Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-15 / 11. szám

Insurance Act". Hasonló törvényeket nálunk munkásbiztosító és betegsegélyző törvények név alatt már évtizedekkel ezelőtt, valamint a közel múltban is minden különös nehézség nélkül hoztak. A biztosítás természetéhez képest a megkezdéshez nélkülözhetlen készpénzt nálunk az állam adta. Csakhogy ilyesmit Anglia nem ismer; ott a kezdet nehézségein maguknak a biztosítottaknak kell átsegíteni az új intézményt, az állam egy fillérrel nem járult hozzá. Ez azután jelenleg még az érdekleteknek oly súlyos megterhelésével jár, hogy a nálunk kitűnően bevált intézmény Angliában előreláthatólag a liberális kormánynak a sirját fogja megásni. Ez a néhány példa úgy hiszem elég behatóan mutatja, micsoda alapvető rendszertani hiba volna egyenlő közteherviselésre alapított rendszerünkbe a betterment taxot minden további előkészítés nélkül átvenni. Olcsó mulatság volna ad absurdum vezetni azt a jelszót, hogy nálunk is a közintézményeket az azokkal élők tartsák el és ezt nem is érdemes többet fejtegetni; csupán arra akarok még rámutatni, milyen téves az a hangzatos frázis, hogy „közpénzen készült műveket magánosok használják, járuljanak tehát ők is a költségekhez". Mert a „közpénz* fogalmában nálunk az érdekelt magánosnak, mint adófizetőnek a pénze egyszer már úgyis bennfoglaltatott; hogy pedig annyira hasznát veheti-e, hogy a terhek jelentékeny rés-zét is újra ő viselje, az fejletlen gazdasági viszonyaink melleit nagyon problematikus. A jelszó tehát úgy javítandó ki, hogy „kétszeresen fizessen azért, aminek nem sok, vagy egyáltalán semmi hasznát nem veszi". De hogy milyen kiáltó diszharmóniában volna ez az intézmény eddigi tételes törvényeinkkel, legyen szabad a kényszerű kisajátításról szóló 1881. évi XLI. t.-cikkre utalnom. Ezen törvény a kisajátítást szenvedőnek járó kárpótlásról szólva a 25. § ban egyenesen kizárja, hogy a kisajátítandó ingatlan értékének megállapításánál az illető közmunka által eredményezett értékeme'kedés is tekintetbe vétessék. Ákkor tehát, amidőn terhekről van szó, a telektulajdonossal szemben tekintetbe veszik az értékemelkedést, a jogoknál ellenben nem. Ez semmi esetre nem volna következetes. De lássuk csak, mennyi jogosultsággal nevezik a betterment taxot éppen angol intézménynek? Az, hogy egy angol szakkifejezéssel jelöltük meg, még nem képez erre alapot; döntő itt 4isak az lehet, hogy az egész angol állami és községi adórendszerben következetesen keresztülviszik-e a betterment tax eszméjét ? Erre pedig a leghatározottabban tagadólag kell válaszolnunk. Egyes községek ismerik, mások feljegyzést sem találtam. Bizonyára az akkori szellemben volt a hiba. Csak példaképen említek föl egy Józsa Ferenc nevü deákot, aki nemes ember léiére is állandó rettegésben tartotta a város polgárságát. Történt egy alkalommal, hogy Józsa Ferencet, akit hosszú ideig nem tudtak megfékezni, a fegyveres polgárság alaposan helybehagyott s ezért .nemes" Józsa Ferenc az egész fegyveres polgárságot, sőt magát a várost is fiskussal támadtatta meg és a várost szabaditélkezési jogától is megfosztani kérte. Az erre vonatkozó iratokban egész hal maza van felsorolva nemes Józsa Ferenc garázdálkodásának. „Valami Litasi nevezetű deákkal egyetemben — mondja az irás — a főbíró relációja szerint a Józsa deák állandóan töltött pisztollal járt és a prefektus ur élete ellen törekedett. Valami 60 deákok botokkal fölfegyverkezve, a Józsa deák vezérlése alatt bétörtek a városba és az egész fegyveres polgárságot megtámadták. Máskor behatoltak a Theatrumba, ahol lármát es galibákat tsináltak. Az ott levő musikus ci'.'áiivokat erőltették, hogy a frantzia Murellenben nem, hogy mely osztály van túlsúlyban, azt nem tudnám megmondani, de annyit tudok, hogy pl. oly jelentékeny város, mint London, melynek adórendszerét az ott eltöltött ügyvédelölti gyakorlatomból meglehetősen ismerem, szintén nem alkalmazza ezt az adót. Ellenben igenis általánosan elfogadott Angliában az a rendszer, melyet a „Pápai Hirlap" február 21-i számában megjelent kitűnő cikk az egyszer tévesen német rendszernek nevez, t. i. az ingatlan átruházásakor az értéktöbblet után kivetett illeték. Ezt Angliában „Incrernent value duty"-nak, azaz értékemelkedési adónak nevezik, az ingatlan minden átruházása alkalmával a vétel- és eladási ár közti különbség után vetik ki és mint állami illetéket az átruházási illetékkel együtt hajtják be. Hogy ez a rendszer, mely Angliában fényesen bevált, mennyivel célszerűbb, alig kell bővebben fejtegetnem. Még csak néhány szót a betterment tax nálunk várható gazdasági hatásáról. Nagyon természetesen itt is a mi speciális viszonyainkból kell kiindulnunk. Azt, úgy hiszem, nem kell hoszszabban bizonyítanom, hogy városaink túlnyomó részében a forgalom még nem oly élénk, hogy a közmunkák a körülfekvő telkekben oly értékemelkedést okoznának, moly a betterment taxot gazdaságilag megbírná és e mellett tulajdonképpeni cé Íjának, a közgazdasági viszonyok valamely módon fellendítésének sikerrel megfelelne. Nem szabad itt elfelednünk, hogy szép hazánkban a közmunkák költségei körülbelül elérik Oroszországot. Ha tehát mondjuk a lerombolásra váró régi Nemzeti Színház épületénok bemeszelése 60.000 koronába kerül, nagyon kétséges, vájjon a szomszédos Pannonia-szálloda értéke akkorát emelkedett-e, hogy ezen összeggel megróható volna ? Ellenben bizonyára megelégedett kézdörzsölgetéssel fogadná a burjánzó telekuzsora, mely talán az egész világon nem ért akkora rekordot, mint nálunk. Oly tőkeszegény országban, mint Magyarország, hol minden piac a spekulációnak kész prédája, hol a csekély szamu és kitűnő összhangb m működő termelő kénye kedve szerint diktál a fogyasztóknak és a folyton nyugtalan árhullámzást a legcsekélyebb konjunktúra tízszeresen kergeti fel: ilyen körülmények között mondom biztosak lehetünk, a jó öreg telekuzsora nem mulasztja majd el a kínálkozó fényes alkalmat újabb bő aratást behordani. Nem az ingatlan értékét, hanem az árát emeli majd a beruházás, a haszon nem a közgazdaságé, hanem a spekulációé lessz; minden valószínűség szerint be fog válni újra Dante szava, hogy „a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kövezve". Dr. Rácz Dezső. szelyézt és a Martinovics-féle revolúciós szellemű nótákat húzzák. A katholikusok nagytemplomában pipára gyújtottak és mindenkibe belékötölődtek. A főbírót és az uradalmi tiszteket halálra Ítélték és ezt publikálták. Valami Kánné nevezetű nemzetes asszonyság rezidencionális házát megtámadták, ablakait beverték, sőt magát tojások hozzátsapkodásával is bemotskolták. A legelőkelőbb uriasszonyságokat a nyílt utcán megtámadták. Egy szegény sidó tántzmestert előre elkészített tüskekoronával megkoronáztak." Egy másik alkalommal pedig a Csóka vendéglőben garázdálkodtak, amelyről egy szegény asszony attestátuma ezeket mondja: „Ezen eszttndőbéli december holnapnak 26 ik napján, estveli 9 és 10 óra közt szerentsétlen férjem, Pék Antal az Csóka vendégfogadóból hazajönni akarván, több református kojlégyiumbéli Deákok az alsómajoroki Hosszú utcában mikor több ablakok bétörése miatt kergettetödtek, az egyik, bizonyos Hevesi Zsiga nevezetű deák emiétett férjemet egy bozogánynyal úgy ütötte főbe, hogy azonnal szavától Allarnyagyonleltáp és költségvetés, — Dr. Antal Géza felolvasása. — Dr. Antal Géza városunk országgyűlési képviselője „Államvagyonleltár és költségvetés" cimen előadást tartott a „Magyar Közgazdasági Társaság" 1913 márc. 6 iki gyűlésén. A felolvasáson jelen voltak : Vargha Gyula elnök, Teleszky János pénzügyminiszter, Thuróczy Vilmos állami számszéki elnök, Kostyál Zsigmond állami számszéki alelnök, Antal Gábor ref. püspök, Wallon Dezső közig, biró, Halász Sándor a Postatakarékpénztár igazgatója, Klemes Gyula, Welbrovszky Vilmos, Hajdú László, Strausz István miniszteri tanácsosok, Szaák Lajos, Patkay László, Bánlaky Adorján miniszteri osztálytanácsosok, Hantos Elemér, Rosenberg Ignác orszgy. képviselők, dornonyi Domónyí Mór, a M. F. T. R. igazgatója, Hosszú István b«nkigazgató, Kállay Tibor, Valkó Lajos, Bud János miniszteri titkárok, Mandelló Gyula, a Közgazdasági Társaság igazgatója, Tonelli Sándor, a társaság főtitkára és még számosan. Felolvasó a vagyonleltárat nem annyira az államvagyon számszerű értékeléséért, mint inkább abból a szempontból tartja szükségesnek, hogy az ebben mutatkozó vagyonszaporodás, vagy csökkenés szolgáltatja a legbiztosabb kritériumot az államháztartás helyes vezetésére és a költségvetés realitására nézve. Az államvagyonleltárban hét cím alatt felsorolt vagyonrészek közül főleg az ingatlan vagyon s az ingóságok: termesztmények, szerek és eszközök alatt felvett ingó vagyon 'állanak a költségvetéssel szoros kapcsolatban, mert ezek fenntartásáról és gyarapításáról költségvetésileg kell gondoskodni s erre vonatkozólag a költségvetés kiadási részében számos tétellel találkozunk is, mig a bevételi részen kevesebb fontosságúak a vagyonértékesítésből előirányzott bevételek. A költségvetés az ingatlan és ingó vagyon fenntartására és gyarapítására vonatkozó tételeket rendes, átmeneti és beruházási alosztályokban irányozta elő, de nem ragaszkodik szorosan a számviteli utasítás intézkedéseihez, ami azután a zárószámadás összeállításánál s a számadási tételeknek a költségvetési tételekkel való összehasonlításánál nagy nehézségeket okoz s a tiszta áttekinthetőséget nagyon megzavarja. A felolvasó szerint a leghelyesebb eljárás az volna, ha minden olyan kiadást, moly az államvagyonban változást nem okoz, amely tehát csak az ingatlan és ingó vagyon karbantartására szolgál, a költségvetés a rendes és átmeneti kiadások között irányozná elő ; ellenmegvállott és a következő másnap meg is hótt, én pedéglen férjemnek telles ártatlanságába illy erőszakos halál nemével lett kivégeztetése áltól apró gyerekeimmel együtt a legvégső ínségre jutottam." És mégis, mikor Józsa Ferenc deákot — aki az egész hadakozó deákseregnek fölkent feje volt — egy alkalommal elfogták, ezért a cselekedetért a böcsületes fegyveres őrsereg vonatott perbe, azzal vádoltatván, hogy több nemes deákokat megvertek, köztük nemes Józsa Ferenc tanuló ifjat megtámadták, elfogták, elnáspángolták, homlokán, fején szuronydöfésekkel megsebesétették, vashoroggal ütötték, verték, sőt még — a fiskus ur állítása szerint — az ingét is megszaggatták. Érdekes ebben az ügyben az az irás, melyet a vád alá helyezett polgárőrség védelmére adott be a nemes magisztrátus. A véde lem egy része igy hangzik : „Midőn közbátorság . helyreállétása forog kérdésben, vagy vétetik munkába, ilyenkor, ha a célnak elérésénél valami kis hiba történne is, a kis hiba komparációba sem jöhet a közbátorság eszközlése mellett. Midőn a három Horáciusok és három Kuriáciusok harcoltak maguk között, az elsők a Rómaiak, a másikak az Albánusok részéről a magok hazájok kérdése eldöntésében és Horácius a három tíuriáciust leölte, ekkor ártatlan bugát Horácius keresztül szúrta, mert ez a vőlegényét megsiratta egyik elesett Kuriáciusban. Horácius valóságos testvérgyilkos volt. De mivel a haza' boldogulása mellett munkálódott, vagy harcolt, a nép föloldozta és nem bűnösnek nyilatkoztatta ki. A jelen esetben is tehát nem azt kell tekinteni, kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknal, köszvesiynéi, czukorbeteységnél, yorttenynél, e ; esztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Sziny elipóczi Salvatorforrás-vállals Budapest, V Rudolf-rakpart 8. J