Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.
1922-12-23 / 51. szám
Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed, évre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK MÜIVOEIV SZOMBATON 1922-ben, mikor a szeretet ünnepe közeiedék, mikor ünnepelni készült az emberiség Isten egyszülött fiát, ki szeretetet jött hirdetni a földre, különböző népek körében a következő előkészületek történtek a szeretet Krisztusának fogadtatására: A görögöknél barbárokat megszégyenítő kegyetlenséggel, mint a kutyákat lődözték le azokat a férfiakat, akiknek jó szándékuknál kisebb volt az erejük, de más bünük nem volt. A lengyeleknél revolvergolyóval terítették le az állam fejét, a törvényes formák legszigorúbb megtartásával megválasztott elnököt, kizárólag azért, mert más politikai párton volt, mint a merénylő. A franciák konok következetességgel ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, mely nem egy ember (ha elnök is), nem hét ember (ha miniszter is), de egy 70 milliós nagy nemzet kivégzésével egyenlő jelentőségű. Talán még több is akadna, de a példa fáj, elég belőle ennyi, ölés, gyilkolás, kivégzés ime a csillagzatok, mik a mi horizontunkon fényesen tündökölnek. És a szeretet csillaga? 1922 év óta, mióta világra jött a szeretet Istene, oly halvány lett annak a fénye, hogy sokan, sok-sok milliónyi sokan nem hogy meglátnák, de még csak meg sem sejtik reszkető, méla derengését. A szeretet ünnepén. íme, ismét itt a karácsony. Még azok is bizonyos vágyódással tekintenek reá, akik ennek az ünnepnek pusztán társadalmi szokásait ismerik, a karácsonyfa-állítást, az ajándékozást, szóval a külsőségeket, de nem adnak számot maguknak arról, ami ezeket a külsőségeket létrehozta és fenntartja. Mert alapjában minden szívnek egy a szükséglete s ez: a szeretet. E nélkül hideg a forró égöv tikkasztó hősége is s ez meleget áraszt a sarkvidék jégkunyhóiba is. Amily mértékben feleszmél a társadalom a saját törvényére, a szeretet megtartó erejére, olyan mértékben megy át a köztudatba a szeretet ünnepének jelentősége. Ma már ott tartunk, hogy legalább egyizer egy esztendőben eszünkbe jut együvétartozásunk s valahogy közeledik egymáshoz a kunyhó meg a palota, a rongy meg a selyem. Megható jeleneteit láthatjuk a szeretet munkásságának. Minden dicséret illesse azokat a jó lelkeket, akik nem zárják el legalább ilyenkor füleiket a nyomor kiáltása elől. Ám miért nincsen ez így más napokon is? Miért csak most veszszük észre, hogy egymás szolgálatában nyer kifejezést a társadalmi értékünk? Miért vagyunk máskor közönyösök vagy éppen ellenséges indulatuak egymás iránt? Hogy nem lehet állandósítani szivünknek azt a boldog érzését, amelyet a megenyhített nyomor, a megvigasztalt szomorúság látása támaszt benne 1 Eltűnődöm a feltett kérdéseken. És egyszer csak átszűrődik a gyűlölség khaotikus zűrzavarán az a lágy ének, amely valaha angyalok ajkán zendült meg a betlehemi szent éjjelen, amelynek első sora: Dicsőség a magas menynyekben Istennek 1 Ah, értem már, miért csak ünnepi ruha nálunk a jótékonykodás, miért ünnepi, kiváltságos napokra fenntartott érzése lelkünknek a szeretet. Mert mi nem Isten dicsőségét tekintjük első teendőnknek, holott ebből táplálkozhatnék az angyali ének másik két tárgya, a békesség és a jóakarat is; mi a tetőt akarjuk előbb megépíteni s csak azután gondolunk a falak építésére és csupán legvégül jövünk rá a fundamentom hiányára. Ez a mi világunk azért ingatag, munkája azért csupa kapkodás, társadalmi életünk azért hordja magán a lázbeteg minden tünetét, mert alap nélkül épít, nincs meggyőződése, hite, nem adja legelsőül Istennek a dicsőségét. Ki ne óhajtaná e téren a változást? Mily gyönyörűséges látvány volna az egymást megértő, békességben élő, jóakarattal telt szivek összedobbanása; mily könnyű volna a nyomasztó gazdasági teher, ha segítenénk egymást annak hordozásában; mily erős lenne a romok felépítésére nemzetünk, ha volna bennünk hit Istenben és bizalom egymásban 1 Ne ábrándozzunk I A jobb jövő, amely után annyira epedünk, csak az egyes sziveken keresztül fog felderülni reánk; aki mindig a másikat nézi, hogy miként végzi munkáját, az nem végzi el a maga dolgát; aki másoktól várja a kezdetet, az mind messzebb esik céljától. Mit várunk mint nemzet is az idegentől ? Tegyük azt, ami rajtunk áll s ne várjunk csodát, amely elvenné az elvakultság hályogát a francia szeméről, vagy önzetlenné tenné a kalmár angolt. Csak Isten viheti át őket a megértés útjára. Mi végezzük a magunk dolgát. Állítsunk ki-ki a saját szivében oltárt az Isten dicsőítésére, adja át mindenki magát a Krisztusban földre szállt isteni szeretet átalakító erejének és tegyen újjászületett érzelmei szerint. Akkor lesz igazi karácsonya ennek a szomorú világnak. Van-e készség benned, e sorok olvasója, ilyen elhatározásra? Akarsz-e boldog karácsonyt ennek a meggyötört, szegény hazának? Rácz Kálmán. x Pesti Tőzsde új száma szenzációs cikket közöl a német bankok és iparvállalatok külföldi tőke elleni védekezéséről. Nagy érdekű közlemények számolnak be a kincitár új nyereménykötvényeiről, a gyárak cementexportjáról, a bécsi Krupp-afférról, az ékszerváltságról. Bugyi Antal országgyűlési képviselő ismerteti a vidéki malmok válságos helyzetét. Külön cikkek számolnak be a lucerna-kiviteli engedélyek revíziójáról, a gabonatőzsde megszilárdulásáról, a Futura legutóbbi lisztárveréséről, valamint a vállalatok tranzakcióiról. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI.. Izabellautca 43. Mindennemű sorsjegy- és értékpapirügyben szívesen ad felvilágosítást a szerkesztőség, mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal. Előfizetési ár egész évre 1500 K, félévre 750 K, negyedévre 400 K, példányonként kapható az Itteni lapárusoknál, egyes szám ára 30 K. x Karácsonykor okvetlenül vegye meg a „Magyarság"-ot, mely az ünnep alkalmával a legjelesebb politikusok és irók tollából hoz cikkeket s a leggazdagabb tartalommal jelenik meg. Az ünnepi szám, melynek hirdetési része is terjedelmes lesz s óriási példányszáma nagy eredményt igér, kapható mindenütt. Mutatványszámot a kiadóhivatal küld, ahova az előfizetési ara küldendő. Budapest, VII., Miksa-utca 8. ííagy indemnitási vita. A felhatalmazási javaslatot az ellenzék nagy vitával ostromolja; az egységes kormánypárt viszont kimondta a javaslat sürgősségét s áttért a nyolc órás ülések rendszerére, hogy a vita lepereghessen az év végéig, mert akkor beáll a törvényen kívüli állapot, ha addig nem készül el az új fölhatalmazási törvény. Régebbi országgyűléseink komolyan vették a parlament budget jogát és szent dolog volt nekik a bevételek és kiadások törvényessége. Éles, sőt szenvedelmes pártellentéteik közepett is gondjuk volt rá, hogy az államélet soha fönn ne akadhasson s az államkincstár — felhatalmazási törvény hiányában — soha ex-lex állapotba ne jusson. Pedig költségvetés vajmi ritkán volt kellő időben becikkelyezhető s alig telt el év anélkül, hogy indemnitáshoz ne kellett volna folyamodni.Az akkori ellenzékek mindannyiszor éltek a kritika jogával bőségesen s megtagadták a a felhatalmazást a kormányzattól, mely iránt bizalmatlansággal viseltettek. Parlamenti gyakortatunk megengedte, hogy az indemnitás vitája kiterjeszkedhessék a kormánypolitika bírálatára minden vonatkozásban s a szavazást a bizalmi kérdés dirigálta. Erőpróba volt ez a pártok közt mindenha, amiből a kormányzat új erőt merített az ellenzéki bírálattal szemközt, az ellenzék pedig megcsillapult, mert ellenőrző kötelességét teljesítette. Nagy dimenziójú, heteket elpocsékoló vita azonban az indemnitás körül soha nem volt akkor. Felszólalt egy-egy vezér minden párt részéről, beszédük tömören foglalta össze a párt bírálatát s motiválta meg bizalmatlanságát a kormánnyal szemben. E három-négy ellenzéki szónoklat után a miniszterelnök nyilatkozott, gyakran polémikus, olykor fejtegető formában, az aktuális politikai kérdesekről. Többnyire még aznap, vagy legkésőbb másnap véget ért a vita, a Ház szavazással döntött a javaslat sorsáról, a kormány megkapta idejekorán az utolsó budget keretében való költségkezeléshez az autórizációt s a törvényenkivüli állapot réme közel se férhetett az országhoz, mert távoltartásában valamennyi párt közreműködött. A mult század legvégén kezdtek parlamentális közállapotaink annyira elvadulni, hogy az ellenzék többé nem bánta, ha az ex-lex be is következik az időhatárhoz kötött államügyekre nézve. Budget-jogunk törvényessége s ennek sérthetetlen folytonossága akkor megszűnt intakt lenni az obstruáló ellenzék hibájából, az akkori obstrukció révén pedig megindult a destrukció tekintély- s intézményromboló munkája az egész vonalon, aminek nyomorékává lett a mai Csonka-Magyarországunk. A mostani „nagy" felhatalmazási vita csaknem úgy indult, ahogy ama századvégi obstrukciós viták lezajlottak. Mindenről beszélnek itt az ellenzék debatterei, csak arról legkevesebbet, ami napirenden van a budget-jogról s az indemnitásról. Ellenben a vita tengelyévé azt tették, ami csak utóbb lesz aktuálissá: a rendbiztosító javaslatok sorozatát, azok tárgyalásakor meg majd valószínűleg budget-vitát kezdenek. Az ilyen ellenzék csak kárt csinál, az országnak, rontja a nemzet boldogulásának lehetőségeit, de felelős is a káros következményekért. v a legkényesebb izlést kielégítő választékban állandóan nagy raktárt tartunk.