Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-03 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 175 korona. Egyes szám ára 20 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Csaltak a bankigazgató urak, legalább ez idö szerint minden jel arra mutat, mintha csaltak volna. Csaltak olyan méretekben, melyek fantáziánkat messze felül haladják. Avagy van-e földi halandó (s itt nem a 950 K-ás sifonoktól halálra rémülő szegény, u. n. fix jövedelműekre gondolok, hanem azokra, akiknek ma is módjakban áll, amire szükségük van, mindent a világon régi rendes polgári módon beszerezni), van-e, mondom, földön járó emberfia, aki lehetségesnek vélte volna, hogy négy összeszövetkezett bankigazgató egy év leforgása alatt 2100 millió koronával megkárosítsa saját intézetét! Jól megjegyzendő, ez nem 1922-ben, sem 1921-ben, hanem 1920-ban történt. Micsoda érték volt akkor az a 2'1 milliárd! És a bank kibirta és a bank ma is él. És ez az, amiről mi itt röviden elmélkedni kivántunk. Minő üzletek köttethetnek ott a nagy közönség rovására, ahol az ilyesmi előfordulhat? Mert minket nem a bank kára, hanem a nagyközönség, az ország millió kisemberének kára érdekel, mert nyilvánvaló, hogy a milliárdos hasznok csak ezek bőrére szerezhetők meg. Nagyon jól tudjuk, hogy ez nem minden banknál van egyformán. Sem bűnös, sem tisztességes úton ilyen mérvű haszonrészesedés legtöbb helyen nem jöhet létre. De hogy egyáltalán sehol ez elő ne fordulhasson, arról kellene már végre gondoskodni. A korona pontjai, a drágaság fontjai mind ezzel állnak összefüggésben. A négy bankdirektor lopott kétmilliárdja nemcsak azok ellen vádlevél, akik most letartóztatva vannak, hanem azok ellen is, kik ez esetből nem akarják levonni a tanulságot! Pápa város évszázados Petőfi-ünnepe. — 1923 február 25. — * A honvédzászló megbecsülésére kér bennünket a magyar honvédelmi miniszter, azt óhajtja, azt várja tőlünk, hogy e zászló előtt minden magyar ember, ha látja, kalapot emeljen. Ez a kívánság csak egy természetes és minden becsületes magyar ember szivéből fakadó követelésnek a kifejezése. Ezt a kívánságot a jobb érzésüek eddig is teljesítették. Mert hiszen mit becsüljön meg egy szerencsétlen sorsú nemzet, elhagyva égi, földi hatalmasságoktól és régi nagyságának romjairól egy jobb jövőt sóvárogva, mit szeressen egy nemzet az anyátlan, gyermektelen, magányos, mezitlábos kuruc, erdőn bolyongó, fázó, éhező és üldözött, mit őrizzen régi hazájából emlékként, mit védjen, mit csavarjon a véres keblére, ha nem e nagy dicsőségeken meghordozott és nagy bukásokon átment háromszínű foszlányt? A honvédzászló annak a becsületnek jele, mely mindenen át megmaradt, a honvédzászló a kiontott vérnek emléke, a vérnek, mely minden világtájon pazar patakokban ömlött és diadalt aratott pusztán és szirten, tengeren és sivatagban, a honvédzászló a reménynek a jele, mely megmaradt örökre, ezer elbukás és újra feltámadás után egy újabb feltámadás szimbóluma. Kövezzétek meg azt, aki a nemzeti becsületben gázol! Mindnyájunk becsületéből van összetéve, mint homokszemekből a föld, mindnyájunk becsületénél nagyobb és tisztább kell, hogy legyen a nemzet becsülete. A véretek legyen újra készen a szent edényben, hogy az áldozatra engedjetek, a véretek omlása új termékeltető, új csirahozó, a többi hullott vérrel együtt. Nemes anyag a vér, sötét, erős, részegítő nedű, bőven öntözte a földet és a föld nem lesz hűtlen hozzá. Vegyétek hát a három jelű szent szövetet, vegyétek és nézzetek rá, mint bölcsőtakaróra, mely gyermeki álmotok fölött őrt állt, nézzetek rá, mint tábori jelre, mely sok vad ellenséggel szemben megállt, nézzetek rá mint csendes szemfödőre, mely, ha egyszer elpihentek, becsülettel szolgált békétek takarója. Becsüljétek meg a honvédzászlót! Pápán egy modern úri ház, amelybe megvétel esetén azonnal be lehet költözni, s amelyhez szép nagy kert is tartozik, ==z szabadkézből eladó. Bővebbet Gyenese Gyulánál Pápa, Városháza-épület. = Az országos Petőfi-ünnepekbe belekapcsolódva, Pápa város a nagy költő halhatatlan emlékéhez méltó ünneppel rótta le kegyeletét a magyar Tyrtaios iránt. Szép volt, felemelő volt ez az ünnep, mert amint Petőfi az egész magyar nemzeté volt, ez ünnepély is Pápa város egész társadalmának ünnepe volt. Egyszerű emberek, akiket hasonló ünnepélyek nem igen tudnak kimozdítani vasárnap délutáni nyugalmukból, Petőfi varázsos nevére megjelentek a város diszgyülésén, s szinte templomi áhítattal figyeltek a szónokok szavaira, melyekben értékelni igyekeztek azt az óriási kincset, amelyet Petőfi neve jelent a magyar nemzet számára. Mostanában sokat beszélünk nemzeti egységről, de szomorúan látjuk, hogy ez a nemzeti egység, amelyre pedig soha olyan szükség nem volt, mint napjainkban, a politika tusakodásai között csak nem akar megszületni. A Petőfikultusz buzgó ápolása bizonnyal közelebb visz bennünket e célhoz minden politikánál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egész társadalmunk rang-, felekezet- és osztálykülönbség nélkül résztvett s egy érzésben olvadt össze ezen az ünnepen. Szívbéli hálánk illesse ezért a körünkbe lejött Petőfi-társaságot, élén a vezérrel, Szávay Gyulával együtt! A város Petőfi-ünnepének hű képét egyébként gyenge tollúnkkal az alábbiakban igyekezünk megrajzolni. Diszgyiilés a városházán. Az ünnep fővárosi vendégei vasárnap délben érkeztek városunkba. Az állomáson történt ünnepélyes fogadtatás után berobogtak a városba. Délben a város a Kaszinóban fényes ebédet adott tiszteletükre, mikor is dr. Tenzlinger József polgármester és Tar Gyula, a Kaszinó elnöke köszöntötte fel őket. Nevükben Szávay Gyula válaszolt, örömüket fejezve ki, hogy Petőfi diák-városába eljöhettek. A város képviselőtestülete okt. 17-iki határozatából kifolyólag aznap délután díszközgyűlés keretében hódolt a száz esztendős Petőfi emlékének. A gyűlésnek súlyt és jelentőséget kölcsönzött, hogy megjelent azon a Petőfi-Társaság nagynevű főtitkára: Szávay Gyula, ki a Petőfi-ünnepek országos megszervezésében soha el nem évülő érdemeket szerzett és két kitűnő tagja: egyik Lampérth Géza, ki ép úgy, mint Petőfi, városunkból indult ki költői pályafutására, a másik az irredentizmus lantosa: Szathmáry István. A diszgyülést, amelyen a képviselőtestület tagjain kivül az összes hivatalok, tanintézetek, egyesületek népes küldöttségekkel, soraikban számos hölggyel képviseltették magukat, dr. Tenzlinger József polgármester lendületes beszéddel vezette be, méltatva Pápa város ősi kulturális jelentőségét és rámutatva a pápai kollégiumnak Petőfi életére és pályafutására gyakorolt nagy jelentőségére. Majd üdvözölve a megjelenteket s ezek közt a meleg hála hangján a Petőfi-társaság kiküldötteit, felkérte dr. Kőrös Endre v. képviselőt ünnepi beszéde megtartására. Lapunk főszerkesztőjének beszédét és annak hatását tiltva van e helyütt méltatnunk s azért csak eszmemenetének rövid összefoglalására szorítkozhatunk a következőkben: A magyar nemzeti irodalom a magyar nemzeti lélek kisugárzása, a magyar költő sorsa minden korban egybe volt forrva nemzete sorsával. Petőfi Sándor élettörténetében mint tükörben látjuk azt a sorsot, ami nemzetének ebben a negyedszázadban osztályrészéül jutott. Petőfi Sándor egyénisége a magyar faj legjellegzetesebb vonásaiból alakul ki. Ez alapgondolatból kiindulva végigrepült 1823-tól 1849-ig Petőfi és vele párhuzamban a nemzet életén a fenséges traTavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme ujdonsáyaink vá^as'ztékban meyérkeztek! KRAUSZ és KOREiN divatáruháza.