Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-08-14 / 33. szám

Ámde mi hiszünk a kormány helybenhagyó intézkedésében, mert legújabban is oly árunak a beszerzésére nyújt segítő kezet a városoknak, amely áru a télre nélkülözhetetlen. Ugyanis a tűzifa beszerzését ajánlja a városoknak és ott, ahol kincstári, illetve állami erdő van, előnyös árajánlatot igér. Mi köröttünk sok a nagy erdő. Kincstári kezelés alatt is van egynéhány. Nem volna-e szorgos kötelességünk mielébb a kormányhoz fordulni kérelemmel tűzifáért. Hisz azt még elgondolnunk is ijesztő, hogy amely öl fáért már most 70 K-át fizetünk, a téli hónapokban annak ára 100 korona is lesz. Sőt attól is tarthatunk, hogy még ezen horribilis áron sem jutunk hozzá. A helyzetet súlyosbítja az, hogy némely uradalom csupa spekulációból visszatartja eladásra szánt tűzifáját, sőt az árát sem szabta meg eddigelé csak azért, mert sokat akar nyerni rajta a téli hónapokban. Ugy látszik, a spekuláció szentebb náluk a hon szerelménél. Városunk hatósága tehát tegyen meg mindent, amivel elháríthatja a tél egyik legnagyobb rémét, a tűzifa-hiányt. Ott zörgessen, ahol tud és addig zörgessen, amig eredményt nem ér el. Jussa van hozzá, de még inkább kötelessége is ez. Gy. Gy. E . . . HEZ. Te ne kérdezd, hogy honnan jöttem én. Örök köd leng az én hazám fölött. Ezért nem nyílnak éltem mezején Virágok, miket harmat öntözött. Te ne kérdezd, hogy honnan jöttem én. A lelkeken ott őszi bánat ül. Ezért dalol csak könnyező zeném Egy mondhatatlan búról egyedül . . . Te ne kérdezd, hogy honnan jöttem én. Pacsirtaszó ott nem köszönt napot. Mosolygó, nyájas, kéklő ég ivén Nem égnek ottan tiszta csillagok. Te ne kérdezd, hogy honnan jöttem én. Neked sugár kell, szárnyaló dalok . . . Virágnyilások hajnal szenderén : S tenéked én csak könnyet adhatok. Te ne kérdezd, hogy honnan jöttem én, S meleg szemekkel rám se' nézz soha . . . Evezz vigan az álmok tengerén! Maradjon épen lelked' himpora . . . S ha beröppen majd biztos révbe gályád Egy rügyfakasztó tavasz reggelén, S valóra váltják lelked' minden álmát: Csak akkor tudd meg, mint szeretlek én. Bakó Béla. r Nagyszerűen bavált a harctéren küzdőknél és általába* mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsöl

és meghtUés, rheuma, köszvény, influenza, torokmell- éa hátfájás stb. eseteiben Dr. Richter-féle Horgony-Liniment. zt: Horgony-Pain-Expeller pótléka. Üvegje K —-80, l iO, *—. Kapható gyógyszertárakban vagy kSzvet- q lenni az „Arany oroszlánhoz" cimzett » Dr. Richter-féle gyógyszertárban, i I i Prága I, Elisabethstr. 6. . Naponkénti szétküldés. ^ v Használjunk hadisegély-postabélyeget! Esterházy Pál halálának hiteles története, E cim alatt az Az Est e hó 10-iki számában Molnár Fer.enc, az illustris iró, akinek neve főként színdarabjai révén az egész müveit világ előtt ismeretes, s aki a háború kitörése óta a frontról rendkívül érdekes harctéri tudósításokat küldöz lapjának, a hősi halált halt gróf Esterházy Pál tiszttársaitól közvetlen a harctéren szerzett adatok alapján megírta a pápai hitbizományi uradalom fiatal ura halálának hiteles történetét. Szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, midőn a bennünket közelebbről érdeklő közleményt az alábbiakban mi is lenyomatjuk lapunkban: Esterházy Pál tartalékos főhadnagy ez év március legelejéig parancsőrtiszt volt. Ekkor azt kérte, hogy a parancsnokságtól helyezzék ki az ezredhez. Ezt az elhatározást azzal indokolta meg, hogy igen sok tiszttársa esett el a kárpáti harcokban és ő is ki akarja venni részét a csapatszolgálat fáradalmaiból és veszélyeiből. Kinevezték tehát a hetes huszárok gyalogosított lövészeszkadronjának parancsnokává. Április 13 ikán elment Alsóolsváról Pestre a főrendiházi ülésekre és junius 21-ikén visszatért a galíciai Turadyba, ahol százada lövészárokban feküdt. Junius 25-ikén Stryj környékén, Dzievietniki falunál harc volt. A falu mély völgyben fekszik ós akkor már a miénk volt. Két lövészeszkadronnak a nyugatra eső erdőből be kellett a községbe vonulnia. Az oroszok a keletre fekvő dombokon álltak és onnan az egész völgyet állandóan erősen lőtték puskából és nehéz ágyúból. Esterházy maga ment csapata élén és gonddal kereste ki a legfedettebb utat, mély árokban, maga rozsvetésben vezette huszárjait, hogy észrevétlenül jusson velük a faluba. Az egyik eszkadron már ott várta őket. A hetesek (Esterházy csapata) a falu szélén, a házak mellett ásták be magukat. Az oiosz igen hevesen lőtte őket, de a fedezék elég jó volt. Másnap délután parancsot kaptak a támadásra. Magas gabonában csúsztak előre a huszárok az orosz felé, folyton meg-megállapodva és fedezéket ásva. Három órakor Esterházy elindult az oroszok felé. Tiszttársai figyelmeztették, hogy óriási termete miatt különösen vigyázzon magára, de ö mégis előre ment a legelső vonalba, ahová eddig csak alig tiz huszár mászott el. Esterházy mellett Horváth Balázs szakaszvezető feküdt, aki azt mondja, hogy ekkor az oroszok, most sem tudni mily okból, beszüntették a tüzelést. Esterházy azt mondta a huszároknak, hogy : „nincs is már ellenség a fedezékben", — felemelkedett, és távcsővel kezdte nézegetni az orosz állást, Ekkor belelőttek az alsó karjába, feljajdult és állva vissza fordult, hogy bekötöztesse magát. Ekkor kapta fordulásközben a meredek dombról lefelé lövöldöző orosztól a második lövést. A golyó a bal lapockáján hatott be és jobboldalt elől, az utolsó bordáknál jött ki, rendei telt golyó volt, az orvos véleménye szerint a szivén futott keresztül. E pillanatban Esterházy, mint később megmérték, 57 lépésnyire volt az ellenségtől, tehát az oroszok világosan láthatták, hogy tiszt. Ezt látva, az elesett emberre sortüzet adtak. Ezzel persze el volt árulva az orosznak, hogy ily közel jutottak hozzájuk a huszárok és rettenetes lövöldözés indult meg. Négy huszár rohant élőre Esterházyt vissza hozni, de kettőbe belelőtt az orosz. Ott kellett hagyni. Mikor besötétedett, előre kúsztak érte és levitték a faluba, abba a házba, amelyben napközben a kvártélya volt. Éjjel fél tizenegykor kezdődött meg az általános támadás, amely egy óra felé ért véget. A huszárok elfoglalták az orosz állást és rettenetes boszut állottak parancsnokukért. Mailáth György a mellett volt, hogy Esterházyt ideiglenesen ott, Dzievietniki mellett temessék el, az előtte való napon elesett dr. Marinczer László hadnagy mellé, akit a templom előtt elhaladtában lőtt szivén egy a templomban elbujt orosz. Esterházy inasa azonban hivatkozott gazdájának egyszer nyilvánított akaratára, hogy ha el találna esni, szállítsák a hadosztályparancsnokságra és ott lévő barátai intézkedjenek. így is történt. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. Leányok és fiuk részére intézeti ruhanemüek és kelengyék az intézetek előírása szerint legjobb minőségben és legjutányosabb árban kaphatók Krausz és Koréin divatnagyáruházában. Kész leányka- és női kabát osztályunkra külön is felhívjuk i. t vevőink szives figyelmét. TOLLHEGGYEL. Levél a Rohonczy-kertekből. — Tragikomikus história. — Tekintetes Szerkesztő Ur! Tudja Ön is, hogy tegnap délután városunkban hatalmas felhőszakadás volt. Másoknak talán ez a felesleges vizömlés kellemetlen-, de nekünk, Rohonczy-kertekbeli lakóknak kész veszedelem volt. Egyszerűen nem mozdulhattunk ki a házainkból, mig az óriási víztömeg, mely az egész Alsóvárosból ilyenkor felénk zudul, el nem takarodott. Tudvalevőleg ugyanis a mi gyalogjárdánk, amely a Kunt-telek mellett húzódik végig, egyúttal csatorna is, s felhőszakadások alkalmával itt gyakran félméteres áradat hömpölyög végig, így volt ez tegnap is. Azonban én szegény munkás-ember vagyok, nekem dolgom után kell mennem, s elmaradásokat azon a címen, hogy felhőszakadás volt, nem csinálhatok, — annál inkább sem, mert ez munkabér-veszteséggel járna, ami pedig mostanában fájdalmas dolog. Fogtam tehát magam, s elhatároztam, hogy m eglábolom a szennyes áradatot. Azonban vállalkozásom kudarccal végződött, mert a viz akkora köveket görgetett magával, hogy véresre verdeste a lábaimat. Vissza kellett fordulnom. Más tervet eszeltem tehát ki. Végigladikázom a viz tetején. Ez sportnak is kellemes, amiben Pápán úgy sem igen lehet részünk. Ladikom, evezőm nincs, hát a nagy mosóteknőbe kuporodtam bele, evezőül pedig lapátot használtam. Isten segítségével megindultunk. Eveztem a lapáttal, amint csak erőm engedte, s mármár feltünedezett előttem a túlsó part, mikor egy erősebb ár „csolnakom* megfordította, először keresztbe, azután felülről lefelé. Vagyis én a teknő alá kerültem. Szerencse, hogy válságos pillanatokban sem szoktam elveszteni a lélekjelenlétemet, így a kellemetlen fürdőzés és néhány liter piszkos viz lenyelése után kikecmeregtem a „folyam" bal partjára. Gsurom-vizesen, dideregve a fázástól, hazamentem. Megittam egy bögre forró teát, azután ágyba bújtam, s most itt várom, hogy mikor jelentkeznek rajtam a tüdőgyulladás tünetei. Nem átkozódom tragikus esetem miatt, csak — Göre Gáborral szólván — hasonló jókat kívánok mindazoknak, akik okai annak, hogy a Rohonczy-kertekbeli szerencsétlen lakókra nézve ez a botrányos állapot sok kérés, könyörgés után még mindig fennáll. Tisztelettel : Egy Rohonczy-kertekbeli lakos. Sajtó alá rendezte: Nikpál.