Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-09-06 / 36. szám

akkor, ha meggondoljuk, hogy a város adófizető polgársága, már a most folyó évben is az állami adó 2Aí-át: 66'1%-ot fizette pótadó gyanánt. Lehetetlen e dolog előtt közömbösen elmennünk. Lehetetlen, hogy ne gondolkozzunk az okon, ami e szomorú helyzetet teremtette. Kiadásaink évről évre emelkedtek, hol gyorsabb, hol lassabb tempóban, de mindig csak emelkedtek. Ez a fejlődő, haladó városnál természetes. Ám nem természetes az, hogy a bevételek ezzel lépést nem tartanak. Bevételeink nagy általánosságban .csökkenő irányt mutattak. Hogy mi ennek az oka, könnyű megmondani. Sem a tanács, sem a képviselőtestület nem gondoskodtak új jövedelmi forrásokról. Tervben nem volt hiány, de megvalósulni semmi sem valósult meg. Hiányzott a kezdeményezésre a bátorság, a kivitelre az erély. Szeretnők, ha az 1914-iki költségvetés nem meddő sopánkodásra, de teremtő munkára sarkalná a képviselőtestületet. Nézzenek körül adminisztrációnk vezetői és maguk a városatyák is a szomszéd városokban, s látni fogják, hogy nem egy helyen egyensúlyban tud maradni a fokozódó kiadás a bevételekkel. Folyton államsegélyek után esengünk, de magunk nem segítünk magunkon. Ideje volna már, hogy magunk is alkossunk, teremtsünk valamit, ami által terheinken könnyítbetünk. Bergmann & Co. (Tefschen a. E.) Steckenpferd j liiiorntejszappana j utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és ] nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit j számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógy- I tárakban, drogériákban, illatszer- és fodrász- i üzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan j hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera" j liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért min- | denütt kapható. ••IHHMmi^^^HHHH Reformok a kisipar segélyezése körül. A mindenkori kormányok nemtörődömségének tudjuk be egyedül, hogy kisiparunkat megállították fejlődésében és nem sokban mult, hogy visszafelé nem fejlődött. Egyedül a kisiparosság szívósságának köszönhető, hogy a hajdan erős, gazdag kisiparunk a mostoha bánásmód mellett — ha egy ideig stagnált is — de később lassanlassan ismét fejlődésnek indult. Bár ínég mindig óriási küzdelmeket áll ki a nálánál sokkal erősebb, anyagilag jóval magasabban álló, gépekkel dolgozó gyáriparral szemben, amely ezen előnyein felül még az államnak is dédelgetett kedvenee. Szubvenció, adókedvezmény, ingyen telek, szállítási előnyök járnak ki a gyáriparnak. A nemzetközi szerződésekben mindenkor a legnagyobb gondot fordítják arra, hogy a gyáripar érdekei meg legyenek védve. Ehhez járul még a liberálizmus szörnyszülötte, a szabadverseny, melynek nyomán megkezdődött iparunkban az egyenlőtlen gazdasági harc, amit mi ölbetett kezekkel és kolosszeumi élvezettel néztünk, s hagytuk, hogy az erősebb a furfangosabb, a több kitartással biró gyáripar legyűrje, elpusztítsa a gyengébbet. Védelem és támogatás nélkül hagyták a kisipart épen abban az időben, amkor a céhek megszűnésével s a gyáripar keletkezésével a viszonyok a legzavarosabbak voltak, az önállósághoz, létért való küzdelemhez hozzá nem edződött kisiparnak leginkább lett volna szüksége az állam gondos, segítő kezére. Most már kezdik belátni, hogy a kisiparnak, a kézműiparnak van létjogosultsága ós van hivatása a legfejlettebb gyáripar mellett is, aminek egyik fényes bizonysága, hogy ekkora ellenséges áradat mellett sem pusztult el, hanem dacolva minden nehézséggel, fejlődik