Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-01-08 / 2. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak; Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1*50 koron*. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskidésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteui örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Éhség. Budapest Szilveszter mámorában fürdött, amikor Bécsben megindultak a zakatoló, dörgő rotációsok és az osztrák ujságlepedőkre rásajtolták az ántánt legújabb szemérmetlen parancsát: Magyarország rövid időn belül köteles Nyugatmagyarországot átadni Ausztriának ! Történt pedig ez akkor, amikor az osztrákokkal való gazdasági tárgyalásaink már-már a befejezés előtt állottak; történt ez akkor, amikor az osztrák részről a nyugatmagyarországi kérdésben a közeledésjelei mutatkoztak. Ez az ultimátumszerű parancs, amely érthetetlensége, fölöslegessége mellett veszedelmes is, természetesen útjába áll minden további tárgyalásnak s ezenkívül klasszikusan cáfolják meg azt az ántánt-féle kiinduló prntot, amelynek igazságában soha egy pillanatig sem hittünk:, a népek szabad önrendelkezési jogát. És még valamire jó volt, hogy ez a jegyzék most, nem pedig később került nyilvánosságra. Belepillanthattunk abba a boszorkánykonyhába, ahol szomszédunk a velünk való együttműködés, barátság Ízetlen ételét főzte. Rájöttünk, hogy az a politika, melyet Ausztria velünk szemben folytat, csúf, alattomos és kétszínű játék. Amíg az egyik oldalon közeledik felénk, kezet nyújt, gazdasági együttműködést hirdet és természetesnek találja, hogy a trianoni éssaintgermaini békeszerződés vitás pontjait a kölcsönös megértés alapján intézzük el, addig a másik oldalon a felfuvalkodott győzők és az imperialista hóbortoktól megmámorosodott kisántánt látszólagos erejében bízva, beáll a rablók csordájába és mohón várja, mikor haraphat bele a koldustarisznyában száradó kenyérmaradékba. A nyomorék Ausztria! Erre a legújabb megaláztatásunkra az első feleletet már megadta a magyar kormány, amikor kijelentette, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi szerződést nem irja alá és nem lépteti életbe. Gabonát, kenyeret, élelmet jelentett Ausztriának ez a szerződés, aminek fejében mi nem követeltünk mást, mint igazságot a nyugatmagyarországi kérdésben. Ausztria ezzel elvesztette kenyéradó társát. Ez így fog maradni, ennek így kell lenni mindaddig, amig egyetlen idegén katona fog állni Nyugatmagyarország bármelyik városában vagy falvában. A következményekért tegye az osztrák nép felelőssé azokat az államférfiait, akik megirigyelték a Renner-féle kapzsiságot és rablószomjuságot. Gúzsba kötve. Jön, veszedelmesen közeledik az úgynevezett „békeszerződés" végrehajtása. Sokan azt gondolják, hogy az nem jelent többet, mint a Szent István koronája alá tartozó területek egy részének az elvesztését. Pedig sokkal többet, százszor többet vesztettünk. Elvesztettük a gazdasági élet összes feltételeit. Kereskedelmünk idegen érdekek szolgálatába jutott s idegen tényezők kénye-kedvétől függ. Iparunk nem képes termelni a fa és szén, a vas, a só és egyéb nyersanyag hijján; mezőgazdaságunk nem birja el az idegen iparcikkek magas árait, mig terményei fölött szomszédaink önkénye fog rendelkezni. Pénzünk értéke napról-napra sülyed és napróf-napra növekszik nyomorunk. A trianoni béke megfosztja Magyarországot államiságától és a szuverénitás minden jogától és abszolút halált jelent. Az egyoldalú „szerződés" vitás kérdésekben még fellebbezést sem ismer. A szövetséges és társult hatalmak belügyeinkbe beavatkozhatnak. Adminisztrációnk ki van szolgáltatva. Nemzetközi szerződéseket — kivéve a humanitáriusokat — nem köthetünk. „Ha a magyar kormány nemzetközi kereskedel mi tevékenységet folytatna, nem illetik meg az állami felségjogokból eredő jogok, kiváltságok és mentességek." Kiviteri kereskedelemről szó sem lehet. A kivitel, a fölösleg jóvátételre, hadisarcra foglaltatik le. Ausztria számára vámmentesen, belföldi áron kell szállítani fölösleges terményeinket. Nyers termékekre, állatállományra, vasúti anyagra, téglára, mészre, bútorra stb. a szerződés lefoglalási jogot ad s alig tesz különbséget állami s magánvagyon között, amely harminc százalékig szintén lefoglalható. Minden követelésünk az ántántra ruházandó. Hadisarcok fegyverrel is kicsikarhatók. Az ország minden vagyonával szavatol. Minden idegen valutában fizetendő. Az ántánt magasabb