Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-12-13 / 50. szám
PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Magyar póéta volt!" Ha megszokottá nem vált volna, el kellene keserednünk azon, hogy ez a mi nemzetünk rendszert csinál abból, hogy géniuszának legdicsőbb képviselői nyomorúságban pusztuljanak el. Volt egy öreg poétánk, aki száz esztendővel ezelőtt a nemzeti öntudatot tüzes ódákkal ébresztgette. Magyar Horácnak nevezték, de nevezték „szent öreg"-nek is, szentnek lelki nagyságáért, szentnek — szegénységéért. Irótársai tudta nélkül, lopva segélyezték, hogy legyen betevő falatja. S mikor meghalt, nem az egész nemzet, egy pár rajongó fiatal poéta kisérte el csupán utolsó útjára — Virág Benedeket. Volt egy irónk, aki négy évtizeden át vezetle a magyar irodalmat. Apostol volt, aki törhetlen hittel vitte népét a pusztaságon át, csodalevő, aki oázisokat varázsolt a sivatag közepébe. Dolgozott annyit, mint sem előtte, sem utána senki más, és mi lett a bére, jutalma ? Mikor megalakult az akadémia s biztos állást, puha kenyeret tudott adni legalább egy irónak, akkor a főurak megtették titkárnak a maguk uszályhordozóját, egy féltudós senkit s mellőzték azt, aki életét, vagyonát az irodalomnak áldozta — Kazinczy Ferencet. Volt egy poétánk ... de minek szóljak a magyar lira örök büszkeségéről, Csokonairól, akit koldusnyomoruság vitt korai sirba, minek említsem — Bacsányit, a népszabadság első dalnokát, akit áldatlan politikai függőségünk szakított el nemzete kebeléről s némította el az idegenben. Még azt felelhetnék rá, hogy mindez már két-három emberöltő előtt történt, — mikor még a nemzet számra kisebb, anyagilag szegényebb, műveltségben gyöngébb volt, mint e mai korban. Hiú beszéd ! Ugy van, amint mondottam, rendszert csinál a magyar nemzet abból, hogy nagy poétáit nyomorúságban pusztulni hagyja. Igy pusztult el már egészen a mi korunkban időnek előtte, rideg kórházi ágyon a Pán halálának halhatatlan dalnoka, Reviczky Gyula s így halt meg a héten a sorfal való gigászi küzdelemben letörve, a küzdelem sikertelenségeibe beleőrülve annyi hatalmasan zengő óda ihletett költője: Rudnyánszky Gyula. Sorsa tragikumban felülmúlja mindazokét, akik valaha a magyar poéta kálvária-útját végig járták. Kenyeret nem ad neki hazája, melynek nyelvét szokatlan bűbájjal csendíti meg, melynek nagyságáról annyi lelkes himnuszt zeng. Kenyérért megy „uj hont keresni túl a tengeren". Ott is csak hazájáról, hálátlan, rossz hazájáról zeng dicsőítő dala. Dolgozik, fárad s a sorvasztó munka vakká teszi. A vak költő visszatér hazájába remélve, várva, hogy talán az uj világban is tanúsított hűségéért s a régi érdemekért itt végre megbecsülés várja. Megbecsülés ? Az, talán igen. De kenyér, az nem. A kenyeret lefoglalták — a nyugatiak. És ebbe a végső csalódásba, ebbe a legnagyobba megbomlik agyveleje. Szegény Rudnyánszky Gyula! Iránta jó e földön csak egy volt: a halál, amely hamar véget vetett szenvedéseinek. Most már elpihent örökre. Sírkövére — ha lesz — felírhatják azt a három szót, amely elmondja egész élete történetét: „Magyar poéta volt!" fa Vármegyénk közgyűlése. — 1913 december 9. — Folyó hó 9-én, kedden tartotta Veszprém vármegye december havi rendes közgyűlését. Ez a gyűlés, noha nem igen dicsekedhetett valami nagy látogatottsággal, bisz mindössze sem jöttek össze 100-nál többen a megyei bizottsági tagok, mégis egy-két mozzanatával kiemelkedik törvényhatóságunk megszokott gyülésezési sablonján, söt ránk, pápaiakra nézve, a pápadevecser-sümegi b. é. vasút építésére vonatkozó határozatával .szinte történelmi fontosságúvá nőtte ki magát. A közgyűlés megnyitása előtt meglepő hírt hallottunk. Kányái József, az enyingi járás fŐszcígábií«£ja, aki korára való hivatkozással beadta . nyugdíjaztatási kérvényét, illetve állásáról lemondott, a közgyűlés napján váratlanul visszavonta lemondó kérvényét. Mivel nevezett főszolgabíró nem pillanatnyi felindulásában szánta rá magát e lemondásra, hanem a becsületesen betöltött, majdnem 40 évi közszolgálat terhétől kifáradtan, megérdemlett pihenésre vágyódva nyújtotta át az alispáni hivatalnak kérvényét; nem tudtuk megérteni, mikép történhetett ezen elhatározásának oly hirtelen megváltoztatása ? A másik, ami első sorban bennünket, pápaiakat érintett kellemetlenül, az állandó választmánynak a javaslata volt, amelyről még a gyűlésre való fölvonulás előtt azt hozták hirül, hogy a pápa-devecser-sümegi vasútra irányuló kérelmünket ismét elutasíttatni kivánja, főleg azért, mert nincs rá fedezet. Összesen tizennégyen jelentünk meg Pápáról. A vidéki érdekeltség is lanyhán fogta fel e tárgyban hivatását, alig képviseltette magát pár taggal. Ily kis csoport, ha még oly erősen is érzi igazát, remélhet-e diadalt? Pedig ma már mindenkinek be kellene fötni, hogy közgazdasági befektetés nélkül még egy megyében sem lehet sem elevenebb ipar és kereskedelem, sem pedig adóterhet elbiró polgárság. Az a megye, amelyik a közgazdasági beruházások dolgában a sült galambra várás theóriáját követi, maga rá áldozni nem akar, fedezeti források keresésétől irtózik, előbb-utóbb a körülötte fekvő s élelmesebb vármegyék kitartottja lesz a közgazdasági téreti. Veszprém vármegyének e tekintetben csak a múltjára kell vissza pillantania, rögtön eszébe juthat két nagy baklövése. Pápa városa mindig sírva gondolhat a kisczelli állomásra; Veszprém pedig a jutasira. Átesett már azóta mindakét város a késő bánat keservein, baj lenne, ha nem okultunk volna a mult hibáin és nem látnók át azt a biztoii várható hasznot, amelyet a pápa-devecser-sümegi vasútvonal biztosít a megye számára és amelynek létesítésére Pápa városa egymaga 140 ezer koronát áldozni kész. De ha nincs pénz rá, — szokták mondani és mondják ma is. — Mi meg azt mondjuk: csak jóakarat legyen az intézőkben az ügy iránt, és akkor lesz reá pénz. Hisz nem egyszer talált már a megye pénztelen állapotában is pénzt ennél a dolognál jóval kisebb hasznú tételek fedezetére is! Ily gondolatok közt töprengve és nem sok jót remélve vártuk a közgyűlés megnyitását és néztünk elébe városunk ide vágó kérelme tárgyalásának. — A gyűlés megnyitása után nem sokáig kellett erre várnunk, mert a hivatalos tárgysorozat öt pontjának előterjesztése és teljes letárgyalása után az elnöklő főispán az említett vasútépítési kérelmünket bocsátotta vita alá. Az állandó választmány javaslata megfelelt előzőleg közölt rosz hirének, mert csakugyan elutasító volt azon az alapon, hogy nincs pénz. Dr. Antal Géza orsz. képviselőnk tárgyilagos, meggyőző és nagy hatású beszédére volt szükség, hogy az előadói szűkkeblű felfogást pőrére vetkőztesse és kimutassa, hogy ily nagyon fontos és szükséges közgazdasági beruházásokra kell pénznek lenni és ha másképpen nem lehet, szavazzon meg a megye vasutakra 2°/o-os pótadót. 75%-os éramme gtaKarlíás &a£yvgtí 9 feltár íennyelúg A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és Fia Budapest, VI., Hajós-utca 41.
