Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-01-24 / 4. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fiilér. Laptulajdonos főszerkesztő; DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadőhlvatat: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Amit előre megérezték, amitől lelkünkben megremegtünk, elkövetkezett, ősi hazánk — Magyarország — elveszett! Erdély! ki védőbástyája voltál a magyar szabadságnak, Felvidék! ki menedéket adtál magyar bujdosóknak, nyugati Szélek!, Bácska!, Bánát — hova lettetek? Aranyat, ezüstöt, szenet, sót, kincseket rejtő hegyvidék, acélos búzát termő rónaság, — idegen martalócok prédája lettetek? Szent István koronájának gyöngyei végkép elvesztetek? Magyarok! kik élitek az idők járását, tudjátok-e, érzitek-e igazában a gyászt? Tudjátok-e, hogy soha nagyobb válság előtt nem volt e nemzet? Tudjátok-e, hogy tatárdúlás, török pusztítás, osztrák járom nagyobb veszedelemmel nem volt reánk soha? A tatárdúlás mint egy zúgó fergeteg elvonult fölöttünk; a török hódoltság megosztotta hazánk területét, de ott volt Erdély, ott voltak a bányavárosok, a nyugati szélek, melyek őrködtek és határoztak az Alföld jövője fölött. De ma? Széjjelszaggatva, azután beszorítva az anyaország harmadrész területére, elszakítva negyedfél millió magyar testvérünktől! — Hova lett a múlt! Hol van itt a jövő ? — Honszerző ősök bölcsessége a Kárpátokig terjesztette a határt, s megmentve a népvándorlók végzetétől, ezeréves hazát adott a magyarnak. Itt élt a magyar, itt töltötte be hivatását; kiegyenlítője volt az ádáz^ népfajoknak, s védte a keresztény kulturát századokon át. És ma? Megcsonkítva, leszorítva egy lap-területre, kiszolgáltatva a magaslatokról leözönlő népáradatoknak! — Talán a török sorsára szántatok bennünket? Párisi béke! „Nyugat hálája" a neved! Nagy volt Mohács vesztesége, de nagyobb volt a pártoskodás morális veszedelme. — Magyarok! tudjátok-e, hogy most is mindennél inkább önhibáink, önvétkeink okozták, hogy'ide jutottunk? Az egész világot hirdették hazánknak? — A magunkét, az egyetlent — elvesztettük! Sötét az ég, vájjon tud-e még rajta világot gyújtani honszerelmünk csillaga? Magyarok Istene! ki e nemzetet ezer éven kisérted hányatott útjain, ne vond meg tőle segítő karodat! Szent István koronája, lobbantsd föl e nemzet értelmét, szivét, sugározz erőt e nemzetnek lankadó karjaiba, egyesítsd e nemzetet a honszerelemben úgy, mint századok vérzivatarjaiban tetted azt! „Hazám dicső nagy 0sei, Ti földetrázó viharok, kik egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok", keljetek ki poraitokból, rázzátok föl e nemzetet aléltságából, távoztassátok fásúltságát, öntsétek szellemeteket fiaiba, hogy újra viruljon és alkosson a magyar honszeretet! Népek Ura, Istene! adj egy Megváltót, ki köré csoportosúljon minden magyar, kinek hivó szavára mozdúljon a föld, dobbanjon a honfisziv, kinek vezetése varázs legyen, mely még egyszer talpra állítja és győzelembe viszi a magyart ! Mert hittel vettük a csapást, mely ránk nehezült, mert tudjuk, az idő elérkezik ! Ma azt mondjuk: BeteljesedettfDe ebben a szóban benne van a Megváltás; talán épen azért a mérhetetlen szenvedés, hogy megnyissa számunkra az élet kapuját. Nem lehet elveszve Magyarország!! Egy nemzet történelmét nem adhatják Párisban, a magyar nemzet történelme fiaiban, leányaiban él, a honfiszivben lángol és diadalmaskodhatik. Lesz még a magyarnak ünnepe! Jó székelyek! Felvidéknek s Árpád többi elrablott földjének magyarjai! ne nyíljék ellenünk zokszóra ajkatok; mi néktek fáj, nekünk is fáj; egy életünk, egy halálunk! Csak gyúljanak ki a bérceken az őrtüzek, csak szólaljanak meg a harsonák, Árpád neihzete még egybetalálkozik ! -És akkor előre magyar, együtt csak előre!! És Te Isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, hű népeddel, Jó népeddel, légy vele! —ó. Városi közgyűlés. — 1920. jan 22. — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön délelőtt közgyűlést tartott. A gyűlésnek legfontosabb tárgya a döbröntei