Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-05-05 / 18. szám

A református nőegylet hangversenye. — 1917 április 29. —' A dunántúli református egyházkerület közgyűlésének előestélyén a közgyűlésre egybe­sereglett illusztris kerületi tagok tiszteletére elő­kelő vendégek közreműködésével fényes hang­versenyt rendezett április hó 29-én a Griff­szálló nagytermében a pápai református nő­egyesület. A hangversenyt a főiskolai kántus nyitotta meg, amely a megszokott szabatossággal és teljes hatással adta elő Kéler Béla „Magyar nyitány"-át Tóth Lajos avatott vezetése mellett. Krausz Kató internátusi zongoratanárnő átértő, finom művészettel játszott zongorán két Chopin-darabot. Kocsisné Kis Ilonka egy csokor hangu­latos háborús verset (Zilahy, Kis József, Vér­tesy stb.) szavalt. A költemények mélységes megértését elsőrendű szavalóművészet juttatta előadásában érvényre. A maga megértését és átérzését szuggesztív erővel plántálta át hall­gatósága lelkében s ezzel egyetemes, mély hatást ért el, mely zúgó tapsokban jutott ki­fejezésre. Kreisler Lilly hegedüszáma következett ezután. A múltkori leányegyleti nagy sikere után, amelynek hire az egész várost bejárta, mindenki felfokozott érdeklődéssel és kíváncsi­sággal várta a nagytehetségű fiatal leány fel­léptét. Amit azonban Kreisler Lillyke nyújtott, az felülmulta a felcsigázott várakozást is. Pugnani Praeludium et Allegroját (Fritz-Kreis­ler átdolgozásában) játszotta először, majd Vieuxtemps Ballade et Polonaise-éből a Polo­naise-t. Egyik nehezebb darab, mint a másik. Próbára teszi az igazi tanult művészt is. Ám Kreisler Lilly nemcsak tanult művész, ami játékának technikailag tökéletes voltából ismer­hető fel, de valódi istenáldotta tehetség, aki a szivek meghódítására hivatott. S ezt el is érte programmja minden számával. Az estély második részében Boccherini-Kreisler Alleg­retto-jával és Hubay a Helyre Kati motívumá­val átszőtt IV. csárdajelenetével még az egészen laikusokat is elragadó előadásával csak fokozta (ha ugyan ez egyáltalában lehetséges volt) a rendkívüli hatást. A tomboló közönség tap­sai nem is ültek el addig, mig a bájos fiatal művésznő ráadással nem szolgált. Az estélynek úgy első, mint második részét Kulcsár Juliskának, a m. kir. Opera fiatal művésznőjének remek énekszámai fejez­ték be. Liliomtermet, gyönyörű arc, kifejező szem — a primadonnai siker e külső tényezői mellett — hajlékony, minden modulációra ké­pes ezüstcsengésü hang és cizellált énekművé­szet hozták létre azt az igazi belső sikert, amit e nagyrahivatott művésznő publikumunk­nál elért. A Trubadur és Carmen klasszikus szépségű áriáinak klasszikusan szép előadásá­val, koloratúrájának csillogásával épúgy magá­val ragadta a közönség muzikálisabb, műértőbb részét, mint a laikusabbakat a népszerűbb zenéjü darabokkal: Volga partján, Édes kis fecskemadár, Dal a fecskékről, Sohse nyit igazán virágot a cserfa; hol busongóan édes, hol pajzánul könnyed, kifejező szép előadásá­val. A szűnni nem akaró tapsokra újabb és újabb ráadást kellett adnia. Úgy Kreisler Lilly, mint Kulcsár Juliska kíséretét Kis József látta el, finoman, simulón, diszkréten, szóval tökéletesen, úgy ahogy Kis József szokta. Legutoljára emlékezünk meg az estély egyik legkitűnőbb pontjáról: Vértesy Gyulának, a Petőfi-társaság tagjának, az országos nevű költőnek felolvasásáról, kit éppen a mult héten koszorúzott meg újból a Petőfi-társaság. Egy még elő nem adott drámájának egy részletét olvasta fel. A reális jellemzés, a csodálatosan hü lélekrajz, amely a bemutatott pár jelenetet jellemzi, nemcsak a hallgatóság elismerő tet­szését váltotta ki, de biztos záloga a darab színpadi és irodalmi sikerének is. A közönség hálás tapsokkal köszöntötte a kitűnő poétát. Az egész estély magas művészi szín­vonalával a jelenvolt fényes publikum leg­teljesebb elismerését érdemelte ki s ez el­ismerésből méltó rész kell hogy illesse a ref. nőegylet vezetőségét — élén Kis Józsefné elnöknővel —, kik mindent elkövettek az elért szép siker érdekében. Jótékonycélra az estély tisztán 900 K-t jövedelmezett. Illatos tavasz volt.. . Illatos tavasz volt .. . Rózsák levelében, Fürdött a napsugár . .. Gyermekkorom éltem. Tarka ruhát vett föl kis falum zöld rétje. Virágot gyűjtöttem, vadásztam lepkékre. Arany mezben látszott zsindelyes kis házunk, Hej, be' mily szép élet volt akkor minálunk! . . . Lágyan illatoztak kertünkben a rózsák; Dalolta a rigó a megszokott nótát. . . Futottam a hegyre, bejártam az erdőt, Szerettem hallgatni a suttogó szellőt Belevegyült abba patak csobbanása, Fodrain a sellő tündér táncát járta . . . De amint elsuhant fölöttem a szellő, S ellebbent előlem az a pajzán sellő — Hej' akkor nem tudtam! — Ugy tűntek az évek — Álom volt az, vagy mi — most tudom, hogy élek!... Nyár volt akkor . . . Nyár volt akkor . .. Nyár volt. Ringó kalászróna Volt a láthatárnak sárga takarója . .. Vidám fecskepárok csevegtek az ágon, Nem voltam elhagyott én sem a világon ... Volt egy piros ajkú, kökényszemü lányka . .. Hullámzó, szőke haj gördült a vállára; Arcának rózsái biborpirban égtek, Nem volt teremtése talán szebb az égnek! . .. Szerettem. Hevültem. Egy szebb jövőt vártam ... Törtem a magasba, szenvedéllyel, bátran! Szivem, ez érző sziv tüzelt mindig jobban, S hogy ki ne aludjék, lángra lobbantottam!.. . ... És a láng — ellobbant. Kihamvadt parázsa .. . Tél húzta rá leplét az álmatag tájra . .. Legyintget engem is fagyos tenyerével, Hej' pedig Istenem, én még nem is éltem! . . Tél van . . . Tavasz is elrepült... A nyár is elszaladt. . . Kis patak dudorász búsan a fák alatt.. . Merengve állok én künn a hideg vártán, — A jó Isten tudja, ezután mi vár rám?! . .. Álom, ami elmúlt. .. Valóság, mi itt van. Zúzmarás ágak közt golyó nagyot rikkan . . . Én, meg a fegyverem őrködünk csak árván. — A jó Isten tudja ezután mi vár rám?! . .. Pákozdy Gyula tart. hadnagy. HETI ÚJDONSÁGOK. — Gróf Tisza István Pápán. A magyar kormány illusztris feje, gróf Tisza István mi­niszterelnök, a dunántúli református egyház­kerület osztatlan tisztelettől és szeretettől öve­zett főgondnoka, hétfőn az egyházkerület köz­gyűlése alkalmából városunkban tartózkodott. Gróf Tisza szalonkocsijában hajnalban érkezett Pápára, s délelőtt elnökölt a közgyűlésen, mely meleg ovációban részesítette 10 éves főgond­noki évfordulója alkalmából. A Griffben tálalt ebéd elköltése után délután az egyházkerület vezéremberei kíséretében sorban látogatta a ke­rület tanintézeteit, a theológiát, a nőnevelő­intézetet, a főgimnáziumot, minden iránt érdek­lődve, s mindent a leggondosabban szemügyre véve. A főiskola impozáns épületében járva, amely most tudvalevőleg katonai kórházi célra szolgál, több ott ápolt katonát megszólításával tüntetett ki, barátságosan elbeszélgetvén velük. Délután még néhány magánlátogatást tett — köztük Gyurátz Ferenc ny. ev. püspökéi —, s termes kocsijában töltvén az éjszakát, a kedd hajnali vonattal elutazott városunkból, melynek lakossága illő tisztelettel látta a nagy embert a maga körében. — Személyi hir. Dr. Városy Tivadar, a győri tankerület főigazgatója e hó 4-én és 5-én a ref. főgimnázium hivatalos meglátogatása vé­gett városunkban tartózkodott. — Mészáros Ká­roly polgármester a mai napon Budapestre uta­zott s ott a vasúti menetrend kedvezőbb meg­változtatása érdekében fog a kereskedelmi mi­niszternél eljárni. — Előléptetés. Dr. Kőrös Márton, fő­szerkesztőnk testvér bátyja, a Máv. igazgató­ságában a fuvarozási peres ügyek vezetője, május 1-ére főfelügyelővé lépett elő. — Hymen. Fábián Károly földink, a magyar királyi államvasutak mérnöke, folyó hó 8-án vezeti oltárhoz Kőszegen Kováts Bözsike úrhölgyet, özv. Kováts Gézáné leányát. — Eljegyzés. Fürst József, a Barta és Fürst divatáru kereskedő cég beltagja Nagy­kanizsán, eljegyezte Klein Simon földbirtokos és nagykereskedő leányát, Lenkét Pápáról. (Min­pen külön értesítés helyett.) — Polgárliga. Vezetőcikkünkben méltat­juk a városi polgárság ezen új tömörülésének nagy jelentőségét és célját. E ligának megalapí­tását a magyar városok Orsz. Kongresszusa ha­tározta el és az akció megindítását és vezetését Bárczy István budapesti polgármesterre bizta, aki a szervező ülésre, amelyet folyó hó 19-én, Budapesten, a Vigadóban d. e. 10 órakor tarta­nak meg, a polgármesterek utján meghívta az egyes városok lakosait is. Mint értesülünk, Pá­páról is többen résztvesznek a gyűlésen. A liga programmját a Kongresszus határozati javaslata foglalja magában: I. A városi politikában a vá­rosok újjászervezése az önkormányzati szabad­ság szellemében, vagyis egyfelől a városi lakos­ság minden rétegének az önkormányzatban való részesítésével, másfelől az állami beavatkozás terének kisebbítésével és a rendezett tanácsú városok felett gyakorolt vármegyei fenhatóság­nak megszüntetésével; a városok pénzügyi önál­lóságát és önálló s fejlődésképes adó alapok átengedésével képessé tételét az egyre növekvő feladatok terheinek viselésére, a városi hitelmű­veletek formai és anyagi megkönnyítését, végre az országos ügyek intézésénél felmerülő költ­ségeknek, mindenekelőtt a városok háborús kiadásainak, az állam részéről való megtéríté­sét ; a városi közgazdasági élet nekilendítését, elsősorban az építőipar lábraállítását; a fogyasz­tók két főszükségletének kielégítését: a jó, ele­gendő és olcsó élelmet és lakást; — II. az or­szágos politikában a nép uralmát a törvényho­zásban és a közélet minden terén ; egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatást, jól fizetett, hozzáértő független tisztviselőkkel; a közterhek­nek az egész társadalomra egyelő és a tehervi­selőképesség arányában való megosztását; a termelésnek minden irányban fokozását és ehhez a közérdek korlátai közt a gazdasági tevékeny­ség szabadságának biztosítását; nagyarányú be­ruházásokat az állami élet egész vonalán; min­den jogi, közigazgatási és társadalmi feltétel megteremtését arra, hogy 'több ember szülessék, több maradjon meg s aki megmarad, ember­ségesen élhessen, boldogulhasson; a munkájuk után élők tisztességes megélhetésének biztosí­tását és a munkanélküliekről, valamint a mun­kaképtelenekről való gondoskodást, egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A kongresszusra Pápa város tanácsa Mészá­ros Károly polgármestert küldte ki, egyúttal fel­kérte dr. Antal Géza országgyűlési képviselőt is a megjelenésre. — Vizsgálat a munkásbizt. pénztár­ban. Dr. Buchberger József miniszteri titkár, az Állami Munkásbiztosítási Hivatal kiküldötte, Takáts Béla számtiszt közreműködésével a hé­ten vizsgálatot tartott a helybeli munkásbizto­sító pénztárban. A négy hónap óta betegeskedő és e miatt szolgálatot tenni nem tudó Halász Mihály igazgató munkakörének ideiglenes ellátá­sával a szombathelyi pénztár igazgatóját, Lóránt Henriket bizták meg, aki a pénztár vezetését nyomban átvette, s hetenként átjön Pápára az igaz­gatót illető dolgok elintézése végett. Itt említjük meg, hogy a pénztár igen nehéz anyagi viszo­nyok közé jutott. 1916. évi zárószámadását 12.000 korona deficittel zárta, s fizetési köte­lezettségeinek csak nagy bajjal tud eleget tenni. A vizsgálat a fent említett intézkedésen kivül az anyagi helyzet javítására is többféle intézke­dést tett, minek alapján a szanálás munkáját megkezdették. Ez úton is kéri a pénztár veze­tősége a rendezés nehéz munkájában az érde­keltség támogatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom