Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-06-20 / 25. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Halál Albániáért. Thomson ezredes vagy lezredes vagy őrnagy (rangjára nézve a sajtó­odák igazán megállapodhattak volna maguk >zött) feltétlenül kötelességtudó, derék katona >lt, aki életében és halálában mindenkitől ak a legnagyobb tiszteletet érdemli. Meghalt csatatéren bátran, hősiesen. Katonától ez az ;yetlen, de ez a legtöbb is, amit kivánni lehet, íljes kegyelettel tehát Thomson ezredes vagy ezredes vagy őrnagy emléke iránt, másrészről 5zont azt is szeretnők megállapítani, hogy •ért haltő meg tulajdonképen. A fentemlített, tonai rangfokozat megállapításában nem túl­ttan megbízható sajtó-irodák úgy adták tudtul világnak, hogy — Albániáért. Nem rossz: bániáért. De mije volt neki tulajdonképpen bánia ? Kötötte őt valaha csak a legvékonyabb selmi szál is ehhez a (még nem rég) geog­lai fogalomhoz ? Albániáért talán inkább azok albánok halnak meg, akik nem tudnak bele­ugodni abba, hogy ne albán ember legyen a ük, vagy akiknek talán olyan a természetük, gy egyáltalán semmi fejet nem óhajtanak, úgy nézem, hogy Thomson ezredesnek vagy zredesnek vagy őrnagynak alig volt több ze Albániához, mint e sorok Írójának és ha etlemil nem Wied Vilmos herceg ment volna i próba-uralkodásra, soha, de soha eszeágába n jutott volna, hogy malisszorok ós mirditák 'kelő társaságában puffantassa le magát. Nem 1 tehát eltérni az igazságtól, meg kell mon­íi teljes nyíltsággal: meghalt — hűséges, isületes zsotáos-katona gyanánt — meghalt ed Vilmos hercegért. És ilyen felfogásban sse őt meg a vitézt illető minden kegyelet. Városi közgyűlés. — 1914 junius 15. — Meglehetősen élénk érdeklődés nyil­vánult meg a folyó hó 15-én tartott köz­gyűlés iránt, aminek egyedüli magyaráza­tát abban találjuk, hogy ezen a közgyűlé­sen került még egyszer és — hála mindeneknek — immár utoljára is sző­nyegre az Irhás-utca, illetve a nyilvános házak ügye. Ebben az ügyben volt ki­látás heves és hosszantartó vitára s mégis ez az ominózus ügy úgyszólván vita nélkül nyert végleges elintézést és pedig olyanformán, hogy a képviselőtestület az ügy fölött egyszerűen napirendre tért. A közgyűlésről egyébként részletes tudósításunk a következő: Megnyitás, Mészáros Károly polgármester pont 3 órakor a közgyűlést megnyitván, jegyzőkönyv­hitelesítésre dr. Lővy László, Legény Ferenc, Becsei Ferenc, Jílek Ferenc és Braun Ármin városi képviselőket kérte fel. Elnöki bejelentés. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása és tudomásul vétele után elnöklő polgár­mester bejelentette, hogy a villamostelep fel­ügyelő-bizottsága egy katonai teherautomobil­nak 16.500 korona vételár mellett való be­szerzését határozta el, melyhez a hadügyi kincstár 10.000 korona hozzájárulást biztosít. A bejelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomá­sul vette. Interpellációk. Napirendre térés előtt dr. Lővy László interpelláció alakjában szóvá teszi, hogy rossz vasúti összeköttetésünk Pápa városának és a járásnak a vármegye székhelyével való érint­kezését megnehezíti, s mivel Pápa városa soha­sem találkozott a vármegye részéről azon jó­indulattal, melyre, mint a vármegye legfejlet­tebb városa joggal számíthatott volna, indítvá­nyozza, hogy a pápai járásnak és Pápa városá­nak Győr megyéhez való csatolása ügyében mozgalom indíttassék, s kéri a polgármestert, hogy ezt az ügyet tűzze napirendre. Polgár­mester kijelenti, hogy az ügyet a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzi. Dr. Lakos Béla Antalháza pusztának a Hodoska pusztával való elcserélése ügyében interpellál s mivel a közgyűlés a puszta par­cellázását határozta el, utasítani kéri a taná­csot, hogy az elcserélés eszméjétől álljon el, s ebben az ügyben a közgyűlés intenciója szerint járjon el. Elnöklő polgármester kijelenti, hogy az elcserélés ügyével a tanács érdem­legesen még nem foglalkozott, de mivel a javaslat megtétetett, neki kötelessége lesz annak idején a parcellázási javaslattal együtt a köz­gyűlés elé terjeszteni, mert ebben a kérdésben dönteni egyedül a képviselőtestület hivatott. A válaszokat úgy az interpellálók, mint a közgyű­lés tudomásul vette. Napirend. Több interpelláció nem lévén, Csoknyay Károly v. főjegyző a tanácsnak a városi kép­viselők választására jogosult választók név­jegyzékét összeállító választmány megalakítá­sára vonatkozó javaslatát terjesztette elő, s a képviselőtestület a javaslathoz képest a név­jegyzék összeállítására az I. kerületbe dr. Herczog Manó, dr. Kőrös Endre és Oszvald János ; a II. kerületbe Wüest Ferenc, Legény I Ferenc és Molnár István; a 111. kerületbe Hajnóczky Béla, dr. Lakos Béla és Giczi Gábor; a IV. kerületbe Győri Gyula, Halász Mihály és Gyenese János; az V. kerületbe Kalmár Károly, Keresztes József és Ács Ferenc városi kép­PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Vendégjáték otthon. Irta: Dóra. A kis város lakossága izgalomban forrott. Imát a „Híradó" cimü napilap szinház rova­tn megjelent apró hir okozta, mely eképp gzott: „Városunk színházlátogató közönsé­gét örömmel értesítjük, hogy Kardos úr­nak, színtársulatunk derék igazgatójának sikerült vendégszereplésre megnyerni Rose Marton kisasszonyt, a párisi opera tagját. A művésznő, aki városunk szülöttje, február 19-én lép fel a „Traviata" címszerepében." A tetemesen felemelt helyárak dacára már Dkkal az előadás előtt valamennyi jegy él­és az előkelőségek nagy része olyan he­re szorult, amiket más estéken urak „őr­tertői lefelé", a kiválasztott hölgyeikkel tt szoktak elfoglalni. Mindenki ott akart lenni, amikor Márton Rózsi hazajön bemutatni a művészetét. A legnagyobb izgalom azonban a művésznő szüleinek házában volt. Édesanyja, aki a leg­jobb gazdaasszony hirében állott, reggel, piaci bevásárlása alkalmával, észre sem vette, hogy a legkisebb tojást csempészték Julcsa leány­asszony kosarába, sőt ezekből is kiloptak még négy darabot, három csomó hónapos retek kíséretében. Mártonné ma nem vett észre semmit, csak folyton boldogan mosolygott. Ő ma „anya­királynőnek" érezte magát. Még a Julcsa kövér, piros ábrázatján is kiütött az udvari lakáj gőgje, miközben égette a lelkét egy vágy: elujságolhatni cselédtársainak, sőt a vitéz had­fiaknak is, hogy ő ma este a földszinti zsöllyén ül a színházban, ott, ahova az urak járnak. A művésznő fehér leányszobáját ünnepi köntösbe öltöztették, kedvenc virágai, gyöngy­virág és fehér szegfű illatozott benne. Márton úr, az apa, mar órákkal leánya érkezése előtt türelmetlenül járt-kelt a szobá­jában, folyton nézte az órát, nehogy elkéssék. Legkisebb leányát, a kedvencét ő várja meg a vonatnál! Kalap, bot, keztyük katonás rendben sorakoztak az asztalán és a viszontlátás öröme már jó előre könnyeket sajtolt ki szemeiből. Visszagondolt Rózsi születésére. O fiút várt, aki majdan átveszi a nagy vállalkozó cég vezetését, amely immár egy évszázad óta szállt apáról fiúra. Helyette megjött ez a csöpp leány, aki — ha csak a szekrény ajtaját felej­tették nyitva — már tüsszen (eni kezdett. Meny­nyire szivükhöz nőtt az a kis emberi, nem várt csalódás és ime, most ő teszi halhatatlanná a Márton nevet. A zene fogalmáról a Mártonok régebbi generációja különös véleményt formált magá­nak. Amikor ötven év előtt Márton úr atyja megengedte, hogy a fia hegedülni tanuljon, a nagyatyja, a család félve tisztelt feje, ezüst­fogós botjával mérgesen ütötte a földet, mond­ván: „Minek ez a haszontalanság? Csak nem akartok kóbor cigány-muzsikust nevelni a fiú­ból?" Még a sirban is megfordulna az öreg, ha sejthetné, hogy dédunokájából „komédiás ­leány" lett . . . Az idei nyári szezon legnagyobb újdonságaiból: 1PONZS ÉS KREPP KELMÉKBŐL italmas választék KRAUSZ ÉS KORÉIN dívatnagy áruházában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom