Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-08-05 / 31. szám

ivi i ív r> e ív IV M E G J E L E Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 5 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Vonaton többet tapasztal magunkfajta ember, mint egyebütt. S ha mindig utáltam azt a szemérmetlen üzérkedést, ami immár másfél esztendeje a valuta körül végbemegy, amit a vonaton láttam, az meg éppenséggel valóságos undorral töitött el. Pedig taián nem is láttam semmi különöset. Négy ember ült fel a vonatra, helyezkedett el fülkémben egyik kisebb városka vasútállomásán. Mint a beszélgetésükből hamarosan kivettem, mind a négyen valuíázni utaztak fel Pestre. Egyébről nem is esett szó az egész úton, csak a doliárról, a dinárról, a leiről, a szokolról. Ez a négy úr, amint azt könnyen megállapíthattam, a valután csak az utolsó pár napokban annyit keresett meg, amennyit egy vasmunkás meg egy tanár együtt egy esztendő alatt nem hoznak össze. Szombathelyen kiszállt az egyik a vonatból 10 percre, addig álltunk, Mikor visszajött, 60 drb. dollárt mutatott társainak s vigyorgott a nagyszerű üzlethez, amit 10 perc alatt sikerült megkötnie. És a vonat robogott Pest felé. Reggel 9-re megmosakodva a City-kávéházban akartak lenni, túladni busás nyereséggel, amit idehaza kurzustudatlan parasztoktól, balekoktól olcsó áron összevásároltak. Valaki azt hinné talán, hogy közönséges kupecek, vagy vigécek voltak ezek az urak? Ó nem, viruló üzlettel biró, rég megalapozott cégek tulajdonosai valának, (ezt utólag tudtam meg róluk), akik azonban nem elégszenek meg azzal a 20—30%-os haszonnal, amit ma fűszer- vagy norinbergi árun nyerni lehet s rávetették magukat, mint annyi ezren meg ezren, a valutázásra. Hogy ez az ország tönkretételére vezet, mit bánják ők. Pusztuljon más 100.000 egzisztencia, csak ők legyenek, akik jólétben tobzódhatnak. — Szerda éjjel utaztunk együtt, én haza jöttem, ők csütörtök reggelre értek fel Pestre s a csütörtöki déli újságban olvastam, hogy a — valutatőzsdét bezárták. Mondhatom, még kevés kormányintézkedést fogadtam ily örömmel és elégtétellel, mint ezt. Aki tette s, a tett erélye, ha a kivitel másé is, Bethlenre vall, bölcsen tette. Attól — hasonló erély tanúsítása mellett — még sok üdvöset várhatunk. Mindig azt mondtam: Magyarországban, e ma is Kanaánbati nem volna szabad nyomorogni az embereknek, ha volna egy ököl, mely a becstelen kufárok hadára lecsapjon. Most megmutatkozott, hogy van ilyen ököl. Hiszem, hogy hamarosan megtalálja a többi helyet is, ahol szét kell ütnie. KÜRTZ GYULA zongoraraktára UM JPápa, Fö-tér. UU Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. ÍV. „Ipari érdekeink el vannak hanyagolva. A magyar pénznek milliói a külföldre vándorolnak és gazdagítják ellenségeink közt az idegen iparosokat, a mi iparosaink pedig nyomorognak. Ipari szakiskoláink száma rendkívül csekély. Főuraink ahelyett, hogy vagyonukkal nemzeti missziót teljesítenének ; ahelyett, hogy gyárakat alapítva a népnek munkát adnának: lóversenyeznek, börzéznek és milliókat elkártyáznak. Uri allűrjeikben példájokat követi a középosztály és mindenki más, aki úrnak tartja magát. A földmivelő nép kezéből idegen kezekbe megy át a magyar föld, a magyar ember pedig vagy idegenbe vándorol ki, hogy megélhessen, vagypedig idehaza a nemzetiségek szolgájává lesz és ebben az< állapotban — védelem nélkül — kénytelen ura kedvéért... eloláhosodni. Erdőink a rablógazdálkodás folytán évről-évre pusztulnak és beültetésükre nézve kellő gondoskodás nem történik. Hegyeinkben ott hever a sok kincs. Idegeneknek kell jönniök, hogy kiszedjék és magukkal vigyék. Ebben a munkájokban mi csak kapás napszámosai vagyunk nekik. Folyóvizeink kényök-kedvök szerint garázdálkodnak országszerte; nincs, aki megfékezésükre s erejök felhasználására gondoljon. Hajózható csatornáink sincsenek. Ha a magyar gazda azt szeretné, hogy tanuljon a fia gazdálkodást az iskolában is, hiába keres ilyen iskolát, mert Magyarországban gazdasági középiskola, amely a középgazdák gyermekeit a "gazdasági pályára" nevelhetné, egyáltalában nincsen. Fölös számmal van azonban gazdasági akadémia, amely urakat nevel. Pedig nálunk nem urizáló, hanem munkálkodó gazdák képzésére van szükség. (25. o.) Minisztériumaink telve vannak urizáló jogászifjakkal és rubrikázó miniszteri tanácsosokkal, akiket nem a gondolat emelő ereje, nem az eszme, az eszme megtestesítésének szüksége, hanem a sors szeszélye, a ferde divat emelt fel és juttatott vezérszerephez. Az igazi vezetőket azonban, akik gondolatokkal táplálják a társadalmat, nem ezeken a magas helyeken találhatjuk meg. Az uralkodó nepotizmus és bizantinizmus miatt a tehetség és becsületes munka protekció nélkül nálunk sehol sem érvényesülhet érdeme szerint. Legkevésbbé a hivatali pályákon.. Ennélfogva úgy ez a sajnálatos körülmény, mint a fennebb említett bajok a szociálizmus malmára hajtják a vizet. A magyar szociál izmus azonban állam- és rendbontó tanoktól van áthatva és amellett, hogy a meglevő bajokon nem tud segíteni, csak újabb bajokat szül. Tehát a legveszedelmesebbek közül való. (27. old) Nem most hangoztatom először, hogy nálunk teljesen mindegy, akár a függetlenségi, akár a munkapárt kezében van a kormányhatalom. A nemzetet csak az érdekli, hogy a sok párt között melyik az a becsületes párt, amelyik a szónoklás mellett tesz is valamit az ország érdekében.

1 A nagyhangú szavaktól és ígéretek sokaságától már meg vagyunk csomörödve; mert bebizonyosodott, hogy valamint a lovagiasság dolgában sokat szereplő lovag lovagiassága, ép úgy a hazafiság ügyében utazó reklámhazafi portékája mindig kétes értékű. Inkább abszolutizmust, mely a közjó érdekeit komolyan szolgálja, mint rakoncátlankodó függetlenséget. Ma már egy gyüszünyi tett sokkal ékesebben beszél hazafiságunkról, mint egy vékányi szó. Hagyjunk fel tehát avval a régi divattal, hogy sokat beszélünk, de keveset munkálkodunk. Legyen ez a jövőben megfordítva, mert' oly időket élünk, amidőn már nem a piaci éljenzésekben, hanem a munkaműhelyek zakatoló lármájában döl el a nemzetek jólétének és függetlenségének a kérdése, Ideje volna ezt megértenünk és megszívlelnünk, mert hiszen ennek a körülménynek bekövetkezésére idestova már egy évszázaddal ezelőtt figyelmeztette nemzetét a nagy Széchenyi. (49. oldal.) Az amerikai iparos amidőn az első milliót megszerezte, újabb gyárakat állít fel, mert erkölcsi kötelességének tartja, hogy vagyonából a közjóra is háromoljék haszon. Ennélfogva arra törekszik, hogy minél több embernek adjon munkát és biztosítsa tisztes megélhetését. Ebből aztán megérthető, hogy miért nincsen meg Amerikában az az elvadult szociálizmus, amely nálunk dúl. A magyar iparosnak azonban, mihelyt sikerült valamelyes tőkét összegyűjtenie, első gondja, hogy abbahagyva mesterségét, ráüljön a pénzére s így tehát azokat, akik vagyonának megszerzésében verejtékes munkájukkal segítségére voltak, kizárja annak áldásaiból. így aztán nem lehet csodálkozni rajta, ha nálunk a tőkének annyi ellensége van. Vájjon a „hazára" nézve, melyet ámító szándékkal oly sokszor veszünk hazug ajkunkra, nem lenne-e áldásosabb, függetlenségi törekvéseinkhez nem lenne-e 1 L. Deme K.: Cikkek, értekezések. 44. old. méltóbb, ha grófjaink, valamint más született és pénzarisztokratáink, ahelyett, hogy összes erejöket a személyek ellen irányított par force politikában merítenék ki, azon is törnék egy kicsit az eszüket, hogy miként tehetnének valamit vagyonuk és szellemi tehetségük révén a közjónak is ?! Avagy az olyasmi, ami nem jár szónoklattal, nálunk már nem is hazafiság? Vízi útak létesítése, folyóink szabályozása, gazdasági és ipari termelésünknek, kivitelünknek emelése mind-mind olyan dolgok-e, amik a nagy Széchenyiek és Andrássyak utódaihoz már nem méltók ? És az istenadta nép, mely hajdan is alázatos — de legalább gondozott — szolgájok volt, nem érdemes-e már arra, hogy elhagyatottságában letekintsenek rá és bajait észrevegyék a nagy elődök törpe utódai ?! Avagy ma már csak arra való a nép, hogy politikai heccelődéseinkhez eszközül használjuk fel, s atr.ig a választások tartanak, parolázzunk velük, azután pedig tudatlanságában és rongyos ruhájában — nyomoroghat tovább? Hitelt nem érdemlő humbug ott az államkormányzás és az egész politikai rendszer, ahol a nép sorsával érdeme szerint nem törődnek. Hogy nálunk e tekintetben is javulhasson a helyzet, ahhoz elkerülhetetlenül szükséges a közigazgatás államosítása. A falusi gazdakörök haszna. (Folytatás és vége.) Lehetne még ezenkívül egész garmada példát felsorolni a mindennapi életből. Ma tehát a termelővel szemben fokozottabb igényeket támaszt a kor. így nem elégedhet meg a gazda azzal a tudással, mely mellett az apja talán boldogult. Ezt a tanulást az önképzés, meg a gazdakör útján sajátíthatja el. Itt a gazdák üres óráikban összegyűlnek, megbeszélik a nap eseményeit és a gazdakörbe járó újságok egyes cikkeit bizalmasan szóváteszik. így tudnak azután hozzászólni azon dolgokhoz, ami az ő körükbe vág, tehát semmi oldalról nem éri őket soha meglepetés. Ismerik minden szükségleti és eladó cikkeknek az árát, kelendőségét, beszerzési forrását stb. Megtanulják, hogy ma mindent jobban lehet eladni nagyban a kereskedőnek. Ez a belátás szüli meg azután a szövetkezeii szellemet, a termelésben és fogyasztásban való összetartást. így azután alkalmuk van télen a tavaszszaí megkezdendő épületekre nagyban beszerezni a fát, téglát, tetőanyagot stb. Tavaszkor együtt rendelnek lisztet, bort, vetőmagot az ismert legjobb forrásokból, megveszik az aratáshoz szükséges kellő kötélárut, cséplőszenet, olajat, a szőllőben elhasználandó rézgálicot, raffiát nagyban és így olcsóbban. Apaállatokat közösen szerzik be, de nem olyan módon, mint ahogy Varga Géza gazdatársunk leirta, hanem a legbeváltabb fajtákból, a legjövedelmezőbb tehenek utódait szaporítják. Nyáron együtt rendelnek műtrágyát, gépeket is együtt vesznek közös használatra, mert olvasás és vitatkozás folytán megtanulják, hogy a gépek megolcsítják a munkát, megrövidítik a munkaidőt, tehát függetlenebbé teszik a gazdát a munkásokkal szemben is. Azonkívül közösen használva, a termelési költségeket is nagyban alászállítják, hamar törleszti le a beszerzési árát. Gépek segítségével terményeiket házilag dolgozzák fel és nem mint nyers terményt, hanem mint kész árut hozzák forgalomba. így azután lassanként kifejlődik bennük az üzleti szellem is és elhatározzák, hogy mielőbb valami fontosabb vételt vagy eladást csinálnak, előbb a gazdakörben egymás, között megvitatják és csak azután viszik keresztül s így semmiféle ügynökre nem szorulnak, hanem a közvetítéssel járó hasznot inkább maguk teszik zsebre. Selejtezett állataikat sem kínálják a környékbeli kupecoknak, hanem együttesen, waggonszámra szállítják nagyobb városok vágóhidjaira, vagy nagykereskedőinek. Nagyon helyes lenne, ha szántójuk egy