Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-11-06 / 45. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona, DR. KŐRÖS ENDRE. A Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hiszek egy Istenben, • Hiszek egy hazában, Hiszek eg-y isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. ( Ámen." Tisza István emlékezete. Kéi évvel a végzetes nap után, amelyen orgyilkos bérencek golyója az élő legnagyobb, legelszántabb, legigazabb magyart leterítette, az egéiz nemzet hálás kegyelettel llte meg Tisza István gróf halálának évfordulóját. Okt. 31-én az ország minden részében megújították dicsőséges emlékezetét s fájó érzéssel sóhajtottak ezren, meg ezren a költővel: „Ez volt Caesar, mikor jön más hasonló?" A bennünket közelebbről érintő ünnepélyekről itt következik rövid beszámolónk: Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága október hó 31-én tartotta meg diszkézgyülését abbói az alkalomból, hogy Tisza István grófnak Fiáth Pál báró indítványára közgyűlési terme számára megfestett arcképét ünnepélyesen leleplezték. Az ünnepély kinőtt a vármegyei keretekből, valéságos országos ünnepély lett. Képviseltette magát rajta Hsrthy Miklós kormányzó dr. Tomciány Pál igazságügyminiszterrel, képviseltették magukat az országos Tisza emiék-kizottság s az összes szomszédos törvényhatóságok. A vármegye ünnepélyét a ref. templomban istenitiszselet előzte meg, mikor is Demjén Márton esperes megkapó szép imája után Tihanyi Kiss Sándor segédlelkész, főiskolánk volt kitűnő növendéke mondott hatalmai erejű, újságával és lendületével megkapó gyönyörű egyházi beszédet. A templomból a vármegyeház nagytermébe vonult át a diszes közönség, meíynek soraiban ott láttuk dr. Tomcsányi Pál minisztert, a kormányzó képviselőjét, Rott Nándor megyés püspököt, Kránitz Kálmán felszentelt püspököt, Németh István református püspököt, Kapi Béla evangélikus püspököt, Schamschula Rezső altábornagyot, Schey Rezső és Fanta Géza ezredeseket, a küldöttségek tagjait, a vármegye nemzetgyűlési képviselőit, a törvényhatósági bizottság minden kiválóságát, a vármegye tisztikarát teljes számban. Pápa városából jelen voltak a város képviseletében dr. Tenzlinger József polgármester, Darányi Ágost jószágkormányzé, Somogyi József, Zakots István v. képviselők, az egyházkerületi tanintézetek részéről Csizmadia Lajos és dr. Kőrös Endre igazgatók, az állami tanítóképző részéről Kötse István igazgató. A díszközgyűlést Hunkár Béla főispán nyitotta meg néhány meleg szóval, mely után Szász Károly vslt képviselőházi elnök mondott ünnepi beszédet. Az ő szónoki kiválóságát régtől ismeri az ország s ismeri Veszprémvármegye közgyűlési terme. Hivatottabb ajak sem igen akadhat Tisza emlékének méltó dicsőítésére. Mégis meglepett mindenkit a beszéd mélységes tartalmával, formai tökélyével. A remek beszédet bőven ismertették a fővárosi lapok. Itt csupán azt a részt akarjuk kiemelni, melyben a józan, a magyar léleknek legjobban megfelelő középutat rajzolta, melyen a nagy államférfiú büszkén és egyenesen járta a maga útját. A közbeszőtt gyönyörű eszmékből csupán egyet, egy — rögtönzést. Mikor a jelen feladatairól szólott s arról, hogy a felekezeteknek az igazi krisztusi szeretet jelében hogyan kell összefogniok, a szónoki hév annyira elragadta, hogy az előtte álló üveget kezével félrebillentette s a viz kiloccsant. „Ez a kis incidens pedig jelképezze a keresztvizet — szólott egy pillanatnyi szünet után — mely tisztára mos minden gyűlölködést, minden gonosz indulatot a Krisztus nevében". Dörgő éljenzés jutalmazta a szellemes rögtönzést, valamint szűnni nem akaró hatalmas ünneplésben volt része, mikor szónoklatát befejezte. Már a gyönyörű beszéd elején lehullott a lepel Tisza Istvánnak Benczúr ismert képe után Mányay József által festett pompás képéről, mely a vármegyeház falán Széchenyi, Kossuth és Deák képei mellett fog helyet foglalni. A képet a vármegye nevében dr. Bibó Karoly alispán vette őrizetbe, lendületes beszédben téve fogadalmat Tisza képének őrizetére, szelleme ápolására. Még az öreg Fiáth Pál báró szólalt fel, azt a lelkes egyértelműséggel elfogadott indítványt terjesztve elő, hogy a vármegye a társtörvényhatóságokat Tisza emlékének hasonló módon leendő megörökítésére hívja fel. Az emlékinnepély után a Koronában társas ebéd volt, melyen felköszöntő alakjában több komoly ige hangzott el. Elsőnek a főispán köszöntötte fel a kormányzót, majd igen hatásosan szóltak Kenessey Miklós, Wencheim László gróf, dr. Bibó Károly, Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselőnk és Kaas Albert báró. * Varasunkban 31-en délelőtt a református templomban volt ünnepi istenitisztelet, melynek keretében Kis József esperes belsőséges, szép fohásza után dr. Vass Vince theol. akad. tanár eredeti gondolatokban gazdag mély érzéstől áthatott, gyönyörű egyházi beszédben újította fel Tisza István emiékezetét s tárta fel tragikus élete nagy tanúságait. A főiskola s a nőnevelőintézet iskolai ünnepélyeket tartottak. Igen nagy közönsége volt 31-én este a református leányegylet által a főiskolai tornacsarnokban rendezett Tisza-emlékünnepnek. Ennek ünnepi szónoka dr. Tolnai Vilmos, az Erzsébet-főiskola tanára, az ismert kiváló irodalomtörténettudós volt. Nagy érdeklődéssel várt s feszült figyelemmel hallgatott gyönyörűen megirt dolgozata a magyar faj legnemesebb tulajdonságait mutatta be Tisza alakjában. Különösen érdeket volt az a részlete, melyben egyéniségét Arany Jánoséval hasonlította össze lélektani megfigyelésekben gazdag párhuzamban. A hálás közönség meleg szeretettel Srinepelte a kitűnő tudóst s zajos tapsokkal fejezte ki iránta elismerését. A műsor többi számai is nagy sikert arattak, ezek voltak a ref. nőneveiő énekszáma, Tóth Endre saját szerzeményű lendületes Tisza-ódája, a főiskolai énekkar két nagyon szép énekszáma, s Kozma Andornak „A sírboltban" c. drámai epilógusa, melyet Gáty Miklós, Vörös László, Dizseri Sándor és Pethő Antal igen Hatásosan adtak elő. A lélekemelő ünnep a Himnusz eléneklésével nyert befejezést. ,Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország I" A sziniszezon epilógusa. Bethlen-Bruckner László színtársulata kedden fejezte be előadásait Pápáh, s a mai napon már téli állomásán, Nyíregyházán kezdi meg előadásait az „Évá"-val. Az utolsó napok műsorán a „Vasgyáros", a „Molnár és gyermeke és a „Gyermektragédia" szerepelt egészséget veszélyeztető, hideg színházban, gyér publikum előtt. Bethlen-Bruckner Lászlónak, ennek a minden tekintetben megbecsülésre méltó direktornak, sajnos, nincs sok dicsekedni valója Pápa városával; jó időbe kerül, mig pápai direkterkodásának kellemetlen emlékeit új állomáshelyén eloszlatni tudja; merjük remélni, hogy a nagy alföldi város megadja hozzá az anyagi feltételeket. Azonban igazságtalanok volnánk közönségünkkel szemben, ha a színtársulat cserbenhagyását a kulturához hűtlenné válásának tudnók be. Hisz a mi ^közönségünk mindenkor híres volt művészetpártolásáról, s nem egy direktor Pápán szedte rendbe anyagi viszonyait. Az eredendő hiba, véleményünk szerint, afeban rejlik, hogy a társulat, pláne kezdetben, seh egysem felelt meg a közönség kívánalmainak, tagjai — a kiváló erők mellett — jórészt fiatal kezdőkből állottak, akik itt akarták begyakorolni magukat, s itt igyekeztek elsajátítani a szükséges színpadi rutint. Természetesen, ez nem történhetett meg botiások, zökkenik nélkül, s a közönség, látva a nem egyszer kinos vergődést, lassankint elmaradozott a színházból, s mire az előadások kifogástalanul jók voltak, akkorra már nem volt — publikum. A tanulópénzt így a direktor fizette meg, noha igazán nagy áldozatkészséggel katonazenekar szerződtetésével is iparkodott a közönség szinházbajáró kedvét ébrentartani. Mostohán bánt a társulattal az időjárás is, mely az utolsó két hétben olyan hidegre fordult, hogy aki rászánta magát a szinházbamenésre, annak ruha dolgában úgy fel kellett készülnie, mintha csak valami északsarki expedícióban akart volna résztvenni. Fűteni meg nem lehetett a színházat két okból. Először, mert a fűtőszerkezet oíyan különleges alkotmány, hogy az igazgató összes jövedelmét elfűttethette volna, mégsem adott volna meleget; másodszor pedig az ajtók, ablakok olyan rossz karban vannak, állandóan olyan a huzat, hogy fűtés esetén a meleg inkább a Széchenyi-térre ömlött volna ki, mint a színházba. Nem különben bánt el a társulattal a villamos telep is, amely a színészetet „luxus"-nak minősítvén, jóval magasabb áramdíjat fizettetett vele, mint a privát fogyasztókkal; mentségéül szolgálhat azonban, hogy a város sem volt jobb nálánál, mert ez meg a kezdetben megállapított heti 500 korona szinházbért később, amikor rosszul ment már a társulatnak, furcsa logikávaí 1500 koronára emelte fel. így fest nálunk hatósági részről a szinészet támogatása. Ügy értesülünk különben, h^gy a direktor a társulatot a nyíregyházai szezonra több elsőrendű taggal egészíti ki, ami ha tényleg megtörténik, teljesen biztosítva lesz az ottani szezon erkölcsi sikere. Mert Pápa volt a társulat iskolája, Nyíregyházán már csak vizsgázni fog. Kivánjuk, hogy a vizsga anyagilag is pótolja a direktort a pápai tetemes reáfizetésért. Kritikus. Kunt Testvérek 2 Pápa, KertsoHitca 27.