Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-01-16 / 3. szám
PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség' : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulaidonos főszerkesztő: KŐKöH ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városi közgyűlés. 1915 január 11. Alig volt fontosabb kérdés a hétfői ülés napirendjén — legfeljebb az, amit levettek a napirendről — s mégis aránylag elég sokan jöttek el a képviselők közül s különösen a gazdaképviselők jelentek meg nagyszámban — szinte azt a hitet keltve, hogy valami erőmérkőzés készül a szemközti oldallal, hol meglehetős üres széksorok mutatkoztak. Ám az ülés elég harmonikus lefolyású volt s csak a nem jogászok derültek azon, miként cáfolnak egymásra egy kisebb jelentőségű kérdés megvitatásánál — a jogászok. Megnyitás, utak inegjavítasa. Mészáros Károly polgármester az ülés megnyílása után dr. Teli Anasztáz, Nagy Vilmos, dr. Steiner József, Jílek Ferenc és Keresztes István városi képviselőket kérte fel a jegyzőkönyv hitelesítésére, s — interpelláció nem lévén — nyomban áttértek a napirendre, melynek első pontjaként vita nélkül megszavazták a tanácsnak azt a javaslatát, hogy a város balleiületén levő forgalmasabb utak megjavítására 5000 K áru bazaltkövet hozassanak. Csak a határozat kimondása után jelentkezett szólásra egy-két felsővárosi gazda, akik nyilván az ő utcájuk érdekében óhajtottak szót emelni, de a polgármester megnyugtatta őket s következett a közpénzek elhelyezésének már sokszor nagy vihart keltett kérdése. A közpénzek elhelyezése. Jílek Ferenc ezúttal a pénzintézeteknek a 100.000 koronás hadi kölcsön jegyzéséhez való hozzájárulási arányából akart konzekvenciákat levonni; amely pénzintézet városi betéteinek nagyobb részét bocsátotta rendelkezésre a hadikölcsönhöz, az több betétet kapjon s az is vétessék figyelembe, hogy melyik intézet ad magasabb kamatot. Ugyanezt követelte Keresztes Gyula is, de dr. Hoffner Sándor kimutatta, hogy tisztán véletlenen mult az, hogy a 100.000 K ás hadikölcsönhöz a négy pénzintézetnél levő betétekből mennyit kellett egyik vagy másik helyen felmondani, mert a közgyűlés csak bizonyos alapok vagyonát fektethette hadikölcsönkötvénybe s az akkori felmondások, illetve kivételek által némileg megváltozott arány csakhamar helyre fog állani az ujabb betétek elhelyezésével. A polgármesternek a kamatláb megállapítása iránt tett megnyugtató kijelentései után a közgyűlés fenntartotta a régi arányt s 38 szavazattal 3 szavazat ellen kimondotta, hogy a közpénzek Vio része az orsz. központi hitelszövetkezetnél, 2/io része a Pápai Közgazdasági Banknál, 3/ 1 0 része a Papa városi és vidéki Takarékpénztárnak 4/io része pedig a Pápai Takarékpénztárnál helyeztessék el. Apróbb ügyek. A hadi szolgáltatások ügyében eljárni hivatott községi bizottság tagjaiul Szokoly Viktort, Hajnóczky Bélát, Keresztes Gyulát és Kovács Sándort választották meg. — Elfogadták az állandó választmány javaslatát, mely az államépítészeti hivatal által ajánlott gőzhenger megvételét jobbidőkre halasztani kívánja. — A róm. kath. hitközségnek azt a kérelmét, hogy a kálvária temető mellett gróf Esterházy Pál által a hitközségnek felajánlott területen a temetőt kibővíthesse s a temető berendezési költségeket a Kálvária-alapból fedezhesse, dr. Teli Anasztáz pártoló felszólalása után egyhangúlag teljesítették. — Ugyancsak egyhangúlag szavazták meg a tanácsnak azt a javaslatat is, hogy a Győriutnak a 8 ik vasúti vágányhoz vezető része a vámköteles utak közé vétessék tel. E kérdésnél Somogyi József és Keresztes Gyula szólaltak fel. — A háborúban eleseit pápai hősök emlékének megörökítéséről a közgyűlés a háború befejezése után óhajt intézkedni Tisztújítás, képviselőválasztás. Legélénkebb vitát a napirend 9-ik pontja keltett, melynél dr. Hoffner Sándor nemcsak a tisztujításnak, de a városi képviselőválasztásnak elhalasztását is ajánlja. Mikor a szavazásra jogosítottak százai a harctéren vannak, nem helyes a választás megtartása, noha ez a községi törvénybe ütközik is. Ebből senkire nem háramlik jogsérelem, s a háború sokkal fontosabb, sőt életbevágó jelentőségű törvényoket is hatályon kivül helyezett. Dr. Fehér Dezső ellenzi az indítványt, mert ez a törvény megsértése s az sem engedhető, hogy fontos joghatóságot gyakorló városi tisztviselők mandátumuk lejárta, tehát joghatóságuk megszűnése után, jurisdikciót gyakoroljanak s így exlexbe kerüljünk. Ezzel szemben dr. Hoffner felolvassa a községi törvény 65. § át, mely szerint a tisztviselők mandátuma és joghatósága csak az utódok megválasztásával szűnnék meg s így reájuk nézve exlex nem állhat be. Dr. Scheiber Jenő a tisztújítás elhalasztását helyesnek és megengedhetőnek tartja, de a képviselőválasztás elhalasztása törvénytelenség volna. Ugyanígy érvel dr. Csoknyay Károly is s a képviselőválasztás elhalasztását azért sem helyesli, mert addig az évenkint behivmdó virilisek jegyzékét sem lehet összeállítani. Dr. Lőivy László úgy a képviselőválasztás, mint a tisztújítás elhalasztása mellett foglal állást, mig Hajnóczky Béla csak azon állásokra kéri a tisztújítás elhalasztását, amelyeknél a hadbavonult városi tisztviselők vannak érdekelve. Még a kérdés feltétele körül is hosszas viták folytak s végül is dr. Hoffner visszavonja indítványát, melyet ő is csak egyhangú elfogadás esetére tartott keresztülvihetőnek. így azután az állandó A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A üriiia partján. — Levéltöredék. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. Nem a nyilvánosságnak voltak szánva az alábbi sorok, melyek lapunk főszerkesztőjének egyik legutóbbi magánleveléből vett töredékeket tartalmaznak az intim vonatkozások kihagyásával. E részleteket a levélíró intenciója ellenére is azért tartjuk a közlésre érdemesnek, sőt érdekesnek, mert sok pápai népfelkelő mostani helyzetéről ad hű képet. * Az ó esztendő utolsó napját nem akarom elmulasztani és megelőzve koromat, hazaröpülök kis időre. A gondolatnak könnyű szárnya van, de hej, a szegény öreg népfelkelő, az nehezen mozdul a helyéhői. Még az a kis mozgás, ami most van, az is nehezére esik, — persze nem magamra értve, hanem arra a csupa öregedő, gondoktól megviselt legénységre. Ugy sajnálom szegényeket, mikor nagy nyögések között iparkodnak fel a partról a hegyi faluba. És ha itt valami jó pihenésük lenne, de bizony az itt levő öt háznak konyhái s a néhány pajta részben szük, részben hideg szállást nyújtanak nekik. Mi csak meg vagyunk valahogy ebben a Mr földes, de tűrhető kis szobában, de az ő sorsuk bizony szomorú és a legszomorúbb, hogy az ember segíteni se tud rajtuk. Jelenleg a nagy visszavonulás óta nyugodtan megvagyunk. A szerbek nem keresik az átjutást, örülnek, hogy pihenhetnek és élvezik az elért siker gyümölcseit. Újságot nem irhatok, mert nincs. Újságot mi hazulról várunk. Vájjon mennyire jutnak északon a nagy győzelmek után ? Hihetőleg az ottani előrenyomulás alaposabb felderítés után történt, mint minálunk. Sokért nem adnám, ha láthatnád a mi itteni helyünket. Ezt a 2 */2 méter magas szobát, melynek falai a mult században fehérek is lehettek, most ellenben a por és agyonnyomott pókok nyomait mutatják. A széles, nemesen egyszerű faágyat, mely alatt szánrészletek húzódnak meg. A pioníroktól felhozott vaskályhát, mely a belgrádi konakból való is lehet, kidüllesztett hasán ugyanis a szerb cimer terpeszkedik. Igézőek az ablakok is. Nem apró üvegtábláik homálya kölcsönzi főbájukat, hanem a fakeretet övező nyílások, melyek állandó összeköttetésünket biztosítják a külső levegővel. A szobának egy harmadát fagerendák közé helyezett széna foglalja el, a másik két tiszt ágya. Ezer szerencse, hogy egyikünk éjjel a Drinaparton tanyáz, különben ez csak az asztal tetején találhatna éji szállást. Viszont hangsúlyoznom kell, hogy asztalunk pulitóros s hogy öt darab székünket a jó öreg Thonet fabrikálta. Van petróleum lámpánk is, melyet volt szerb házigazdánk a túlsó oldalon Okcetácon bizonyára ma is sirat még. Ellenben petróleumunk minél ritkábban van s ilyenkor gyertyafénynél gyönyörködhetünk a falba vert faszegeken elhelyezett köpeny, Gyulai-táska s egyéb cókmókunkban. A szomszéd helyiségben — pucokok szállásán — telefon van s ez biztosítja a zászlóaljjal való állandó összeköttetést. Szobánknál ellenben szebb látvány a Drinára való lepillantás. A viz ugyan most másfél napi eső miatt szennyes, de annál rohamosabb folyású (nincs olyan ellenség, amely ezen átjutna; ha tutajon át akar kelni, 200 méterre is leviszi a viz sodra) s gyönyörűek felette a szerb hegyek. A magasabbakon, a Zapolyen, (mit annak idején annyi jó fehérvári és pécsi baka vére öntözött) s mit a mieink Zápolyának kereszteltek el, hó ül megint, de az alacsonyabbakon a visszatért szerb lakosság végzi a szántás munkáját s bizik a nyugodtabb jövőben (és csalódni fog, szegény). A vidék igazán szép, messze-messze végig lehet látni a Drinán egész addig, ahol oly kanyarodót csinál, hogy a szemközti hegyek már nem is szerb, de bosnyák hegyek. Akárcsak a szép Milici, ez is de szép turisztikai kirándulóhely lenne.
