Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-11-09 / 45. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Pápa város népéhez! Az általatok vasárnap választott pápai Nemzeti Tanács a mai napon megkezdte működését, amelyet e szentegy hármas jelszóban óhajt folytatni: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! A Szabadság fenséges eszméjét akarjuk megvalósítani azzal, hogy rendületlenül őrt állunk ama nagy vívmányok mellett, amelyek által ezredéves magyar hazánkból független, szabad nép önálló állama lett. Kezünk fárasztó munkájával, arcunk verejtékével, szellemi erőnkkel becsületesen megszerzett kenyerünk ezentúl önmagunké lesz, idegennek többé robotos jobbágyai soha nem leszünk. Az Egyenlőség magasztos elvét akarjuk és fogjuk érvényesíteni közéletünk minden vonalán. Születés, rang, állás nem tehet különbséget közöttünk. Irtózatos háború eszeveszett tusájában egyenlően véreztünk és szenvedtünk mindannyian, egyenlő jogának kell lennie a jövőben mindenkinek és nem szabad megengednünk, hogy a jelennek még egy ideig ránk nehezedő nyomorúságát fájóbban érezze az egyik, mint a másik. A Testvériség szent gondolata irányít bennünket akkor, mikor feledve mindazt, ami valaha bennünket szétválasztott, a város minden lakóját megértő egyetértésben óhajtjuk egybeforrasztani. Szűnjék meg minden irigység és gyűlölség közöttünk, szálljon meg a szeretet lelke mindnyájunkat, hogy testvérileg tudjuk eltűrni a még ránk váró súlyos napokat s hogy majdan testvérileg tudjunk örülni a béke új életet fakasztó, boldogságot érlelő napjának. Testvéreim! A pápai Nemzeti Tanács első kötelességének ismeri mindazokat az intézkedéseket megtenni, amik a lakosságnak gabonával, illetve liszttel, hússal, zsírral, tüzelő-anyaggal, ruhával, lábbelivel való ellátása érdekében szükségesnek mutatkoznak. Legyetek arról meggyőződve, hogy a népkormány által megadandó törvényes lehetőségek legszélső határáig el fogunk menni, hogy a megelégedésnek azt a szerény fokát, ami anyagi erőnk ötven hónapon át tartó szakadatlan kiszipolyozása után egyelőre elérhető, minél előbb valóban el is érjük. A szegényeket, a hadiözvegyeket és -rokkantakat külön figyelemben fogjuk részesíteni, számukra azonnali segítségül Nemzeti Alapot akarunk előteremteni. Gondoskodni fogunk arról, hogy lelketlen bujtogatás egyetértő munkánkat meg ne zavarja, e célból a népkormány utasítása alapján harctérről hazajött katonáinkból megalakult a Nemzetőrség, mely hivatva lesz a város közrendje, békéje és nyugalma fölött őrködni. Mindahhoz, amit tettünk és amit ezután tenni fogunk, kérjük bizalmatokat, kérjük támogatástokaí. Tudjuk, hogy egyszerre minden panasz nem némulhat el, minden seb nem hegedhet be. De meg fog bárkit is a csüggedésíől óvni a mi legjobb szándékaink tudatán kivül a boldogabb jövőnek biztos reménye. Higyjétek el magyarok! Tisztító tűzön ment át a nemzet s a rege főnix-madaraként fog e tűzből megújult ragyogásban kiemelkedni! Pápa, 1918. évi november hó 4-én. A pápai Nemzeti Tanács nevében: Dr. Balla Róbert Dr. Kőrös Endre alelnök. elnök. A hazugságok kora lejárt. A háború, amely immár nagy megkönynyebbülésére a sokat szenvedett emberiségnek : a múlté, sok hazugságról, ámításról rántotta le a leplet. A szociáldemokrata pártot, amely nemzetközi alapon szervezkedett' s nem volt hajlandó politikáját követni azoknak, akik nemzeti jelszavakkal, nagyhangú frázisokkal vezették félre a népet, hogy saját osztályuralmukat biztosítsák : a rágalmak özönével halmozták el. Kis és nagy hazaffyak, akikről már Petőfi is megmondotta, hogy „Kinek a hon mindig ajkain van, Nincs annak, soha sincs szivében 1" — hazafias szónoklataikat nem tudták elmenydörögni anélkül, hogy a szociáldemokrata pártot ne gyalázták, ne rágalmazták volna, követőit le ne hazaárulózták volna. Egyik nagyhatalmú uralkodó, aki véleményét szónoklatokban szokta a világ elé tárni, egyik beszédében a szociáldemokratákat a „hazátlan bitangok" ékes jelzővel tisztelte meg, amely jelző azután csakhamar szállóigévé vállott nálunk is a reákció lovagjainak sötét táborában. Hiába mondották és irták meg százszor és ezerszer a szociálisták, hogy az ő nemzetköziségük nem irányul a haza ellen, hanem csupán az emberiség szolidaritása nemes, eszményi célokért, a rágalmak lavinája tovább gurult, tovább gázolt rajtuk keresztül, védekezni hasztalan volt ellene. Aztán jött' az emberiség, a XX. század örök szégyene: a most befejeződött háború. Veszedelemben forgott a haza. S mit csináltak a „hazátlan bitangok", a „hazaáruló" szociálisták? Egy részük az ország népével egyetemben testével, vérével védte a legtiszteletreméltóbb önfeláldozással a hazát, másik részük ugyanazért a gyárak fojtó légkörében dolgozott becsületesen, verejtéke hullásával. Nem akadt áruló közülök egy sem, nem jutott közülök eszébe egynek sem a fájó sérelem, amely őket a hazafiságot kiárendálók részéről únos-untalan érte, — csak teljesítették köte lességüket a haza iránt, amelynek javaiból pedig a magukénak igen keveset vallhattak. Életükkel, vérükkel, egészségük, testi épségük feláldozásával tettek bizonyságot róla, hogy hazugság, ámítás volt, amit évtizedeken keresztül konok következetességgel hirdettek felőlük. S most, amikor attól kell tartanunk, hogy a háború elmultán felborul az ország eddig megőrzött belső békéje, a társadalom rendje, ismételten azt látjuk, hogy a „rendbontók", a „felforgatók" — ahogy mellékesen elnevezték a szocialistákat — sziklaszilárdan, minden gondolkodás nélkül oda állottak azok mellé, akik feladatuknak tekintik megvédeni a frissen kivívott szabadságot, a haza függetlenségét s biztosítani akarják annak demokratikus fejlődését, az elnyomatás alól felszabadult nép uralmát. De örömteljes szívvel állapítjuk meg, hogy a magyar társadalom többi tényezői is a polgárság, az agráriusok és merkantilisták, a keresztény szociálisok és radikálisok, keresztények és zsidók, akik közé hazug jelszavakkal a megnem értés ékét verték, most egyakarattal, egyértelemmel tömörülnek a szabadság, egyenlőség, testvériség szeplőtelen zászlói alá, ellökvén maguk elől a válaszfalakat, melyeket a széthúzás démona, a hazugság ördöge állított közibük. A hazugságok kora — hál' Istennek — lejárt, előttünk áll az igazság a maga tisztaságában. Az ámítók elvonultak a történelem színpadáról. A dolgozók egymásra találtak, megértik egymást, ha nem is vallanak teljesen egy politikai- és világnézetet. Egy jobb, egy boldogabb jövendőnek perspektívája nyilik meg előttünk, amelyben az új társadalom különböző kategóriái egymás iránti bizalommal és megbecsüléssel munkálnak a köz javán. Az átkos háború legalább ezt az egyet, ezt a nagy értéket megszülte számunkra. N. P. gTERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30'— i Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60"— Vonó K 8K 12-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.