Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-04-14 / 15. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 30 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A nyugalom erőgyűjtés, az izgalom erőpazarlás. Ez a megdönthetlen igazság vezethette az ország kormányzását szilárdan támogató egységes pártot, amikor rendíthetlen hűséggel biztosította bizalmáról miniszterelnökét, aki országunknak annyi vésztől megtört, megrongált és mégis életképes hajóját annyi ellenséges hullám közepette erős kézzel irányítja a biztos révpart felé. Amit Bethlen István miniszterelnöksége eddigi ideje alatt tett, azt a történelem fogja méltányolni. Hogy szeme előtt az a magasabb szempont vezet, amely a nemzet minden számbavehető erőforrását a föltétlen bizonyossággal bekövetkező történelmi időkre készíti elő, az minden szavából s ami több: minden tettéből kiviláglik. Történelmi idők elé csak olyan fegyverzettel léphetünk, amelyet békés munka eszközeivel kovácsoltak össze. Békés munkához béke, nyugalom és nem erőszak, túlzás, vadság kell s ezért azok, akik a jövőre függesztik áhítattal váró pillantásukat, csak örülhetnek rajta, hogy Bethlennek bel- és külföldön megszerzett tekintélyét egységes és egyhangú párthatározat is szankcionálta. Popovics Sándor pénzügyi problémáinkról. A koronának legutóbb történt lemorzsolódásával kapcsolatban úgy az államgazdaság életében, mint az ország egész pénzügyi s gazdasági rendszerében a problémák egész sora vetődött fel, melynek a mikénti áthidalása fogja megszabni a közel jövőben gazdasági életünk jellegét. Ezen problémák megoldásáról s egyáltalán jövő kilátásainkról Popovics Sándor, az állami jegyintézet elnöke a következő megállapításokat tette: Ami a pénzszűkének folyton hangoztatott kérdését illeti, azt egy egészen sajátságos helyzetnek látom. A kérdés most újabb lendületet nyert azáltal, hogy kapcsolatban a korona árfolyamának esésével, az élelmiszerek s árucikkek árai rohamosan a magasba szöktek. Kétségtelen, hogy ezáltal a pénzforgalom terén egy látszólagos feszültség áll elő, tagadhatatlan azonban, hogy a kormányzat mindent elkövet, hogy a forgalom nagyobb mértékű fennakadása kiküszöböltessék. A bankjegyforgalom természetszerűleg lépést fog tartani a fennforgó tényleges szükséglettel s az erre vonatkozó aggodalmak egészen feleslegesek. A helyzet ma egyszerűen az, hogy azok a cégek és vállalatok, amelyek a hitelt eddig a végletekig kihasználták, most a korona értékének sülyedésével bő alkalmat találnak arra, hogy egyrészt a rendelkezésükre álló pénzösszegeket minél nagyobb mértékben átváltsák dologi javakra, másrészt pedig sietnek úgy berendezkedni, hogy az árucikkeket minél későbbi időpontban engedjék át a vásárlóközönségnek, hogy így nyereségeiket a korona esetleges további gyengülése esetére is biztosíthassák. Amennyiben az egyes vállalatok legutóbb fizetési nehézségek közé kerültek, annak egyszerűen az az oka, hogy az illető vállalat deficites gazdálkodást folytat s ily módon nem képes a kellő mértékű fizetési eszközök birtokába jutni. Pénzszűkéről, pláne mesterséges pénzszűkéről tartani tehát nem igen lesz alkalma a magyar gazdasági életnek, de igenis a pénzügyi kormányzat a fokozott- éberséggel fog őrködni azon, hogy a bankjegytömegek valóban az ország épitőmunkájába kapcsolódjanak be. A Devizaközpont közeli leépítéséről, pláne megszüntetéséről forgalomba került hirek teljesen önkényes kombinációk. A Devizaközpont fontos hivatásáról ma már vitatkozni sem igen lehet. Ami azt a több oldalról hangoztatott érvet illeti, hogy a Devizaközpont fennállásának jogosultságát teljesen aláássa az a körülmény, miszerint az ország kereskedelmi mérlege a jelenben passzív és egyelőre nem igen van kilátás arra, hogy mérlegünket aktívvá tegyük s így félő, hogy nem fog állani kellő mennyiségű exportvaluta a Devizaközpont rendelkezésére, — erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy aktív kereskedelmi mérleggel biró államnak alig van szüksége Devizaközpontra, viszont egy paszsziv kereskedelmi mérleggel rendelkező állam gazdasági életében is előfordulnak nem egyszer oly periódusok, mikor a kereskedelmi mérleg éppen aktív képet tüntet fel, s ily időpontokban kell ellátnia magát a Devizaközpontnak hoszszabb időre szóló valutatartalékokkal. Tény, hogy az idei exportkampány különféle technikai okok folytán, melyekre nem óhajtok kitérni, nem járt azzal az eredménnyel, mint aminőt az illetékesek tőle vártak, s ennek során állottak elő az ismert devizáellátási nehézségek. Normális esetben az ország fizetési mérlege siethet ezen a ponton a devizaellátás segítségére s például az értékpapirkivitellel lehet egész szép eredményeket elérni. A jelenlegi bonyolult helyzetben azonban az egyes tényezők divergálása olykor váratlan akadályokat állít a legjobb szándék elé is. — Ami az egyik zürichi bankvezérnek a Pesti Tőzsdé-ben megjelent ama megállapítását illeti, hogy az import nagymértékű megszorítása szükségképen áruhiányt idéz elő, s ennek nyomán az árak automatikus felszökése a belföldi fizetési eszköz gyengülését idézi elő, kétségtelenül igaz. A l^prmányzatnak a dolga azonban, hogy e téren a kellő disztinkciót elvégezze olyképen, hogy a luxuscikkeket minél inkább távoltartsa az országtól s csak a legszükségesebb közszükségleti cikkeket engedje be valóban a szükségletnek megfelelőleg. Amennyiben azonban a kereskedelem spekulációs célzattal áruhalmozást idéz elő, ez ellen a kormány sohasem alkalmazhat eléggé szigorú retorziókat. — Igen sokat foglalkozik a gazdasági közvélemény újabban a Magyarország számára nyújtandó külföldi kölcsönnel. Erre nézve nem szabad elfelejtenünk, hogy a békeszerződés alapján létesült jóvátételi bizottság az ország egész állagát zálognak tekinti a kiszabandó, illetve fizetendő jóvátétel szempontjából, s így egy nagyobb külföldi kölcsön megszerzése elsősorban azt involválja, hogy az ország e zálog alól legalább részben feloldassék. Másik szempont pedig, amiről nem szabad megfeledkezni, hogy jelenleg a világgazdaság is oly depresszió alatt áll, melynek következtében nagyobb kölcsönök folyósítása nehézkessé vált. Még az aránylag tőkében legerősebb államok is elsősorban a belföldi szükségletek rendelkezésére tartják fenn akcióképességüket, s a garanciák egész arzenálját kívánják egy külföldi hitelezővel szemben. Ma minden bizonnyal nincs messze az az idő, amikor Magyarország is végre rendelkezni fog a szükséges kellékekkel e tekintetben. p. T. Az új lakásrendelet. A napokban jelent meg az új lakásrendelet, melynek főbb intézkedéseit közérdekű voltukra való tekintettel e helyen ismertetjük: A 4000 lélekszámot meghaladó községekben, így tehát Pápán is, a tulajdonos szabad rendelkezése 1926 november 1-én áll vissza az épületekre. Szabadon rendelkezik a tulajdonos még ma is olyan épületek felett, melyre 1921 április óta adták meg a lakhatási engedélyt. A szabad rendelkezési jog fennforgását a tulajdonos kérelmére a lakásügyi hatóság állapítja meg. Nem lakás céljaira szolgáló helyiségeket (üzletek, irodák, raktárak), ha üzleti célokra használják őket, üresedés esetén nem kell bejelenteni, szabadon bérbeadhatók. Lakásigazolvány nem szükséges hozzá. Lakásigazolványt csak olyan egyén kaphat, akinek helybenlakásra jogosultsága van. Az olyan lakások megüresedését, melyek nem esnek szabad rendelkezés alá, nyolc nap alatt be kell jelenteni. Ha a háztulajdonos a bejelentett lakást magának, fel- vagy lemenő rokonának igényli, a lakásigazolványt számukra ki kell adni. Ki kell adni más személyeknek is, a háztulajdonos kívánságára, ha a bejelentett lakás indokolt lakásszükségletét meg nem haladja. Albérletbe való adást a lakáshivatalnál bejelenteni nem kell, az lakásigazolvány nélkül történik. Egész lakásrész albérletbe adása esetén azonban a lakáshivatal a háztulajdonost meghallgatja és ha annak az albérlő ellen alapos kifogása van, a lakásigazolványt megtagadja. Lakáscseréhez a háztulajdonos és a lakáshivatal hozzájárulása szükséges. Lakást nem lakás céljaira bérbeadni csak úgy lehet, ha a közigazgatási hatóság meghallgatása után ehhez a lakáshivatal hozzájárult. Egyszobás lakás és szükséglakás után kiállított igazolványért díjat fizetni nem kell, kétszobás lakás után 500, háromszobás után 1000, négyszobás után 2000, ötszobás után 3000, hatszobás és ennél nagyobb lakások után 8000 K a lakásigazolványi díj. Lakásraszorulók lakáshoz juttatása igénybevétel utján történik meg. Igénybe olyan lakás vehető, mely üres, melyre a háztulajdonos nem gyakorolta kijelölési jogát, az eredetileg lakás céljaira épült, de ma másként használt helyiségeket, az olyan lakásokat, melyekkel üzérkednek, elhagyott lakásokat és olyanok lakását, akik két vagy több lakással rendelkeznek. A közszolgálati alkalmazottakra a rendelet kivételes rendszabályokat statuál. Megengedi a rendelet, hogy legfeljebb hathavi időtartamra a lakás igénybevételi eljárástól mentesíttessék. Bér alatt a tiszta bért kell érteni mindig, ahhoz fűtési díjat és más járulékot hozzászámítani nem lehet. HangsúTavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme ujdonsáyaink megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.