Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-01-01 / 1. szám

KOBOZ KRÓNIKÁJA. Kozma Andor, a kiváló költő, akinek az Az Újságban elmondott verses krónikáit hétről hétre nagy érdeklődéssel várja a közönség, egyik nemrégiben megjelent krónikájához a motívumokat Pápáról merítette, bizonyára azoknak a kedves reminiszcenciáknak hatása alatt, melyek az egykori pápai diák lelkében még most sem mosódtak el. A költő szives engedelméből olvasóink gyönyörködtetésére leközöljük mi is a szép krónikát a következőkben: „Söprik a pápai utcát", Híres volt e nóta rég. Nem tudom, hogy azt az utcát Söprik-e valóba' még. „Maséroznak a katonák" így foly a szép dal tovább. Azt tudom, hogy ez igazság: Maséroznak katonák. És a tizenhatesztendős Barna kis lány csakugyan Megyen a regement után Ma is, nagy szomorúan. De ha azt, hogy „hova kis lány?' Ma kérdi a kapitány, Arra új a felelet már: „Megyek az apám után." Még a nóta szerint ment ő A háború elején. Akkor ment el szeretője, Vissza sem tért a legény. Már azóta minden bátyja, Sógora is hadba ment — S deres hajú édes apját Most viszi a regement. Hanem, — ha pápai utcán, Ha itt, nálunk Pest-Budán, — Nem maga megy az a kis lány Már a regement után; Kisebb, nagyobb öccse, huga Sirva-riva vele mén S mindük hervadt anyja szintén, Csecsemővel kebelén. Én, aki a város-végen S olyan magasan lakom, Hogy már szinte fenn az égben Csillog-villog ablakom, Napról-napra újra látok Ilyen kimasírozást S mindig felhallom a mélyből A magasba a sirást. Egy darabig le a mélybe Mered a tekintetem S ha már könnytől úgy se látok, A magasba fölvetem; De a sírást mégis hallom S végre szám rebegni kezd: „Isten, hozzám oly közel vagy És te mégse' hallod ezt? . . Tőlem ez nem zúgolódás, Nem hitetlen kétkedés! Tudom, hogy Istent megértse, Arra minden ész kevés; Ah, de mégis, oly szünetlen Lenn a megrázó menet! — Hogy a szívem

€ ne sikoltson, Azt megállni nem lehet. Istent nem, — az embert értem, Különösen a magyart. Büszkén bámulom e népet, Mely a harcban így kitart! Sirhat a lány, gyerek, asszony, Csecsemő, vagy unoka, De a regement maséroz, Sőt — dalol a vén baka! így csak oly nép megy a harcba, Melyben Isten lelke él, Melynek jóban, szent igazban S győzelmében hite mély. Apák zengnek harci dalt már, Hős fiuké már kihalt. .. Ha sírást nem, — halld meg Isten Ezt az érces férfi dalt! HETI ÚJDONSÁGOK. — Lapunk m. t. olvasóinak és munkatársainak örömteljes, boldog új esztendőt kívánunk. — Dr. Antal Géza és a hollandi misszió. Hollandiában az amsterdami orvosi egyetem világhírű tanárának, dr. Lanznak kezdeményezésére nagyszabású mozgalom indult meg oly célból, hogy a központi hatalmak államaiba egészségügyi különítmények küldessenek a sebesültek ápolására. Óriási pénzösszeg gyűlt össze a szamaritánus célra és 74 orvos és ápolónő indul el a jövő héten Hollandiából két 200—200 ágyas kórház berendezésére és fenntartására. Mint a Neue Freie Presseben olvassuk, e kórházak egyike Budapesten lesz felállítva, amiben nagyérdemei vannak dr. Antal Gézának, városunk országgyűlési képviselőjének, kit hollandiai előkelő összeköttetései folytán a budapesti misszió bizalmi emberének kértek fel s aki máris sokat buzgólkodott a nemes cél érdekében. A Neue Freie Presse külön cikkben emlékezik meg a misszióról s meleg hangon méltatja ez alkalomból képviselőnknek kiváló érdemeit és nagyszabású politikai szereplését is. — Polgármesterünk Budapesten. E hét első 3 napján polgármesterünk Budapesten tartózkodott, amikor is a közélelmezési bizottság meghagyásából a kereskedelmi miniszter elé járult, hogy az általunk már régebben megállapított és a Spitz Márkkal kötött szerződéses lisztárakat városunk részére engedélyezze, A miniszter, hallomás szerint, a kérést mielőtt teljesítené, előbb megvizsgáltatja az ügyet. — Mezőgazdasági bizottsági gyűlés lesz jan. hó 2-án, azaz vasárnap d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében. Legfontosabb tárgyát képezi a gyűlésnek a sertéshús, a zsir és a szalonna maximális árának megállapítása. A belügyminiszter ugyanis ezen élelmicikkek árszabásában e bizottság véleményét tartja a legkompetensebbnek. — Hősi halál. Alig múlik el hét anélkül, hogy városunk egy-egy előkelő családjához ne kopogtatna be a fekete hír: „Fiatok, testvéretek, titőletek messze meghalt a hazáért!" Csizmadia Lajos, a ref. theol. akadémia közkedvelt igazgatója, arról értesült, hogy Lajos nevü fia, oki. jegyző és önkéntes, a szibériai Berezovkában, ahol fogoly volt, meghalt. Mint önkéntes és sorkatona az elsők közé tartozott, akik hadba indultak az oroszok ellen. Résztvett az oroszok elleni első diadalmas csatákban, harcolt Kraszniknál is. E csaták valamelyikében megsebesülve orosz fogságba került s emiatt hosszú hónapokon át nem értesíthette érte aggódó szüleit és testvéreit, úgy hogy már halottnak is hitték őt és elsiratták. Egyszercsak azonban megjött róla az örömhír, hogy él és egészséges. Ámde e az öröm nem volt tartós, mert pár hétre rá a fiu önkéntes társai már azt jelentették az édes apának, hogy fia Berezovkában meghalt. A szerető szülők és testvérek fájdalmát enyhítse a tudat: Dicső és szép dolog a hazáért való halál. A család a következő gyászjelentést adta ki: A B. F. R. Csizmadia Lajos és neje Szabó Izabella, valamint gyermekeik: Irén és Aladár, továbbá özv. Szabó Dávidné mint nagyanya úgy a maguk, mint az egész rokonság nevében fájó szívvel, de az Isten akaratán való alázatos megnyugvással tudatják, hogy a forrón szeretett és feledhetetlen emlékű jó fiu, unoka és testvér Csizmadia Lajos oki. jegyző és egyévi önkéntes élete 25-ik évében f. évi szeptember hó folyamán hadifogságban, a szibériai Berezovkában elhunyt. A hazáért kiszenvedett drága halottunk távol, ellenséges földben alussza siri álmát. Legyen pihenése csendes az idegen hantok alatt, — soha el nem enyésző kegyeletünk és szeretetünk virraszt siri álmai felett! Pápa, 1915 december hó. — A városi zárószámadások. Az 1914. évi zárószámadások ez idén a szokott idő helyett csak decemberben készültek el s a pénzügyi bizottság szerdai ülésében vette azokat vizsgálat és tárgyalás alá, úgy hogy azok az 1916. év első közgyűlésében kerülnek a közgyűlés elé. Legközelebb ismertetjük a zárószámadásokat. — A sebesültek karácsony estéje. Valamennyi hadi kórházunkban fényesen ünnepelték meg a karácsony estét. Az ünnepség a már közölt programm szerint folyt le, megható szép énekek, imádságok és szentbeszédek kíséretében. Egyik-másik hadi kórházban nagyobb számú közönség is részt vett ezen a lélekemelő aktuson, amelynek végeztével a hadi kórházak épületeinek tulajdonosai gazdag ünnepi vacsorával vendégelték meg a hazáért szenvedett hősöket. — Elhunyt katona Simon Dénes cs. és kir. 19. gyalogezredben közvitéz dec. hó 25-én esti 10 órakor életének 51. évében elhunyt a Zimmermann-utcában levő hadikórkázban. Temetése dec. hó 27-én volt. — Tönkre ment közút. A kéttornyulaki temető mellett vezető úgynevezett jánosházai törvényhatósági közút a folytonos esőzés következtében annyira tönkrement, hogy azon a kocsival való közlekedés teljesen lehetetlen. A városi tanács sürgős felterjesztésben kérte a vármegye alispánját, hogy az utat sürgősen javíttassák ki. — Szegény napidíjasaink. Még mindig üldözi a fátum a város hivatalaiban oly nagy szorgalommal dolgozó s talán a legtöbb munkával is sújtott eme alkalmazottainkat. A belügyminisztérium már bekérte valamennyi tisztviselőnkre vonatkozó adatokat, amelyek szerint a 20%-os állami segítséget ki fogja osztani. Valamennyi tisztviselőnek és alkalmazottnak ide vágó adata föl is ment már a rendeltetése helyére, csak a szegény napidijasoké maradt el, mivelhogy azokat onnan felülről nem is kérték. Reméljük, hogy amiről a törvény megfeledkezett, azt jóvá fogja tenni maga a város és nem engedi, hogy ezen hivatalnokai, akik nagyon rászolgálnak, de még jobban rá vannak szorulva e segedelemre, mostohább eljárásban részesüljenek, mint a többiek. — Az orosz vöröskeresztesek városunkban. Azok az orosz vöröskeresztes nővérek, akiket kormányuk küldött országunkba az itteni orosz hadi foglyokkal és sebesültekkel való bánásmód megvizsgálása végett, mint értesülünk, a mi városunkba is a közelebbi napokban ellátogatnak, hogy megszemléljék hadi kórházainkat és megismerjék a hadi foglyok ellátását és a velők való bánásmódot. Megérkezésök bizonytalan és minden hatósági ünnepies fogadtatást hivatalból mellőznek. — Hadi rokkantak és árvák menháza Pápán. Az igazi emberszeretetnek ez a gyönyörű terve hódít és áldozatkészségre buzdít. Messziről: az orosz frontról érkezett egy igazán megható, szép levél Kovács Antal járóházi nagybérlő fiától: Kovács László huszárhadnagytól, városunk polgármesteréhez, amelyben azt irja, hogy a Pápai Hírlapból szerzett tudomást Böhm Ignácnak elesett fia emlékére tett alapítványáról. Mivel a hősi halált halt Böhm József neki jó barátja volt, annak emlékét akarja kegyelettel szolgálni ő is, midőn a pápai rokkantak házára 300 K-t küld abban a reményben, hogy példáját mások is követni fogják. A csóti fogolytáborba küldött gyüjtőivek közül eddig Harkai József gyűjtőivé érkezett vissza a bizottsághoz az ottani munkásoknak 94 K adományával. Lapunk szerkesztőségéhez Pfeiffer Gizella úrhölgy gyűjtéseként 15 K érkezett a rokkantak háza javára, melyet mi rendeltetési helyére juttattunk. A nagybizottság a nemeslelkü adakozóknak mély köszönetét nyilvánítja. — A hadi foglyok védelme. A belügyminiszter az illetékes hatóságokhoz erélyes rendeletet intézett, amelyben közli, hogy mindazok, akik akár mezőgazdasági, akár ipari orosz hadi foglyokat tartanak és azokkal rosszul bánnak, 2 hónapi elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal sújtatnak. — Tudtunkkal nálunk nagyon is jó soruk van a foglyoknak, akármiféle nemzetiségű is. — Derék honleány. A nemes célokért való lelkesedés áthatja a sziveket. Napról napra több példáját látjuk annak, hogy az emberszeretet, az áldozatkészség bőséges mértékben nyilatkozik meg azok iránt, akik a haza épségéért feláldozták a saját testi épségüket, egészségüket. Alighogy megindult a mozgalom Pápán, hogy a háborúban rokkanttá vált katonáknak menházat építsünk, máris jelentkeznek, akik a magasztos cél érdekében önként vállalkoznak közreműködésre. A héten egy postautalványt kaptunk Nemesszalókról, amelyen Pfeiffer Gizi 15- _ koronát küld kiadóhivatalunkhoz, azzal a megjegyzéssel, hogy az összeget ő gyűjtötte a pápai katonai menház javára. A derék honleányt amidőn bnzgóságáért nyilvánosan megdicsérjük, tudatjuk, hogy az összeget nyomban átszolgáltattuk a menház ügyeit előkészítő bizottság elnökségének. Vajha a szép példa minél több követőre találna. — Meghaltak a hármas ikrek. Lapunk egyik előző számában hirt adtunk arról a ritka családi eseményről, hogy lapkihordónk: Farkas István neje hármas ikreket szült. Annak ellenére, hogy életképeseknek mutatkoztak, a kis apróságok velük született gyengeségüknél fogva sorjában meghaltak, mit bizonyára elősegített az is, hogy nagybeteg édes anyjuk, a természetes táplálékkal nem volt képes őket ellátni. Az első meghalt dec. 17-én, a második 25-én, a harmadik 26-án. Szegény Farkast is látogatja a sors. Évek óta temet, temet — sirat reményt, boldoságot.