Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-01-02 / 1. szám

2ékenykedésből nem teljesítik kötelességeiket a polgárőrséggel, vagy talán helyesebben : váro­sukkal szemben. Minden kezdet nehéz. Ilyen, a csak ritka időkben szükséges dolog kezdete még nehezebb. Azonban még sem annyira nehéz, hogy össze­tartással s közös hazafias érzülettel előbb-utóbb megoldani ne lehetne. A hatóságnak is, a lakos­ságnak is eleven érdeke hathatósan támogatni ezt az intézményt. Mert minden egyéb meg­oldása a lakosság élet- és vagyonbiztonságá­nak nagy kiadásba kerülne, ez pedig ingyenes. Aki a városát szereti s akinek hazafisága nem képmutatás, az nem fogja megnehezíteni a megalakult és már működésben levő polgár­őrségünk munkálkodását. Ennyit az első kérdésről egyelőre. * * * A második kérdéssel a heti piacunk egy-két hiányára akarom hatóságunk figyelmét fölhívni. Aki heti vásárok alkalmával felkeresi heti piacunkat, kellemetlenül tapasztalja, hogy ott az u. n. kisközvetítő (kofa-)kereskedelem grasszál. Ez pedig a jogosulatlan drágaságot jelenti. Szabályrendeletünk ugyan intézkedik e kiskereskedők visszaélései ellen, ámde nem elég hatékonyan. így a nevezett kereskedőket reggeli 9 óráig zárja ki a vásárlásból. Ez nem elég korlátozás. Legkevesebb 10 órára kellene a határidőt kitolni. Hiszen a nyári évszakot kivéve, az eladásra szánt áruk felhozatala fél kilenctől 10-ig tart, sőt & 9 és 10 óra között a legerősebb. Ennélfogva a vevő közönség ér­dekeit ezen időközben kellene hatóságilag leg­jobban oltalmazni a közvetítők ostroma ellen. Hasonlóképen ez utóbbiaknak sokszor vak­merő magaviselete ellen szabatosabban kellene rendeletileg meghatározni, hogy a közvetítőnek mindannyiszor félre kell állnia az alkutól, vala­hányszor más jellegű vevő jelentkezik az áru­cikk vételére. Más városokban ez így is törté­nik s ott van is rend. Ott a közvetítő legfel­jebb a maga egyéni szükségletének kielégítésére élhet a vevő közönség jogával, de azt nem teheti, ami itt gyakori eset, hogy még csak egy darabra sem alkudta ki az eladóval az árat s máris ráteszi a kezét az eladó egész szállítmányára, nem enged oda jutni a vevő­közönségből egyet sem. Ez ellen a rafíinált és a közérdeket sértő eljárás ellen minél-gyorsabb orvoslást kérünk. Közélelmezésünk ugyancsak megkívánja, hogy most, amikor annyiféle nyavalya, ragályos betegség üti fel fejét mindenütt, a piacra hozott élelmiszereket hatóságilag szigorúan vizsgálják, hogy azok egészségesek-e, tiszták-e. Ismét hal­lunk panaszokat egyes élelmicikkek meg­hamisítása miatt. Ha ily esetre csakugyan rájön hatóságunk, bárki legyen is annak a gazdája, a legkönyörtelenebbül vegye el szigorú bün­hödését. E lelketlen emberek eljárása nem egyéb mérgezési-, tehát emberölési kísérletnél. A gonosztevők sorába tartoznak ezek. Nem érdemelnek kíméletet. A harmadik ügy, amelynek még helyet szorítani óhajtok e cikk keretében, a közfor­galomra vonatkozik, még pedig a kocsiforga­lomra. Jelenleg csak pár szóval utalok rá, máskor bővebben szólok róla. Nem tudom, hogy másoknak miképpen tetszik, de előttem a közforgalom lebonyolítása és a város anyagi érdeke szempontjából is sérelmesnek látszik, hogy a déli oldalról jövő uradalmi répa- és más terményeket szállító teherkocsik hosszú sorai mind a főutcán vonul­nak fel a vasútig s hajtatnak onnan vissza hazafelé. Ezek míg egyrészt megakadályozzák a rendes kocsi- és személyforgalmat, másrészt nagyon rongálják a kocsiút aszfalt-burkolatát. Annyira megviselik azt, hogy nincs az a köve­zetvám, amely elbírná az általuk okozott kárt. Ha még a főutca kereskedőinek és ipa­rosainak valamelyes haszna lenne e kocsi­forgalomból, hát istenneki ! Ámde még ezt sem állíthatni róla. Talán célszerű volna ezt a forgalmat más, mellékutcákban lebonyolíttatni. Ebben is, mint a fönfebb említett egyéb kérdések üdvös megoldásábin legtöbbet ható­ságunk bölcsessége és erélye művelhet. S mi számítunk is erre a szükséges böl­csességre és erélyre a most szellőztetett ügyek­ben is. Figyelő. HETI ÚJDONSÁGOK. Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog új-évet kívánunk. — Karácsonyest hadi kórházainkban. Valamennyi hadi kórházunkban igen szépen i ülték meg a karácsony előestélyét. Mindenütt volt egy karácsonyfával díszített terem, ahova egybegyűltek az azon kórház járni tudó betegei, továbbá az érdeklődő közönség és a helybeli vöröskereszt tagjai. Az ünnepség fénypontjait alkalmi beszédek és alkalmi karénekek képez­ték. Az ünnepély után a katonákat mindenütt megvendégelték azon házak gazdái, ahol a kór­házak vannak elhelyezve. Beszédeket mondottak : A bencés főgimnáziumban : Teli Anasztáz főgimn. igazgató. Itt köszönőszavakat mondott Nádasdy Ferenc sebesült katona. A főiskolában beszéltek : Csizmadia Lajos főiskolai igazgató magyarul, Baldauf Gusztáv ev. püspöki titkár németül, Blazovics Jákó bencés főgimn. tanár horvátul. Imádságot mondott lic. Bácz Kálmán. A kaszinó­ban a távol levő elnök Sült József helyett lel­kesült szavakkal köszöntötte a hősöket Baranyay Zsigmond, a kaszinó gazdája. A felsővárosi kath. olvasókörben Blazovits Jákó elnök, az állami polgári leányiskolában Kriszt Jenő, a Zimmermann-utcai r. kath. elemi iskolában Blazovits Jákó, az iparos iskolában és ovodá­ban lic. Rácz Kálmán, a női kórházban Mészáros Károly polgármester, a földmives iskolában Szabó Imre főisk.szénior tartottak alkalmi szónoklatokat. A főiskolában levő hadi kórházban elhe­lyezett és megvendégelt sebesültek nevében a következő köszönő-irat közzétételére kértek fel bennünket: Mélyen tisztelt Szerkesztőség ! A kollégiumban levő összes sebesültek nevében hálás köszönetet mondunk az összes tanár uraknak, valamint az igazgató úrnak és az összes urinőknek azért a szép és nemes cselekedetekért és ajándékokért és azon jó ellátásukért, melyekben minket az ünnep alatt részesíteni voltak kegyesek. Ez úton mondunk még egyszer hálás köszönetet az összes sebesültek nevében. Kiváló tisztelettel: Klein Jenő Prokop Béla cs. és kir. tizedes. cs. és kir. szakaszvezető. — Új doctor juris. Jókay Ihász Miklós, főiskolánk volt kiváló növendéke, a budapesti kir. magyar tudomány-egyetemen kitűnő ered­ménnyel letette a doktori szigorlatot. Ez a tény annál nagyobb elismerést érdemel, mert Jókay közben a hallei egyetemen s a debreczeni gaz­dasági főiskolán gazdasági tanulmányokat is végzett. — Eljegyzések. Örömmel vettük a kedves hirt, hogy dr. Obál Jenő, az eperjesi ev. theol. akadémia kiváló fiatal tanára, karácsony estén eljegyezte Oyurátz Linus úrhölgyet, Gyurátz Ferenc ev. püspök művészi tehetségekkel meg­áldott nevelt leányát. Kemenczky Lajos, a dunántúli ref. egyház­kerület és pápai főiskola pénztárnoka, eljegyezte Szőllősy Karola úrhölgyet, Szőllősy Miklós Pápa város gazdájának leányát, ki társas köreink estélyein mint egyik legügyesebb műkedvelő előadónk sok sikerrel vett részt. — Uj-évi üdvözlések megváltása címén a városi hatóság évenként gyűjtést szokot ren­dezni a városi szegény-alap javára. A folyó év­ben azonban, tekintettel arra, hogy a háborús állapotból kifolyólag a közönség anyagi ereje nagymértékben igénybe van véve, a városi hatóság gyüjtőiveket nem bocsát ki. A fenti cimen netán mégis beérkező adományok átvéte­lével a városi tanács Szokoly Viktor városi jegyzőt bizta meg. Az adományokat hirlapilag nyugtázzák. — Népfelkelők bevonulása. A legutóbbi bemutató szemlék alapján alkalmasnak talált újoncok közül a legfiatalabb négy évfolyamot fegyveres szolgálatra szólítják. A behivottaknak ezen első négy évfolyamot képező csoportja január 16-án köteles bevonulni. Ugyanezen behivottakkal egy időben tartoznak bevonulni mindazok, kik mint tényleges vagy tartalékos katonák eddig szabadságolás vagy más ok miatt a háború idejében katonai szolgálatot nem tel­jesítettek. — Pápa szolid város — bizonyítják a polgári őrök, akik csodálkozva emlegetik, hogy cirkálásaik közben egész éjjel nem találkoztak egyetlen egy emberrel sem, se jóval, se rosszal. A