Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-01-01 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1*50 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiczek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." A családi derű fénye szokta be­sugározni az ó-év utoisó esíélyét. Ennek a derűnek fényét elhalványította immár teljes hat esztendő óta az a sötétség, ami a világháború szörnyűségeivel szakadt reánk. Most ismét előttünk áll az év forduló estélye. Tudunk-e vájjon idén úgy szivből örülni, ahogy valaha tudtunk? Tudjuk-e feledni azt, ami bánt a múlt­ból, ami aggaszt a jövőben? Tudjuk-e pillanatnyi egyéni jólétünk érzetében ki­vetni szivünkből azt, ami sajgó bánat érzetét kell hogy keltse bennünk a közért, az egyetemes jóért, hazánk s az embe­riség sorsáért? Aligha tudjuk, de kivá­natos is, hogy ne legyünk képesek reá. Ha pillantásunk végigszáll boldog családi körön, ha jól esik lelkünknek aranyos, boldog ifjúság, mosolygó gyermekarcok látása, ne feledjük soha, hogy a jövő acélos komolyságot vár tőlünk, hogy a haza „szentelt fájdalma" marad minden időkre a mi legfőbb kincsünk. Ezért a szentelt fájdalomért kell élnünk, ezért kell — ha üt az óra — meghalnunk is! A város új-éve. Eltagadhatatlan tény, hogy a város köz­ügyei iránt az arra illetékes tényezők részéről hosszabb idő óta nem mutatkozik az az érdek­lődés, ami a múltban tapasztalható volt s ami mindig a város haladása fokmérőjéül volt te­kinthető. Azt hiszem, nem csalódom, ha az érdek­lődés csőkkenését, sokaknál teljes megszűntét azzal hozom összefüggésbe, hogy a város régi képviselőtestülete mintegy halálraítéltnek érzi magát, mert az annyi idő óta emlegetett köz­ségi és törvényhatósági választói jog reformja következtében a régi képviselőtestület előrelát­hatólag újjal fog kicserélődni. Hogy ez a kicserélődés olyan teljesen alapos lesz-e, mint némelyek hiszik, avagy a virilizmusnak valami formában fenntartása révén csak részleges marad, azt ma, mikor az ide­vonatkozó törvényjavaslatot visszavonták, az újat pedig még nem terjesztették be, azt ma még senki sem tudná megmondani. Ám ha a választójogi reform még olyan radikális is lenne, akkor is helyesnek, a város érdekében valónak tartanók, ha azokat, akik a régi képviselőtestü­letben valódi értékek voltak, akik önzetlenül mindig a város egyetemének és csak ennek érdekét nézték, az új képviselőtestületbe is visszahoznák. De amint fentebb is irtam, ez az újjá­alakulás máról-holnapra még nem fog meg­történhetni. Jó 3—4 hónap, ha több nem, beletelik, amig új képviselőtestület lesz hivatva dönteni a város közügyeiben. Ezt az időt tétle­nül elsiklani hagyni, bűn volna a város polgár­ságának egyetemes érdekei ellen. Ha tehát annyira érezné is valaki, hogy jövőben nem fog közvetlenül — mert hisz közvetve ma és mindenkor mindenkinek bele­szólása van — befolyni a város közügyeire, addig, mig annak ideje el nem érkezik, köteles­ségét feltétlenül teljesítenie kell. A programm nyújtása nem a mi feladatunk. Mi csak általános­ságban mondunk enniyt. A városnak minden igyekezetét arra kell fordítania, hogy munkát adjon a munkátlanoknak, kenyeret a kenyér nélkül valóknak. A városnak teljes erejével neki kell feküdnie annak, hogy a vállalkozás be­csületes szellemétől áthatva az egyén által el érhető haszonnak egy részét legalább a köz javára megszerezze. A városnak munkanyujtása és munka­végzése által kell magát regenerálni. Január. — Pápa város történelmi naptára. — 1-én, 1919-ben. Jegyezzük fel emlékezet okáért, hogy igen szomorúan köszöntöttük az új évet, niszenjegyre szükült körülöttünk hazánk meg nem szállott területének határa. 5-én, 1658-ban Hencz Imre szolgabíró előtt cserélték el Agha András és Biczó János a házaikat. A két utóbbi polgártársunknak él-e leszármazottja közöttünk, nem tudjuk, de a Hencz család ma is ismeretes városunkban és e szerint egyike a város legrégebbi családjai­nak, csaknem egykorú a gróf Esterházy család­dal, de mind a kettőnél régibb városunkban a Martonfalvay család, mivel az már egy század­dal előbb itt lakott. Szintén régi, mert már a XVII. században háztulajdonosok voltak váro­sunkban, a Botka család is. 6-án, 1834-ben alakult meg városunk leg­régebbi, ma is virágzó társasköre, a Pápai Kaszinó. Legelső otthona a Griff-szállodában volt és három szobából állott, mint ahogyan magának a Kaszinónak is hármas célja van, u. m. olvasgatás, társadalmi ügyek megbeszélése és társasjátékok: 7-én, 1850-ben azt kivánta a Bach kor­mány Bocsor István, kollégiumi igazgatótól, hogy szolgáltassa be azon tanulók névsorát, akik honvédek voltak. Mivel pedig ebbői semmi jó se volt várható, tehát azt válaszolta gyűlé­séből a tanári kar, hogy azt kinyomozni teljes lehetetlenség. 10-én, 1849-ben a marczaltői császári csapatnak a pápai póstára bejáró két katoná­ját foglyul ejtette városunkban a bakonyi sza­bad csapat. Hatóságunk kötelességszerűen jelen­tést küldött erről Marczaltőre a katonasághoz. 13-án, 1849-ben Marczaltőről a császári csapat Pápán keresztül ment ki Bakonybélbe, és ott Szalay Gábor, győri hajóst és Rédl Antal, tamási ácslegényt, a szabadcsapat tagjait, el­fogta és Pápára kisérte. 15-én, 1849-ben déli 12 óra után e két fogoly honfitársunkat az alsóvárosi két temető közt vivő úton a császári katonák fejbelőtték és ott a temetőben eltemették. De még váro­sunk se menekedett meg a büntetéstől, mert a császáriak a városból az összes fegyvernemüe­ket összeszedték, még a nagytemplom tornyára is feketesárga zászlót tűzettek ki és állandó I tartózkodásra itt berendezkedtek. Idő multával azután a katonaság és polgárság egymással megismerkedett, így történt, hogy midőn egy­szer a horvátok jól becsíptek, teli torokkal kiabálták a főtéren, hogy éljen Kossuth Lajos! 18-án, 1794-ben Reguli János városi ta­nácsost a városi hatóság Győrbe küldte, hogy a pálosok üresen álló gimnáziumának kijavítá­sához szükséges épületfákat beszerezze, mert az iskola épülete az 1788 "május 25-én történt leégése óta még mindig építtetlenül állott, t. i. teteje nem volt és így idők folytán falai is igen megrongálódtak. A gimnázium régi gazdája, a Pálos-rend el volt törülve, azért maradt ennyire árván az épület. 19-én, 1618-ban alakult meg a ref. egy­ház első presbitériuma és pedig első volt nem­csak Pápán, hanem egész hazánkban, úgy hogy szervezetét mintául vették. Csak 12-en voltak, 6-an a vitézi, 6-an a polgári rendből. Amazok voltak: Agha Mátyás, Nagy Márton vajda, Győri Mihály vajda, Gáspár deák, Bara­nyai Gergely és Petri János; polgári rendűek voltak: Csór Gergely, Demeter deák, Felső Balázs, Gyöke Pál, Biczó János és Varga Mihály. Deák cimmel akkor a világi tanult em­bereket tisztelték meg, így volt a mí városunk­ban jó! ismert tanult úri ember a XVI. század­ban Imre deák, azaz Martonfalvay Imre, Enyingi Török Ferenc uradalmi tisztje, 20-án, 1801-ben a buzgó pálosok azt ha­tározzák, hogy gimnáziumi tanulóikat napon­kint fél 8-tól 8-ig vallástannal foglalkoztatják, de a világi főigazgató nem engedi, mert iskolai törvény, hogy 8-kor kezdődik az oktatás. 24-én, 1747-ben rettenetes tűzvész dúlt városunkban. Kezdődött a Sz. László utcában és a mindvégig zsuppos és nádas házak kö­zött, úgy látszik déli széltől hajtva, átcsapott a szomszédos Korvin-, Kurucz-, Szent Ilonay- és Bástya-utcákra, míg csak el nem jutott a Kis­téren a borsosgyőri kapuig. Ez a kapuja a Belvárosnak ott állott, ahol a Csatorna-utca a Kistérrel találkozik. Ami városrész még itt a Cincán kivül feküdt, azt már Felsővárosi majo­roknak nevezték; ezzel átellenben a város déli oldalát, amely városrész a Halászkaputól, ille­tőleg a Cincától délre esett, Alsóvárosi majo­roknak nevezték. A halászkapu ott állott, ahol ma egy kőkereszt áll a Halpiaccal szemben. Elhamvadt összesen 127 ház e napon. 24-én, 1837-ben a főiskolai könyvnyomda felállításának engedélyét megadta a Helytartó­tanács, amelyért a dunántúli ref. egyházkerület 1836-ban adta be kérvényét. A nyomda felett való felügyeletet Petykó Jenőre, a bencésgim­názium igazgatójára bizta a Helytartótanács. Jól esik feljegyeznünk, hogy a kinevezett cenzor és a reformátusok egymással a legnagyobb egyetértésben maradtak. 25-én, 1782-ben hirdették ki a veszprémi megyegyűlésen II. József türelmi rendeletét. Örültek ennek a pápai reformátusok, mert már épen 30 éve, mióta templomba Tevelre jártak, megépítették tehát az engedélyezett módon mai templomukat. 27-én, 1803-ban a pápai kovács-céh bí­ráskodott a saját kebelében. Elveszett a céh hivatalos ezüstpohara és kitudódott, hogy a céhmester és két társa bűnös a dologban, ezért a céhtanács így határozott: „Minthogy kivilá­gosodék a céh mester és még 2 mesterek ellen, hogy ők hármok egyetértésével lett a kérdés­beli boros ezüstpohár eladása, a céhmester le­tétetvén, soha többé ne is candidáltassék arra a hivatalra és társaival együtt 48 óráig tartandó áristomban irtásra Ítéltetnek". A céhek álta­tában mindig sokat tartottak a becsületre. Az ezüstpohár, mint a korsó is, az 1657-ik évből

Next

/
Oldalképek
Tartalom