Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-01-16 / 3. szám

MEGJELENIK iMINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. az ám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Újra meg újra megjelenik a hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos híradás, újra meg újra elénk — bocsánat a kifejezésért, nincs más reá — szemtelenkedik az a mondat: „Csehország nem avatkozik bele", már mint nem avatkozik bele a frankhamisítási ügybe, ami virágnyelven azt jelenti, hogy nem kérdez, nem átir, nem lépked diplomáciailag. Csodálatos türelmes valami a papir. Hogy Csehország nem avatkozik bele 1 Hát mi köze neki ehhez? Hogy jut ö ahhoz, hogy beleavatkozásról beszélhessen ? Hát az ő emberei hamisítottak ? Neki van kára belőle? Neki ártottak vele? Nem, nem és tízszer is nem. A gond, a baj, a szégyen, a kár, mind-mind egyedül a mienk s akkor még ö beszél róla, hogy nem avatkozik bele, mintha legalább is mi már beleszóltunk volna az ő petróleum-panamáiba s száz más hasonló bünügyébe. Nem, mi ezekkel nem törődtünk s ha ő most törődik vele s fáj neki a mi frankhamisítási esetünk, az csak azt jelenti, hogy |ellenkezőleg, bizonyára nagyon örül neki, amire — sajnos — meg is van az oka. A távozó s az érkező alispán. A vármegyei törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésében búcsúzott Bibó Károly alispántól, aki teljes szolgálatának betöltése után, de saját régebbi elhatározásából kifolyólag válik meg az alispáni széktől, melyre 1917 őszén választatott meg. Jól mondotta a távozó alispán bucsuszózatában, hogy ő a legnehezebb időszakban állott a vármegye kormányzatának élén. Mikor megválasztották, a már negyedik éve folyó világháború ólomsúllyal nehezedett a közigazgatás gépezetére. Következett az összeomlás-okozta felfordulás, a vörös uralom, mely kiűzte a tisztviselői kart vezető pozíciójából s jött aztán az az öt súlyos esztendő, melyek valósággal a kínlódás, a vergődés esztendei voltak, amikor alkotni, újat teremteni nem lehetett, hanem meg kellett elégedni a régi állapot helyrehozásával, a közigazgatás menetének helyes irányításával, a mind elviselhetetlenebbé váló pénzügyi terhek mellett a lelkek egyensúlyának fenntartásával. Kétségen kívüli, hogy dr. Bibó Károly rátermett volt arra az időszakra, melyben ekkora nagy közületet, aminő egy vármegye, igazgatnia kellett. Éles elméje, nagy tudása és ritka erélye rendet teremtettek a közigazgatás gépezetében. Hogy mindeneknek nem tudott eleget tenni, azt a különleges viszonyok okozták; hogy mindenkinek nem tehetett eleget, az emberi dolog, olyan vezető pozíciót betöltő egyéniség alig akadt még, aki a sokszor egymással szemben álló igényeket mind kielégíteni tudta volna. Értjük, hogy bizonyos melankólia fogta el a távozó alispánt, amért éppen olyan időpontban következik be távozása, amikor rés nyilt a bennünket körülvevő ködön s amikor új nap alkotására is tere nyilott volna. De meg kell nyugodnia benne, ez a világ rendje, s aki tudja, hogy kötelességét hiven és becsületesen teljesítette — amint, hogy ezt róla mindenki vallja, — az ideje lejártával emett fővel távozhatik az ócium csendesebb berkeibe. A távozó után, kinek a vármegye igaz szivvel kivánt nyugalma idejére minden jót, immár az érkező felé kell fordítanunk tekintetünket. Hogy ki lesz ez az érkező, azt a márciusi vármegyei közgyűlés fogja megmondani, a mi hivatásunk csupán annyi lehet, hogy keressük a tulajdonságokat, melyeknek benne összpontosítva kell lenniök s talán rámutassunk arra a személyre is, akiben ezeket megtaláltuk. Az új alispánnak mindenesetre jártasnak kell lennie a közigazgatás minden ágazatában. Szerencsétlen gondolatnak tartanók részünkről olyannak megválasztását, ki a közigazgatásnak csupán egy ágában szerzett gyakorlatot. Avatottnak kell lennie a központi vezetésben, képességeinek, férfias jellemének kell lennie s olyan egyéniségnek kell lennie, aki valóban tudatában van annak a régi, sokat hangoztatott, de gyakorlatban annál ritkábban megvalósult elvnek, hogy a tisztviselő van a közönségért s nem a közönség a tisztviselőért. Akinek ajtaja nyitva áll mindig és mindenki előtt, aki elfogultság nélkül, ideális tárgyilagossággal fogja és képes mindenkinek ügyét elintézni. Aki közhasznú munkákat tud alkotni a vármegye javára s aki közhasznú munkát végez a szeretet jegyében is. Ha ezek a felsorakoztatott tulajdonságok mind megvannak