s a vele foglalkozók száma évről-évre növekszik. Vagyoni gyarapodásról azonban sajnos még mindig nem lehet kedvező véleményünk, mert ebben a tekintetben vajmi kevés örvendetes jelenséggel találkozunk. De azért a helyzet ezen a téren is jobb, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Az utóbbi kormányok is igyekeznek ez irányban jóvátenni a mult hibáit. Ujabban a kereskedelmi minisztérium a kisipar állami segélyezésének nagyfontosságú ós igen érdekes reformját készíti elő. A kisipar segélyezésének eddigi formája, különösen a gépsegélyezés nem elégíti ki sem a minisztériumot, sem az érdekelt köröket és már régebben tervezik a segélyezés rendszerének megváltoztatását. A tervezet most elkészült s alapelve az, hogy az állam szerződést köt az Országos Hitelszövetkezettel, amelynek alapján a Központi Hitelszövetkezet fogja az állam által rendelkezésre bocsátott iparalapból a kisipar részére a szükséges tőkéket rendelkezésre bocsátani és egyúttal a visszafizetés folyamatát lebonyolítani. Az Országos Központi Hitelszövetkezet az illetékes kereskedelmi és iparkamara szakvéleménye alapján fogja a kisiparosoknak a munkanemre való tekintet nélkül, kizárólag az egyéni rátermettség alapján a kölcsönöket folyósítani, illetve a géperőt rendelkezésére bocsátani és megfelelő évekre elosztva kényelmes törlesztésről gondoskodni. Egyes esetekben a miniszter a részletek alól fel is mentheti ez illető kisiparost. A cél azonban az, hogy olcsó és kényelmes törlesztéses ipari kölcsön, illetve munkaeszközöket bocsássanak a kisiparosok rendelkezésére és hogy az eddigi nehéz bürokratikus kezelés helyébe a gyorsabb kereskedelmi adminisztráció lépjen. Az új rendszer életbeléptetése előtt a kereskedelmi és iparkamarák szakvéleményezése elé kerül. Ideje is már, hogy a kisiparosság anyagi és erkölcsi felemeltetését célzó munkásságból az állam is kivegye részét. Ez annál is inkább kötelessége, mert egy nagy osztályérdekről van szó. Magyarországon az J.900. évi népszámlálás szerint még 310.177 önálló férfi és 73.818 önálló női iparos van. Az iparban foglalkoztatott férfisegédszemélyzet száma 530.634, a nő segédszemélyzet száma 106.063. Összesen tehát 1,038.078 embernek, az egész népesség 15%-ának létérdekéről van szó. Közre kell tehát működnie államnak és társadalomnak egyaránt abban, hogy egy ennyi embert foglalkoztató osztály ne csak tengődjön, hanem egészséges legyen, boldogulni tudjon, s újból a magyar állam egyik erős oszlopa legyen. i\ A szinházi liét. Dr. Patek újjászervezett színtársulata az őszi szezónra a mult hét derekán vonult be hozzánk s előadásait szombaton megkezdette. A társulat több értékes taggal szaporodott, ami a szereposztást nagyban megkönnyíti,' viszont azonban az új tagok között vannak gyenge kezdők is, akik tehetségük szárnyait csak most bontogatják. Általában véve a társulat alkalmas arra, hogy várakozásainknak megfeleljen, s élvezetes szinházi estéket produkáljon. Mos köttetései voltak és eddig nem tudtak hozzáférni. A kollégák, még Kútágas barátjai is, akik Spitzert provokálták, egy véleményen voltak Spitzerrel, de gyáván, lefegyverezetten hallgattak és tűrtek. Kútágas ezután mosolyogva nézett szét, rövidesen köszönt az uraknak, a közelében állókkal kezet is fogott és eltávozott. Odakünn az autója várta, hazahajtott. — No, talán most nyugtom lesz két-három hónapig — sóhajtotta. Csak most érezte, hogy minden porcikája remeg. A szive vadul dobogott s érezte halántékákan az ütőér verését. Izgatottsága hamarosan elmúlt, de beteges