Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-09-13 / 37. szám
1913 szeptember 13. százötven év alatt okosat, nemeset, hasznosat vagy kedveset, avagy hogy hányszor törtél borsot felsőbbség és alsóbbság orra alá, azt én most itt latba nem vetem. Újság voltál, kovásza az élet kenyerének savanyu időkben, — kakas voltál, hajnalt hirdető, a sötétre függönyözött elzárt ablakok korában, — telefon voltál telefontalan időkben, — repülőgép a nehézkesség századában, — fáklya a sötétben^ ernyő a naptüzésben, erö, rugó, fék, szóval újság völtál. Német volt az anyanyelved, de — mint aki a szivét a homlokára tűzi — homlokodra tűzve hordtad már akkor állandó jegy gyanánt a magyar koronát, mint ahogy az különben vérré vált családi szokás volt mindig Pozsonyban és ez alól a szentek sem képeztek kivételt, példa rá a Szent-Márton lovas szobra, mely magyar huszár ruhába öltözködve áll kegyes helyén, mert Donner Rafael azt el sem képzelte másként, mint hogy aki ennyi erényes hősi tettet elkövet, az ezeket — ha még olyan szent is — csakis magyar huszárként követheti el. Büszkék vagyunk ma rád, ünneplő társunk s büszkék a mesterségünkre, melyet egy-egy ilyen emlékünnep beigazol. A világ fejlődő organizmusában eljött döntőleg az ujságirodalom ideje. A világ sokáig kuruzsló szerekkel gyógyította magát, meg is sántult, vakult, bénult belé. Csak aztán jött rá a két nagy orvosságra, arra, hogy minden bajnak megelőzője és gyógyítója a higiénia és a sajtó. A higiénia sokszor kegyetlen, szinte elviselhetetlen, különösen az elkényeztetetteknek ; a sajtó is az. No és hibák is fordulhatnak elő a kezelésben, néha a sajtó is benn felejtheti esernyőjét operáció közben a betegben és hát az is előfordul, hogy az operáció sikerül ugyan, de a beteg már nem éri meg a sikert. Arra meg épen sok eset van, hogy szélhámosok és bűnösök akadnak, akik a sajtó álruhájában bandításkodnak, a nyomdafestéket arra használják, hogy félismerhetetlenre kormozzák az arcukat vele s az ólomkatonákat arra, hogy finom nonpareil betörő eszközt gyártsanak bele. De ez nem sajtó, csak a sajtó eszközeit bitorló valaki. Ezek hibák, tévedések, tévelygések, fertőzések, melyeknek ellenmérgét majd megtalálja maga a sajtó. Ezek miatt általánosítani az Ítéletet és elitéltetést világért sem szabad. Az elemek a természetben rakoncátlanságaikkal milyen elemi csapásokat okoznak, mégis ki merné kárhoztatni a szelet, a tüzet, a vizet, hiszen ök a világ fenntartói azért. Ilyen gondolatok suhannak el lelkünk felett, amikor vidéki hirlapirók országos gyűlésünket itt tartjuk Pozsonyban, a szépérzések, művelődések történelmi ösvárosában, ahol ezúttal országos gyűlésünk ünneppé magasodik e sajtótörténelmi esemény által. Képeslapok Kis Tivadarnál! A színházi hét. Minden különösebb, felemlítésre méltó esemény nélkül múlt el a színházi hét, amely leginkább ismétlésekből és egy új „operett" bemutatásából állott. Erről az „operett"-ről azonban itt nem szólunk ; elég, ha referádánkban sorrend szerint kénytelenek vagyunk foglalkozni vele. A színészekről — az újakat értve — sincs más mondanivalónk, mint amit mult heti referádánkban kifejezésre juttattunk. Első benyomásainkból kialakult véleményünk helyesnek bizonyult. A társulat a tavaszit nem múlja felül. A közönség pártfogása olyan, hogy panaszkodni éppen nincs reá ok, de dicsekedni sem lehet vele. Olyan darabot még nem hozott a direkció, amely a színészeket és a közönséget egybeforrasztani, a szinházjáró kedvet felébreszteni alkalmas lett volna. Várjuk a jobbat ! E heti tudósításunk — az ismétlésekről nem szólva — a következő: Olvasva a cimet: Sztrájkol a gólya — balsejtelmek között mentünk szombaton a színházba nevezett „operett" premiérjére. Gondoltuk előre, hogy a gyanús cim mögött valami vaskos frivolság lappang. Nem is csalatkoztunk. Erkölcstelenebb motívumokon alapuló darab még kevés fordult meg színpadunkon. Szeméremsértő minden szava, minden mondata. Eszméje egy kis változtatással ugyanaz, mint a Varázskeringőjéé, de mig ennek pikántériája diszkrét, finom, a Sztrájkol a gólyáé drasztikusan nyilt, megbotránkoztató. Zenéje is hasonló a szöveghez, s az egész darab inkább mondható zenés bohózatnak, mint operettnek. Közönségünk jóizlését dicséri, hogy leányt keveset láttunk a szinházban, noha a szinlap nem figyelmeztetett, hogy az erkölcs ellen merénylet készül. Az igazsághoz hiven azonban meg kell állapítanunk, hogy akik túltették magukat az alszinti frivolitásokon, jól mulattak az előadáson, ami főként a szereplők érdeme, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeztek a darabot elfogadhatóvá tenni. Nagy Imre, Outhy Sarolta, Rózsahegyi Ilona, Tihanyi Béla, Faludy Károly, Szigethy Andor a könnyezésig inegkacagtatták a közönséget, de igen jól beleélte magát a miliőbe Sebestyén Rózsi is, aki csinos énekével, élénk játékával igazán szép sikert aratott. — Az előadást vasárnap és kedden megismételték, a harmadik estén már gyér publikum előtt. A vasárnap délutáni előadásokról nem szoktunk referádát adni, most is csak általánosúgy kitalálásból, mint tudósításból, érezte meg Abdullah pasa, hogy balszárnya felbomlott, mig jobbszárnya, melyet ördöngös erélyével Mahmud Muktár lelkesített, még tartja magát. 31-én reggel mégis lovára szállt és a balszárny felé indult. Alig tett néhány kilométert, mikor az első menekülőkkel találkozott. Semmi kétség: a balszárny engedett. Aldullah pasa azt hitte, hogy a közép és a jobbszárny sem tarthatja magát sokáig ily körülmények között, tehát azt a parancsot küldte nekik, hogy lassankint és fokozatosan zárt sorokban vonuljanak vissza. A parancs éppen akkor ért Torgut Sefkethez, a középhad parancsnokához, mikor — pompásan megállván addig a bolgárok minden rohamát — éppen támadásra készült. Fájó szívvel engedelmeskedett s elrendelte a visszavonulást. Alig kezdte meg ezt a veszedelmes műveletet, mikor ujabb parancs érkezett Abdullah pasától. A föhadvezér ugyanis észrevevén az imént Főzzön ma karfiol-levest (5 személy részére) a következőképen: Szépen megtisztított karfiolt IVa liter gyengén sózott vízben majdnem puhára főzünk. Aztán ritka rántást^ készítünk, melyet a leszűrt karfiollével felöntünk, 3 Maggi-féle kockát adunk hozzá és felforraljuk. Végül a karfiolrózsákat belerakjuk és a levesbe esetleg még egy tojást habarunk. elkövetett súlyos hibáját, meghagyta neki, hogy mindenáron tartsa magát állásában és verje vissza az ellenséges erőket, amelyek körülvették. De már későn volt. A második hadtest katonái, kimerülve a négy napos ütközetben, erkölcsileg is megsemmisülve, hajnal óta étlen-szomjan, jobbra fordultak s^még egyszer nekiindultak vánszorogva a bajtársi holttestekkel borított földön, de annyira sem mentek, hogy portyázó vonalba rendezkedjenek, s csak ritkás csatarendben támadták meg a karagacsi meredekeket, ahol reggel még jól álltak. A bolgár tüzérség nem késlekedett betetézni pusztító és gyilkoló hivatását ebben az enormis és már tehetetlen tömegben. Éppen olyan golyózápor hullott most a középhadra, mint hajnalban a balszárnyra. Egy óra múlva felbomlott a középhad épp úgy, mint hajnalban a bal. Emiatt aztán a jobbszárnynak is meg kellett hátrálni, s így történt, hogy ezen a napon, október 31-én, a 175000 főnyi török hadsereg mintegy szétfoszlott. Nem maradt belőle egyéb, mint menekülők áradata, akik különféle utakon, vagy árkon-bokron keresztül Gsataldsa felé futottak. A tüzérek otthagyták ágyúikat és ládáikat; a kocsisok otthagyták fogataikat, sőt leöldösték lovaikat, hogy egy kis hust ehessenek ; a gyalogosok eldobták puskáikat. Mindamellett nem történt semmi erőszakos jelenet, sőt lehet mondani: még rendetlenség sem volt ebben egészben . Lihegve, kimerülten a hallatlan erőfeszítéstől, melyet tenniök kellett, a bolgárok nem üldözték a menekülő sereget. A bágyadtságtól úgy estek rá a sáncokra, amelyeket most bevettek. Mivel az utolsó emberüket is a tartalékból igénybe vették a döntő rohamra s mivel lovasságukat megtizedelték az előző ütközetek: az ellenség megfutamodása pillanatában nem volt egyetlen friss csapatuk, egyetlen lovasbrigádjuk sem arra, hogy üldözzék a futókat. Pedig ebben a döntő pillanatban ezer lovas egyetlen kardcsapás nélkül elfoglalhatta volna a csataldsai vonatat és biztoMeg fog róla győződni, hogy a -féle kockából f dbjaS f, előállított húsleves a hamis leveseknek erőteljes, jó ízt ad. í kocka 1/ 4 liter húsleves számára.
