Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-02-28 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. | Jaczkovics, Slepkovszky, Csatth. | Megilletődött lélekkel, összeszorúlt szivvel irjuk le ezt a három nevet. Kik voltak ők, mindnyájan tudjuk. Mig éltek, hiv szolgái a magyar egyháznak, a magyar hazának, halálukkal vértanúi nemzeti létünknek, hősei a magyarság szent ügyének. Hogy őket nem szabadságért vivott háború vihara söpörte el, nem nemzettipró önkény hurcolta bitófára, hanem a béke csalfa lágy öléből ragadta ki iszonytató pokoli merénylet, ez nem kisebbíti vértanuságuk glóriáját, nem csökkenti áldozattételük nagyságát. Jaczkovics, Slepkovszky, Csatth ! A három közül kettőnek idegen a neve, mint ahogy a Vérmezőn kiszenvedetlek között is nem egy fajra, vérre idegen származású volt, mint ahogy az aradi Golgota martirjai között szerb, német és angol származású hőssel is dicsekedhetünk. És abban a mérhetetlen gyászban, mely halálukkal szakadt erre a szerencsétlen, annyi szonyatot látót t nemzetre, talán éppen ez az egyetlen biztató, reménytadó sugár. Ez világít be a borzalomnak abba az éjszakájába, mely3Ő1 a nemzetiségi szörnyek megannyi gorgó-feje imered felénk. Az a nemzet, melynek magyarsagaurt egy Jaczkovics, egy Slepkovszky adta életét, a magábaoivasztó, a magyarrá nemesítő arőnek olyan mértékével rendelkezik, hogy zernbeszállhat nemcsak ideig-óráig fanatizált lemzetiségek elvakult szenvedélyével, de határainkra fenekedő, őseinktől örököit ezredéves területünk épsége ellen törö idegen népek fegyveres erejével is. Harcra, vérre nem áhít senki, aki magát e földön magyarnak nevezi. Vérre csak a dinamitos fenevadak szőmjasak, biztos búvóhelyükről, száz mérföldnyi távolság3ól csempészve közénk a rontás iszonyát. De iá látjuk az ártatlanok vérét kiomlani, mely joszuért kiált fel az egek egére, akkor szinte jnkéntelenül tör ki keblünkből Tirteusznak rágya: „Csak szólna már, csak szólna már a íarcok harsány trombitája, a csatajelt, a ;satajelt zajongó lelkem alig várja !" És akkor, ikkor ha iön majd a nagy leszámolás órája, átni fogja a ma gyászunkat közönnyel személő világ, hogy a magyarság szent ügyéért nemcsak a színmagyar Csatthok szállnak sikra, de velünk lesznek a Jaczkovicsok, Slepkovszkyak százezrei, velünk mindenki, aki érzi, hogy ez állam csak azért állam, mert — magyar. És velünk lesz a három megdicsőült szelleme és — győzni fogunk ! Dcsön Gábor asztalos, Laki-utca 16. A Pápa—Deyecser—Sümegi Yasut jelen stádiumában. A helybeli sajtóban több izben aposztrofáltak oly irányban, hogy nyilatkoznom kellene, miért késik oly soká a Pápa—Devecser—Sümegi vasút megvalósítása, sőt hivatkozás történt a „Sümeg és Vidéke" hírlapnak azon megjegyzésére, mintha én ezen ügyet nem elég energikusan karoltam volna fel. Beismerem, hogy ezen válaszommal késtem, de ezzel is csak azért, mert egy létesítendő vasútnak annyi előítélettel kell megküzdenie, az egyes közhasznú érdekek sokszor annyira összeütköznek, hogy a végcél érdekében nem tanácsos teljesen őszintén nyilatkozni, mert ezzel csak a vasút ügyét hátráltatjuk. Mindenkinek az érdekét nem lehet teljesen kielégíteni; az egyes birtokosok, városok és községek annyi speciális és ellentétes kívánsággal állanak elő s ezektől teszik