Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-09-22 / 38. szám

PAPA MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Alispánválasztií EF08ÜIÜS 1917 szeptember 20. — i.aptulaidonos főszerkesztő: D*. KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 18. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Veszprém vármegye alispánjává az e héten csütörtökön tartott vármegyei közgyűlésen 16 főnyi szótöbbséggel (mely jórészben a vármegyei központi tiszttársak szavazatából állt elő) dr. Bibó Károly vármegyei főjegyzőt választották meg alispánnak. Az eredmény nagy meglepetést keltett a gyűlésen s fog kelteni megyeszerte is, mert általános volt a hit, hogy — ha pótválasztás árán bár — de végül is — a három szóban volt jelölt közül — a legérdemesebb, Bélák Lajos főszolgabiró fog a választásból győztesen kikerülni. A baj az volt, hogy a szóban forgó három alispánjelölt közül az egyik, Kerényi Andor veszprémi főszolgabiró, aki mögé pedig szintén igen nagy tábor — főkép veszprémiek és veszprémi járásiak — sereglettek, csupán jelölt volt, de nem egyszersmind pályázó is. Ezt a körülményt, a Bibó-párt jó korán értesülvén róla és szintén helyben lévén, alaposan kihasználta s így történt, hogy az a párt győzött, mely eredetileg a legkisebb volt. Adalék a választások lélektanához és a választási rendszer igazságosságához! Mi, részünkről őszintén sajnáljuk, hogy Bélák Lajos, ki a vármegye egész közönségének köztudatában mint a munka és becsület példája él, nem nyerhette el érdemes közszolgálatának méltó jutalmát, szolgáljon elégtételéül azonban, hogy Pápa város, a pápai, devecseri járás mint egy ember | álltak fel és tartottak ki mellette s hogy Veszprémből is, akiknél a személyes koríeskedés nem tudott érvényesülni — így a káptalan illusztris tagjai mind — reája adták szavazatukat. A közgyűlés első napjának lefolyásáról itt következik tudósításunk. A gyűlést, melyen majd 300 megyebizottsági tag és — amit részünkről megengedhetőnek nem tartanánk — magában a teremben még pár száz, ugyancsak hangosszavu néző volt jelen, dr. Rainprecht Antal főispán pont fél 10-kor nyitotta meg. A főispán megnyitójában az önkormányzat fontosságát méltatta szárnyaló szavakban. Az elokvens szónok jelességeit csillogtatta az Eleonóra bolgár cárnő halálának bejelentéséhez fűzött s a magyar-bolgár barátságot méltató előadásában, mind szintén néhai dr. Véghely Kálmán alispán meleghangú elbúcsúztatásában. Nagyon szépen méltatta Véghely érdemeit Kránitz Kálmán püspök is. Indítványára p^l^jiét j jegyzőkönyvben megörökítették és a gyászol/ özvegyhez részvétiratot intéznek. vármegye közgyűlése a főispán javasöröm melteljes üdvözletet küld Rott Nándor megyés püspökhöz püspökké szentelése alkalmából. Ugyancsak a főispán nagyon elismerő méltatására jegyzőkönyvbe foglalták Holitscher Károly orsz. képviselőnek élelmezési kormánybiztosi minőségben szerzett érdemeit. Most az alispáni jelentés következett volna, de minthogy az alispánhelyettes főjegyzőnek a rendelkezésre álló egy hónap alatt egyéb elfoglaltsága miatt ennek elkészítésére nem volt ideje, megengedték, hogy a jelentés a következő év negyedével egyesítve mutattassák be annak idején. Az alispáni és egyéb megüresedő állásokra kijelölő bizottságba megválasztotta a közgyűlés dr. Antal Gézát, báró Fiáth Pált, dr. Óvári Ferencet, kinevezte a bizottságba dr. Rédey Gyulát, Pargly Pált és Wertheim Ármint. A bizottság rögtön visszavonult és majd egy félórai tanácskozás után meghozta az eredményt, hogy az alispáni állásra első helyen Bibó Károly alispánhelyettes főjegyző, második helyen Bélák Lajos főszolgabiró jelöltettek. A szavazatszedő bizottságba elnökül Sült József, tagokul dr. Mohácsy Lajos és Hunkár Béla küldettek ki. A szavazás nyiltan, névsorolvasással történt és így elég hosszadalmas volt. A szavazati arány az a-b-c utolsó néhány betűjéig Béláknak kedvezett, az utolsó betűk egalizálták a nyert előnyt, a központi tisztviselői szavazatok pedig teljesen dr. Bibó javára döntötték el az eredményt a Sült József elnök által bejelentett következő arányban: dr. Bibó Károly 152, Bélák Lajos 136 szavazatot kapott. Az eredményt a nagyteremben jelen volt szavazó és nemszavazó Bibó-párt tomboló tetszéssel vette tudomásul. Következett az új alispán eskütétele, majd a főispán üdvözölte, szép szavakban méltatván az alispáni állás diszét és hangsúlyozván a szociális munka fontosságát. Dr. Bibó Károly alispán programmjában erős fogadást tett, hogy a szociális téren minden lehetőt el fog követni a közjólét emelése érdekében, s hogy a vármegyei közgyűlés termén kívül is keresni fogja az érintkezést a vármegye közönségével. A törvényhatósági bizottság nevében Fiáth Pál báró hazafias szellemű beszédben üdvözölte az űj alispánt, kérve, hogy alispáni állásában a méltányosság és egyenlőség elvei vezessék. A főjegyzőnek alispánná történt választása következtében egyhangúlag és nagy lelkesedéssel megválasztattak főjegyzővé: dr. Horváth Lajos eddigi másodfőjegyző ; másodfőjegyzővé : Keczer Imre eddigi I. aljegyző; aljegyzővé: dr. Kenessey Zoltán, kiket a főispán állásukban külön-külön szives szavakban üdvözölt s aztán a közgyűlést 1/

4

:1 órakor bezárta. Az iskolák megnyitásának elhalasztása. Már három hete, hogy iskoláink megnyitását a vármegye alispánja — a vérhas járványszerü fellépése miatt — a városi közközegészségügyi bizottság javaslatára elhalasztotta. Az elhalasztás oly váratlanul, annyira meglepetésszerüleg jött, hogy — bár az iskolai beiratásokat is el kellett volna halasztani a tanév tulajdonképeni megkezdéséig — a vidéki tanulók értesítése szinte lehetetlen volt, a beiratásokat tehát megtartották, kétszeres kiadást okozva a háborús nehézségekkel amúgy is agyonsanyargatott szülőknek. Az első hiradás szerint szept. 15-én nyiltak volna meg az iskolák, később azonban a járvány terjedése miatt ezen időpontot még jobban kitolták s jelenleg bizonytalan, mikor kezdhetjük meg a tanítást. A háború i negyedik esztendejébe lépünk és iskoláinkban újra egy háborús tanév veszi kezdetét. Hogy mit jelent ez, azt nemcsak a tanügy munkásai, hanem minden szülő tudja, ki érdeklődéssel kisérte gyermekének előhaladását az elmúlt három év alatt. Az ideiglenes helyiségekben összezsúfolt iskolák megfogyatkozott tanerőikkel és az alig nyolc hónapos tanévek mellett igazán csak toldozó-foldozó munkát képesek végezni, mindig arra számítva, hogy ami az egyik évben elmarad, azt talán I majd a másikban pótolhatják. A háboruszülte nehézségek azonban mindjobban tornyosulnak felettünk és iskoláink munkája elé még nagyobb akadályokat gördít a szükség. A fővárosi lapokban is megjelent az a komolynak tetsző hír, hogy a kormány azért határozta el az iskoláknak szeptember 1-én való megnyitását, mivel a szénhiányra való tekintettel a télen, december 15-től február l-ig terjedő szünetet szándékozik elrendelni. Méltó aggodalmat kelt fel bennünk az a gondolat, hogy az így hét és fél hónapra megrövidített iskolai évben képesek leszünk-e csak valamennyire is elvégezni munkánkat. És most nálunk még ennek a rovására történik az iskolák megnyitásának jelenlegi elhalasztása. Amikor már nem volna szabad három hosszú esztendő mulasztásait tetéznünk, mi majd kénytelenek leszünk hat, vagy hat és fél hónapi munkálkodás után bezárni iskoláink kapuit! Ilyen körülmények között szinte önkénytelenül vetődik fel a kérdés, vájjon fontolóra vette-e mindezeket a városi közegészségügyi bizottság, mikor az iskolák megnyitásának elhalasztásában döntött, vagy más oldalról fennforgott-e annak a feltétlen szükségessége, hogy iskoláink bezárassanak ? Mikor a közegészségügyi bizottság előbbi határozatát meghozta, hivatalos megállapítás szerint a vérhasban megbetegedettek száma 20—25 volt. Ebben a számban bennfoglaltatnak mindazok, akik vérhas-tünetek között betegedtek meg, bár sok lehetett közöttük olyan, aki vérhasban tényleg nem szenvedett. Mert hiteles bacterologiai vizsgálatokról nem tudunk,