és noszlopi szénbányák ügye volt. Tudvalevőleg e bányák kitermelésére a város 173.381 koronát folyósított Meinhardt Vilmos bányaigazgató ama kötelezettsége mellett, hogy ha a városnak a bányákhoz^ fűzött reménye nem teljesednék, a bányaigazgató a rendelkezésére bocsátott 173.381 koronát a városnak visszatéríti. Ujabban a noszlopi bánya ismét nagyobb befektetést igényelt volna, ^mennyiben az intenzivebb széntermelés érdekében elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozott, hogy a bánya a devecseri vasútállomással ipravasuttal köttessék össze. E nagy költséget igénylő munkálat financirozásához azonban a városnak nem volt elégséges anyagi ereje, s a kért — majd egy millió korona — összeget nem adhatta meg, minek folytán Meinhardt Vilmos bányaigazgató, aki tulajdonképeni birtokosa Noszlopon a bányászati jognak, azt kérte, hogy a város a neszlopi bányaüzemet neki magának engedje át, s ő ez esetben e bányába befektetett 102.000 koronát a városnak rögtön megtéríti. A közgyűlés az ajánlatot elfogadta, s egyben kimondotta, hogy a város eddig befektetett költségei megtérítése mellett erkölcsi segítséget nyújt Meinhardtnak ahhoz is, hogy a döbröntei szénbánya jogát is megszerezhesse. A közgyűlés egyébként a következőleg folyt ie: Dr Tenzlinger József polgármester a közgyüfést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Botka Jenő, Meisel József, Giczy Gábor és Tar Gyula városi képviselőket. Napirendretérés előtt a városi közgyűlés a maga részéről is felemelte tiltakozó szavát a neully-i békekonferencia gyilkos terve ellen és a következő táviratot küldötte a miniszterelnökhöz: Pápa r. t. város közönsége mai napon tartott rendes közgyűlésében hazafias érzéstől áthatva egyhangúlag hozott határozatával tiltakozik a lealázó békefeltétel'ek ellen, melyek 1000 éves hazánk létalapját, történelmi jogait, osztatlan egységét döntik meg. A győzők jogán darabolják fel hazánkat a győztes hatalmak, holott bennünket soha és sehol ie nem győztek. Eltiporni akarnak bennünket, mert a becsület útjáról le nem tértünk és az igazság zászlaját soha meg nem gyaláztuk. Amidőn 1000 éves dicső történelmi multunkra büszkén hivatkozunk, ünnepélyes óvást emelünk a közélt békefeltételek ellen, melyek egyenlők nemzetünk sírbatételével, kijelentvén, hogy szeretett hazánk minden göröngyéhez törhetlen hűséggel ragaszkodunk s készek vagyunk jogainkat életünk és vérünk felajánlásával is megvédelmezni. Ugyancsak a napirend előtt Meisel József apátplébános szívből jövő szavakban üdvözölte a polgármestert azon alkalomból, hogy állását újból elfoglalta. ' Következett a napirend, melynek legtöbb pontját dr. Uzonyi Kálmán helyettes polgármester referálta. A hadügyminisztérium 29.992/1919. sz. rendelete értelmében a város katonai nyilvántartó hivatal szervezésére kötelezfetvén, a közgyűlés a tanács javaslata alapjárt a katonai nyilvántartó hivatal helyiségéül a volt mérnöki hivatalt jelölte ki, s a szükséges berendezési tárgyakat a hivatal rendelkezésére bocsájtja. Wohlmuth János iskolai alapítványát községi polgári fiúiskola céljaira fogják felhasználni. Dr. Böhm Zoltán ügyvédet az árvaszéki tanácsosi teendők alól szolgálatainak elismerő méltánylása mellett felmentették, s helyébe dr. Uzonyi Kálmán eddigi h. polgármestert alkalmazták, s egyben kimondották, hogy az összes, üresedésben levő állások betöltésére nézve az alispánnál az intézkedéseket megteszik. A városi tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet fizetési pótléka ügyében a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a tisztviselőknek havi 200, egyéb alkalmazottaknak havi 100 korona fizetési pótlékot ad az 1920. év tartamára. A fizetések ily módon való javítása 92 400 koronával fogja a város pénztárát megterhelni. — E tárggyal kapcsolatban kimondották, hogy a tisztviselőket egész napi kiküldetésnél 120 korona, félnapi kiküldetésnél 60 korona pótdíj illeti meg. A város pénzügyei lebonyolítására a helybeli pénzintézeteket az előbbi évekéhez hasonló arányban jelölték ki.