függővé a vasút támogatását, hogy bizony csak szép csendben kell ezen ellentétes érdekeket összeegyeztetni^ 'atiiu csakis a vasút ügyének diszkrét kezelésével lehet elérni. Most már — hála Istennek — anynyira előrehaladt a vasút ügye, hogy —- ha nem is mindenben — de részletesebb felvilágosításokat adhatok. laab gnió' vendéglője, jlákóczi-utca 12. Bizony hat év telt el azóta, hogy részemre a magas minisztérium a Pápa —Devecser—Sümegi vasút koncesszióját kiadta, de merem állítani, hogy ezen idő alatt a vasút ügyét sohasem hagytam pihenni. Hat év a vicinálisok megvalósítása körül nem is oly sok idő, hisz a csornai és a pápa—bánhidai vasutak még hosszabb idő alatt épültek ki, de ennek sem az engedményes az oka, hanem sokszor oly körülmények hátráltatják a terv megvalósítását, minek leküzdésére időt kell hagyni, vagyis várni kell, mig az eszme megérik, mert mihelyt a dolgot energikusan forcirozzuk, ennek csak hátrányos következménye lesz, mire majd később rá is fogok mutatni. Midőn Pápa város tanácsa a vasút részére 100.000 koronának megszavazását ajánlotta, jó időnek kellett elmúlnia, mig ezen ügy városunk képviselőtestülete elé került. Hátráltatta ezt azon körülmény is, hogy az előző két vicinális nagyon igénybe vette a<» város áldozatkészségét, de hátráltatta az is, hogy két ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik a Somlóvásárhelyen át való vezetést pártolta, a másik — köztük magam is — csakis a Devecseren át való vezetést ajánlotta; győzött is az utóbbi álláspont, mert hisz városunk egyik legfontosabb érdeke, hogy Devecserrel közelebbi érintkezésbe jöhessünk. Ezen hő óhajunk viszont Devecserben egész más nézetekre adott alkalmat, hangoztatva, ha Pápa és Devecser oly szoros kapcsolatba jönnek, akkor beteljesül az a közmondás, hogy „A nagy hal (Pápa) meg fogja enni a kis halat (Devecsert)". Minő téves volt ezen felfogás, azt most a helyszűke miatt nem fejthetem ki. Tény, hogy Devecser a vasút ellenzője lett, de győzött ott is a józanabb felfogás, mert hisz Devecser Sümeg felől megnyittatik a zalai forgalomnak, keresztező állomás lesz és ma már a vasutat anyagilag is támogatja. A devecseri, úgy' mint a mi szép vasúti állomásunk, jelentékeny kibővítésre fog szorulni, mert a Csorna, Győr és Pápa vidékéről Zalába irányuló forgalom ezentúl nem Czelldömölkön, hanem Pápán, Devecseren keresztül fog vezettetni; de szükséges volt alsóvárosi állomás létesítésének terve is, miáltal városunk terjeszkedése megfelelő irányba tereltetett és új territóriumok nyílnak meg esetleges gyárépítési célokra; az újabbi szubvenció megszavazása is időt veit igénybe. A vasúti koncesszió eredetileg Ukkra kivánta a vonal vezetését, hogy Ukkon nemcsak a balatoni, hanem a Zalaegerszeg —Csáktornyai vonalat is felfogja és részese legyen azon transzitó vasútnak, mely a Fiúméból jövő árukat is felveszi. Azonban Sümeg város országgyűlési képviselője, Eitner Zsigmond, kivel volt szerencsém a vasút ügyében gyakrabban tárgyalni, szivén viselve Sümeg városának érdekét, az ö közgazdasági éleslátásával szinte meghiúsította volna a vasút 75%-os úrammegtakartiás fehér fénnyelcé A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet é? raktár Magyarország részére: Finger és Pia Budapest, VI., Hajós-utca 41.