Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-01-09 / 2. szám

Levél a déli harctérről. Róth Sándor, akinek néhány harctéri leve­lét már közöltük, seregeinknek Szerbiából tör­tént kivonulása után, dec. hó 24-ről keltezve a szerb harctérről ismét levelet irt főnökének, melyből közöljük a következő, érdekesebb ré­szeket : Most jelenleg egy kis városkában vagyunk ; itt töltjük a karácsonyt. Ruhánk, fegyverünk, telefon-(gábel) drótjaink rendbe hozatalára pihe­nőt kaptunk. Szállásunk igen jó van : egy meleg istálló, amilyen, mióta — 5 hónapja — kato­náéknál vagyok, még nem volt, mert rendszerint magunk szoktunk kint a szabadban deckungot csinálni úgy az emberek, mint a lovak számára, és ott pihentünk. Tehát városkában vagyok és karácsonykor istálló a szállásom, akárcsak a kis Jézusnak, aki istállóban született. Ma és holnap tábori mise van. Mindenki tisztítja magát és parancs szerint a templomba megy, vagy ki a szabadba, mivel két helyen van istenitisztelet : a tem­plomban és a szabadban. Kath. és ref. lelké­szek végzik az istenitiszteletet, van azonban más vallásfelekezetü pap is. Rövid egy héttel ezelőtt egy katonai kór­háznál volt telefonállomásunk. A sok sebesült közül meghalt öt ember; három róm. kath., egy ref. és egy szolnokmegyei zsidó. Délelőtt 10 órakor volt a temetés. Mind az öt embert egy közös sirba tették. A temetés gyönyörű és megható volt. Első sorban a kath. pap szen­telte be a kath. halottakat, utána a református lelkész búcsúztatta el magyar nyelven a hőst oly megható beszéddel, hogy a temetésen részt vett magyaroknak akaratuk ellenére is sűrűn hullottak a könnyeik; utoljára a zsidó pap mondott rituális imát. A temetés a templom udvarán történt, ahol szerb asszonyok is meg­jelentek. Ők az ő vallásuk szerint a halottakat HETI ÚJDONSÁGOK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselő­testülete folyó évi január hó 11-én d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. V. tanács javaslatot tesz, hogy a város belterületén levő forgalmas utakra a jéggyári jövedelemből 5000 K összeget bazaltkő heszerzésére szavazzon meg. — 2. A város képviselőtestületének határozatot kell hozni, hogy a város kezelése alatt levő közpénzek mely takarékpénztárakban és mily arányban helyezendők el. — 3. A hadi szolgá­latokról szóló 1912 : LXVIII. t.-c. 33. § ban foglalt rendelkezések szerint eljárni hivatott községi bizottság megalakítása. — 4. Állam­építészeti hivatal egy olcsó gőzhenger meg­vételére tesz ajánlatot. — 5. Pápai Lajos v. állatorvos ingyenes villamosáramot és fűtő­anyagot kér. — 6. R. kath. hitközség kérelme a Kálvária mellett levő temető kibővítése iránt. — 7. V. tanács javaslatot terjeszt elő, hogy a Győri­utnak azon része, mely a 8 ik vasúti vágány­hoz vezet, a vámköteles utak közé felvétessék. — 8. Nyitra javaslata a háborúban elesettek nevének megörökítése tárgyában. — 9. Tanács javaslata a folyó évben megtartandó tisztújítás érdemében. — 10. Polgár József Zápolya-utcai telkére vonatkozó kisajátítási javaslat. — 11. Szemétkihordási szabályrendelet. — 12. Illető­ségi ügyek. — Katonai kórházak látogatása. E hét csütörtökén d. e. Pozsonyból Pápára érkeztek Schmidt altábornagy és dr. Pevnik főtörzsorvos, hogy a helyben levő hadi kórházakat felül­vizsgálják. Vizsgálatuk d. e. 10 órától d. u. 5-ig tartott, amiközben megnéztek mindent, amit csak a kórházakban megvizsgálni lehetett. Pápáról Veszprémbe utaztak hasonló célból s Veszprémből Keszthelyremennek szemlére, ahonnan, valószínűleg holnap, azaz vasárnap, újra városunkba jönnek vissza. — Alispánunk nyugalomban. Roller Sán­dor udv. tan. alispán több mint 35 éves köz­szolgálata után december 31-én nyugalomba vonult. A vármegye tisztviselői kara folyó hó 1-én testületileg jelent meg a távozó alispán előtt, s nevükben Véghely Kálmán főjegyző búcsúzott el tőle szép szavakban, egyben szerencsekivánataikat is kifejezve az új-év alkalmából. Az alispán meghatottan mondott köszönetet a kartársi szeretetnek és ragaszko­dásnak eme megnyilvánulásáért. — Itt említjük meg, hogy ugyancsak december 31-én vonult nyugalomba Kányay József, az enyingi járásnak hosszú időn át volt érdemes főszolgabirája is. — Goldmark Károly halála. Zeneirodal­munk legkimagaslóbb művelője, Goldmark Károly január 2-án Bécsben 85 éves korában meg­halt. Bár az osztrák sajtó most is kisajátítja és magáénak vallja a zeneművészet eme tündöklő fényű csillagát, mi pápaiak annál büszkébben valljuk magyarnak a Sába királynője és sok más világhírű operának nagy szerzőjét, mert városunkkoz rokoni kötelékek is fűzték őt, ki testvére volt Nobel Árminné pápai nyomda­tulajdonosnak. A tisztújítás elhalasztása. A városi tanácsnak egy humánus gondol-1 kodásra valló és a mai viszonyok által minden 1 tekintetben megokolt javaslata kerül a január J 11-iki közgyűlés napirendjére. Tudvalevő dolog? ugyanis, hogy városi tisztviselőink 6 éves mandátuma lejárt és a február 3 ára kitűzött I városi képviselőválasztást nyomon kell, hogy | kövesse a tisztújítás. Minthogy azonban a 1 * választás alá kerülő városi tisztviselőknek egy | része ez idő szerint a harctéren van és így ezek-J nek nem áll módjukban az, hogy a törvény által megkívánt módon pályázati kérvényeiket a | tisztújító közgyűléshez beadják, ennélfogva a ; tanács azzal a javaslattal járul a közgyűlés elé, I hogy az ellenőri és az összes pénztári tiszti állá­sokra a tisztújítás elhalasztását kérje a város az alispántól. A törvény szigorú alkalmazása mellett talán kifogásolni lehetne ezt a javaslatot, ámde® ezúttal csakugyan elmondhatjuk, hogy: summum'l jus summa injuria. Tudvalevő dolog, hogy a községi törvény I 78. §-a azt rendeli, hogy az alispán a tisztujító­szék határnapját a képviselőtestület megalakulá- I sát követő valamelyik napra tűzze ki, de viszont I a 69. §. úgy intézkedik, hogy azon elöljáró, I kinek megbízatása lejárt, a hivatali állásával I járó kötelességeket teljesíteni mindaddig tartó- I zik és az abból kifolyó jogokat is gyakorolni I hivatott, mig akár választás, akár helyettesítés I utján helyébe lépandő utóda a hivatalt el nem l\ foglalta. A törvénynek ezen intézkedéséből meg- I állapítható, hogy maga a törvény is gondolt a arra és lehetségesnek tartja azt az esetetet, I hogy a választott tisztviselők mandátumuk le-1 járta után is folytathassák működésüket, úgy« hogy tulajdonképen reájuk nézve még az jl exlex esete sem áll be akkor, ha a tisztújítást • a képviselőtestület valamivel később tartja meg. Abban a meggyőződésben vagyunk tehát, hogy I az alispán nyugodt lelkiismerettel hozzájárulhat I a tisztújítás elhalasztásához mindazon állásokra • nézve, melyeknél hadbavonult tisztviselőink B érdekelve vannak. Ha a törvény betűje csak egy szemernyi kétséget is hagy fenn ezen állás- j pont jogossága iránt, a humanizmusnak min­den törvény fölött álló parancsa eloszlatja az rokat. a sirban letakarták ruhával, gyertyákat gyúj­tottak, és fej fájukra fehér kendőt kötöttek. Persze ezért a mi lelkészeink nem szóltak. A szanitéceknél végignéztem az összes sebesülteket. Legtöbbje magyar, mert a diví­ziójukban csak magyarok és horvátok vannak. A sebesülteket vigasztaltam és néhány könnyebb sebesültnek cigarettát adtam, mivel ez itt nagy csemege. Beszédbe elegyedtem egy sebesült népfelkelővel, aki a lábán volt megsebesülve. A beszéd során felmutatott egy 5 koronást és 2 dinárt. Mindakettő össze volt görbülve, illetve a pénzeknek a széle fel volt hajlódva és feke­ték voltak, mint a korom. Az 5 koronásra alig ismertem reá, hogy a mi pénzünk. A népfelkelő mutatta blúza zsebét, amit egy golyó furt keresztül. A golyó egyenest a szivébe ment volna, ha az erszényében volt 5 koronás és a szerb két dinár fenn nem tartotta volna. A pénzek megmentették életét, de egy másik lövés a lábát érte, így egyideig mégis csak harckép­telen lett a derék magyar. Az 5 koronást meg­vettem a népfelkelőtől, aki örült, hogy jó pénzért becserélhette, én pedig annak örültem, hogy oda adta, legalább emlékül elvihetem haza — ha haza segít az Isten. Több ilyen érdekes emlékdarabjaim van­nak. Egy nagy harc után előbbre menet a lövész­árokban egy fedezékben egy szerb tisztet talál­tam holtan, kinek a mellére egy érem volt tűzve, melyet a török háborúban kapott a szerb hadvezetőségtől a kumanovói csatatéren tanú­sított vitézségéért. Az érmet levettem; most is nálam van. Szeretném ezeket a csekélységeket elküldeni önöknek megtekintés végett, de — sajnos — most semmit sem szabad feladni, mert most még sokkal erélyesebb a cenzúra, mint azelőtt volt. A többek közt megirom, hogy egy helyen a telefon-állomáson a divíziónál jelentették, hogy derék patrulljaink 60 embert és egy tisz­tet elfogtak. A válasz az volt, hogy kisérjék őket a generális elé. Mikor a foglyok beér­keztek, tiszt nem jött velők. A generális kér­dezi, hol van a tiszt? mire a szerb legény­ségből előáll egy káplár, s feszesen szalutálván jelenti a generálisnak, hogy a tisztet ők, mielőtt megadták volna magukat, lelőtték. A szerb foglyok között egyébként sok olyan van, aki a kezébe lő, hogy ne kelljen tovább harcolniok. — Az állandó választmány csütörtökön délután 3 órakor tartott ülésében készítette elö a január 11-i közgyűlés napirendjére kitűzött ügyeket. Az összes ügyekben a városi tanács javaslatát tette magáévá az állandó választmány s csakis a szemétkihordás ügyében készített szabályrendeletre ajánlja azt, hogy tárgyalása oly időkre halasztassék, amikor a fontos ügy iránt több érdeklődés mutatkozik, mint ezúttal. Az állandó választmány gyűlésén ugyanis a városi tanács tagjain kivül 3 városi képviselő volt jelen. — A szergényi leányok — derék hon­leányok. Az ő melegen , érző szivük is meg­esett szenvedő hőseiaken, :beteg és sebesült katonáinkon, s elhatározták, hogy a városunkban ápolt katonákat megvendégelik. Napokig sütöt­tek, főztek, s mikor keszen 'Voltak, . .28 leány utrakelt a drága jó elemózsiával. A község tanítói: Erdélyi Béla és Sass Aranka vezetése mellett jöttek be az ünnepek előtti napokban Pápára. A vasútnál az ev. nőegylet kirendelt­sége fogadta és kalauzolta őket kórházról kór­házra. Érdekes volt bevonulása a 28 leánynak, mindegyiknek fején élelemmel telt, nagy kosár­ral. Csak kalácsot 214 darabot hoztak. A kato­nák nagy örömmel fogadták a megemlékezést, a foszlós bélü, finom ünnepi kalácsot, s sokáig áldva emlegették a szergényi leányok áldott, jó szivét. — Dr. Lakos előadása. Mint halljuk, dr. Lakos Béla, főiskolánk tudós tanára, elő­adást fog tartani színházunkban, a múlt évben megtett kisázsiai útjáról. Ez előadásnak minden jövödelmét a Vörös Félhold, a testvér török nemzet Vöröskeresztje javára ajánlja föl. Mír most is tehát előre felhívjuk közönségünk figyel­mét erre a rendkívül érdekesnek Ígérkező tudo­mányos előadásra, amelyet csak hatásosabbá fog tenni a sok vetített kép, amely elejétől végig fogja kisérni az előadást. — Észrevételek. Dr. Jókay-Ihász Miklós, a devecseri járás tiszteletbeli szolgabirája, e cim alatt tette közzé a háborúval kapcsolatos, fontos közérdekű kérdések köréből merített észrevételeit. Az Észrevételek első csoportja inkább közjogi, a második csoport inkább köz­gazdasági jellegű. Az éles megfigyelő s e mellett praktikus észjárású fiatal szerző ezekkel az észrevételekkel néhány visszásságon óhajt segí­teni, milyenek a veszteségi lajstromok helytelen szerkesztése, a sebesültek meg nem felelő el­helyezése a háborúval kapcsolatosan tett néhány gazdasági intézkedés meg nem felelő volta stb. Mindezeket a kérdéseket meleg átérzéssel, választékos nyelven tárgyalja s remélhetőleg megszivelésre talál azokban a körökben, amelyek­nek ezekre az ügyekre döntő befolyásuk van. A csinosan kiállított két füzet tiszta nyomáíta a főiskolai nyomdát dicséri. A füzetek egyéb­ként könyvkereskedői úton nem kaphatók, mer, 1, kézirat gyanánt vannak nyomtatva. — Hármas ikrek. B> istenáldissal köszön­tött be a gólya Tunner István alsóvárosi gaz­dához, kinek neje három leánygyermeket szült. Kettő közülök élve egészségesen jött a világra, de a harmadik halva született. Az ilyen háborús időben örvendetes a bő istenáldás — ha, lány is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom