Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-09-22 / 38. szám

már pedig a Budapesten fellépő vérhasmeg­betegedéseknél is kimutatták, hogy azoknak majdnem 50% _ a egyszerű bélhurut volt. Tehát a közegészségügyi bizottság 20—25 állítólagos vérhasmegbetegedésre mondotta ki a járványt s ajánlotta az iskolák megnyitásának elhalasz­tását. — Városunk lakosainak száma 20.000 lélek körül jár, vagyis a vérhasban megbetege­dettek a lakosságnak körülbelül egy ezrelékét tették ki. Vájjon járványnak minősíthető-e egy ily mérvben elterjedt betegség? — Jelenleg nemcsak nálunk, hanem a szomszédos köz­ségekben és városokban is fellépett a vérhas, sőt nagyon valószinü, hogy ily mérvben máshol is elterjedt, de azért nem minősítették ezt jár­ványnak. Hiszen ugyanilyen alapon a tuberkuló­zist, amelyben Pápán állandóan több mint száz ember szenved, sokkal jogosabban lehetne jár­ványnak mondani akár egész Magyarország területére vonatkozólag is. Túlzott óvatosságnak kell minősíteni a közegészségügyi bizottság határozatát, amelynek okát egészségünk háborús nehézségeiben keres­hetjük. Éppen ezért a járványnak kimondását megnyugvással is vettük volna, ha az kizárólag a betegség tovaterjedésének megakadályozását, a szükséges köztisztasági és elővigyázati intéz­kedések megtételét célozta volna, — de nem fogadható el kellőképpen indokoltnak az, hogy ebből kifolyólag az iskolák megnyitásának el­halasztását is előidézte. A vérhas-fertőzés feltételei: a fertőzött ivó­víz, vagy élelmiszer és a beteggel való közvet­len érintkezés. Ivóvizünk tiszta, egészséges, elő­vigyázattal az élelmiszerekkel való fertőzés is elkerülhető, jelenleg tehát csak a közvetlen érint­kezés útján terjed a baj. Az iskolák bezárására kellő okot tehát itt sem találunk, kiváltképpen nem az internátusokkal egybekötött iskoláknál, ahol a növendékek étkezésére és a köztiszta­ságra is különös gondot fordítanak. Az iskolai év elhalasztásának azonban van egy igen kellemetlen következménye is, amelyet annak idején kellő előrelátással nagyon is mérle­gelni kellett volna. Ugyanis törvényes intézkedés van arra vonatkozólag, hogy ilyen esetekben az iskolák mindaddig meg nem nyílhatnak, míg a járvány meg nem szűnik. Jelenleg 50—55 a valószínűleg vérhasban megbetegedettek száma. Ez tehát azt jelenti, hogy míg a betegek száma ismét 20—25-re vissza nem száll, az iskolák nem nyithatók meg. A mostani gyümölcsökben gazdag, meleg őszi időkben és a rendetlen táplálkozási viszonyok mellett bizony nem tud­ható, mikor fog ez bekövetkezni. Kellemetlen ez a helyzet, amibe kerültünk. Kellemetlen az iskoláknak, kellemetlen mind­nyájunknak, kellemetlen városunk jó hírnevének. Most, amikor már a szomszédos városokban javában folyik az ifjúság nevelésének serény munkája, amikor eleven mozgás, hangos beszéd veri fel az utcák csendjét, a mi iskoláink falai komoran tátonganak az ürességtől, mint az indusok haláltornyai, amelyet az élők elkerül­nek s csak a járvány dögmadarai keresik fel. Reméljük, hogy az elkövetett hibát a betegségnek mielőbbi leküzdésével sikerülni fog jóvátenni s iskoláink talán október 1-ével megnyílhatnak. Nagy Sándor. * A cikknek első részéhez hozzátennivalónk nincs. Abban egyetértünk. Azonban az iskolák megnyitásának elhalasztásában ellenkező utat követünk. Első sorban is kötelessége a köz­egészségügyi bizottságnak, hogy gyűlésein a közegészség ügye domináljon és ne a közokta­tás kérdése. Ez a kérdés a közoktatásügyi bi­zottság feladata. A közegészségügyi bizottsági ülések vezetői és határozatának egyedüli és felelős irányítói az orvosok. És ha ők megál­lapítják a járványt és ennek leküzdési eszközei közé veszik az iskolák megnyitásának elhalasz­tását is, abba a közoktatás embereinek is bele kell nyugodnia. Továbbá principiis obsta, — tartja a latin. Mindjárt kezdetén kell elejét venni gyökeres intézkedésekkel a nagy veszedelemnek, amilyen a vérhas is. És hogy városunkban nem­csak vérhas tünetek, hanem valóságos vérhas betegségek pusztítanak, igazolja a halálozási statisztika, amely szerint a mult héten is öten haltak meg benne. Továbbá megnyugtathatjuk cikkírót, hogy a hivatkozott szomszéd városok­ban is, ahol a vérhas kiütött, mint Komárom­ban és Székesfehérvárott, az iskolák a járvány ideje alatt be voltak zárva. Ami pedig a váro­sunkban előfordult vérhas megbetegedések szá­mának összehasonlítását a budapestivel illeti, úgy áll az arány, hogy a pápai 67 (mert ennyi volt a mult hét végéig) eset a lakosság arányában megfelel annak, mintha Budapesten 2500 vérhas megbetegedés lett volna, pedig a fővárosban a lapok szerint még 500-r i sem ment fel e járvány­esetek száma. Hisz ha ott 2500 vérhas-beteg lett volna 2—3 hét alatt, elképzelhetetlen, hogy az iskolákat mind be ne zárták volna. Végül még annyit: a mai napokban, ami­kor a frontok küldelmein kivül annyiféle kö­rülmény öldösi fiainkat, az iskolákat is e körül­mények közé odaállítani akarni nem lenne bölcs intézkedés. Ép testben ép lélek. Ezt tartsák szem előtt az iskolák is. Szerk. Szinliázi hét. Szombaton és hétfőn Lyon Leát adták színészeink. A hétfői harmadik előadás gyengébb volt, mint az előző kettő. Vasárnap a Legétiy­bucsu, kedden pedig Mágnás Miska volt mű­soron. Mindkettő, de különösen az utóbbi nagy sikerrel ment. Bihary Böske megérdemelt, nagy 'tetszést aratott újból a Mágnás Miska Marcsa szerepében. Szerdán és utána csütörtökön Lavotta szerelme énekes játékot mutatta be társulatunk. — A darabnak Lavotta dalaiból összeállított kellemes zenéje és különösen az első két fel­vonásban mulattató részei vannak. Sikeréhez nem nagyon járult hozzá egy-két körülmény, hogy Csokonai saját „Reményhez" cimü verse első szakát nem tudta és hogy a szereplők nagyon tarka maskarákban jelentek meg. Csokonai például gazdagon prémmel ellátott ruhában járkált (ebben a melegben), pedig szegény diák volt s egész életén át az is maradt. A női szereplők közül Juhász Margit nagyon bájos volt és szépen énekelt, Lantos Lola éneke szintén méltán tetszett. Lavotta szerepében Örvössy túlságosan kimért, hideg volt. Telekán Valérnak, ki Csokonai szerepét játszotta, elég erős, de ki nem művelt hangja van. Endrődy nem tudott komoly szerepébe beilleszkedni. Nagyon jók voltak azonban Kállay, kinek talán ez volt eddig legjobban sikerült szerepe, Pécskay, ki Gerspach szerepében nagyon jó komikusnak bizonyult, mindenek fölött pedig Molnár János, ki a sugó hálás szerepében kacagtató előadásával nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a darab egyéb fogyatékosságait elfeledjük. Pénteken volt Földes Imre Künn a bárány, benn a farkas cimü vígjátékának bemutatója. A darab igen jól mulattatta a közönséget, amiben egyforma része volt víg tartalmának és az elő­adásnak. Vagyon szellemesen megirt, csak néha kissé hosszura nyúló párbeszédek és mulatságos cselekmény jellemzői a darabnak. A darabban három nagyobb női szerep van. Ezek szemé­lyesítői közül különösen jól játszott és igen bájos volt Nádassy Mici. A kis fruskát, aki a nőktől körülrajongott iróba szerelmes és nyíltan céljává tűzi, hogy „elveszi férjül" és ezt el is éri, nagyon kedvesen adta. Tréfás civakodásai­ban ennivaló volt. Medgyessy Erzsi az aggszüz szerepének minden komikumát kihasználta, Ró­zsay Russy jól adta a darabnak egyetlen komo­lyabb szerepét. Nagy Erzsi kisebb szerepében is csillogtatta tehetségét. Kállay, az egyetlen férfi, beleillett ugyan szerepébe, de azt hisszük, valamivel több érzést kellett volna mutatnia a darab vége felé. Az első felvonásokban a bla­zirtságnak ritka jó megszemélyesítője volt. Az összjáték kifogástalan volt. HETI ÚJDONSÁGOK. — Dr. Horváth József nyugalomban. Dr. Horváth József, a helybeli theol. akadémia bölcsészeti professzora, szolgálati ideje egészen kitelvén, nyugalomba vonult. Katedrájáról tá­vozása kínálkozó alkalom volna, hogy nagy­szabású pedagógiai munkásságát, iskolaszervez ő talentumát, mellyel a helybeli ref. nőnevelő­intézetet semmiből megteremtette, s kiváló tu­dományos irodalmi munkálkodását igaz érdeme szerint méltassuk. Tanítványai nagyrabecsülése, az egyházkerület és Pápa város elismerése s a magyar kultura hálája bizonysága ezek valódi értékének. Ha ezúttal mégis csak rámutatunk minderre, történik ez azért, mert banális dicsé­retek érzékenyen érintenék a csak ideálokért élő igaz professzor és tudós puritán jellemét. Másrészről azonban úgy véljük, hogy dr. Horváth­nak csupán tanári pályája ért véget. A tudós — a nyugalom napjaiban — fogja tán a maga teljességében kifejteni fényes talentumát, a szer­vező, a rendező elme továbbra is meg fogja ta­lálni a maga fontos munkakörét. Mindehhez tiszta szívből kívánunk a kitűnő professzornak erőt, egészséget, hosszú életet! — A városok kongresszusának állandó bizottsága e hó 24-én Budapesten ülést tart, mely ülésre a tanács Mészáros Károly polgár­mestert küldötte ki. — Új egyházkerületi aljegyző. A dunántúli református egyházkerületben dr. Thury Etele halálával megüresedett aljegyzői állásra a gyülekezetek impozáns szavazattöbbséggel a pá­pai főiskola tudós fiatal tanárát, Czeglédy Sán­dort választották meg. Czeglédy Sándor széles­körű, nagyértékü irodalmi munkásságával egy­házi körökben ma már országos nevet vivott ki magának, így éppen nem ment meglepetés számba, hogy egyházkerületében is megfelelő szerepkörhöz juttatták,, s kiváló tehetsége előtt itt is megnyitották az érvényesülés útját. — Közélelmezési bizottsági gyűlés. E hó 18-án a közélelmezési bizottság gyéren látogatott gyűlést tartott, amelynek tárgysoro­zatában szerepelt végre-valahára a v. nyúltelep vizsgálatának előterjesztése és megvitatása. A vizsgálatra vonatkozó iratokat átteszik a tiszti ügyészhez, hogy azokat áttanulmányozza és határozati javaslatot terjesszen elő róla a v. képviselőtestületnek. A többi kevésbbé fontos pont után a gyűlés végén hangzottak el a legérdekesebb ügyek, amik nem voltak napi­renden. A polgármester ugyanis a mult la­punkban a vezető cikkben közölt ama kijelen­tésünkre, hogy ő biztosan tudja, kié voltak a nyúltelepen a hízók, beismerte, hogy az övé is közte volt, de csak egy napig hagyta ott, más­nap már elvitette onnan. A dolgot mi máskép­pen tudjuk, mégpedig kitűnő forrásból. Tudo­másunk szerint „polgármester disznója — ame­lyet Németh Pál direkt neki vett a vásáron — julius végétől körülbelül november közepéig a női kórház és a v. nyúltelep udvarán volt hizlaló­ban, polgármester átlag hetenkint meg is nézte, hogyan fejlődik". Erre vájjon mit szól a polgár­mester úr és mit a nyilatkozatát halló köz­élelmezési bizottság? Még egy kijelentést tett ekkor a polgármester úr ugyanazon a helyen, ugyanakkor. Hallomásunk szerint azt mon­dotta, hogy a Horváth István fölmentésében a közélelmezési bizottság határozatát hajtotta végre csupán. Helyes! De kérdjük őt is és a bizottságot is, hány bizottsági határozatot nem hajtott végre vagy soha, vagy nagy sokára? Csak Horváth István felmentéseivel kellett any­nyira sietnie és csak e kérdésben jó fedezék­nek a közélelmezési bizottság ? Különben erre a nagy ügyre majd cikk alakjában térünk ki. Végül Hajnóczky Béla letette a ház asztalára azokat a múltban használt lisztirodai könyveket, amelyeket 1915-ben ő kezelt. Majd lesz gon­dunk rá, hogy kiderítsük, hogy ezek-e a ke­resett törzskönyvek. A világ legdrágább , de egyszersmind legjob b szivarkahüvelye: "MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" védjegy. Vigyázat: Utánzatok vannak forgalombanl ÍM Sodorni való papir ára 30 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom