Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-07-17 / 29. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK M I N ÍJ E N SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, fé'.évre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem szeretném összefoglaló statisztikában együtt látni akár az egész ország, akár csak e mi városunknak egészségügyi képét. Elég nekem csak hétről-hétre olvasni, amint következnek sorban egymásután: . . . ref., 5 éves, agyhártyalob, . . . rk., 3 hónapos, agyhártyalob, . .. rk., 1 hónapos, veleszületett gyengeség, . . . izr., 3 napos, veleszületett gyengeség, . . . rk., / hónapos, genyvérüség, . . . ref., 4 hónapos, agyhártyalob . . . vége, erre a hétre nincs tovább. De így volt ez a múlt héten, így olvastam 2—3 meg 6 hét előtt is és az a szomorú bizonyosság él lelkemben, hogy így fog ez még maradni nagyon sokáig. Az apró gyermekrügyek. alig hogy kifakadnak, mindjárt lepergenek, minthogyha nem volna táperő a földben, mely erősítse, zsendítse őket. Igen, a táperő hiányzik. Hogy táplálja csecsemőjét az anya, aki maga nem táplálkozhatik jól? Hogy maradjon meg az a kisded, aki jóformán soha nem juthat hozzá cukorral édesített eledelhez, akinek nem jut — Kanaánnak mondott földünkön — cseppnyi tehéntej sem. Nem helyi jelenség az, amit itt látunk. Amióta átkunk átka a háború ránk zúdult, állandó a baj s a bajnak az a jövő nemzedék látja kárát, amely — ha így megy — alig is lesz majd. Közélelmezési, népjóléti miniszterek, voltak és leendők, jó volna, ha ti is nézegetnétek néha a heti halottak lisztáját, s ha aztán cselekednétek is valamit. Nem halljátok vájjon ? „A kisdedeknek néma szája kér." Nagyon sokan vagyunk, pláne szellemi munkából élők ma kelleténél is többen vagyunk a — bizunk Istenben! — egyelőre nagyon kicsi Csonka-Magyarországban. Állásért tülekedik mindenki, álláshoz, de csak foglalkozáshoz is nagyon kevesen jutnak hozzá. Közben pedig egy végzetes autó-szerencsétlenség következtében ifjan, 29 éves korában elhuny egy fiatal ember s a másnapi fővárosi lapokban 10 —tiz gyászjelentés, tiz banknak és pénzintézetnek gyászjelentése siratja el halálát. Nem akarok a kegyelet ellen véteni, őszinte részvéttel vagyok a gyászos véletien folytán idő előtt elpusztult ifjú iránt, de nem zárkózhatom el annak megállapítása elől, hogy az a tiz gyászjelentés ugyanannyi állást és jövedelmet is jelentett. A 29 éves ifjúnak, ki mellékesen tart. tüzérfőhadnagy volt, tehát 4 évet a háború el kellett, hogy raboljon az ő polgári pályájából is, az egyetemi tanulmányainak (22 év) bevégzésétől számított mindössze 3 év elegendő volt arra, hogy annyi és olyan pozíciót szerezzen meg, amennyi nem 10, de 20—30 más hasonló képzettségű embert fényesen kielégíthet. Mi juttatta a megboldogult ifjút ennyi és ily fényesen jövedelmező álláphoz, én azt nem kutatom. Bizonyára része volt benne jeles tehetségének is, segíthette vallása, születése, vagyona, összeköttetései, de akárhogy is van, az állás- és jövedelem-elosztásnak ezt az igazságtalan módját meg kell végre szüntetni, ha azt akarjuk, hogy akár e mai szűkebbre szabott hazában, akár a visszajövendő Nagymagyarországban mindenki, aki dolgozni akar, kenyerét megkereshesse. Amiből az állani él. Amiből az állam él, amiből egész anyagi szervezetét fenntartják: az adó olyan vonatkozásban fog rövid időn belül a tőrvénytárba belekerülni, ami a múltban ismeretlen volt. Eleddig ugyanis az, hogy valaki akár meg nem engedett módoa is az államterhekhez való hozzájárulás alól kihúzta magát, azt nem tekintették bűncselekménynek, hanem csupán jövedéki kihágásnak. Mivel a magyar embernek a múltban (a 49 utáni törvénytelen korban) mintegy ellenállása jeléül szinte természetévé vált, hogy nem szeretett adót fizetni, mivel a könnyen s gyakran nem tisztességesen meggazdagodottak sisera-hada az adó alól való kibúvással hirtelen meggazdagodását legalább hivatalosan leplezni akarta, mindenkor nagy nehézségek voltak az államháztartás nélkülözhetlen költségeinek megteremtése körül. Az a helyzet, melybe országunk a világháború, a nyomán támadt felforgatások, az oláh megszállás s a békeszerződés súlyos paragrafusai következtében került, parancsoló szükséggé teszik, hogy az államkincstár olyan új adónemeket vezessen be, amelyek eddig még nem voltak s amelyek ugyancsak próbára teszik az adózók teherviselő képességét. Ez adótörvények — az egy fényűzési adóról szólón kivül — még el sem készültek s máris arról történik külön törvényben gondoskodás, hogy hihetetlenül gyönge alapon álló adóerkölcsünk terén javulás álljon be. Az a szempont, amely a törvény megalkotásánál irányadó, valódi erkölcsi tartalmat ad az adófizetési kötelezettségnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az, aki az állam terheinek viselése alól mac[át kivonni akarja, az ellensége saját hazájának, azzal ép úgy kell elbánni, mint más bün vagy vétség elkövetőjével. Erre már az iskolában tanítani kell a gyermekeket, megmagyarázva nekik, hogy az adó nemfizetés által a haza fennmaradását tesszük kockára, ami által tudatosan és szándékosan bünt követünk el. így az ifjúság számára. Azokból azonban, kik ma adófizetésre kötelesek, radikális módon kell kiirtani az adónemfizetés beléjük gyökeresedett káros szokását. A könnyelmű mulasztásokat, valamint a tudatos, szántszándékkal elkövetett károsításokat eddig nem ismert módon fogják megtorolni az adócsalásról szóló törvényben foglalt intézkedések, melyek legfontosabbjai az itt következők: Adócsalást követ el az, aki mulasztással és íudatos, szándékos, előre megfontolt cselekménnyel adózó képességét, megadóztatás mértékéül szolgáló körülményeket elpalástolja az állam előtt, szóval arra törekszik, hogy minél kevesebbet kelljen fizetnie. Az állam megtévesztése szigorú büntetést í von maga után. A tudatos és szándékos meg- j rövidítés eddig jövedelmi kihágás volt. Gyakor- 1 lati emberek tudják megmondani, hogy ennek semmi foganatja nem volt. Az adófizető és az állam kiegyeztek a bírság mennyiségében, amely birság nem volt megbecstelenítő. A törvényjavaslat közelebbi meghatározása szerint aki a tények eltitkolásával, elferdítésével, jogogügyeletek színlelésével, vagy más más módon tudatosan és szándékosan megrövidíti a kicstárt, csalást követ el. Nyilvánvaló, hogy ez haszonlesésből történik. Ha egyes polgárt ér ilyen csalás, az megbecstelenítő, de mert az állam van megcsalva, ez nem volt csalás a mostani közfelfogás szerint. Ezt a felfogást akarja az állam megszüntetni. Állam a polgáraiért van és ha a becsületes adózó fizet, fizessen a csaló is és bűnhődjön, mert a többi fizető polgártársát is megcsalja, amikor az államot csalja. Gondoskodik a törvény, hogy a polgárok alaptalan zaklatásoknak ne legyenek kitéve. Az állam rendet akar teremteni az adózás terén is. Szokatlansága miatt a laza felfogás túlságos szigorúnak fogja mondani az adócsalás törvényét, de enélkül rendszeresen adót beszedni lehetetlen. Az „adósok börtöne" elrettenti majd a csalni akarókat és a becsületes emberek társaságában nem lesz helyük. Ha lesznek mégis, akik az eddigi szabályok szerint az eltitkolt adók 4—5-szörösét fizették birságképen és ezután is így gondolkodnak, azoknak nem árt a szigorúbb büntetés sem. Jobban meggondolják a dolgot. A törvény a legszigorúbbak egyike, mert a bűncselekménynek már a kísérletét is, meg a vétség kísérletét is büntetni szándékozik. Azt mondja a javaslat: „a csalás be van fejezve, ha az adózónak sikerült a pénzügyi hatóságot annyira megtéveszteni, hogy az adót az első fokon eljárt hatóság a törvényesnél kisebb ^értékben állapította meg*. Hasonlókép, ha az adózó tudatosan helytelenül állapítja meg a maga adóját. Ha az államnak 100 K-tól 5000 K- ig kárt tesz, vétséget követ el, ezenfelül már büntettet. A kisebb kihágásokat közigazgatási úton fogják jövőre is elintézni, a vétség és bűntett a bíróságokhoz utaltatnak. A zug adóügyi irodák és zug adóügyi kijárók szigorúan büntettetnek, hogy üzletszerűen ne foglalkozhassanak adócsalással. Az adócsalás vétsége 6 hónapig terjedhető fogház, a bűntetté 1 évig terjedhető börtön, ha pedig a veszélyesztetett adó összege a 10.000 K-át meghaladja, 3 évig terjedhető börtön. ÚJDONSÁGOK. — Nemzetgyűlési képviselőnk itthon. Szűcs Dezső képviselőnk, minthogy a nemzetgyűlés, apolitikai válság miatt szünetel, a héten át itthon tartózkodott s résztvett vasárnap délután a kaszinó helyiségében megtartott keresztény szociálista naggyülésen. Nagy tetszéssel fogadott felszólalásában hangsúlyozta, hogy azokat a nagy szociális problémákat, miket a vesztett háború s a nyomában beállott forradalmi változások vetettek felszínre, csak a gazdasági javak igazságos megosztásával lehet megoldani. Minden társadalmi osztály megélhetéséhez meg kell teremteni a szükséges alapot. Ez legbiztosabban a ker. szoc. programm alapján valósulhat meg, melyért törhetetlenül küzdeni fog. — E helyen említjük meg, hogy a helybeli irgalmasrendi kórház vezetősége köszönetét fejezte ki Síüce Dezső iránt, azokért a bőséges és értékes külföldi szeretetadományokért, melyekhez az ő fáradozása révén jutott hozzá a kórház. Gsizmczia Jstván