Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-11 / 28. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyómda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Rossz álom. Az ember néha hajlandó ízt hinni, hogy csak rosszat álmodott. Körül­íéz és mindent változatlannak lát. A nap süt, i virágok nyilnak, az emberek söröznek, a par­amentben a szeszadóról csevegnek s még a catonák is olyan gondtalan arccal sétálnak az ítcán és udvarolnak szivük hölgyeinek, mintha lemmi, de semmi sem történt volna. A világ íemhogy ki nem zökkent, nemhogy előállt volna, iki „született helyretolni azt", de mintha még özömbösebben haladna a maga pályáján, mint nnak előtte. Hátha csakugyan rossz álom volt z egész ? Rossz álom, ami a felébredés tiszta erceire elillant, mint köd a nap sugaraitól, lossz álom, ami csak néha jár kisérteni hoz­ánk, mikor éjente pihenni dőlünk és szemün­et lehányva, félig öntudatlanúl kisérteni jönnek rémületes percek, percek, melyek szörnyüsé­égéhez hasonlókat még alig éltünk át, percek, melyeknek hatása alatt lángoló vad boszú llenállhatatlan fanatizmusa lett úrrá leikünkön, isérténi jő két halovány arc, a legárvább há­)m feketeruhás árva, egy országnak szégyene, fásza. Megaludni kezd ereinkben a vér, kábu­t környékez bennünket, de hirtelen és erő­;akosan felnyitják szemünket, hamar felgyujt­k a villanyt és már ismét nem látunk sém­it, nem kinoa, nern zaklat bennünket semmi, ossz álom volt. a 7. egész, káprázat, semmi :yéb. v is, hogy a tanács komolyan foglalkozzék ezen fontos üggyel s alapos előkészítés után a közgyűlés elé jöjjön tervével, mert abból a szerződéses 10 évből, me­lyen belül köteles a Széchenyi-téri szín­házat elbontani s helyette máshol épít­tetni, fele elmullott már. Pedig tudjuk, hogy a pénzügyi oldalá­tól eltekintve is, mennyi nehézséggel jár ilyen nagyobb szabású mü létesítése. Sok idő kell, mig megállapodás történik a hely-et illetőleg, azután pályázat irandó ki a tervek beszerzése céljából; következik ezek elbírálása, ami szintén időbe kerül, s végül, ha már van végleg elfogadott terv, akkor jön az építési pályázat meg­hirdetése, a fedezetről való gondoskodás s csak végül maga az építés megkezdése. Az építkezésre és felszerelésre pedig kell 2 építési évet számítani. Amint látjuk, tehát az öt évből kettőt elvesz maga az építkezés, marad három az előkészítésre, ami szinte már nem is elég. Épp a tizenkettedik órája van tehát, hogy megkezdi ük előkészítő munká­latokat. Néhány hónappal ezelőtt polgár­mesterünk közölt e b. lapban a szinház elhelyezésére vonatkozólag ideákat és fel­hívott mindenkit, hogy „szóljanak az ügy­höz, mert több szem többet lát" — irta. A polgármester után véleményét nyilvá­nította és szintén több helyet jelölt ki lapunkban a városi főmérnök is. Aján­latba hozott tervei közül az egyik az volt, hogy a Fő-tér, Korvin-, Barát- és Kigyó­utcák által határolt tömb szereztessék meg (egészen a Hungária-szállodáig), mely 1421 D-ölet tesz ki és ezen telek hasít­tassék két felé egy utcával úgy, hogy a nagyobbik fele legyen a Fő-tér felöl város­háza céljaira, a kisebbik "pedig a Korvin­és Barát-utca felől a színház, kultúrház és mozi céljaira. S hogy a szinház és városház is tel­jesen szabadon álljon, a Hungária-szálloda fala mellett is nyittassék egy nyolc méter széles utca a Fő-térről át a Kigyó-utcáig. Ezáltal a tűzbiztonsági követelményeknek is eleget teszünk s a városházában alul mind a négy oldal üzletekkel értékesíthető. Ezen elhelyezési tervvel foglalkozott a tanács, s megbízta a v. főmérnököt, hogy erről előzetes költségszámítást készítsen. Ez a mindenesetre csak hozzávetőleges számítás a városház, szinház, kultúrház és mozi elhelyezéséről és építési költsé­, geirol el is készült és £ helyen "a követ­kezőkben ismertetjük : Megszerzendő békés egyezséggel vagy kisajátítással a Fő-tér 23. sz. ház (Cas­tiglione) 80.000 K-ért; a Fő-tér 21. sz. ház (a Korvin-utca sarkán, ahol a keresz­tény fogyasztási szövetkezet van) 50.000 K-ért; a Korvin-utca 1. sz. alatti kis eme­letes ház, (Preisach János borkereskedőé) Uj szinház, űj városháza. Nemrégiben új terv merült fel a inház újjáépítéséről, illetőleg helyének egállapításáról. Igaz, hogy éppen ideje is, hogy a tanács komolyan foglalkozzék ezen fontos üggyel s alapos előkészítés után a közgyűlés elé jöjjön tervével, mert abból a szerződéses 10 évből, me­lyen belül köteles a Széchenyi-téri szín­házat elbontani s helyette máshol épít­tetni, fele elmullott már. Pedig tudjuk, hogy a pénzügyi oldalá­tól eltekintve is, mennyi nehézséggel jár ilyen nagyobb szabású mü létesítése. Sok idő kell, mig megállapodás történik a hely-et illetőleg, azután pályázat irandó ki a tervek beszerzése céljából; következik ezek elbírálása, ami szintén időbe kerül, s végül, ha már van végleg elfogadott terv, akkor jön az építési pályázat meg­hirdetése, a fedezetről való gondoskodás s csak végül maga az építés megkezdése. Az építkezésre és felszerelésre pedig kell 2 építési évet számítani. Amint látjuk, tehát az öt évből kettőt elvesz maga az építkezés, marad három az előkészítésre, ami szinte már nem is elég. Épp a tizenkettedik órája van tehát, hogy megkezdi ük előkészítő munká­latokat. Néhány hónappal ezelőtt polgár­mesterünk közölt e b. lapban a szinház elhelyezésére vonatkozólag ideákat és fel­hívott mindenkit, hogy „szóljanak az ügy­höz, mert több szem többet lát" — irta. A polgármester után véleményét nyilvá­nította és szintén több helyet jelölt ki lapunkban a városi főmérnök is. Aján­latba hozott tervei közül az egyik az volt, hogy a Fő-tér, Korvin-, Barát- és Kigyó­utcák által határolt tömb szereztessék meg (egészen a Hungária-szállodáig), mely 1421 D-ölet tesz ki és ezen telek hasít­tassék két felé egy utcával úgy, hogy a nagyobbik fele legyen a Fő-tér felöl város­háza céljaira, a kisebbik "pedig a Korvin­és Barát-utca felől a színház, kultúrház és mozi céljaira. S hogy a szinház és városház is tel­jesen szabadon álljon, a Hungária-szálloda fala mellett is nyittassék egy nyolc méter széles utca a Fő-térről át a Kigyó-utcáig. Ezáltal a tűzbiztonsági követelményeknek is eleget teszünk s a városházában alul mind a négy oldal üzletekkel értékesíthető. Ezen elhelyezési tervvel foglalkozott a tanács, s megbízta a v. főmérnököt, hogy erről előzetes költségszámítást készítsen. Ez a mindenesetre csak hozzávetőleges számítás a városház, szinház, kultúrház és mozi elhelyezéséről és építési költsé­, geirol el is készült és £ helyen "a követ­kezőkben ismertetjük : Megszerzendő békés egyezséggel vagy kisajátítással a Fő-tér 23. sz. ház (Cas­tiglione) 80.000 K-ért; a Fő-tér 21. sz. ház (a Korvin-utca sarkán, ahol a keresz­tény fogyasztási szövetkezet van) 50.000 K-ért; a Korvin-utca 1. sz. alatti kis eme­letes ház, (Preisach János borkereskedőé) PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA A hatszögletes szoba. Irta: Szekula Jenő. A nőstény pók egy hatszögletes szobában ott, amelynek magas ablakai egyik oldalról engerre, a másikon az erdőkkel benőtt hegyek b nyiltak. A szoba tulajdonképpen nem volt övé. Egy fiatal tudósnak a könyvtára volt, itt töltötte a nyarat, olvasmányai fölé gör­ídve, amig csak el nem nyomta az álom. A :ot azonban ez nem zavarta. Nagy, rejtelmes kerek hálót szőtt, szellős helyen, magas ;ban, ahova a nyilt ablakon keresztül sok­r besodorta a szél a zümöggő aranylegyecskét nás Ínycsiklandozó áldozati csemetéket. Mert al volt még, erős étvágyú, nőstény és ke­tlen — csak a nyalánkságainak élt — és itán bénító méreggel tehetetlenné tette ál­atait, különös és ünnepies elfogódottsággal >tt a lakomához, mintha valami rendkívüli nitiszteletre készülődne. A tudóssal nem at törődött. Bár imponált neki, mint valami y, amely óriási hústömegből van egybe­forrasztva. Talán félt is tőle — dermedten megbámulta, ha a tudóst a pamlagon elnyomta az álom, s ő ezüstszinü fonóhágcsón nőies kíváncsisággal leereszkedett hozzá, majdnem egészen az orráig. Mint ahogy mi is megálla­nánk rémülettől sápadt arccal, ha hirtelen elénk toppannának, életre támadva, a harmadkor emeletnyi magas ősállatai. Vagy az is lehet, hogy valamely isten gyanánt tisztelte, mert tudós volt a leghatalmasabb és a iegrendkivülibb lény, amelyet a pók szük és kerekre szabott világában megismerni megtanult. Egyébként még kevés fogalma volt az életről — rideg és visszavonult magányosságban élt —, mert a pókok még egymással sem érint­keznek ; kegyetlen s mogorva lények, kik még a saját testvéreiknek is a vérét veszik s föl­falják, ha arra készteti őket a düh és az éhség. Még saját magával sem volt tisztában, hogy mért él, minek van a világon, bár kétség­telenül sokszor voltak nagy és le nem irható gyönyörérzetei, ha erős és ifjú testével a nya­kába vethette magát hálójába süppedt áldo­zatának, lefoghatta finom, de szívós és erős lábaival, beléfurta méregkarmát, hogy elszédül­jön egészen, s azután kiszivta a vérét mámoros kegyetlenséggel. Idegei, amelyek megduzzadtak ilyenkor finom és idegen tápanyaggal, vak és kéjes lázban égtek. Mert izgatta a vadászat és rajongott a táplálkozásért. S még nem tudta, hogy mi a szerelem. De sok mindennel nem volt tisztában. Még a nevével sem. Csak akkor, hogy az ifjú tudós észrevette egyszer s a takarítónőjéhez fordulva, a hálójában szorongó pók felé mutatva, így szólt: — Anachroida — mondta a tudós. Hogy kerül ide egye Anachroida hálója? A pók ezüstös idegszálacskáin leírhatatlan öröm rezgett keresztül. — Tehát Anachroida-nak hivnak — sut­togta magában, többször is ismételgetve magá­ban a nevét, amelyet kétségtelenül igen szép­nek és költői csengésűnek talált. Megmagyaráz­hatatlan boldogságérzet vett rajta erőt. Anach­roida vagyok, mondta, s igen hiú lett egy­szerre. S talán meg is nézte volna az arcát a fali tükörben, ha ebben a pillanatban a közelében lett volna. Másnapra azonban keserű csalódás érte. A takarítónő porolópálcával a kezében berontott a hatszögletes szobába és vad kegyetlenséggel szétverte és lerombolta a pókkisasszonynak

Next

/
Oldalképek
Tartalom