Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-01-29 / 5. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési Arak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám óra 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Apró megjegyzések. A névtelen levelek. A háború sok szép és nemes emberi tulajdonságot váltott ki. A hazaszeretetnek, az áldozatkészségnek, a huma­nizmusnak olyan felemelő példáit láttuk, hogy sokszor hódoló tisztelettel kiáltottunk fel, ime az Ember, az Isten lelkétől ihletett Ember. Örömünknek, lelkesedésünknek azonban nem egyszer szárnyát szegte, hogy olyan jelensége­ket is tapasztaltunk, amelyek nem az Isten emberét, hanem a Darwin állatját juttatták eszünkbe. A mások kényszerhelyzetén meg­gazdagodni akarás, a csak saját érdekeit te­kintő önzés, a haza védelmét, a katonák éle­tét, egészségét kockáztató panamázás, irigység, bosszú — a háborúnak olyan árnyékai, melyek lehangoló homályt vonnak a nemes tulajdon­ságok fényesen ragyogó napja köré. Ezek közé a csúnya jelenségek közé tartozik a névtelen levelezés is. Sorozás van, valami testi hibád miatt alkalmatlannak talál az emberi szerveze­tet hivatásszerűen tanulmányozó orvos, rögtön névtelen följelentés megy ellened, hogy soro­zásodnál visszaélés történt; betegség miatt szabadságolnak a katonaságtól, névtelen jóaka­róid egész serege irja meg fellebbvalóidnak, hogy csaló vagy, nincs semmi bajod ; hivatali, vagy üzemvezetőid polgári foglalkozásodban nélkülözhetetlennek minősítenek, a figyelmes névtelenek azonnal beárulnak, hogy bujkálsz a katonai szolgálat elől, stb., stb. Száz- és száz­féle formája, változata van annak, hogy az emberek névtelen feljelentésekkel egymás ellen törjenek. Ámde a jó Anonymusok, akik másokat gyávasággal vádolnak s maguk elég gyávák, hogy nevüket feljelentéseik alá odaírják, alapos pofont kaptak a minap a képviselőházban, ami­kor egy interpelláció folytán a honvédelmi miniszter kemény kritikát mondott a névtelen feljelentők eljárása felett, s kijelentette, hogy utasítást adott ki, mely szerint a névtelen fel­jelentéseket jövőben dobják a tűzbe. A névte­len feljelentőknek tehát befellegzett. Anonymus hölgyek és urak jó éjszakát! A szegények fája. Hiába, nálunk szinte lehetetlenség leküzdeni, hogy a legnemesebb akarásokba, a legszebb célokba visszaélések ne csússzanak be. A hadvezetőség olcsó igás álla­tokat akar a kisgazdáknak juttatni a katonaság­tól kimustrált lovakból, az üzérek csalafinta módon megvásárolják az olcsó lovakat, s a kisgazda — akin segíteni akartak — mégis csak drágán jut a lóhoz. A város olcsó fát akar juttatni a szegényeknek, élelmes emberek rálicitálnak az árverésen a fára, s aztán szép haszonnal tovább adják; de megtörtént az is, hogy teljesen érdemetlenek kaptak ingyen fát, mig a segélyezésre különösen méltó hadi özve­gyek és árvák, vagy hadban levő katonák családjai nem juthattak fához, mert nem találták őket segélyre reászorultaknak. A jótékonykodás­nál ugyanis nálunk az a furcsa rendszer ural­kodik, hogy azzal a családanyával szemben, aki igyekezik kis lakását és gyermekeit tisztán, rendben tartani, férje emlékét azzal megtisztelni, hogy gyermekeit gondosan felneveli, illetőleg iparkodik azon, hogy háborúból megjövő férje a család elhanyagolásával ne vádolhassa, — gyakran előnyben részesítik azt, aki rendetlen­ségével, hanyagságával, dologtalanságával muta­tósabbá tudja tenni a nyomort. Azért a jótékony­kodásnál tartsuk szem előtt, hogy ne csak azok kapjanak segélyt, akiken külsőkép is meglátszik a nyomor és segélyezésüket tudják hangosan követelni, hanem terjedjen ki figyelmünk azokra is, akik látszólag nem nélkülöznek, szemérme­tesek a követelődzésben, valójában azonban rászorultak a segélyezésre. Főként a kenyér­kereső apa nélkül maradt gyermekek száma legyen a segélyezésnél irányadó, mert a sok gyermek­kel itthonmaradt anyák érzik a jelenlegi viszonyok rettenetes nehézségeit legjobban, s érdemlik meg a pártfogást leginkább. A jövőben a fakiosztás­nál is ezek a szempontok legyenek irányadók, akkor nem történik meg az, ami most megtörtént, hogy egyesek eladták a segélyül kapott fát, mások meg, akik megbecsülték volna az ado­mányt, nem juthattak hozzá. Kegyeletsértés. A szülők, gyermekek, testvérek ki-kimennek a temetőbe, virágokat ültetnek elhunyt kedveseik sirhalmára, felékesítik azt kegyeletük koszorúival, friss virágaival, ezáltal akarván kimutatni szeretetüket az iránt, megtisztelni emlékét annak, aki a sirban nyugo­szik s nekik legkedvesebb volt a világon. A legtiszteletreméltóbb érzelem a kegyelet a holtak iránt, mert mig ezzel áldozunk elhunyt kedve­seink emlékének, enyhítjük vele a magunk bánatát, fájdalmát is, mit a gyász ütött szivün­kön. A kegyelet ellen azonban a mi temetőink­ben — ott, ahol azt leginkább tiszteletben kellene tartani — igen sokszor durva sértést követnek el. A frissen elültetett virágokat kitépik a sirhalmokról, a virágokat lelopkodják, a koszo­rúkat megtépdesik, az emlékköveket megrongál­ják. Akik ezt teszik, rosszabbak a hiénánál mert az a maga természetes ösztönéből követi el a sirok megszentségtelenítését, az ember azonban, akit az Isten ésszel, nemesebb érzel­mekkel ruházott fel, kellene, hogy tudatában legyen cselekedete helytelenségének, mikor a sirokat megfosztja a szeretet szinbolumaitól. Mivel itt az érzelmekre appellálni kárbaveszett dolog volna, a temetőőröket éberebb őrködésre s arra kérjük fel, hogy a sirokat kegyeletes díszeitől megfosztókat kíméletlenül jelentsék fel a rendőrségen. Legjobb gyógyszer az effajta nemtelen cselekedetek ellen a szigorú büntetés. Hogy azonban szemük előtt legyen állandóan a figyelmeztetés, ajánljuk a hatóságnak, hogy a temetőkben — mint azt más városokban is láttuk — helyeztessen el táblákat, melyen figyelmeztesse a közönséget, hogy a sirhalmok virágait, díszítéseit bántalmazni szigorúan tilos. N. P. Városi közgyűlés. — 1916 január 24. — Váratlanul rövid lefolyású volt a mult hétfői közgyűlés, melynek hat pontból álló napi­rendjét majdnem szó nélkül intéztééi a képviselő­testület s csak az utolsó ügynél : a Korona­vendéglő értékesítésének kérdésénél támadt rövid vita, amellyel be is fejeződött az alig egy órás tartamú közgyűlés. Az 1914. évi zárószámadá­sokhoz a közgyűlésnek nem volt egyetlen szava sem. Vájjon azért-e, mert megbíznak az elő­készítő fórumok alapos munkájában, avagy talán nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy a vaskos füzetet áttanulmányozzák a város­atyák, — minek bolygassuk ezt a kérdést. Még interpelláció sem hangzott el ezúttal egyetlen egy sem s hiába jártatta végig kérdő tekintetét a polgármester a baloldali széksorokon, ahon­nét az interpellációk áradata kélni szokott, a jegyzőkönyv felolvasása után egyenesen a napi­rendre hehetett volna áttérni. Minthogy pedig hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az ülések legérdekesebb része a napirend előtt szokott lefolyni, tehát maga a polgármester gondos­kodott erről, midőn lendületes szép beszédben magasztalta a haza védelmében elesett harcosok emlékét és bejelentette a közgyűlésnek, hogy a mi hőseink emlékének megörökítésében váro­sunk első polgára: a melegszívű és hazafias gondolkodású gróf Esterházy Jenő kiván dicső példával előljárni. A nemes gróf ugyanis most már hivatalos úton is tudtára adta a városnak, hogy a Tizesmalom előtt a Tapolcza bal part­ján elterülő nagy telket a városnak adomá­nyozza oly célból, hogy azon a pápai ille­tőségű elesett harcosok, köztük elsősorban gróf Esterházy Pál emléket hirdesse a szobormű. Minthogy ugyanez az emlékmű fogja meg­Csak azoknak a cigarettázóknak, kik egészségükre való tekintetből szívesen költenek naponta 2—3 fillérrel többet:; MODIANO-clubspecialíté szívarkahüvelyek • 1 doboz (Í00 hüvely) ára 50 fillér • i hüvelyeken''nincsen sem bronz, sem színnyomás, ^ _ . elyben benne van viznyomással a gyáros aláírása:

Next

/
Oldalképek
Tartalom