egy jelöltben s ha ezek abban a jelöltben egyesülnének, aki rangjánál és szolgálati éveinél fogva is méltán lehet várományosa az alispáni széknek, akkor valóban a legszerencsésebben s a jövő szempontjából a legbiztatóbban töltenők be az alispáni széket. S mi úgy érezzük: a közvélemény tolmácsai vagyunk, amikor azt hisszük, hogy az alispáni széknek megvan ez a jelöltje dr. Horváth Lajos vm. főjegyző közbecsült és közszeretett alakjában. Hisszük azt is, hogy vármegyénk közönsége osztatlanul vallja ezt a felfogásunkat s dr. Horváth Lajos alispáni jelöltsége köré fog tömörülni. Budapesti Nemzetközi Vásár 1926 április 17—26. Rendezi a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara. Vámszabadraktár. — A legjobb eladási alkalom. Áru- és személyszállítási kedvezmények a belés külföldi vasutak és hajózási társaságoknál. Vizűm kedvezmények. Központi iroda: Budapest V., Szemere-utca 6. Tb. képviselet: Kereskedelmi- és Iparkamara Györ. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságai, hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a zord idő ellenére igen nagyszámú bizottsági tag vett részt. Dr. Magyar Károly főispán a közgyűlést megnyitván, megemlékezett a magyar Alföldet ért árvizveszedelemről s belsőséges szavakban hívta fel a vármegye közönségének figyelmét arra, hogy a véginségbe jutottak segítségére siessen. Majd a másik csapásról, a frankhamisításról szólt, mely az utóbbi időben nemzetünk hirnevét érte és közhelyeslés mellett kiemelte azokat az érdemeket, miket Bethlen István miniszterelnök ezúttal is a maga erélyes kormányzói bölcseségével megszerzett. A napirendre áttérve bemutatásra került a belügyminiszter leirata, melyben a vármegyét a teljes szolgálati évüket betöltött tisztviselők nyugdíjazására hivta fel, kiemelvén, hogy visszatartási kérelemnek a minisztertanács csak a legki vételesebb esetben közérdekből adhat helyet. E leirattól függetlenül dr. Bibó Károly alispán, dr. Huszár Gyula zirci járásorvos kérték nyugdíjazásukat. Az alispán nyugdíjazása ügyénél felszólalt báró Fiáth Pál, ékes szavakban méltatva Bibó Károlynak vezető állásában szerzett érdemeit, amit megköszönvén, Bibó alispán szemmel láthatólag meghatottan, hosszabb beszédben vett bucsut a vármegye közönségétől. Beszédét meleg ováció fogadta. A távozó Huszár főbiró érdemeit Holitscher Károly méltatta lendületes beszéddel. A többi 35 évet betöltött főtisztviselők közül dr. Vadnay Szilárd tiszti főorvos esetében az állandó választmány javaslatára kimondották, hogy mivel a főorvos visszatartása fiatalabbb tisztviselők előmenetelét nem gátolja s mivel a vármegye közegészségügye körül nagy érdemei vannak, visszatarthatása tárgyában felírnak a miniszternek. Dr. Kerényi Andor veszprémi főszolgabíróra nézve ugyanezt Fatér István várpalotai plébános indítványozta s a közgyűlés ezt is elfogadta. A napirend többi pontjai közül nagyobb érdeklődést csupán az utadó-alap költségvetése keltette. Sorban kidőlnek a Dr. Kluge Endre. régi Pápának jellegzetes alakjai. Dr. Kluge Endrében, akit e hó 10-én 66 éves korában ragadott ki közülünk hosszú szenvedés után a halál, érdemes, tisztes tagja hunyt el a pápai társadalomnak. Mint kiváló jogászt, a pápai jogakadémia fiatalon tanárának választotta. Az akadémia megszűnte után ügyvédi joggyakorlatot folytatott s mindenkor az ügyvédi tisztesség mintaképének tartották. Sokat dolgozott legrégibb pénzintézetünk, a Pápai Takarékpénztár érdekében, melynek évek hosszú sora óta alelnöke volt. Tevékeny szerepet vitt az evangélikus egyházi közéletben, előbb a pápai egyháznak, utóbb a veszprémi egyházmegyének volt felügyelője. Elhunytáról gyászjelentést adott ki családja, gyermekei: Alice dr. Adorján Gyuláné, dr. Kluge Endre egy. m.-tanár, Kluge Gyula intéző, Margit és Irma, valamint egyetlen még életben levő testvére, Kluge Matild, néhai dr. Antal Gábor püspök özvegye. Gyászjelentést adott ki az ügyvédi kar s a takarékpénztár is. Nagy részvét mellett 12-én lefolyt temetésén a búcsúztatót Mesterházy László lelkész mondta. A főiskolai kántus és az ev. férfikar gyászdalokat zengtek. Az alsóvárosi temetőben helyezték örök pihenőre. Béke hamvaira! Farsangi újdonságainkat selymek, bársonyok, relour, chiffon és sima pouplinokat az őszes divatszinekben Dús választék elsőrendű fehérnemű anyagokban és lendamast-árukban. mélyen leszállított áron árusítjuk. Kransz és Koréin divatáruházában.