Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-01-15 / 3. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 60, fé!évre 30, negyedevre 15 K. Egyes szám ára 1*50 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Az elszakított és az elszakadásra ítélt országrészek szobrainak leleplezésén ott lesz lélekben a holnapi napon minden magyar ember. Nem ! Ellenmondásba kerülnénk önmagunkkal, ha nem lennénk sziklaszilárdan meggyőződve róla, hogy az a pozsonyi vagy soproni német, kinek német ajka ellenére egész lénye össze van forrva a magyarsággal, az a barsi tót, aki ép oly szívesen beszélte a maga kedves kiejtésével a magyart, akár csak saját anyanyelvét, az az ungi rutén, aki ha egy szót sem is tudott magyarul, mindig büszkén vallotta magát magyarnak, a Rákóczi katonájának, az a temesi sváb, kinél hívebbnek senki nem találtatott, sőt az az oláh is, aki nagyon sok helyen testvéries egyetértésben élt együtt a magyarral, ha mondom, nem hinnők vas hittel, hogy ezek mind, de mind Észak, Kelet, Dél és Nyugat együtt fognak ünnepelni velünk a magyar irredenta-szobrok leleplezésének fájdalmas nagy napján. Ünnepet mondtunk. Minő ünnep ez? Gyászé, meri ma nem a miénk, ami örökké a mienk marad? A boszú gondolatáé, azé a halhatatlan gondolaté, hogy a szégyent, amit rajtunk elkövettek, nem hagyjuk megtorlatlanul. Gyászé-e, boszúé-e? . . . Úgy érezzük legfőképen, egy szent fogadalom tételéé. Meg kell fogadnunk esküvéssel, melyhez életünket, kötjük, hogy előbb, semmint ez a nemzedék, mely heroikus küzdelme összeroppanását volt kénytelen meglátni, előbb, semmint mi, akik máig meddően küzdöttünk a harctéren hazánk épségéért, kipusztulnánk, előbb, de sokkal előbb visszahódítjuk újból Északot, Keletet, Délt és Nyugatot — úgy segítsen minket a magyarok Istene! Lapunk zártakor értesülünk, hogy az elszakított országrészek szobrainak leleplezését megint kénytelenek voltunk elhalasztani. A múltkori ürügy ma nem állhat meg. Ma már világos előttünk: „Magát az elnyomott magyarnak kisirni sem szabad!..." Vájjon még meddig engedi magát bántatlanul ingerelni a sebzett oroszlán ?!. . . A kenyér biztosításának tépő gondjával fekszenek, kelnek az illetékes tényezők már hét Ínséges esztendő óta mindennap. A háborúnak is legfontosabb, legszükösebb muníciója volt a kenyér. És a nagy égedelem befejezése után két év multán most is a gabona körül forog a lét vagy nemlét minden nagy kérdése. Nem olyan rettentően fontosak még az alkotmányjogi kérdések sem; a lerongyolódott valuta foldozása se valami égetően sürgős; de a kenyér, a tömeg élelmezésének biztosítása mindenek előtt és mindenek felett a legelső. Mert a mindennapi betevő falat kenyér éppen olyan életszükségletünk, mint a levegő. Ha szenünk, fánk nincs, hát fázunk; ha rongyokba szakadoznak ruháink, akkor dideregve szégyenkezünk; ha fabatkát se ér a bankónk, hát üsse kő, mert ógyse sok van belőle: de az éhesen lézengő embernek vérben forognak a szemei; az éhező család s az üres gyomor gonoszul rosz gondolatokat hizlal a millió fejű tömegben. Ezt értsék meg azok, akiknek sohase volt még gondjuk a mindennapi kenyérre. Azt fontolják meg a jólétben, gondtalanul élők; hogy az élet: a kenyér, a béke: a kenyér; a rend, nyugalom a fejlődés, minden csak a kenyér megteremtésén fordul meg. Akik, mi mindnyájan a levegőben élünk és lélekzünk, nem is vetünk gondot a levegőre, eszünkbe se jut, hogy levegő nélkül nem is. élhetnénk ; annyira megszoktuk, mert van. így vagyunk a kenyérrel is. Akiknek még sohse volt nagy gondjuk a betevő falatra, mert mindig bőségében voltak az anyagi javaknak, nem is tudják felfogni a kenyérinségnek életet, létet, világot kormányzó veszedelmes jelentőségét. Az élet kenyere pedig közkincs. Mig nekem fölöslegem van belőle, addig a másiknak sem szabad éhezni, ha bármiféle munkával szolgálja is az a másik az emberi társadalom közérdekeit. Ezt kell fontolóra venni annak a termelőnek, aki a közszükséglet fedezése elől önző, rövidlátó érdekekből elzárkózik. Pedig a kenyér biztosítása ma nemcsak az államnak és a társadalomnak a legfőbb érdeke, de létfeltétele a nyugalomnak, a békés biztonságnak, a kölcsönös megértésnek és egyetértésnek, a hazának, nemzetnek, úrnak, munkásnak — gazdának egyaránt. Á népszámlálás befejezése. — Pápa város népessége. — Pápa városában ép úgy, mint CsonkaMagyarország egész területén a mai nappal befejezést nyertek a népszámlálás összeíró munkálatai. Helyben még csak a felülvizsgálat van hátra, aminek megtörténte után az egész anyag az országos statisztikai hivatalhoz kerül feldolgozásra. Hónapok fognak beletelleni abba, amíg köztudomásúvá lesz, hogy ezen a kis területen, a régi Nagy-Magyarországnak nem is egész Vb részén mennyi a lakosság, mennyi van meg abból, amit el nem pusztított a háború részben öldöklésével, részben a születések lehetőségének csökkentésével, száz meg száz esetben teljes megszüntetésével. Az ország lakossága természetesen nem fog arányban állni a nekünk meghagyott terület nagyságával, hisz a magyarlakta területek javarésze a legkultúráltabb s ebből következőleg az aránytalanul népesebb vidék is. Leszünk vagy hétmillióak annyi bizonyos, elég kevés a múlthoz képest, elég sok ahhoz, hogy ha annak ideje megjön, karunk erejével egyesítjük velünk azokat, akik ma idegen nyelvű számlálólapokra voltak kénytelenek adataikat feljegyezni. Pápa város népességét illetőleg a népszámlálás adatai nem fognak hű képet nyújtani. A statisztikai hivatal a 10 év előtti népszámlálásból magával hozta azt a szabályát, hogy mindenki nem ott számlál lakos gyanánt, ahol az év folyamán tartózkodik, hanem azon a helyen, ahol, tán véletlenül, az év utolsó éjjelén tartózkodott. Más városoknál ez a szabály a népesség létszámát illetőleg nem bir különösebb jelentőséggel, mert karácsonyra körülbelül ugyanannyian vánnak egyik helyen, mondjuk látogatóban, mint amennyien onnan a másik helyre, ugyancsak látogatóba elmentek. De nekünk az ilyen utasítás mellett lefolytatott népszámlálás érzékeny veszteséget okoz. Megfoszt bennünket attól a másfélezer diáktól, akik az év 5/e részében állandóan itt laknak, itt élelmeztetnek, itt tanulnak, akiket igazság szerint Pápa város létszámába kellene beleszámítani, így azonban szétoszlanak a Dunántúl egész 300—400 községe között, ahova csak illetőséggel birnak, ahonnan tanulmányaik folytatására hozzánk feljöttek. Városunk népessége 10 év előtt 20.146 lélek volt. A mostani népszámlálástól — a háborús veszteségekre való tekintettel — legfeljebb 2000 főnyi emelkedést várunk. Ha azonban hozzávesszük ehhez tanulóinkat, akkor Pápa város népessége 24.000 főre is tehető. Pontos adatokat jövő számunkban közlünk. ÚJDONSÁGOK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." — Az irredenta szobrok. Az elszakított országrészek szobrainak ünnepélyes leleplezése, melyet egy ízben a gyülekezési jogot korlátozó intézkedés miatt, elhalasztottak, holnap 16-án megy végbe Budapesten. Ugyanezen alkalommal szentelik fel a Magyar Irredenta zászlóját, melybe bele van szőve 72 vármegyénk cimere, az egész Magyarország térképe s a Magyarok Nagyasszonya. A szoborlelepléző beszédet Urmánczy Nándor, a Védőligák Szövetségének elnöke mondja. — Az ünnepélyen Pápa város is képviselteti magát polgármesterével, ki a Nyugat Kzobrára fogja a város koszorúját elhelyezni. — Kinevezés. Pálinkás Zoltán oki. jegyző, pápai lakost az Áruforgalmi Részvénytársaság bizományosi ellenőrévé nevezték ki. Az új ellenőr pápai beosztásban teljesít szolgálatot.