adórendszert is életbe léptethet. Hajóink az ántánt tulajdonába mennek át. Nemzetközi áru forgalmára mindenütt szabad az út. Átutazók ellen nem őrizhetők. Az jön, vándorol be az országba, aki akar. A környező államoknak minden katonai szabadság megadatik. Nekünk semmi. Mozgósítás esetén nekik mindenütt szabad az út. Országunk területe más államok harctere lehet. Hadseregünk létszáma harmincötezer főre leszállítandó. Az általános védkötelezettség megszűnik, sorozás nem lesz. Zsoldos hadsereget tarthatunk csak fönn, mely minőség tekintetében meg nem felelhet és ennek dacára óriási pénzünkbe fog kerülni. Egy gyalogkatona maximális muníciója ötszáz töltény. Egy géppuskáé tizezer patron. Ez a zsoldos hadsereg csak a belső rend fenntartására való. Nemzeti önvédelmet nem szolgálhat. Mozgósítást elrendelni tilos. Gyönyörűen állunk a kulturális téren is. A csehek például Nyíregyházán tót színházat köretelhetnek, melyet nekünk kell szubvencionálni. Megtagadás esetén a népszövetség döntő bírósága erre is rászorít. Az úgynevezett „jóvátételi bizottság", amelynek összes személyzeti, anyagi és dologi kiadásait fedeznünk kell, kormányunk felett áll, s annak rendelkezéseit helyben hagyja, vagy megsemmisíti. Időnként megvizsgálja az ország teljesítőképességét. Harminc évig itt él és uralkodik. Működése meg is hosszabbítható. A trianoni szerződés a népek önrendelkezési jogát nem ismeri el. Népszavazás sehol sem lehet. Hovatartozandósági megnyilatkozás nincs. Gúzsba kötve \ JÓKAI ÜZEN. Gigászi szellem, Jókai, idézlek, Mesére várnak a kuruc vitézek : A hős lerongyolt gárda, az örök, Szegény, vak mártír, bús hajótörött, Akit a sors Szcyilák, Charybdiszek Útjára rendelt, ott hánykódik egyre Örvénybe bukva, zátonyon rekedve, S Hadúr csodája akkor menti meg, Mikor azt hinnéd, mindörökre vége, Hajója roncsán most bukik a mélybe! Nagy mesemondó, így van ez ma is ... Jer hát közénk, jer, hadd legyen paizs, Talizmán, gyógyír bűbájos szavad 1 Hirdesse fennen: mit szent akarat, Erő, elszántság tartott meg vitézül, A drága hon, mely rombadőlni készül, Nem veszhet el, mert minden kis darabra Csodás harmat hullt, nektár, égi manna Költészeted teremtő, dús egébül S lelket lehelvén a halott rögökbe, Magyarrá tette őket mindörökre! Tekints e hitvány, törpe konclesőkre, Erőlködésük milyen kába, dőre: A bocskoros oláh Erdélyt akarja, Feledve régi Bethlen, Rákóczi kardja, Erdély aranykora, Teleki, Bátiffy, Magyar dicsőség, ész, erő csodái, Mik azt a földet oltárrá avatták, Szent oltároddá, ó magyar szabadság! És odafönn ... jaj, odafönn cseh járom Szégyenfoltjától ég, tüzel Komárom, Hol bölcsőd ringott.. . s árnyai remegnek Szép Timeádnak s aranyemberednek, Kies •Gömörben Krasznahorka vára Vigyáz-e még Serédi Zsófiára ? S a fehér asszony Lőcse piacán S

seh martalóccal perdül táncra tán ? Felvidék, hazámnak gyöngye, éke, Lecsapsz te még a gaz, bitang pribékre. Hisz hársaid, hisz büszke jegenyéid A cinka Panna dalait regélik. S ha Kassa dómján éjfélt üt az óra, Tanács-urak gyűlnek találkozóra S késmárki szél süvöltő hangja mellett Ébresztgetik az alvó fejedelmet, És kérlelik, vezesse szent, nagy harcra A leghitványabb, új, cudar labancra! Jaj, rossz telünk volt, dideregve fáztunk. Nincs többé, nincsen fekete gyémántunk, S Berend Iván nyílt, büszke homlokára Hiába száll teremtő munka láza : A gép hever, a gyár nem ontja füstjét, És másnak adja kincseit a bánya, Tatrangi Dávid nem száll gépmadárra, Nincs másra itt, csak — koldusbotra szükség! Hadúrra nem ! .. . látom, jóságos arcod, Melyről-szivednek aranya patakzott. S derűs humornak omlott drága gyöngye, Villámokat szór ... S vad haragba törve Ezt zúgja-zengi mesemondó ajkad: „Minden pokloknak kínja dúlna rajtad, Ó nemzetem, ha tudnád tűrni gyáván, Hogy ősi földed dús, királyi ékét, Himes palástját darabokra tépjék, Hogy konc legyen ebfalka lakomáján. Koldusbotod van ... azzal ronts nekik, Amit meghagytak hitvány ellenid! .. . S ha elbukol e harcban, én verem meg E rongy hadat vitézi seregemnek Élére állva szellemek csatáin !. .. S addig harcolnak majd a katonáim, A hőseim, e győzhetetlen gárda, Mig a bitorló, céda horda széthull, És Hunniának vérző homlokára A szolgasornak bélyege helyett Oda nem tűztük győzelmi babérul A diadalmas, örök életet I" lm, Jókainktól ez az üzenet! .. . Szathmáry István. Az udvaromon levő, töltésnek igen alkalmas kőszén-salak díjtalanul elhordható. Mészáros Elek gőzsütőde-tulajdonos Árok-utca? 1.