Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-12-14 / 50. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő : DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A főispán-kormánybiztos városunkban. Vármegyénk főispán-kormánybiztosa, dr, Rainprecht Antal, a tegnapi napon körünkbe érkezett. Szívből üdvözöljük őt; üdvözöljük azzal a bizalommal, melyre első főispánsága ideje alatt bőségesen érdemeket szerzett. Amit ő akkor hirdetett s amit az országban akkor még kevesen akartak vagy látszottak megérteni: a teljes demokrácia, az ma megvalósult. Ennek felvirradtával újból szerephez kellett jutnia annak a férfiúnak, aki a népjogok lelkes bajnoka, a nép igaz javának céltudatos és tetterős előmozdítója volt. A keserves háború végvonaglásait szenvedtük főispánsága első idején, szenvedjük most a vajúdó béke kinos gyötrelmeit. Nehéz idő volt az, e mai még nehezebb. De aki legény volt a gáton akkor, akit sem a harctéren, sem egyebütt nem riasztott meg semmi veszély, az egész férfi, az a helyzet ura lesz a mai súlyos viszonyok között is.. Régi szokása szerint közvetlen érintkezést keres főispán-kormánybiztosunk a nép legszélesebb köreivel. E célból már tegnap este megjelent a MunkásOtthonban s ma folytatja felvilágosító és tájékoztató útját. Felvilágosítása eredménye a köztársasági eszme megszilárdulása, tájékozódása következménye az elébe tárt panaszok orvoslása lesz. Előbbi működésére visszagondolva, nem kételkedünk azon, hogy amint szivébe fogadta őt a népnek akkor itthon volt része, akként fogják őt megszeretni azok, akik a dolgozó magyarság új harcosai gyanánt körünkbe visszajöttek. Az idei tél. Ugyancsak zúdul ránk a csapások sora. A közmondás beteljesedik rajtunk, melyszerint ahová beköszönt a baj, csoportostól szokott oda megérkezni. A háború által okozott nyomoruságokat az idei ősz tetézte a szokatlanul esős időjárással, amely miatt a vetemények nagyrészét még máig sem lehetett kiszedni a földből és betakarítani, ami kimondhatlan károkat és gondokat okoz a közellátásunkban. De az erős ősz azáltal is sújt mindeneket, hogy jórészt miatta nem lehetett az őszi szántást-vetést még fele részben sem elvégezni. Hogy e körülmény milyen következményekre M0DIAN0 nyújt szomorú kilátást, azt nem kell bővebben magyaráznunk. A kegyetlen ősznek méltó folytatása lett az igen hamar lerobbant tel, ami teljesen tönkre tette a mezőgazdasági állapotok javulhatásába vetett reményünket is. Azonkívül a súlyos gondok ráncát idézte homlokunkra azért, hogy mi lesz velünk az idén a tüzelő- anyag hiánya miatt ? Bizony-bizony a mezőgazdasági krízis mellé ime oda állt a tüzelő-anyag krízise is. Hogy melyik közülök a veszedelmesebb, aligha lehetne erre a kérdésre most választ adni, t. i hogy mind a kettő egyaránt végzetes lesz, ha teljes erőnkből nem iparkodunk legalább anynyira, amennyire a jel^n helyzet is engedi, enyhíteni a bajon. Mert ne csüggedjen el senkisem annyira, hogy feladja a segítés minden reményét e' körülmények között. Az emberi erő, törhetetlen akarat és céltudatos elszántság biztos elhárítója az ezen oldalakról támadó veszedelmeknek. Szerintünk első feladatunk lenne most teljes erővel felvenni a munkát a mezőgazdaságokban ott, ahol még lehet és szapora kézzel javítani a lehető mértékben az eredményeket. Hasonló az orvosszer a tüzelő-anyag beszerzése terén is. Szénre az idén ne várjunk. Ennek a hazai termelése és külföldi behozatala ellen minden körülmény összeesküdött. Valósággal blokád alá kerültünk e tekintetben. Tehát itt nincs számunkra egyetlen rés a jobb kilátásra. Akarva-nemakarva tehát egyedül a fa használatára kényszerülünk a télen. Ennélfogva e tüzelőszerre az ezelőtti évekéhez képest kétszeres-háromszoros mértékben lesz szükségünk, ha katasztrofális helyzetbe jutni nem akarunk. E télen ugyanis nem csupán a magánháztartásokban, hanem a közintézetek jó részénél, sőt még egy-néhány közüzemnél is a szén helyett fára fognak szorulni. Az a kérdés tolul tehát első sorban is az illetékes hatóságok elé, hogy honnan? és miképpen? teremtsék elő ezt a tűzifa mennyiséget. Ha a közlekedési viszonyok jobbak lennének, nem okozna ez megoldhatlan gondot, mert fa a Bakonyban volna elég. Ámde úgy a vasúti, mint fuvaroskocsi közlekedésünk igen kisméretű lett és ez utóbbi szerfelett drága is, ami a fogatok és szekerek anyagának horribilis nagy ára miatt nem is csodálható. A fabehozatal ezek következtében sok akadállyal jár. De nem csekély akadályt képez a fakitermeléshez és a kitermelt fának a depókba szállításához i megkívántató emberi munkaerő hiánya. Dolgozni most nagyon kevesen akarnak, ami végzetes lehet valamennyiőnkre e télen. Azért is tehát, mindent egybevetve, hatóságunknak legsürgősebb feladata legyen valamennyi tüzifa-kereskedőnket teljes mértékben segíteni abban, hogy ahonnan ők akár vasúton, akár tengelyen be tudnák hozatni megvásárolt fájukat, módot és alkalmat is nyerjenek arra, hogy a tüzelőszert városunkba beszállíthassák. Továbbá a hatóság is szerezzen a közelben fát s azt mfelébb hordassa be. Rajta legyen, hogy a tüzelőfa mennyiségét és árát a kereskedőknél ellenőrizze és csak méltányos, illetve jogos árat engedjen e téren érvényesülni, ne tűrjön itt sem uzsoráskodást. A szükséges munkaerők szerzésében maga járjon elő jó példával és vonja körébe az e célra fölhasználható helyi szervezeteket is. Valamennyi lakos előtt pedig szent kötelesség gyanánt lebegjen, hogy hatóságunkat e súlyos feladatában bizalommal, türelemmel, kitartó és lelkes munkával támogassa. Ha ekképen cselekszünk, sikerrel megbirkózunk az idei tél támadásával. Gy. Gy. Meghivás. A csataterek háborúja megszűnt... A jeltelen tömegsírok halottai csendben pihenhetnek. Álmukat ott nem zavarja immár semmi. Számukra megvalósult a sóvárogva várt örök béke. Csendesen, megértő békességben feküsznek egymás mellett: ellenség és jóbarát, ki tudja hányféle nemzetség fiai, különféle vallások, világnézet, ellentétes vágyak, érdekek követei. Mind-mind szépen együtt vannak! És a tél egyforma, puha hótakarója borul rájuk, felettük sok-sok női könny és férfiszenvedésből „összeszőtt közös emberi fájdalom lebeg. Ök ott lenn tovább alusszák hosszú álmukat ... és ha majd megújul, a Természet, a sirokon felfakad az Élet. Meghasad a föld, megtermékenyül a napsugár csókjától, kizöldül a fü, nyilik a virág. Mindenen a kiengesztelődés szelleme fog átcsillámlani. A csataterek háborúja megszűnt. De nem az emberi szenvedélyeké. Itt még az emberek kezében a gyűlölet fegyvere, szemükben boszuvágy, szivükben harag és széthúzás. A lelkek megvannak mérgezve. Körülöttünk lázban reszket, ég, lángol a világ. Az emberiség boldogtalan. Nagy, lelki orvosok kellenének, kik a boldogság szérumát feltalálnák, az Élet kultuszát ; a vergődő, szánalomraméltó beteg Emberiség számára. Erre ki más alkalmas, mint a nő, az asszony, az anya! A forradalom gyönyörű lendülete, a népköztársaság, megadta a nőnek a legnagyobb méltóságot, „emberi magaslatra" emelte. Megkaptuk a választójogot és vele minden emberi jogot. Ezzel súlyos feladatot is vállaltunk és CIGARETTAPAPÍR is HÜVELY FELÜLMÚLHATATLAN W T T ^^^^ ^flCYÁZZUNK A VÉDJEGYRE Y U,