Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-01-02 / 1. szám

RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. : Liget-utca 6. VT gész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: 1)KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohr\\ Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Japán, segíts! Ez most az ántánt hatalmak mindennapi könyörgése. Még nem is olyan régen, a balkánháboru idején a török ellen azzal argumentáltak: ki vele Európából, mert ázsiai nép! Ugyancsak ezzel a jelszóval uszították ellenünk a mi kisebb szomszédos hatalmainkat is. Legfőbb bününk volt ázsiai származásunk. Kulluránk fejlettsége, ezer éves mulíunk s ez idő alatt Európában szerzett óriási érdemeink mind eltörpültek bírálgató szemük előtt. S ime most ugyanazok az európai származású hatalmak nem szégyenlenek esdő kezet emelni a csakugyan ázsiai Japán felé, hogy segítse meg őket az európai ellenségükkel szemben. Micsoda erkölcsi perverzitás eredménye lehet ez az esengés ! S még ők merik szemére hányni valamely nemzetnek, hogy ázsiai. Bizonybizony az utolsó ázsiai népben több morális következetesség van, mint ama három szövetségesben. Boldog űj-évet. (•drhs.) Ki tekinti ma ezt az üdvözletet egyébnek üres konvenciónál ? Ki mondja el ezt a jó kívánságot bittel, reménnyel, azzal a reménnyel, hogy a reánk köszöntő esztendő csakugyan boldog lesz? Vájjon boldogabb lesz-e, mint közvetlen elődje, melynél boldogtalanabbat, borzalmasabbat nem jegyzett fel a világ története ? Ha az új esztendő beköszöntése gátat vetne ama vértengernek, melynek hullámai a világóceánok hullámainál is magasabbra csapnak! Ha az új esztendő felszáríthatná a könnyeknek ama tengerét, melyet az elmúlt év véres irtózatai fakasztoltak! Fokozzuk le igényeinket és jókívánságainkat s érjük be nagy költőnk tréfásan szerény köszöntőjével: Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Ami nincs. Amit elvett tőlünk az ó-esztendő. Vájjon ki tudná megcsinálni az év zártával a leltárt, a mérleget arról, amit elvesztettünk? Szülök gyermekeiket, gyermekek szülőiket. Nemzetek ifjuságuk szinét, virágát, emberek millióit, vagyonok milliárdjait. És hogyan iktassuk be e veszteség-lajstromba mindazt, mit a háború alatt erkölcsi javakban vesztett az az emberiség? Oda van a civilizáció és kultura erejéről vallolt hitünk. Évezredes multu, örökérvényűnek tartott törvények és jogtételek uralma megszűnt. Nemzetek érintkezését, az egész világ gazdasági forgalmát szolgáló intézmények megdönthetetlennek hitt pillérei rombadöltek. Tudományok és művészeteknek világokat átfogó szervezetei felbomlottak. A világot megváltó szeretet érzése felett a gyűlölet, az emberiesség helyén a legvadabb indulatok lettek úrrá. Ámde minek folytassuk a végnélküli veszteségek felsorolását? Ha minden elveszett, hinnünk kell abban, hogy az igazság ereje nem szűnt meg s minthogy a mi oldalunkon van az igazság, a győzelem csak a mienk lehet. Ez a bizalom töltse el a mai szomorú időkben mindnyájunk szivét. Ez a tudat tegye erőssé nemcsak azokat, kik oroszlánokként harcolnak érettünk, de ez a tudat hasson át minket, itthonmaradottakat is, akikre szintén nagy és nemes feladatok hárulnak. Vajha az itthonmaradottak is feltudnának emelkedni a rendkivüli idők kivánta magasságba! Kétségen kivül sok nemes érzést, az altruizmusnak sok magasztos megnyilvánulását váltották ki az itthonmaradottakban a háborús idők kivételes eseményei, de mégis úgy véljük, hogy az emberek átlaga sok tekintetben mögötte marad a mai nagy időkben jogosan támasztható várakozásoknak. A mozgósítást követő napokban a hadbavonultakkal való együttérzésnek, a hadbavonultak családjairól való gondoskodásnak sok elragadó példáját láttuk, de azóta mintha csökkent volna a hazafias lelkesedés lángja. Az emberek ezreinek lelkét férfiatlan kishitűség szállotta meg. Kicsinyeskedéssel, ostoba rémhíreken való gyáva rágódással találkozunk lépten-nyomon. Itt-ott irigykedés, oktalan panaszkodás, elégedetlenkedés türelmetlen hangjai hallatszanak. Kritizálják, szidják a hadvezetőséget, apró bajokért nagy intézményeket és intézőket vádolnak, megfeledkezve arról, hogy ezzel sokakat elriasztanak nemes célok önzetlen szolgálatától. Nem nagy esetekről szólnak ezek a mindenfelöl hallható és kellemetlenül elharapódzó panaszok, de mégis alkalmasak arra, hogy elégületlenség és lehangoltság érzését keltsék és terjesszék. Pedig ma fokozott mértékben van szükség arra, hogy lelkünket ne nyűgözze le, ne kedvetlenítse el semmi panasz s egész lelkiéletünk és gondolkodásunk egy irányba összpontosuljon. Az orvos sem törődik betegének hoimi apró, jelentéktelen bajával, mikor életbevágó szervi betegség leküzdésén fárad. Ne gáncsoskodjunk, ne panaszkodjunk s ami fő: ne engedjük át magunkat egyetlen pillanatra sem a csüggedésnek. Tegyük meg kötelességünket, álljon helyt ki-ki magáért ott, ahova rendeltetett. Ha az új esztendő még súlyos megpróbáltatásokat tartogatna is számunkra, férfiasan viseljük el azokat is, mert a mostani esztendő szenvedései elkövetkezendő számtalan év boldogságának vetik meg alapját. Emelt fővel, igaz ügyünk győzelmébe vetett rendíthetlen bizalommal menjünk az új esztendő elé. Égve honért, bizton nézzen előre szemünk. Aktuális kérdések. Három, jelenleg nagyon időszerű üggyel kivánok foglalkozni. Valamennyi városunkra vonatkozik. Mindenekelőtt a már megalakult polgárőrségünket köszöntöm hazafias örömmel annál is inkább, mert már nemcsp.k megalakult, hanem e héten már meg is kezdette közhasznú, önzetlen működését. Végre az ige testté lőn. Ezután arra kell mindannyiunknak vigyáznunk, nehogy ismét ige legyen belőle. Mert rosszakaratú, izgága és mindent elrontani akaró elemek akadnak a legnemesebb ügynél is, akik ellenségei minden üdvös alkotásnak s ha másként nem kezdhetik ki, személyi okokba és ürügyekbe kapaszkodva keresnek kákán is csomót. Ez az új intézmény nálunk a közóhaj szerint létesült. Alapszabályainál fogva tagjai közvetlenül a maguk által választott fő- ós alparancsnoknak vannak alárendelve, tehát a rendőrhatósági szubordinációtól fel vannak mentve. Oly helyes megoldás ez, amelybe minden önérzetes polgár belenyugodhatik és aggodalom nélkül szolgálhatja a nemes munkakört. Nem értjük tehát azoknak az agságoskodását, akik minden áron bizonyos személyi vonatkozásokat keresve rendőri alárendeltséget látnak ott is, ahol nincs és a nemes ügynek gáncsot vetnek. A mai, veszedelmes időben föltétlenül szükségünk van oly testületre, mint amilyen a polgárőrség, amelynek feladata a nagyon megfogyatkozott rendőrlétszám mellett vigyázni a városi rendre és a lakosság élet- és vagyonbiztonságára. Oly szükséges intézmény ez, hogy ha a lakosság közömbössége miatt nem létesülhetett volna nálunk, vagy ha a tagok magatartása következtében működése megszűnnék, akkor kötelességünk volna oda hatni, hogy felsőbb rendeletre mondassák ki a kötelező polgárőrség, amely aztán csakugyan a közvetlen rendőrségi szubordináció alapelvén teljesíti feladatát. Ezt fontolják meg azok, akik most személyi motívumokból, helytelenül felfogott érBevonuló katonáknak! Finom, fehér gyapjú és ürap teveszőr takarói Gyapjú-pokrócokban igen nagy választék. KRAVIZ és KOMÉIN (uigyárnházában.