bágyadtság lépett a helyébe. Ugy ült az autó puha ülésén, mintha valami nagy erő odavágta volna. Tudta, hogy egy-két negyedóra múlva heves fejgörcs fog jelentkezni. Ilyenkor roppant nehezére esik a szó is. És mit fog kezdeni a reá várakozó páciensekkel, a halállal tusakodó s vadultan az élet után suhanó sereggel, amely úgy csüng az ajakán, mint régi hívők az isteni megnyilatkozáson ? Balga kollégák, akik az arseno-sanitas miatt irigykednek rája ! Sikerének fél titka nem ez a szer, hanem a szó, a szó, amely bizton, lágyan végnélkül ömlik az ajakáról, amikor az emberi szenvedés megihleti. Dr. Kútágas apja vásári kikiáltó - volt, hires arról, hogy aki a sátorára szemet vetett, azt becipelte a sátrába s rásózott valamit az ócska portékákból, akár volt vásárló kedve, akár nem. Tőle örökölte Kútágas a mézesmázos, biztató, melengető beszéd művészetét, a derűs mosolygást, a szuggeráló szemeket, amikkel lelket tudott önteni a betegeibe. Kútágas komolyan képzett, tanult orvos volt. A sebészet volt a speciális szakmája, veleszületett érzéke, biztos keze, megihletett fantáziája, amely nagyszerű pozitivitással tudta megállapítani a kóros test rejtelmeit, elsőrendű műtővé képesítették, de erről alig tudott más, mint a tanár, akinek oldala mellett dolgozott medikus korában. Ez a tanár irigy, féltékeny kicsinyes ember volt. Valósággal eldugta őt, helyettesítésével tudatlanokat vagy közepeseket bizott meg, négy évi tanársegédeskedése alatt egyszer sem nyílt alkalma kitüntetni magát. Már ekkor rendültek meg benne a becsületes szándékok. Mikor önállósította magát, a kutya sem tudta róla, hogy elsőrendű sebész, sokszor vacsora nélkül kellett lefeküdnie és boldog volt, ha olyan beteg toppant be hozzá, akinek baja távol állott a szaktudástól. ímmel-ámmal kezelte őket, a nyomor szemérmetlenné tette, huzta-halasztotta a betegséget, hogy minél több pénzt zsaroljon ki a betegeiből. Ekkor fedezte fel a másik képességét, szavainak erejét. Sajnálta a betegeit, szivéből fájdalmas melegség áradott, mikor a tehetetlen szenvedőkkel állott szemben, és bár tudta, hogy csalja őket, a jóvátevés öntudatlan szándékával, gyönyörű beszédeket intézett hozzájuk s ezzel felvillanyozta őket. Betegei imádták s lassan hire ment a szépszavu doktornak, rendelő szobája megnépesült, jöttek mindenféle bajjal hozzá és átkozott véletlen, csak olyan nem jött, akinél műtétre volt szükség. Jöttek a betegek, mentek gyógyulatlanul, hozták a meg nem érdemelt pénzt és Kútágas beleélte magát a csalásba. Jöttek hozzá idegbajosok, tüdővészesek, cukorbajosok. Kútágas szeretett volna rájuk ordítani: „Bolondok, mért nincs rákotok, vakbélgyulladástok, mért nincs golyó a koponyátokkan, — segíteni tudnék rajtatok! Bolondok, mért jöttök hozzám? . . De hallgatott, meghallgatta, megvizsgálta őket, komédiázott, hazudott és beszélt, beszélt. Amikor már tökéletes szélhámosnak, teljesen romlott erkölcsű orvosnak tudta magát, feltalálta az arseno-sanitast, a tüdővész biztos gyógyszerét. Az élet harcában megtanult szemtelennek, vakmerőnek, erőszakosnak lenni, még vivni is megtanult és ezekkel a fegyverekkel védelmezte meg az igazi támadások áradatával szemben az arseno-sanitast. Kútágas összetörve ült az autó bársonyos ülésén, végre elmosolyodott. Eszébe jutott a felesége. áll kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynéi, czukorbetegségriél, vörfcenynéi, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyuviz. SCHULTES AG0ST Szinj elipóczi Salvatorforrás-vállala Budapest, V Rndolf-rakpart 8.