Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-11 / 28. szám

32.000 K-ért; a Korvin-utca 3. sz. ház (ahol a Lloyd van) 70.000 K-ért és a Korvin-utca 5. sz. ház (Frank-féle emeletes viskó, melynek udvara sincsen, 50 D-öl) 10.000 K-ért; utánna a Kigyó-utca 1. sz. ház (Gaál János asztalos mesteré) 10.000 K-ért és ugyancsak a Kigyó-utca 3. sz. kis ház (a Kálvária-alapé) 10.000 K-ért. Ezek összesen 1421 D-öl területet tesznek ki és 262.000 koronába kerülnek, melyből 12.000 korona megtérül a régi anyagok eladásából, tehát 250.000 korona kell a telek megszerzésére, melyből még 324 D-öl elesik a nyitandó két utcára, úgy, hogy a beépítés alá kerülő 1097 D-öl területnek négyszögölenkint 228 korona az ára. Ezen vételárakat a v. főmérnök a nyers házbérjövedelem, a fizetett összes adók és a forgalmi értéknek egybevetéséből állapította meg s mint látszik, helyesen, mert tudomásunk szerint néhány kötelező nyilatkozat már érkezett be s igen csekélyek az eltérések (természetesen felfelé) a felajánlott árak és becsárak között. Ezen felhasználható 1097 D-öl = 3944 D-méter, melyből tényleg beépíttetnék a szinház, kultúrház és mozi részére 1100 D-méter, a városháza részére pedig 1400 D-méter. A szinház, kultúrház és mozi céljaira kell tehát : építésre J100 X 300 = . . 330.000 K telekre 305 D-öl á 228 K = 69.540 . összesen: 399.540 K kereken 400.000 korona. Erre van fedezet a 10 év végén: 1. Ref." egyházközségtől . . 30.000 K 2. Minisztertől .... 60.000 „ 3. Várostól 50.000 „ 4. Kulturházra minisztertől . 100.000 „ 5. Mozi jövedelem terhére fel- ' vehető kölcsön . . . 200.000 , összesen : 440.000 K A szinház felépítése tehát biztosítottnak látszik. A városháza céljaira kell: építésre 1400 m

2 á 400 = . 560.000 K telekre 180.000 . összesen : 740.000 K Erre van fedezet: 1. A mai városháza . . . 100.000 K 2. A városháza 166 m. hosszú frontján elhelyezhető üzletek (20 üzlet á 8 m. fronttal, vagy kevesebb üzlet több fronttal és raktárokkal) á 1000 = 20.000 K, melyre 57*%kal megfelelő tőke amortizálásra felvehető és pedig 381.000 , összesén: 481.000 K A hiány tehát, melyet pótadóval kellene amortizálni, 260.000 K, ennek amortizációs

% évi summája 14.300 korona, ami 5% pótadót jelentene. Ez a városi főmérnök terve, melyhez befejezésül hozzáfűzi, hogy az üzletek bérösszegét aránylag alacsonyan vette fel és ha a városház földszintjén modern kávéház és étterem is létesíttetik, akkor a kimutatott 5% is lényegesen csökken, esetleg egészen eltűnik. Lássunk tisztán. Halász Mihály, a pápai Munkásbiztosító Pénztár igazgatója a Pápai Hírlap 27-ik számában válaszol „A Munkáspénztár és az Irgalmasrend" cimű közleményünkre. Halász Mihály eme Válaszában gyűlölködő, személyes motívumokat, agresszív hangot, kerékbetörést, stb. emleget, ami nyivánvaló bizonyítéka annak, hogy ha valaki találva érzi magát, az nem az Irgalmasrend, hanem, aki az igazság ostorcsapásainak a sújva alatt feljajdul jés segítségért kiabál: Halász; Mihály. AnnakU íAegitélésóhez, hogy mi méltó egy papi rendhez és mi nem, legkevésbbé Halász Mihály a kompetens, aki abban a balhiedelemben leledezik, hogy egy papi rendnek nincsen más létjoga, mint az, hogy annak a hátán Halász Mihály kénye-kedve szerint