Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-08-14 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Pápa városa és a színészet. Előzőleg dr. Patek győri színigazgató, legutóbb pedig maga a szinészet országos főfelügyelője kereste meg Pápa városát az iránt, hogy néhány hétre a színművészet múzsája felüthesse sátorát színházunkban. A tanács a kérelmet mindkét esetben elutasította azzal, hogy a pénzügyi helyzetet jelenleg nem találja alkalmasnak a szinészet pártolására. Szó, ami szó, a boldogult Panamakupié refrénjét saját magunkra alkalmazva, sokan elénekelhetik közülünk, hogy „Pénzem, az nincsen nékem", — az is igaz, hogy vigadó kedvünket alaposan megtépdesték a háború nyomorúságai, de azért — szerintünk — még sem volna szabad ilyen mostoha elbánásban részesíteni a színészetet. Nem volna szabad főként a színészek exisztenciája szempontjából. A szinészet — ép úgy, mint más foglalkozás — életpálya, kenyérkereset, s habár művelőinek nem is biztosít gondtalan életet, de a mindennapi kenyeret mégis csak megadta számukra. És ha — tegyük fel — minden város olyan rideg álláspontra helyezkedik, mint a müvészetpártolásban eddig elég jó hírben állott Pápa városa, akkor — kérdjük — mi történjék azokkal, akiket rossz sorsa a magyar szinészet rögös útjára vitt? Fordítsanak hátat foglalkozásuknak, s keressék más pályán boldogulásukat? De hisz ennek kárát vallaná a kultura, amely pedig a XX, század emberének úgyszólván életszükséglete. Aztán meg vajmi nehéz annak, aki valamely pályába belenevelődött, máról holnapra új foglalkozást kezdenie, amelyhez nem ért, s esetleg hivatásérzete sincs hozzá. Igaz, hogy a nagyváradi színészek közül többen beállottak napszámosnak, de ebből még nem következik, hogy a színészeket kényszerítsük a „világot jelentő deszkák" elhagyására. A pénzügyi viszonyokra való hivatkozás legalább is furcsán hangzik a város szájából. Mert amikor a város — a szegénység indokán — kitessékeli a színészeket Pápáról, ugyanakkor ő üzemben tartja szinházi moziját, hova pedig szintén pénzért juthat be a kíváncsi publikum. Tehát: a mozira van és lehet pénz, itt a polgárai sorsát szivén viselő várost nem aggasztja a szegénység; ellenben a színészetre nincs pénz, a közönségnek a szinmüvészetért áldozatot hozni tékozlás volna. Ez a logika meglehetősen sántít, s olybá tűnik föl, mintha a város eljárása önzö célokból történnék; mintha a város — mint mozitulajdonos — konkurrenst látna a színészetben s féltené a színiévad 5—6 hete alatt elmaradó, rendszerint zsúfolt mozi-elöadások bevételét. Ám ez az eljárás a színészettel szemben éppen most, amikor a háborús idők miatt egyébként is óriási nehézségekkel kell megküzdenie, szivtelenség. Ahelyett, hogy módot, alkalmat nyújtanánk neki a megélhetésre, hontalanná, kitagadottá teszszük a hazában, s maholnap nem lesz hely, ahol meghúzódhatnék. Pedig a mai válságos időkben is meg van a színészetnek a maga szerepe. Csapások idején közrehat abban, hogy ne adjuk át magunkat teljesen a bánatnak, a szomorúságnak, a csüggedésnek, elvonja figyelmünket a sötét képektől, — az öröm napjaiban pedig megédesíti örömeinket, fokozza lelkesedésünket, éleszti reményeinket, bizalmunkat. Lám a praktikus németek, akikre, mint szövetségeseinkre, mostanában annyit hivatkozunk büszkélkedve, nemhogy megrövidítenék színészeiket, hanem — pl. Berlin városában —- ösz helyett már augusztusban megnyitják a köszinházakat. Pedig a német ugyancsak takarékos, körültekintő, a viszonyokhoz alkalmazkodó. Előre kiadni rólunk — mint azt városi tanácsunk tette — a szegénységi bizonyítványt, hogy Pápán a szinészet nem élhet meg, ismételten hangoztatjuk, nem helyes dolog. Az igazgató és a szinészet főfelügyelője nem bizonyítványt kértek tőlünk vagyoni viszonyaink felöl, hanem játszási engedélyt a színészek számára. A többi valójában a színészek dolga. Ha jó műsorral, jó előadásokkal magukhoz tudják láncolni a közönségnek azt a rétegét, amelynek helyzete a mai viszonyok között is megengedi, hogy a színészetért áldozatot hozzon, végigjátszák a tervezett sziniévadot, — ha nem, akkor legfeljebb idö-nap előtt eltávoznak körünkből. De megfosztani őket a létezés lehetőségétől. elzárni előlük a tisztes munka terét, még akkor is jogtalanság, ha a tanácsnak egyébként joga van hozzá. N. P. ADJUNK LÁTCSÖVET KATONÁINKNAK ! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz! Küldjük el távcsöveinket hös katonáink számára a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV., Váczi utca 38. szám). Gondoljunk a télre! A mai gazdasági kilátások mellett többszörös kötelessége mindenkinek, hogy előre gondoljon már téli berendezkedésére. Ezt ne csak egyesek el ne mulasszák, hanem a városok hatóságai szivükre vegyék. E parancs alól a mi hatóságunk sincs kivéve. Őt terhelné a felelősség súlya, ha lakosságunk nagy része bármi tekintetben is a kegyetlen Ínségnek lenne a martaléka. Mig egyrészt örömmel látjuk, hogy a liszttel való ellátás dolgában szorgosságot fejt ki hatóságunk, másrészt jogos aggodalommal tölt el a tapasztalat, hogy a többi élelmicikkek beszerzéséről mostohán gondoskodik. A piaci árszabály éppen ennek az áldatlan és télen végzetessé váló állapotnak akarta útját szegni, az lévén a célja, hogy valamennyi élelmicikk, ha terhesebb is, de mégis méltányos áron juthasson lakosságunk minden rétegének kezére. A zsebrákolás és a hazafiatlanul önző termelői kapzsiság uzsorájától akarta megmenteni a vevőközönséget és megoltalmazni a rosszabb anyagi helyzetűek tizezreit az éhinség nyomorától. Sajnos, hatóságunk sem elég tapintattal, sem elég erélyességgel nem kezelte ezt az ügyet. Először sok cikknél nagyon is kis árakat szabott meg, ami a termelők között erős visszahatást keltett; majd e hatás láttára ugyancsak némely élelmi árunál kelleténél jóval magasabb árakat állapított meg, ami a vevőközönség jogosult fölháborodást hivta ki. És ami e kapkodó eljárásnál is veszedelmesebb, a saját maga által fixirozott árak betartását ós sok pontban helyes rendeletnek teljesítését erélytelenül ellenőrizte. A sok visszaélést, amelyek úgy a vevőközönség, mint az elárusítók részéről történtek, ezúttal nem soroljuk fel. Csak arra hivjuk fel a közfigyelmet, hogy a méltányos árszabály szigorú végrehajtása nélkül kegyetlen tél rémképe vigyorog felénk. Ha hatóságunk nem tud árszabályainak érvényt szerezni, forduljon sürgős kérelemmel a törvényhatósághoz, ha kell, a kormányhoz minden élelmicikkre kötelező ármegállapításért. Mert ez így nem mehet tovább. Itt segíteni kell sürgősen és radikálisan, ha csak nem vesszük bűnös egykedvűséggel, hogy városainkra, így Pápára is a tél nyomora rászakadjon. Fehér- és Győrmegye törvényhatósága már megkapta a kormány házzájárulását minden élelmicikk árának az egész megyében való megállapítására. Tudtunkkal a mi alispánunk is felirt ily értelemben a kormányhoz, de mind ez ideig nem ismerjük a magas helyről jövő választ.