korcsmárosok nem várják meg a 10 órai zárórát, — a kávéházakban unatkozva ásít trónusán a kasziros lány, a sarokban a cigá­nyok nagyokat álmodnak a boldog korról, amikor hangosak voltak a mulatóhelyek, elkopott a húr a vonón, s bőven hullott a körülhordott tányérba az aprópénz, vagy úgy titokban a prímás markába a kékhasu bankó. Eltűnt az éjszakai élet minden zajával, minden mulat­ságával. Az utcák kihaltak, a házak bambán bámulnak bele a siváran csendes éjszakába. Mintha csak siratóban, gyászban volna az egész város . . . Nem tartozunk a nagyképűsködő erkölcsprédikátorok közé, akik az egyéni ter­mészet, pezsgőbb vérmérséklet kitörésein tete­tett szenteskedéssel botránkoznak meg, de a jelen idők hangulatához az a viselkedés illik, amelyet most városunk megértő közönsége tanúsít. Valóban úgy kell lenni, hogy amikor ezer sebből vérzik Hazánk, amikor a nyomasztó bizonytalanság keselyűi tépik szivünket s száz­ezrek ajakán kél panaszos sóhaj, a szentelt fájdalmat, a borongó honfiúi érzelmet ne bot­ránkoztassa meg senki meggondolatlan visel­kedésével. Ezért emelünk mi kalapot Pápa város szolidsága előtt. — Kitüntetett huszártiszthelyettes. Pápai fiúról, főiskolánk egyik volt kedves tanítványá­ról szói a szép hír. Mint halljuk, Kovács Lászlót, Kovács Antal járóházi nagybérlő fiát, aki a cs. és kir. 4. huszárezredben tiszthelyettes és most Orosz-Lengyelországban harcol Hindenburg seregével, az ellenséggel szemben való hősies magatartásáért az I. oszt. vitézségi érdemrenddel tüntették ki. — Sebesült főiskolai tanár itthon. Kovács Lajos Jenő főisk. tanár, aki a mult hónap 20-án sebesült meg a Krakó körüli harcokban és hosszabb ideig a prágai, majd a bécsi hadi kórházban ápolták, december 23-án Pápára ér­kezett s mint értesülünk, hat heti szabadságát itthon szándékozik eltölteni. — Stőger Pali. Pápán csak így ismerték a derék ifjút, ki azelőtt csak a P. K. Ö. football versenyein aratott babérokat. Immár Stőger Pál tizedes lett az alig 16 éves gyenne kifjuból, ki a véres harcmezőn is dicsőséggel állotta meg helyét. Csak az ősz elején jelentkezett önként katonai szolgálatra s mivel fiatal kora miatt a rendes sorkatonaságba nem vették fol, a len­gyel légió tagjai közé lépett be. Nyolc napos kiképzés után már a harctérre került és részt­vett a kárpáti véres harcokban, hol a lengyel légió tagjai legendás hősiességgel küzdöttek. Nadvornánál orosz fogságba került, de nyolc társával együtt sikerült onnét megszöknie, mi­közben egy magasrangu orosz tisztet fogtak el kíséretével együtt. A bravúros tettért társa i­val együtt megkapta a káplári csillagokat. A későbbi harcokban két sebet is kapott, s most az itteni katonai kórházban várja türelmetlenül felgyógyulását, hogy ismét visszamehessen hős társai közé a harctérre újabb babérokért, újabb csillagokért. — Orosz katona hadi kórházunkban. A kedden szállított sebesültek között volt egy orosz katona is, aki a Tarnow melletti harcokban megsebesülve került a mi beteg hőseink közé. A bencés főgimnáziumban levő hadi kórházban szállásolták el. Csupa kíváncsiságból fölkerestük őt betegszobájában. Apró, zömök emberke. Zömöksége egy részét mintha az a sok jó meleg kabát képezné, amelyet magán hord. Mondhatni, téli ruhával pompásan el van látva. Még egy harmadik, szűrszerü köpönyege is ott hevert mellette, a nadrágja és csizmája oly kifogástalan, hogy annál melegebbet és erősebbet már kívánni sem lehet. A golyó a nyakába fúródott s arca alatt jött ki. Nagy megadással türi sorsát. Csak feleségére és két gyermekére gondol fájó szívvel, akiket otthon, a messze Szibériában hagyott magukra, Omksz városában, ahol földmiveléssel foglalkozott ő is, családja is. Neve: Leontyülis Hrussetolov, 26 éves és a 4. sz. orosz gyalogezred közlegénye. Nem sokáig tartózkodhatott városunkban, még csü­törtökön tovább vitték Kőszegre, az orosz sebesült foglyok közös kórházába. Használjunk hadisegély-postabélyeget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom