Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-11-06 / 45. szám

November. — Pápa város történelmi naptára. — 1-én, 1786. Az ev. egyház felavatta új templomát; ez volt a harmadik templomuk és a mai helyén állott. Szakonyi József volt a lelkész, több vailásos ének írója. Az oltárt ás a szószéket a tüskevári feloszlott szerzettől vet­ték 10 forintért, az orgenát a pápai irgalmai­rendiektől 60 forintért. I-én, 1849. A pápai ref. tanítóképzőinté­zet kezdete, ekkor szervezett a dunántúli ref. egyházkerület a kollégium kebelében egy új tanszéket a neveléstan számára. A jó Váli bácsi, Jókai Mór sógora volt az új tanszék első tanára. A ref. tanítóképző megszűntével létesült az áll. tanítóképzőmtézet városunkban és így annak is kezdetére itt találunk. 3-án, 1918. Szédítő gyorsasággal váltot­ták fel egymást a budapesti események, szokat­lanul éreztük magunkat az új helyzetben, mikor az ország élére került a nemzeti tanács. 4-én, 1806 A pannonhalmi Szent Benedek­rend tanárai vették át a tanítást a pálos-rendiek gimnáziumában. Igazgató voit Borsó Gellért, tanárok Polgár Imre, Hajnal Orbán, Kovács Villebald és Korács Márk a négy osztályú gimnáziumban. 5-én, 1718. III. Károly rendelete szerint át kell adniok a pápai reformátusoknak temp­lomukat, papházukat a város földesura kezére, mert most már Pápa nem végvár. Felfolya­modott az egyház e miatt a királyhoz és az újabb rendelet az lett,, hogy mig ügyükben végleges határozat érkezik, magánistenitiszte­letet szabad rartaniok. Összegyülekeztek tehát vasárnaponként az Eőry Szabó család kocsi­színiében és itt épült Jel azutan mai templo­muk. 5-én, 1794. A Pápára visszaköltözött pálos­rendiek megkezdik ismét tanításukat Kelemen György igazgatása alatt. Innen kezdve 12 éven át tanítottak még itt gimnáziumukban. 8-án, 1918. Hazánk ellenséges megszál­lásának kezdete. Pápára, hála a Mindehatónak, nem ért el a megszállás területe, de annál inkább láttuk a menekült családok kálváriái útját, kikkel városunk lakossága is jelentéke­nyen gyarapodott. 10-én, MII. Mária Terézia rendeletére a helybeii pálos-rendi hat osztályú gimnázium három osztályúvá volt kénytelen átalakulni, mert csak három tanára volt és a rendelet értelmé­mében nem lehet több az osztály, mint amennyi a tanár, a rend pedig tanárokat nem küldhetett. II-én, 1850. Az új kollégium kezdete. Valaha új kollégiumnak nevezték a ref. nő­nevelőintézet mai otthonát. Ekkor vette meg ezt a helyet a ref. egyhárkerület az új kollé­giumnak. A főiskola ezen terjeszkedésében nagy része voit a jónevü Tarczy, Bocsor és Váli tanároknak, 16 án, 1918. Ausztriától különválásunkat ünnepeltük a Fő-téren. Azt mondhatjuk, hogy ekkor együtt ünnepelt városunk egész polgársága. 17-én, 1919. Horthy Miklós bevonult kato­náival Budapestre. Ugy éreztük magunkat e hirre, mint mikor a szakadozó felhők közül egy pillanatra kisüt a napsugár. 18-án, T07. A boldogemlékü Bottyán tá­bornok, a dunántúliaknak II. Rákóczi Ferenc idejében „jóltevő Jánosa" Pápáról keltezte azon kiáltványát, amelyben segélyt kér a vidék lakosaitól hadai számára. 19-én, 1856. A kollégium elöljárósága kéri a bécsi kormányt, hogy ne kívánja, hogy itt németül folyjon a tanítás, mert hiszen egyet­len deákunk se tud németül és adja meg e nélkül is a nyilvánossági jogot iskolánknak. Nem lehet, volt a kegyetlen válasz és így né­hány évig Sopronba járt a kollégium érettségiző növendékeivel. 21-én, 1874. Tüzoltóegyesületfink életében nevezetes évforduló. Három éve állott már fenn az egyesület, amely ez évben egyszerre 80 új taggal szaporodott, tehát új tisztikart válasz­tottak, mely így alakult meg: Elnök Vágó János, alelnök T. Szabó Károly, főparancsnok Szelestey Lajos, alparancsnok Diskay Kálmán, főjegyző Szokoly Ignác, aljegyző Kovács Károly, főorvosok dr. Lőwy Lászlé és dr. Rechnitz Ede, sebész Miskey Sándor, pénztárnok Harmos Zoltán. Tüzoltóegyesületünk a jövő évben lesz 50 éves. 23-án, 1533. Enyingi Török Bálint, Pápa földesura, Kup és Szerecsen községeket kapta ajándékul I. Ferdinándtól. Eszünkbe jut erre, h«gy talán éppen ez az ajándék tette őt gyanússá a hatalmas Szulejmán szemében, mert nem sokkal utóbb mondotta szegénynek: „Te meg fiam, Bálint, itt waradss egy szóra!* Arra az egy szóra kellett azután várnia haláláig Konstanti­nápolyban. 28-én, 1918. Budapestre érkezett Vix alezredes francia tiszttársaival, hogy szemmel tartsa hazánk megszállásának végrehajtását. Innen kezdve óriási léptekkel haladt előre a megszállás-okozta nyomorúság és drágaság. 30-án, 1918 Á nemzeti tanács rendeletet küld, amely megszabja a vidéki nemzeti tanácsok teendőit, a hatósági jogkör kizárásával kizáró­lag ellenőrzésre utasítván őket. Ki mondhatta volna meg, hogy mi következik ezen berendez­kedés után? Kis Ernő. S ÍRATÓ ÉNEK. járom sötét völgyét magyar alkonyainak, Hol letarolt tölgyek vérkönnyet hullatnak, Hol ezer a bánat s nincs vége a jajnak, Hol még a remény is szárnyaszegve hallgat. Fények kialudtak, éj árnya sötétül, Ifjak szive is mély siralomba szédül . . . jő, kel a sóhajtás, az ég feié sirván : Keij fel, Tisza István I Nem látod a gyászt itt, neit; látod a vesztünk ? Nem látsz keselyürajt kerengni felettünk? Sziv szakad ebben.meg, sz agy belekábul, Koldus nyomorék lett erős daüábul. Nem érzed a kint, mit millió szir érez ? Mély sirod ölébe talán le sem ér ez ? Nagy, néma sötétség örökre fed is tán ? Kelj fel, Tisza István. Kelj fel, magyaroknak édes szemefénye, Sir partjain álló nép drága reménye 1 A golyót más lőtte, más gyűlölet ölt meg, Sáppadt seregünk szállt gyászolva mögötted. Mikor elindultál Geszt kriptaölébe, Igaz magyaroknak hullt gyásza fölédbe Arcod belevéstük a szivünkbe tisztán. Kelj fel, Tisza István 1 Kolozsvárt s kassai, pozsonyi sírokban Rég alvó magyarok vérző szive dobban; Vág. Garam, Marosnak vize könnytől terhes . . .' Összeesküdt minden, hogy te ne pihenhess. Oda száll sirodra minden magyar bánat. Magyar erdők, rónák gyászolnak utánad. Várunk Ősz boruján, kikelet kinyiltán: Kelj fel, Tisza István ! Tudjuk: te, ki hű vagy, nem hagysz elepedni, jössz s újra tanítasz a hazát szeretni. Hü lenni e földhöz ezernyi veszélyben, Megállni szilárdan vigasztalan éjben, Ha kell, ami drága, mindent odaadni, Mély, szörnyű bukásból magasra haladni, Vetni a mérlegbe az életet is tán: Kelj fel, Tisza István ! im' érzi a lelkünk: kel a nap Geszt táján. Enyhült sziveken gyúl gyönyörű szivárvány. Lesz a magyar újra, aki volt, a régi, Egy pengévé forrnak Árpád maradéki. S kik ma ülik torját ádáz gyűlöletnek, Geszt felé ijedten, rémülve merednek. Elbukott hónával új erőben, tisztán: Felkel Tisza István. Czeglédy Sándor. Kereskedőknek fontos!! Mielőtt harísnyaszükségletét fedezi,okvet­len látogassa meg az ország legnagyobb gyári ferakafát GUTTMANN és FEKETE cégnél Bpest, VI., Deák-tér, Ankerpaloía. Eladás csak viszonteladóknak. Árajánlattal készséggel szolgálunk. ÚJDONSÁGOK. — A temetők ünnepe. Szokatlanul hideg, kemény téli időben köszöntött ránk idén halot­tak napja, a icmetők kegyeletes ünnepe. A fákon a korai fagytól hirtelen elszáradt levelek a szél mozgatásától kísértetiesen zörrentek össze, lábaink alatt csonttá fagyott a föld, a kertekben az ősz virágai: a bájos krizaníému­mok és őszi rózsák elfonnyadtak, lehullatták szirmaikat, ágy hogy alig került belőlük ékes­ségül valami a sirdomhokra. A feltámadást jel­képező kivilágítás js igen szegényes volt, csak itt-ott pislogott egy-két szál gyertya a sírokon, a kegyetlen élet még a temetők néma lakóival szemben is durván megéreztette mostohaságát. Ám ha a külsőségekről lemondani is voltunk kénytelenek, a kegyeletes érzés nem aludt ki a szivekből, alig akadt valaki, aki a halottak ünnepén fe! ne kereste volna elhunyt kedvesei sirját a temetőben s az ima szárnyain ne emel­kedett volna fei az éld és halál szabados Urához áldásért az alant pihenő drága hamvakra . . . A helybeli huszárezred rendezésében meg­ható gyászünnepéiy folyt le hétfőn délután az alsóvárosi temetőben a hősi halottak temetkező helyén. Eisőbtn a tanítóképző énekkara zengte el nemzeti imánkat, a Himnuszt, azután a test­vériesüíés megpecsételéseképen a három keresz­tény felekezet papjai emlékeztek meg szép beszédekben a hősi halottakról. Kis József ref. esperes szólott először, a sírokban nyugvó hősök glorifikálása melleit figyelmeztetvén a társadalmat, hogy soha meg ne feledkezzék arról, hogy mivel tartozik a hősök özvegyei­nek, árváinak és gyámoltalan öreg szüleinek. Kovács József r. katii. hitoktató-lelkész lélekben elvezetett bennünket Wolhinia, Doberdő, a szerb harctér jeltelen sírjaihoz, melyekben magyar hősök alusszák örök álmukat, s melye­ket legfeljebb csak képzeletben kereshet fel a bánatos hozzátartozók kegyelete, s lelkesen hirdette, hogy a hősi halottakat nem gyászolni, hanem ünnepelni keli, hogy példájuk intsen, tanítson bennünket, miként kell szeretni a hazát, s miként kell azért, ha a szükség úgy kívánja, odaadni a legdrágábbat is: az életet. Mester­házy László evangélikus lelkész kuruc hazafi­ságtól áshatott, bensőséges imát mondott, áldást kérvén a magyarok Istenétől a hősi halottak hamvaira. Azután az énekkar intonálása mellett a közönség elénekelte a Szózatot, s ezzel a megható temetői ünnepély véget ért. Á lélekemelő ünnepélyen Radoychich Lajos alezredes vezetésével részt vett az egész tiszti­kar, s kivonult a legénység is, amely két oszlopban állott fel a sirok mellett. -- Hubertus-verseny. A Pápán állomá­sozó huszárezred — a székesfehérvári gyalog­hadosztály lovasságának — tisztikara kedden tartotta meg Hubertus-vadászversenyét. A ver­senyt Radoychich Lajos alezredes vezette s részt veitek benne az ezred tisztjei maj ^nem teljes számban. Győztesek iettek: első Tüköry Dénes főhadnagy Anna nevü telivérjén, második Grivichich Károly százados Atyafi nevü lován, harmadik Leitschaft Károly százados Alag nevü sárgáján. Ők nyerték az első díjakat, mások pedig emléktárgyakat kaptak. A gyönyörű sportot nyújtó verseny kifutását igen szép számú elő­kelő közönség nézte végig. — A csornai menetrendje. Lapunk több izben felszólalt a csornai vasút menetrendje ellen, mely rövid csatlakozási idejével rende­sen lekésette a soproni utasokat. Örömmel jelezzük, hogy felszólalásunknak sikere lett, a szombathelyi üzletvezetőség intézkedéséből no­vember l-től kezdve a csornai Pápáról 5 óra 25 perc helyett reggel pont 5 órakor indul s így van elég idő a soproii csatlakozáshoz. Visszafelé Csornáról 2 óra 30 perckor indul a vonat s Pápára ér 4 óra 45 perckor. — A reformáció emléknapja. A pápai ref. hittanhallgatók önképzőköre okt. 31-én si­került ünnepély keretében emlékezett meg a reformációról. Pongrácz József professzor lelkes megnyitójában az aktív keresztyénségről szólt s Tisza Istvánról is, mint aktiv keresztyénről. Váíyi Miklós szénior tartalmas felolvasást tar­tott a népnevelő Kálvinról. A műsort több kar­ének egészítette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom