést a rendőri büntetőbiróságnál a kontárok ellen, és bezáratta a jogosulatlanul ipart űző szövetkezetek húsüzemeit. Nagyon fontos tehát, hogy a pápai ipartestület kire bizza a kontárok ellenőrzését, és hogy az illetőt olyan kioktatásban részesítse, hogy feladatát teljesen a célnak megfelelőleg lássa el. A kontár-ellenőrben valóban egyesülve kell lennie a tapintatnak és az erélynek, s mindenkor egyszeriben tudnia kell, hogy mit cselekedjen. Látnia kell, hogy sorsüldözött, kényszerhelyzetben levő emberrel van-e dolga, vagy pedig olyannal, akit a törvény megkerülésének a szándéka vezet. De mindenesetre lépjen jóindulatulag közbe, nehogy talán kihívó magatartása csak még inkább fokozza az elkeseredett lelkekben az elégületlenség tüzét, és nem kívánatos kirobbanásokra adjon alkalmat. A magyar ipar helyzete még soha olyan válságos nem volt, mint napjainkban. A technikai fejlődés a háború óta ipari téren is óriási lépésekkel haladt előre, s bele kell törődnünk a szomorú megváltoztathatatlanba, hogy a fejlődés, a tőkeerős nagyipar és gyáripar előretörése keresztülgázol néhány vérszegény kisiparon, amelyek többé lábra állani nem tudnak. Ezek számára az élet már csak vegetáció, puszta haldoklás, — a feltámadás reménye nélkül. Ebben a nehéz átmeneti időben minden tényezőnek össze kell fognia, hogy eme haldokló iparágakat a krízisen úgy vezesse keresztül, hogy az azokat űzők emberi megélhetése becsülettel végzett munkájuk után biztosítva legyen, s ne legyenek kénytelenek — más támasz híján — a kontárok táborát szaporítani. A kontárkodás megakadályozására irányuló mozgalom ezeket a gondolatokat érlelte meg bennem, amelyeket ime most a nyilvánosság elé bocsátok. N. P. Tekintse meg kirakataimat! Megtekintés vételkényszer nélkül! NAGY TAVASZI VASAR! Női és férfi divat gyapjúszövetek, selymek, vászonárak, mosóárukban és a legújabb fazonú női felöltőkben. BALOG JENŐ divatáruházában KOSSU TH L . U TCA 17. — Bámulatos olcsó áraimról győződjön meg! —HM—
