Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-12-07 / 49. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. \ Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Mi a kötelességünk e napokban ? Minden magyar embernek, a haza minden igaz fiának egyedüli szent kötelessége a magyar állam örvénybe került hajóját a végpusztulásból kimenteni akarni. Nem keressük most, hogy a mult miféle bűnös mulasztásai juttatták e katasztrófái is helyzetbe az ország sorsát, — hisz ezzel a végzetes bajon úgy sem enyhítenénk —, hanem e helyett inkább amaz irányelvekre mutatunk, amelyekkel a jobb jövő reménysugarainak nyithatunk hasadékot beborult égboltozatunk sötét fellegtáborán keresztül. A kétségbeesés a legrosszabb tanácsadó, erre tehát ne hallgassunk, ne engedjük úrrá lenni magunkon. Aki hamar kétségbeesik, hamar is pusztul el. Mi pedig elpusztulni nem akarunk. A szertelen bizodalom szintén rosz barát. Vakká tett, amikor látnunk kellene, elrabolja energiánkat, amidőn cselekvésre volna égető szükségünk. Mit tagadjuk, hogy a jelen állapotok nemcsak a szertelen bizalom tüzét oltották el bennünk, hanem egyáltalán mindenféle bizalomnak pislogó lángocskáját is elfújni igyekeznek. Pedig a bizodalmat nem szabad elűzni szivünkből. Ahol bizalom nincs, ott a remény is halott. És ahol ravatalon fekszik a remény, ott életet ne keress. Rettenetes idők pőröly-csapása ér bennünket nap-nap után, az igaz. Minden oldalról eleven húsúnkba harapnak éhes ordasként, telhetetlen ellenségeink. S nekünk, mint a sziklához láncolt mesebeli Prometheusnak, iszonyú kinok közt türnünk kell testünk marcangolását, föl-föléledő reményünk kegyetlen kitépdelését, újra támadó bizodalmunk könyörtelen elhervasztását. Ámde amint Prometheust „halhatatlan kínjaitól" megszabadította Heracles, mi sem szenvedjük örök időkig a véres türelem megalázó és sorvasztó gyötrelmeit. Nekünk is lesz szabadító Heraclestink. E csodaerő nem másban, mint bennünk, magunkban van. Az a nép, amely több mint ezer éve él állami életet a hármas halom és a négy folyó tájékain s amely „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem" — a kultur világnak annyi szolgálatot tett már —, az a nép ne féljen az elpusztulástól, abban van még élni jog és erő. E két erényünkön nem győzedelmeskedhetett sem a tatárdulás, sem a másfélszázados törökjárom, sem a világosi fegyverletétel. Most sincs veszve Magyarország, ha e két erényünkkel önmagunkra eszmélünk és velük a jelen óriási feladataival megbirkózni akarunk. És mi akarunk is! Itt azonban az óhajtott sikernek első feltétele, hogy mi magyarok mindannyian az igazi demokrácia elvei által forrjunk együvé. Mert mig az arisztokratikus felfogások bomlasztanak, a demokratikus eszmék egybeolvasztó hatásúak. Hisz 1849-től 1867-ig tartó és az abszolutizmust legyőző gúynevezett paszsziv rezisztenciánk éltetője is az a demokrácia volt, amelyet Kossuth Lajos és Deák Ferenc szelleme teremtett meg ama szabadságharcunk korában. És, ha akkor oly nagy szolgálatot tett hazánknak a demokratikus közgondolkodás, mennyivel nagyobb elhivatás vár a magyar demokráciára kialakuló szomorú jövőnkben. Ez a demokrácia sokaktól persze különleges áldozatot követel. Mivel csak a munkán épül fel, tehát rhindenkitől munkát is követel. Mindenkinek annyi érdemet juttat a' köz- és magánéletben, amennyit dolga értéke képvisel. A henyélést, illetve a henyélve élést, bűnnek tartja és üldözi, mint közellenes hibát. A demokráciában csak a munkakör és a munka minősége tesz különbséget polgár és polgár között. Nem ismeri tehát sem a születési előjogokat, sem a hiúságot tápláló és a kasztrendszert szolgáló cim- és rangkórságot, avagy az előnév-élvezeti jogot, amelyeket a már rég letűnt hűbéri rendszer jogosulatlan ostoba maradványainak tart. Ez értéktelen feudális lim-lomoknak is végleg el kell pusztulniok a láthatárról, talán sokaknak a fájdalmára, de mindenesetre a közjó hasznára ! Ez a közjó az egyedüli jogos irányítója tetteinknek, egyedüli teremtője gondolatainknak, egyedüli hevítője vágyainknak. Ha mindanyiónkat ily szellem hat át, ha nem lesz köztünk dologkerülő, árdrágító, bujtogató, pártoskodó; és ha mindannyian a közös szent munkára, a közös szent türelemre és kitartásra egybeforradunk a demokrácia lobogója alatt, akkor csak eljön egykor, mert mi magunk készítjük elő az útját, a mi Heraclesünk is, aki megszabadítja a magyar nemzetet a jelen napokban rázúdított kinzó szenvedéseitől Erre a célra törni lankadatlan erővel és szilárd összetartással, legyen első kötelességünk. G

y. Gy. A Nemzeti Tanács joga és kötelessége. Dr. Rainprecht Antal, vármegyénk kormánybiztosa, a helyi Nemzeti Tanácsokhoz a következő körlevelet intézte: Több oldalról észleletek alapján a kételyek eloszlatása és az esetleges tévedések elkerülése céljából kötelességemnek tartom közölni t. Cimeddel, hogy a Nemzeti Tanács, úgyszintén annak minden helyi bizottsága a népuralmon megalakult új államhatalom, illetve az államhatalom orgánumainak egy-egy ellenőrző szerve. Amig tehát egyrészről joga és kötelessége a végrehajtó szervek minden irányn mű'íödé^é* ellenőrizni, őket a viszonyok ismeretéből folyó tanácsokkal támogatni, velük az államrend érdekében közreműködni, az esetleg észlelt hibákat, illetőleg visszaéléseket az arra hivatottak tudomására juttatni, addig másrészről nem eshetik abba a tévedésbe, hogy a fennálló törvények és rendeletek mérvének és erejének megsértésével olyan önhatalmú intézkedéseket tegyen, mint például a hatósági közegekkel való teljes rendelkezés, sőt azok elmozdítása, amely intézkedések az állam és a közrendnek a felborítására vezetnek, mikor éppen a Nemzeti Tanács és annak helyi bizottságai hivatottak az önhatalmaskodás meggátlására és a közrend felett való szigorú őrködésre. Ezen most említett feladatából és hazafias kötelességéből kifolyólag nyomatékosan felkérem t. Cimedet, a saját hatáskörében hasson oda, hogy a polgárok körében támadt egyes téves felfogások, mint a náluk levő gabonafelesleg be nem szolgáltatása, sőt az erre vonatkozó intézkedések ellen való egyenes ellenszegülés, a jövőben megszűnjenek. Elfelejtik ezek a polgárok, hogy az ellátatlan lakosságnak gabonával való ellátása az állam fontos feladatát képezik, amely célból árra a gabonára feltétlen szükség van. Nem hagyhatjuk, hogy élelem nélkül maradjanak a harcterekről most hazatért katonák és azok családjai, akik maguknak semmi élelmet előre biztosítani nem tudtak, hanem azokról nekünk kell gondoskodni. A kivívott szabadság biztosítása, a nemHARMONIKA hangja nagyszerű. BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, sajáf palota. Q

TERNBERG Kitűnő hangú, háromváltós acélsarku K 50'— Még finomabb, orgonahangú K 80'— 2-soros,21 billentyűs,finom K120"— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.