bármikor végigszánthasson. Az igazság olyan, amely megalkuvást nem ismer és éppen azért a szükség szerint erőteljes, olykor kíméletlen szavakban nyilatkozik meg; ha ez személyeskedés, úgy az érte kijáró ódiumot Halász Mihállyal szemben készséggel viseljük. Halász Mihály szerint a Pápai Hírlap 23-ik számában megjelent közleménynek semminemű vádaskodó tendenciája nem volt, nem is azzal a szándékkal tétetett közzó. De hát mi volt a tendenciája és milyen szándékkal tétetett közzé? Erre Halász Mihály nem felel. Ez a körülmény azonban a mi állításunkat, amely szerint annak a kis közleménynek s egyáltalában Halász Mihály munkájának a célja az Irgalma srend kórházának a nyilvánosság előtt való befeketítése, kipellengérezése akart lenni, csak megerősíti. Eltekintve már most a nevezett kis közleménytől, Halász Mihály többi lépéseit azzal indokolja meg, hogy őt ellenszenv, rosszakarat vagy egyéb személyes motívum nem vezette akkor, mikor az Irgalmasrendnél bizonyos vélt kötelességmulasztás megszüntetését, a sérelmek orvoslását kérte; kötelességmulasztást követett volna el, ha másként járt volna el, mert őt a Munkásbiztosító érdekénél egyéb nem vezette. Kijelentjük, hogy bizonyos vélt kötelességmulasztás megszüntetését, sérelmek orvoslását sem Halász Mihály, sem a pénztár igazgatósága sem szóval, sem írásban az Irgalmasrendnél nem kérte. Atiral ugyan jött a pénztártól az Irgalmasrendhez ; de hogy ez mennyiben felelt meg a Halász Mihálytói fentjelzett kérésnek, mindjárt kimutatjuk. Az 1913. év dec. hó 31-ik napján Haláss Mihály és két tanú aláírásával a következe Nyilatkozat jelent meg: ,Alulírott elismerem és kinyilatkoztatom, hogy a pápai ker. munkás biztosító pénztár 1913. évi augusztus hó 31-ér tartott ülésén téves információk alapján és ig] tévesen állítottam a pápai Irgalmas-rend kór házáról azt, hogy a pénztári betegekkel szem ben olyan lelkiismeret nélkül járt el, hogy ázol a pénztár rovására nemcsak hogy megfeleli gyógykezelésben nem részesülnek, hanem töb) esetben már olyan betegeket, kiknek gyógy kezelése 8—10 napot vesz igénybe — pénztá elleni boszuból — 40 napig kórházukban tartja és a kórház őket nem a betegeket megillet elbánásban részesíti" stb. A Nyilatkozat eze része világosan mutatja, hogy a vélt kötelesséf mulasztás megszüntetését, a sérelmek orvos lását Halász Mihály miképen, mily for/nába „kérte". Ugyancsak az Irgalmas-rendnél „kérte a sérelmek orvoslását akkor is, mikor a jele év folyamán jegyzőkönyvileg felvett két ren< beli feljelentést több helyre megküldte, s ame feljelentésnek alaptalanságát a közigazgatá bizottság által elrendelt és f. évi márc. 3-t megtartott vizsgálat kinyilvánította. Hogye „kérte" Halász Mihály a sérelmek orvoslás gonddal és szétomló könnyekkel fölépített hálóját. A pók riadt félelemmel menekült, hogy a rettenetes pálcacsapások ne érjék gyöngéd és finom testét is, melyek alatt menthetetlenül elvérzett volna. Sikerült is elmenekülnie, de élete föl volt dúlva, s napokon át halálos félelmek és aggodalmak között szorongott egy zugba vonultán. Csak egy hét múlva merte a lerombolt hálót újra fölépíteni. A tudós összeszidta a takarítónőt: — Itt ne csináljon többé rendetlenséget — mondotta szigorúan —, minden Írásomat széthányja. A takarítónő duzzogva vonult ki a szobából s az ifjú nősténypók nyugalmát nem zavarta többet senki. S ő ösztönszerűen imádni kezdte a tudóst, mint valami jóságos és kegyes istent, akihez naponta imádságokat küldött, a takarítónőt pedig gyűlölte, mint valami vad és vészes démont, amely villámot és nádpálcát suhogtat a kezében. * A hatszögletű szobában a pókkisasszony nem lakott egyedül. Volt ott igen közeli rokonsága is, öt parányi pókurfi személyében, mindegyik másik ablakszakadékban meghúzódva. Rideg elkülönítettségben élve — a vadászatnak és a rablásnak —, messzire elkerülték egymást eme kettős állkapcsu és nyolclábu rablólovagok. Gyűlölték és irigyelték egymást, mint kapzsi és fukar boltosok, akiknek közvetlen szomszédságban van az üzlethelyiségük felállítva. De eljött a virágillatos május, mámoros fuvalmak lobogtak el a tenger felett, — s az öt pókurfi parányi lelkébe megmagyarázhatatlan érzések költöztek. Vonzalommal és érdeklődéssel kezdtek viseltetni a pókkisasszony iránt, kinek hálóját eddig remegve elkerülték, mert gyűlölték és féltek tőle, lévén náluknál sokkal hatalmasabb, erőteljesebb és kegyetlenebb példány. Körülbelül ugyanaz a különbség, mint Barnúm óriáshölgye és törpéi között, az egyiknek testsúlya másfél mázsa, a másiké tizenöt kiló. A nősténypókok felfalják a kicsinyeiket a szerelem után, vagy már előtte is, ha alkalmatlan és visszatetsző a gavallér. Ezt tudják jól a parányi rablólovagok is, akik estente remegő lázban sétáltak a hatalmas és hófehér háló előtt, — mint a gyermekek valamely szép, de kegyetlen .és léniával fölfegyverzett tanítónő Íróasztala körül. — Jó volna bekukkantani a pókkisasszony hálókamrájába, hogyan tölti az éjszakát — szegényke — tűnődtek a gavallérok — de egyiknek sem volt bátorsága. Az egyik végr6 megpróbálta. Kábító, fülledt délután volt. A pókkisasszony némi érdeklődést színlelve tekintett ki hálófüggönyén keresztül, csalogatva a nyugtalan sétálgató gavallért. — Jer föl hozzám — intett a szemével. A parányi úrfi lázas örömmel vetette 1 magát az ezüstszínű kötélhágcsókon. Mélyen besüppedve a hál óvár csapóajl szerűen elhelyezett fonalai közé, féltérdre oml< a pókok hatalmas úrnője előtt. — Imádlak te szép, te gyönyörű és dics séges lény — suttogta lázas és elhaló ajakk Anachroida gőgösen felkacagott. — Te kis csúfság, hogy mertél ide fölto kodni. Várj, most meglakolsz, várj csak! A hím rémült, könyörgő pillantást vet a harcias nőstényre. De hasztalanul. A tág meredt szemekből csak falánkság, düh és gyetlenség sugárzott feléje — Ütött az utolsó órád — sziszegt< légi hálóvár rettenetes úrnője. Egyetlen ugrással a betolakodó gavallér tára vetette magát. Ez menekülni próbált, di lába beszorult a kötélcsomók közé. Anachro izmos, erőteljes combja leszorította a nyal hogy majdnem elakadt a lélekzete, s a póklá kemény fésűi éles sarkantyúk gyanánt hatol ifjú ós szerelomszomjas testébe. Majdnem szegett kegyetlen fájdalmában. — Nem fogsz tisztességes nők otthon kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Kapható dsvdnyvízkereskedésekben és gyógyszertárakban. Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala' Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.