Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-09-06 / 36. szám

már csak a közönségtől függ, hogy pártfogásával lendületet adjon az ambíciónak, s az igazgatónak kedvet a műsor minél változatosabbá tételére. Örömmel állapítjuk meg, hogy az első héten látogatottság dolgában sem lehet panasz, majd minden előadás telt ház előtt folyt le, ami mindenesetre biztató jelenség a továbbiakra nézve. Az első hét előadásairól a következőkben számolunk be: Színészeink az^ őszi szezónt mult szombaton a szépzenéjü Eva operettel kezdették meg. A közönség telt házzal, meleg rokonszenvvel fogadta az újonnan szervezett társulatot. A szereplők a szives fogadtatásra igyekeztek is reá szolgálni, főként a régiek : Tihanyi, Faludy, Turay, akik még jobbat, még élvezetesebbet produkáltak, mint a premiér idején. Tihanyinak, ennek a kötelességtudó, derék színésznek mintha a hangja is nyert volna erőben, színben. (Vagy talán a pihenés volt hasznára?) A régebbi ismerősök közül Fábián Linka a címszerepet játszotta érzéssel, hatásosan. A magas áriákkal is jól megbirkózott, de persze azért nem tudta velünk teljesen feledtetni a szerep nálunk első kreálóját, a remekhangu Albert Böskét. Ugyancsak régebbi ismerősünk Szigethy Andor, a János vitéz feledhetetlen Bagó-ja, aki azonban ezúttal kis szerepében nem érvényesülhetett kellőleg. Egyébként úgy vettük észre, hogy hangja megkopott, játéka pedig kedvetlen volt. Ellenben Nagy Imre, egykori kedvenc komikusunk humora most is olyan csillogó, olyan ötletes és természetes volt, mint régente. Voisin szerepe jelentéktelen, de ebben is talált alkalmat, hogy a közönség figyelmét magára vonja. Szólnunk kell még, akiről tulajdonképen először kellett volna szólanunk, az új primadonnáról, Mezei Margitról, aki szintén ez estén mutatkozott be, mint Pipsi személyesítője. Első szereplése után bajos volna — s talán nem is volna helyes — végleges véleményt alkotni, így csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy ha Mezei Margit első fellépése nem is keltett abszolút tetszést, de az bizonyos, hogy élénk, temperamentumos színésznő; ha nem is terjedelmes, de csinos, kifejező hangja van; könnyedén, sikkesen táncol. Ennyi jó tulajdonsággal és egy kis akarattal pedig meg lehet nyerni a közönség szivét. Még egyet: a trikó a szinpadon szükséges ruhadarab, amelynek mellőzése a nagy meleggel sem indokolható. — A kitűnően működő zenekart az új karmester Bártfai Gyula nyugodtan, elegánsan dirigálta. Vasárnap délután a Limonádé ezredes, este ismét operettrepriz: A cigányprímás ment, melynek közkedveltségét mi seni bizonyítja jobban, mint hogy a sokszori lejátszás ellenére ismét telt házat vonzott. A címszerepben Tihanyi tavaszról már ismert kitűnő alakítását nyújtotta. Briliáns énekét zajos tapsokkal jutalmazták. Sári szerepét mintha csak Mezei Margitra szabták volna. Tőrölmetszett cigányleány volt, amiben segítségére jött a természet is, alkotván őtet olyan feketére, hogy cigányleányokat minden maszkirozás nélkül játszhat. A matyó-dialektus meg olyan zamatosan, olyan eredetien pergett nyelvén, hogy szinte valamely mezőkövesdi leányzót képzeltünk magunk előtt. Őszinte elismerésben voLt része. Szép és nagy sikere volt Fábián Linkának . is (Juliska). Amióta nem láttuk, határozottan sokat fejlődött színjátszó képessége, s ezért szivesen elnézzük, hogy a tánc istennője meglehetősen fukar volt hozzá. Az inkognitóban mulató Esztragon királyt egy hangtalan tenorista, Földessy Imre játszotta és énekelte. Reméljük, nagyobb feladatokat nem szándékozik reá bizni a direkció. Nagy Imre Cadeau kis szerepében derültséget keltett groteszk alakításával. A többi szereplők a régi jók voltak. Ifj. Dumas Sándor 5 felvonásos, szépségekben gazdag drámájának a Kaméliás hölgynek cimszerepében mutatkozott be a társulat új drámai hősnője, Huzella Irén, aki már ismerőse a pápai közönségnek. Kis organumu, fejlődésben levő művésznőnek tartottuk akkor, ám most, a Gauthier Margit személyesítése után, egész más a véleményünk. Szerepe áttekintésében összehasonlíthatatlanul tisztább, megértésben és felfogásban természetesebb, drámai kitörései erotikusabbak, de sohasem túlzottak, társalgása póznélkül való, ami a fejlődésnek, a komoly tanulásnak mind olyan jele, mely a hétfőn fölhangzott számtalan viharos tapsra érdemessé tette. Egész játékán meglátszott, hogy ami szerepében van, azt nemcsak mondja, de őszintén érzi is, ami, a szinpadon való otthoniasságát is hozzászámítva, éppen elég ahhoz, hogy mai fellépése után az őszinte sikerek folytatását jósoljuk további szerepléséhez. Kitűnő partnere volt Fodor Oszkár (Armand), ak^mint rendező is mindenben lépést tartott a debütáló Huzella Irénnel, s így a fölhangzott tapsok egy része neki is szólott. Baróthi (Duval), Lantos (Varvill), Sorr (Gaston), valamint a többi szereplő is egy-egy láncszemét képezte a pompás együttesnek, mely a Kaméliás hölgyet diadalra vitte. Operettre operett. Kedden ismét operett: a melódikus Aranyvirág került szinre a címszerepben Mezei Margittal, akinek ez estén is őszinte szép sikere volt. Dalait és Szigethy Andorral lejtett remek táncát többször meg kellett ismételnie. Örömmel jegyezzük fel, hogy a Gauld Harryt személyesítő Szigethy ezúttal tehetségének régi fényét csillogtatta. Pompás színész. Beppót új ember, Lantos Ferenc játszotta, akit az előleges jelentés „baritonistának" nevezett el. Hát bizony az elnevezés meglehetős — túlzás. A mi mértékünk szerint Lantos messze van attól, hogy baritonista-szerepeket jól betöltsön. Játékának is még sokat kell fejlődnie. A szép számú közönség szórakoztatásából az elől említetteken kivül derekasan kivették még részüket: Nagy Imre (Potyoviev), Fábián Linka (Stone Ellen) és Sorr Jenő (a tapasztalatlan ifjú). Szerdán Molnár Ferenc külföldi sikereiről is ismeretes s nálunk is kitűnő alakításban adott Farkasát láttuk, ezúttal Huzella Irénnel a címszerepben, nem kisebb sikerrel, mint bemutatkozása alkalmával. Tihanyi Béla előkelő, disztingvált Kelemenje szintén azon alakítások közül való volt, melyek maradandó nyomot hagynak a közönség lelkében az alakító művész előnyére. Szabó szintén igen jó személyesítőre talált Fodor Oszkárban. Talán egyik-másik kisebb szereplőről mondhatnánk valami kedvezőtlenséget, de ezek olyan megbocsátandó kis hibák, melyeket egyetlen előadáson ki lehet köszörülni, amint hogy meg is fog történni. Legalább hisszük. A hét műsorába csütörtökre még egy operettet soroztak be. Nem volt okunk megbánni. A Varázskeringö — kissé sikamlós szövege ellenére — azok közé a zenei alkotások közé tartozik, amely megérdemli, hogy hébe-hóba felelevenítsék. Az előadás, eltekintve attól, hogy egyik-másik énekes némelykor — különösen a t. kórus a II. felvonás végén — hadilábon állott a zenekarral, kitűnő volt, a kiállítás és rendezés pedig elsőrendű. Az udvar bevonulása igazán látványos volt. Tihanyi és Fábián, a vőlegény és ara kosztümjeikben pompásan festettek, de aztán pompásan játszottak és énekeltek is. Francit, a primás leányt Mezei Margit kedves naivitással, bájosan alakította, szép énekét pedig többször meg kellett ismételnie. Uj primadonnánk napról-napra jobban belopja magát a közönség kegyeibe. Lothár gróf — a vén rué — szerepéből Szigethy Andor valósággal kabinetalakítást produkált. Minden mozdulata kiforrott művészről tett tanúságot. Sok tapsban volt része Nagy Imrének is XIII. Joachim, az utód után sóhajtozó uralkodó herceg szerepében. — Közönség szép számmal. Egy pillanat és a szerelem himnusza zendült ki a szivéből. — Bocsáss meg, — ekként fohászkodott — hogy már órák hosszat nem gondoltam rád, hullámos szőke hajadra, jóságos arcodra. Mi lennék nélküled? Te vagy mindenem és én a rabló elszántságával vetem magamat az arany után és a halál utján siettetem az embereket. Te vagy és én Herkulesként harcolok. Te vagy és én előttem nincs más érdek, más cél és ok, csak te. Életem elveszített hivatását pótolod. Szeretlek ! Véréből, szivéből édes érzések fakadtak, s mint eddig, most is, a felesége iránt való végtelen szerelembe fulladtak bele az átélt szégyenek és izgalmak. Spitzer doktor, a kontárul kezelt s elpusztult betegeinek emléke elröppent, ha a feleségére gondolt, mint mikor a kelő hajnal elűzi az éjszakát. Vágyakozva ugrott ki az autóból és a feleségéhez sietett. Az inas jelentette neki, hogy a betegei már türelmetlenül várják, nem is válaszolt neki s benyitott a felesége szobájába. Az asszony a kereveten feküdt, a nehéz plüsfüggönyök le voltak eresztve, a szobát homály feküdte meg. — Alszol? — suttogá Kútágas. Az asszony megfordult s csókra nyújtotta a kezét. — Nem. Rád gondoltam. — Édes! — Arra gondoltam, hogy milyen lesz a feleséged. Én szőke vagyok, ő barna lesz. De az is szeretni fog téged. — Katica — szólt a férfi megdöbbenve. Megragadta az asszony kezét, megsimogatta az arcát. Kéz és arc forrók voltak. — Beteg vagy? Lázad van? Mióta? — Szivem, huzd félre a függönyöket. Kútágas teljesítette az óhajt, letérdelt a felesége mellé, két kezébe fogta az arcát. Szivét valami rejtelmes, gyötrő aggodalom szállta meg, érezte, hogy valami szerncsétlenség történik. Az asszony tágranyilt szemekkel, nyitott ajakkal mosolygott rá, szivére vonta a fejét s így tartotta percekig. Kútágas hallgatta az asszony szivének dobogását. Mi lesz vele, ha e fehér kebel alatt elcsendesül az élet? Honnan veszi az energiát, harcolni a Spitzerek ellen és hideg számítással bánni a megcsalt betegeivel ? Zsibbasztó rémület szállta meg. — Én félek — suttogta a felesége fülébe. — Én nagyon félek. Mi a bajod? Az asszony még mindig mosolygott. — Én nem félek. Itt vagy te. Meg fogsz gyógyítani. — Hát beteg vagy? — Az. Kútágas elszédült. Lehajtotta a fejét, mintha hóhérbárd alá hajtaná. — Miért nem szóltál előbb? — nyögte. — Minek? Ugy is, tudtam, hogy te meg fogsz gyógyítani. Különben is szedem már két hónap óta. — Mit? Az istenért? Az asszony halkan, kedvesen nevetett. — Az arseno-sanitast. — Jaj nekem — sóhajtott^Kutágas. — Igen, szedem. Ne hidd, hogy ón olyan ostoba asszony vagyok. Konyítok már én is valamit a mesterséghez. Kívülről tudom a könyvecskét, amit az arseno-sanitasról írtál és ingyen adsz a betegeidnek. Hogy hogy kell szedni, mikor, milyen adagokban. Ez mind a kisujjomban van már. Gondoltam, minek szóljak, minek nyugtalanítsalak, amikor itt van ez az áldott szer. A te találmányod. Ha van valami a világon, ami meggyógyíthat, hát ez a szer az. Ugy-e drágám . . . Kútágas nem tudott felelni s az asszony folytatta: Mióta szedem, sokszor szédülök, görReggeüzés előtt félpohár Schmidthaucr-féie Használata valódi áldás gyomorbajosok,székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.